Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP Xfl. KONGRESSZUSA

Baráti szóváltás Kádár János és Andrej Kirilenko között

(Folytatás az 1. oldalról.)

hogy a moszkvai olimpia bojkottja ugyanúgy kudarcot valljon, mint ahogy már kudarcba fulladt az ellen- olimpia halva született gondolata is.

A magyar sportvezetők és sportolók azért dolgoznak, hogy erősödjön a magasztos olimpiai eszme, s hogy magatartásukkal, eredményeikkel minél több örömöt szerezzenek a magyap dolgozóknak — fejezte be felszólalását Buda István.

Ezután Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vette át az elnöki tisztet.

K. PAPP JÓZSEF, a Tolna megyei pártbizottság első titkára, Tolna megye küldötte felszólalását szinte teljes egészében a jelenlegi legnagyobb magyar beruházás, a Paksi Atomerőmű építésének szentelte, amely természetesen a helyszín, Tolna megye életében, gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében is kiemelkedő jelentőségű.

— Számos nehézséget kelKádár János elvtárs szóbeli beszámolójában a mező- gazdaság eredményeiről nagy elismeréssel szólt. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság dolgozóit és vezetőit jóleső érzéssel töltötte el a magyar mezőgazdaság sikereinek ilyen nagyra értékelése. Ez persze nem elbizakodottságot, hanem elsősorban nagyobb felelősséget jelent számunkra. Már csak azért is, mert a termelőszövetkezetekben a struktúraváltás nem kis feladat, ugyanis a természeti tényezők, az eszközellátottság viszonylag hósz- szú időn keresztül kényszer- pályára terelik a termelést, meghatározzák, hogy mit termelhetünk. Annál, hogy mit termelünk, még döntőbb kérdés, hogy mennyiért termelünk. Az abádszalóki Lenin Tsz, ahol én dolgozom:, nem tartozik a Szolnok megyei átlagos adottságú üzemek közé, hiszen a megye mezőgazdasága az élelmi szernyersanyag-ellátáshoz jelentősen hozzájárul, mi pedig sok új nehézséggel küzdünk.

Szövetkezetünk a Tisza mentén, a Tisza II. vízlépcső és tározó tó szomszédságában, több gazdaság egyesülésével, 11 ezer hektáron gazdálkodik — mondotta a felszólaló. — Örömünkre a negyedik ötéves terv során nagy jelentőségű vízügyi beruházással, vízgazdálkodási létesítménnyel gazdagodott térségünk. A Tisza II. vízlépcső megvalósulásával gyarapodott nemzeti vagyonunk, gazdagabb lett az ország. a térségben megszűnt a vízhiány. A kiskörei főmű és kapcsolódó létesítményei megváltoztatták a tájat, de megváltoztatták az egy évszázada kialakult vízrajzi és hidrológiai viszonyokat is. A létesítmények mentén kiépített szivárgók ed,- dig nem töltötték be feladatukat, mert magas vízállás esetén — a régi holtágak és régi folyammedrek nyomvonalán — de még távolabb is megjelenik a fakadóvíz.

Még ennél is nagyobb gond, hogy megemelkedett a talajvíz szintje, megnehezült a belvizek elvezetése. Az eddig megépült csatornák, a beépített műtárgyak és a szivattyúk ezt a megnövekedett vízmennyiséget nem, vagy csak igen lassan képesek elvezetni, s az új belvízlevezető rendszer még nem épült meg.

A megváltozott gazdálkodási adottságokhoz erőnkhöz mérten igyekeztünk alkalmazkodni. Átalakítottuk a termelésszerkezetet, megváltoztattuk a talajművelés módszerét és növeltük a nem mezőgazdasági tevékenységet is. önerőből azonban nem vagyunk képesek megoldani gondjainkat. Mi, a térség dolgozói, nem akarunk a népgazdaság eltartottjai lenlett és kell sokszor még ma is leküzdeni a beruházás során — mutatott rá. — Ezek a feladat nagyságából, újszerűségéből, részben pedig a vállalati felkészültség és együttműködés hiányosságaiból adódtak. E nehézségek leküzdésére számos intézkedést kezdeményeztünk. Több ízben kaptunk segítséget a Központi Bizottság és a kormány illetékes szerveitől, vezetőitől. Mindennek eredményeképpen az építkezés üteme meggyorsult, egységes tenniakarás és cselekvés alakult ki.

Felszólalása befejező ítészében a beruházáson megvalósuló szocialista együttműködés jelentőségét hangsúlyozta.

— A szocialista országok e szoros együttműködéséről, annak eddigi eredményeiről csak tisztelettel, elismeréssel beszélhetünk. De azt is tudjuk, hogy ilyen nagy építkezést csak akkor lehet sikeresen befejezni, ha a nemzetközi kooperációban vállaltakat a továbbiakban is mindig teljesítjük.

ni, a változtatás érdekében dolgozunk. Az átalakítást segítő szűkös forrásokat becsületes, szorgalmas munkával, a népgazd.asági feladatokból való mind nagyobb rész vállalásával kívánjuk bővíteni. Meggyőződésem, hogy a jól átgondolt és feltételekhez kötött nagyobb segítség növelné az érdekek összhangját, növelné a helyi erők aktivitását és közvetve a népgazdaság egyensúlyát.

Gondjaink, nehézségeink ellenére optimisták vagyunk. Erre okot ad, hogy a tájat formáló nagy alkotás létrehozása a hatodik ötéves terv- végére befejeződik. Állami szerveink döntése ismert, így hangzik: „E területeket megkülönböztetetten kell meliorációs állami támogatásban részesíteni, hogy ezek a termelőszövetkezetek a szükséges meliorációs munkákat kedvezőbb feltételek mellett tudják elvégezni. Az ehhez szükséges meliorációs terveket a vízügyi szerveik készítik el.”

Részt vettem a tiszafüredi járási pártértekezleten, ahol örömmel hallottam, hogy „a tervek elkészültek. A kiviteli munkák ebben az évben megindulhatnak.” A Tisza II. vízlépcső és öntözőrendszereinek építése az országnak már több milliárd forintjába került. Befejezése nélkül a várt eredményt nem hozhatja meg. Most, amikor újabb tiszai vízlépcső építéséről hallunk, úgy gondolom, joggal sürgetjük a Tisza 11. befejezését. Ne legyen ez nagy gondok forrása.

Bizakodásunk ellenére azért van bennünk aggodalom is. Úgy látjuk, hogy gondjainkat alaposan megvizsgálták, megoldásukra, ismereteink szerint, a szüksé: ges tervek elkészültek, d,e a gyakorlati végrehajtást jelenleg még nem tapasztaljuk. Pedig a végleges duz- zasztási szint elérése — amennyiben gyors és hatékony intézkedések nem történnek — állandósítja és súlyosbítja a bel- és fakadó- vízkárokat, és így a Tisza e körzetében a mezőgazdasági termelés jelentős területen lehetetlenné válik.

Meg kell tehát gyorsítani, és be kell fejezni a térség vízrendezését oly módon, ahogyan az a beruházási programban áll. A káros talajfejlődési folyamat megállítása komplex meliorációval — talajjavítással, a talaj vízgazdálkodásának szabályozásával — érhető el. Ezzel lehet megteremteni a hatékony gazdálkodás feltételeit.

PEJÄK EMIL, a XVIII. kerületi Pártbizottság első titkára, budapesti küldött megállapította: nagy tartalékaink vannak az értelmes célok érdekében erőfeszítésekre képes, lelkesedni tudó és akaró, a jó szóra és elismerésre igényt tartó emberekben.

Tömegpolitikai munkánk egyik gyengéjét többek között abban látom — mondotta —, hogy a gondok közepette, amikor az emberhez vagy róla szólunk, nem tudunk megfelelően differenciálni. Elszomorítónak tartom például azt a módot, amikor általában elmarasztaljuk a dolgozó embert. Mintha ebben az országban vagy akár egyetlen kerületben vagy üzemben is a lógás és a dologkerülés uralkodna. Így gyakran a tervezéssel, szervezéssel, a végrehajtás feltételeinek biztosításával megbízott különböző szintű vezető emberünk kap felmentést saját hibája alól.

Ügy tűnik, túl nagy nálunk a vezetésre, az irányításra gyengén felkészült emberek védettsége. Mint ahogy más esetekben az ellenkezője is igaz. A határozott, célratörő, eredményes vezető nagyobb politikai támogatást kell kapjon a párt- és társadalmi szerveinktől, de a felettes állami irányító szervektől is.

GULYÁS SÁNDOR, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke. Heves megye küldötte arról szólt, hogy a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara az elmúlt években célkitűzéseinkkel összhangban, a megyére jellemző fontosabb ágazatokban pedig az országos átlagot is meghaladó ütemben fejlődött. — Sajnos — mondotta — néhány területen céljainkkal ellentétes tendenciák is érvényesültek. A kenyér- gabona és a tejtermelésben mi is adósai vagyunk a népgazdaságnak.

Szövetkezetünk zöldségtermesztési modellgazdaság. Teljes joggal várják el tőlünk a jó minőséget, a hatékony gazdálkodást. A termelés koncentráltságából adódóan a munkacsúcsoké térségben sokkal élesebben jelentkeznek. A felvásárlásban mutatkozó legkisebb fennakadás jelentős károkat okozhat. Sajnos, erre bőségesen volt példa.

PÚJA FRIGYES külügyminiszter, a Külügyminisztérium küldötte:

Az elmúlt években a nemzetközi helyzet úgy alakult, bogy a legerősebb tőkés országokban nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a külpolitikáira a monopolkapitalista csoportosulásoknak az a része, amely ellensége az enyhülésnek, a biztonság megszilárdításának, a békés együttműködésnek. Ezek a ■körök a hidegháború valamilyen új változatát — egyesek talán, a forró háborút — szeretnék rászabadítani a világra.

A szélsőséges amerikai vezető köröket már régóta nyugtalanítja mindaz, ami a világban 1969—70 óta történt; új stratégiájuk megnyilvánul a Szovjetunió és más szocialista országok elleni nyugati hecekampányok- ban, a gazdasági embargós intézkedésekben, a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására irányuló akciókban és

Végül azt hangsúlyozta, hooy a hatodik ötéves tervben több kezdeményezésre, bátrabb kockázatvállalásra lesz szükség a feladatok teljesítéséhez.

PÁL LÉNÁRD akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, budapesti küldött, kiemelte:

— Túlzás nélkül állíthatjuk. hogy soha ilyen nagy szükség nem volt a gazdasági építőmunkában a műszaki fej lesztésre és az ezt .megalapozó kutatásra, mint éppen most. Ezt műszaki értelmiségünk jelentős része felismerte, és ennek megfelelően azon tevékenykedett, hogy a műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás terén elért hazai és külföldi eredmények minél több hasznot hozzanak. Voltak ebben sikerek, de jóval többre lett volna és még többre lesz szükség.

Néha megengedhetetlenül lassúak és körülményeske- dők vagyunk döntéseinkben, ragaszkodunk a régi formákhoz és idegenkedünk az újtól. Mindez fékezheti a műszaki értelmiség — nyugodtan mondhatom, az egész értelmiség — legjobbjainak alkotókedvét.

A továbbiakban arról szólt, hogy az energia-felhasználásban a gazdaságosságot elsősorban racionális árpolitikával lehet ugyan elősegíteni, de az is világos, hogy szükség van az energetika műszaki-tudományos tényezőinek alapos újragondolására.

Úgy hiszem, ahhoz nem férhet kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmiség döntő része érti, magáénak vallja és végrehajtja a szocialista gazdasági építőmunka kis és nagy, de nehéz feladatait. A valóságban azonban ennél többről van szó: a feladatokat maga is alkotó módon alakítja, továbbfejleszti, új feladatokat fogalmaz meg, hogy szellemi erőforrásainkat minden területen jobban. 'gazdaságosabban, gyorsabban és szervezettebben hasznosíthassuk.

más hasonló jelenségekben is.

A NATO-országok — a már jóval korábban elhatározott — agresszív lépéseiket most Afganisztánnal magyarázzák, azt állítván, hogy a nemzetközi helyzetet a szovjet katonai kontingensek afganisztáni megjelenése élezte ki. Az imperializmus nagy lármája e kérdés körül a valóságban ürügy arra, hogy a szélsőséges imperialista körök a helyzetet élező mesterkedésekről eltereljék a figyelmet.

Az elmúlt öt évben a Magyar Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. Továbbra is alapvető feladatunk, hogy összehívásra kerüljön a katonai enyhülés és a leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai szintű tanácskozás, amelynek a javaslatát a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága budapesti és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden résztvevő ország leszerelést

célzó javaslatait. Sajnáljuk, hogy a vezető NATO-álla- mok részéről enyhén szólva nem mutatnak lelkesedést a javaslatunk iránt. A másik, előttünk álló feladat a madridi találkozó eredményes megrendezése.

A fejlődő országokkal épített kapcsolatokról szólva rámutatott: e munka fokozását már csak nagy számuk is indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel igyekeznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuknak tüntetve fel magukat, megpróbálják szembeállítani őket a szocializmus, a haladás erőivel.

Most már joggal mondhatjuk — hangsúlyozta a továbbiak —, hogy kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekkel pedig — mint, például Ausztriával — tovább fejlődtek. Továbbra js szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés' országok kapcsolatait a békés egymás melleit élés elve alapján. S hogy ez így legyen, természetesen nem csak rajtunk, hanem tőkés partnereinken is múlik.

A nemzetközi erőviszonyok változását a szociálizmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel. és fordíthatja vissza. De hogy előrehaladást érjünk el a béke és a biztonság megszilárdításában. az enyhülés elmélyítésében. határozott küzROMÁNY PÁL mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bács-Kiskun megye küldötte lépett ezután az előadói emelvényre:

Az elmúlt években országunk mezőgazdaságában szá- mois új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formáikat honosítottunk meg. Szinte mindenből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — a növekedés korlátáit.

Különös gondot kell fordítani a munkában résztvevők személyes anyagi érdekeltségére. A nagyon változatos mezőgazdasági munkafeltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének útján égetően szükséges az új tudományos eredmények

gyorsabb gyakorlati alkalmazása is.

Népgazdaságunkban a hatékonysági követelmény erőteljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés. szemléleti akadály. Számbavételi, értékelési

rendszerünk sok tekintetben még a mennyiségi, a hagyományos mutatókhoz tapad. Legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény. az egy dolgozó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem a létszám, vagy a területnagysága.

Végül megállapította Ro- mány Pál. hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrárpolitikáját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi.

BARINKAi OSZKÁRNÉ,a Pest megyei Pártbizottság titkára, Pest megye küldötte a megye kulturális fejlődéséről beszélt.

Ha röviden jellemezni kellene az elmúlt öt év kulturális munkáját, azt mondanám: élköt eiezettség, kezdeményezés és összefogás. — Mindvégig élveztük megyénk lakosságának bizalmát, segítő, cselekvő részvételét. A közösségért való tenniakarás a megyében a kultúra érdekében is tömegméretűvé vált. A kommunista műszakok, a társadalmi munkaakciók a bizonyítékai ennek.

Nem szólhatnánk ilyen eredményeknők ha nem éreztük volna mindvégig azt a biztonságos bátorságot, amelyet a gazdasági egységek, az ipari és mezőgazdasági üzemek jelentettek kulturális, társadalmi céljaink megdelmet kell folytatni, s továbbra is vissza kell utasítani a szélsőséges imperialista körök — és a kínai vezetők — zavar tk el tő. béke- romboló kísérleteit.

Szűcs Józsefnének, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. A következő felszólaló

ANDRÁSFI GYULA nyugdíjas, Budapest küldötte volt. A párt és a munkásmozgalom régi harcosa személyes visszaemlékezéssel kezdte felszólalását: első ízben 1932- ben vett részt magas szintű pártfórumon: az illegális

KMP bécsi plénumán.

— A párt megbízásából funkciót töltöttem be az előző évtizedekben — mondotta ezután,. — Voltam főispán is, nagykövet is, most pedig körzeti párttitkár vagyok, és örömmel végzem ezt is. mert egyet nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szólgálni az ügyet.

Felszólalása második felében a fiatalokról beszélt. Állítom, hogy őszinte, nyílt beszédre, bizalomra az ifjúság is bizalommal és nyűt közeledéssel válaszol. A mai ifjúság jóval műveltebb, képzettebb, mint az én ifjúságom volt. Ehhez a' képzettséghez, műveltséghez a magam generációja legszívesebben a kommunista hitet adná át számukra, mert úgy érzem, ebből a hitből nekünk van több.

valósításában. Ma már egy- egy jól működő termelőszövetkezet is úgy alakítja, fejleszti a lakóterületet, az életmódot, a kultúrát, mint korábban egy vidékre települt ipari üzem.

Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira építve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikereknek örülni, a gondokban osztozkodni tudó em-^ berek tenniakarása is élteti bennünk.

DR. SCHMIDT ERNŐ, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát Állami Díjas vezérigazgató ja, Vas megyei küldött először arról beszélt, hogy a mai gazdasági helyzetben különösen megnőtt a fa értéke és jelentősége.

Ma a világ és hazánk gazdasági életében nagyon sok az előre meg nem határozható tényező — folytatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állítható: a nyersanya- göknak, és köztük a fának a szerepe és jelentősége növekedni fog. Célszerű volna tehát fokozni az országban az erdőtelepítést, és ezzel az ország fatermesztő képessé- gét.

A továbbiakban arról beszélt, hogy a termékszerkezet korszerűsítésében, a termelés hatékonyságának javításában gyors előrehaladást csak akkor várhatunk, ha a vállalatoknál és az irányító szervezeteknél egyaránt határozott lesz a törekvés az újra, a korszerűre.

HORVÁTH ZOLTÁNNÉ, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője, Győr-Sop- ron megye küldötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fontosságáról fejtette ki véleményét:

— Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Igaz, hogy a lehetőségeink a továbbtanulásra, a közéletben való részvételre sokkal inkább megvannak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni jóval nagyobb terhet ró a nőkre, mint a férfiakra. Ám szeretném azt is megerősíteni : kolléganőimmel együtt érezzük, hogy a fizikai dolgozókra a társadalmi fórumok munkájában igen nagy szükség van. Saját tapasztalataim alapján állítom, hogy hozzászólásaimat, észrevételeimet a különböző testületi üléseken mindenkor meghallgatták és ha módjukban állt, azonnal cselekedtek a felvetett gondok, hibák kiküszöböléséért.

(Folytatás a 3. oldalon.)

BEKE IMRE,

az abádszalóki Lenin Tsz elnöke:

Befejezésre vár a Tisza II. térségének vízrendezése

Külpolitikánk fü irányvonala nem változott

Új termelési módszerek a mezőgazdaságban