Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) a problémáknak a megoldásán, többek között az olyan érdekeltségi rendszer kimun- ikálásán, amely jobban összekapcsolja a termelő és a külkereskedelmi vállalatokat. ILOVAI JULIANNA, a gödi Dunamenti Tsz virágkertésze Pest megye küldötte a szövetkezeti demokráciáról és a szocialista brigádmozgalomról szólt. A módosított szövetkezeti törvény a szövetkezeti demokrácia érvényesülése érdekében a közgyűlés hatáskörébe — helyesen — csak a tsz működésének, gazdálkodásának •legfontosabb kérdéseit utalja — mondotta. — Rendkívül fontos viszont, hogy a szövetkezet ügyeiben az. akinek mondanivalója van. más fórumokon véleményét nyilváníthassa. A továbbiakban a munkahelyi közösségek szerepét fejtegette. Ezeket a fórumokat még alkalmasabbá kell tenni arra. hogy az emberek véleményt mondhassanak és a döntésekbe beleszólhassanak. Hangsúlyozta a felszólaló, hogy a demokrácia nemcsak LÁZÁR GYÖRGY: kedvező gazdasági helyzetben szükséges, hanem a nehéz gazdasági körülmények között is. DR. MARTOS ISTVÁN,, a MEDICOR Művek vezérigazgatója, budapesti küldött: — Állítom, hogy a vállalatok jelenlegi körülményei között is lehet eredményesebben dolgozni, nagyobb hatékonyságot elérni. — hangsúlyozta — mégis úgy érzem, hogy pártunk kongresszusa az a hely, ahol fel lehet vetni azokat a problémáinkat, amelyek a mi- viszonyaink között gátolják a gyorsabb előrehaladást. Az elmúlt években minden gazdasági témájú párthatározat. a Központi Bizottság kongresz- szusi beszámolója hangsúlyozta a differenciálás szükségességét. azt a követelményt. hogy a jobbak gyorsabban fejlődjenek, a rosz- szabbak szoruljanak vissza. Az 1980-as szabályozórendszer működéséről még nincsenek megfelelő tapasztalataink. de amit eddig láttunk, az nem bizonyítja ezt a törekvést. Meg lehet érteni azt a költségvetési jellegű szemléletet. amely szerint csak azoktól lehet elvenni, akiknek van. De ennek az elvnek további alkalmazása nem ösztönöz a fejlődésre. Ezért elengedhetetlenül szükséges meggyorsítani a differenciálás helyes elvének gyakorlati végrehajtását minden területen. —■ Tapasztaljuk azt is, hogy a vállalatokat irányító állami szervek határozataiban, magában a gazdasági szabályozásban is sok esetben bizalmatlanság nyilvánul meg a végrehajtással szemben. Ez az alapállás egyrészt sérti azokat a vállalatokat — és szerintem ezek vannak többségben —, amelyek nem szolgáltak erre rá. másrészt viszont ennek hatására nő a bürokrácia, és nem egv esetben ellenbizalmatlanság is tapasztalható. Végül a vezérigazgató arról beszélt, hogy a magyar gazdaság fokozatosan kikerül a mai nehéz helyzetből, bár nem szabad azt hinni, hogy ez gyorsan fog történni. Ezt követően az elnöklő Győri Imre. a Központi Bizottság titkára Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének adta meg a szót. Szakítanunk kell mindazzal, ami idejétmúlt és korszerűtlen A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését mind a Központi Bizottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával és az előterjesztett dokumentumokkal, majd így folytatta: — Az elmúlt évek kormányzati munkájában az a szándék vezetett bennünket, hogy eleget tegyünk a XI. kongresszus határozatainak, s legjobb tudásunk szerint dolgozva megfeleljünk pártunk és népünk bizalmának. Munkánkhoz folyamatos segítséget kaptunk a Központi Bizottságtól, az országgyűléstől. Az elmúlt évékben is elvszerű és gyümölcsöző volt a kormány és a szakszervezetek együttműködése. Mindvégig öveztük a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi társadalmi szervezet támogatását. A Központi Bizottság beszámolója a kormány számára megtisztelő elismeréssel szólt erőfeszítéseinkről, de munkánkat bíráló észrevételeket is tett. Ezekkel teljes mértekben egyetértek. Magam is úgy látom, hogy a kormányzati munkában van fejlődés, de a megnövekedett követelményekhez még nem mindenben tudtunk felzárkózni. A kormányzati munkában az utóbbi öt évben azok a társadalmi és szabályozási kérdések foglalták el a fő helyet, amelyek gazdaságpolitikai céljaink elérését, a. gazdaság hatékonyabb működését volták hivatva szolgálni. Emellett — folytatta Lázár György, — az utóbbi éveikben is nagy figyelmet fordítottunk a szocialista demokrácia, a tudomány, a közoktatás, a kultúra, a köz- művelődés fejlesztésűre. Ezt kell tennünk a jövőben is. R nép iránti elkötelezettséggel Fontos feladatunknak tekintettük az államélet demokratizmusának fejlesztésűt. A közszolgálat dolgozóinak többsége szerencsére nem hivatalnok szellemben, hanem a nép ügye iránti elkötelezettséggel végzi munkáját. Ez azonban még nincs mindenütt így. Ezért jogosnak tartom, ha a Központi Bizottság közvéleményünkkel egyetértve sürgeti, hogy az állampolgárokat jobban vonjuk be a közügyek intézésébe és ellenőrzűsébe, hogy további lépéseket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére és szakmai kultúrájának növelésére. A megelőző öt évhez képest, ha szerényebben is, to_. vább javultak népünk anyagi és kulturális életkörül- műnyei. Teljesítjük, sőt várhatóan némileg túl is teljesítjük a lakásépítés tervét, számos új szociális és egészségügyi, oktatási, kulturális intézmény szolgálja a lakosság jobb ellátását. Gazdasági fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk el, hogy teljesítményünk egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követelményéktől és a saját reális lehetőségeinktől is. Munkánk gyengeségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a hatékonyság s ennek következtében a nemzeti jövedelem sem éri el a tervezett mértéket. Az előirányzottnál kedvezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és reáljövedelem tervezett növelése. Az okokat keresve hiba lenne úgy megosztani a felelősséget, hogy a kormányzati irányító munka mindenben megfelelő volt, s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna az is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az elmulasztott vagy a kellően ki nem használt lehetőségekért. Az igazság azt kívánja, hogy a kritikából és a felelősségből is a kormány vállaljon többet. Elsősorban a kormányzati munka gyengeségeire vezethető vissza, hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaságban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva túlzott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. Amikor a Központi Bizottság 1978 decemberében elemezte a helyzetet, két lehetőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél elöbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növekedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelési szerkezet korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás jobban igazodott az új követelményekhez. Újabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bákonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a zalaegerszegi Ruhagyárban már ■évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerő-gazdálkodás megjavításában, a korszerű munkaszervezésben . Az intézkedések végrehajtását — amelyek között a fogyasztói árak felemelése is szerepelt —, megkönnyítette, hogy ezeket, mint szükséges lépéseket, népünk magas fokú politikai érettségről tanúskodó megértéssel fogadta, sőt cselekvő mó - dón támogatta is. Ismét bebizonyosodott, hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott támogatás a mi legnagyobb erőforrásunk, amire mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs szavaival élve — visszaélni sohasem szabad. Jobban hasznosítva erőforrásainkat Az, hogy 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a behozatali többlet és a tőkés viszonylaté külkereskedelem mérlege kedvezőbben alakult, ez előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is, de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehessünk az egyensúly helyreállítása felé, még jobb munkára és igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyensúly javítását kell a követelmények középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat megőrizve, meg kell szilárdítanunk az elért élet- színvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi ellátást, segíteni a sokgyermekes családokat, az otthont alapító fiatalokat, és enyhíteni az idős emberek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el sikert, ha a Központi Bizottság 1977. októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát valósítunk meg, amely megfelel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá, ha a beruházásra fordítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az eddig megszokott a „mindenkinek jár” hibás gyakorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó, a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre összpontosítjuk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglevő erőforrásaink — a munkaerő, a hatalmas értéket képviselő technika, a termőföld, természeti kincseink és — egyetértve Veszprémi elvtárssal, szénvagyonunk — jobb hasznosítására. Ehhez azonban a munkakultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, ami szerint a munkaerővel, a pénzzel, az anyaggal és a folyamatosan dráguló energiával való szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. A munkakollektívákban, a szocialista brigádokban nagy a tettrekészség, a segíteni ákarás. Mindenekelőtt az illetékes vezetők feladata, hogy a tennivalók konkrét kijelölésével lehetővé tegyék e nagy erőforrásunk okos hasznosítását. A fejlesztési eszközök és a jövedelmek differenciálása nem új keletű igény. Érvényesítésében azonban alig- alig jutottunk előbbre. Országunknak hitele és tekintélye van Tudatában vagyunk, hogy elveink következetesebb érvényesítése, így a fejlesztési eszközök és a bérek differenciáltabb elosztása a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek között több ütközést fog kiváltani, mint amennyivel korábban találkoztunk. Ezeket vállalnunk kell, de — különösen ha emberi sorsokat érintenek — szocialista módon kell megoldanunk. A Magyar Népköztársaság — területét, lakóinak számát tekintve — kis ország. Állás- foglalásának mégis súlya, szavának hitele és tekintélye van a nemzetközi életben. Elsősorban azért, mert hazánk és szövetségeseink, a szocialista országok olyan politika elkötelezettjei, amely mindenkor a béke. a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Bizonyos, hogy pártunk vezetésével nagy tettekre képes munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk — szövetségbe és szoros nemzeti egységbe tömörülve sikerrel fogja végrehajtani a XII. kongresszus határozatait. A magunk elé tűzött cél vonzó és világos: tovább építjük a fejlett szocialista társadalmat. Most nehéz útszakaszhoz érkeztünk. Hogy mielőbb sikerrel túljussunk rajta, szakítanunk kell mindazzal, ami idejétmúlt és korszerűtlen. A kormány és a közszolgálat dolgozóinak nevében biztosíthatom önöket, hogy megtisztelő kötelességünket teljesítve minden tőlünk telhetőt megteszünk a kongresszus határozatainak végrehajtásáért. BÓDI BÉLA, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója. Heves megye küldötte elmondta, hogy jelenleg a hazai szenekből termelt villamos energia 40 százalékát a Gagarin Hőerőmű biztosítja. Gazdálkodásunk eredményét azonban rontja, hogy a bányaerőmű technológiai kapcsolatából hiányzik a nyers lignit tisztítását szolgáló széndúsító berendezés, amely az erőmű 40 milliárdos értékének mindössze 2 százalékába kerülne. Meggyőződésem, — hangsúlyozta Bódi Béla —, hogy ezzel alapvető népgazdasági érdekeket sértünk, túl drágán takarékoskodunk. A villamosenergia-terme- lésnek például velejárója, hogy az erőmű hűtési rendszerén keresztül nagy meny- nyisűgű, alacsony hőmérsékletű huliladékhő kerül a szabadba. A Gagarin Hőerőmű esetében annyi, mint a magyar mezőgazdaság évi összes energiafelhasználásának 30 százaléka. Mi kísérleti jelleggel 3000 négyzetméter alapterületen bebizonyítottuk a hulladékhő növényházi hasznosítási lehetőségűt. S bár a kísérlet sikerült, még mindig a tanulmányok értékelésénél, a a zsűrizéseknél, a felesleges vitáiknál tartanánk, ha a megyei pártvezetés konkrétan nem karolta volna fel kezdeményezésünket SIKULA GYÖRGY, a Haj- dú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Hajdú-Bi- har megye küldötte a többi között hangsúlyozta: — Felkészültünk az új feladatokra, és módszereinket a változó körülményekhez igazítottuk. Olyanokhoz, mint a termelés visszafogottabb növelése, az ipar szerkezeti fejlesztése, a mező- gazdasági termelési rendszerek kiterjesztése, a közigazgatás átszervezése. Az élet ma azt igényli, hogy a megye vezető testületéi, tisztségviselői érezzenek még nagyobb politikai és emberi felelősséget mindazért, ami területükön történik. Sikula György elmondta: a megyei pártbizottság munkájában is központi helyet foglal el a gazdasági építő munka irányítása, szervezése, végrehajtásának segítése, ellenőrzése. — Párttagságunk körében általános az a felismerés, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésünk folytonosságának fő forrása a pártegység, a párt szervezetének cselekvési és ideológiai egysége. CSIKÓS ISTVÁN, a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat hegesztője: Hz élet új módszereket követel Jóleső érzéssel hallottam visszacsengeni Kádár János elvtárs előadói beszédében azokat a gondolatokat, amelyek pártalapszervezetünk beszámoló taggyűlésén is elhangzottak. Nevezetesen azt, hogy az 1980. évi üzemi feladatok maradék nélküli teljesítése az alapja a hatodik ötéves terv sikeres indításának. Az irányelvek vitáját pedig mi is úgy összegeztük, ahogy a kongresszus egyik jelmondata szól: „Tovább a lenini úton!” A két kongresszus közötti időszakban a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat életében is jelentős események zajlottak le. Aktív és cselekvő részesei voltunk az utóbbi években oly sokszor napirenden lévő termékszerkezet-átalakításnak, a népgazdasági egyensúlyt javító erőfeszítéseknek. Munkánk során naponta tapasztaljuk a háttéripar ki- építetlenségéből. az anyag- ellátás nehézségeiből következő gondokat. Küszködünk a belső és külső kooperáció gyermekbetegségeivel. Gondot okoz nálunk is a termelés folyamatosságának biztosítása, a minőségi követelmények érvényesítése. a munkafegyelem megszilárdítása. a hasznos munkaidőalap ésszerű kihasználása, a nagyértékű termelő berendezések többműszakos üzemeltetése, a létszámstruktúra átalakítása. Az irányító pártszervek útmutatásain túl az élet is arra kényszerít bennünket, hogy az alapszervezeti pártélet különböző fórumain behatóan és célratörően foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. Pártszervezetünk gazda- . sásirányító, szervező és segítő tevékenysége, a határozatok — különösen a gazdaságpolitikai jellegű határozatok — gyakorlati végrehajtása. eddig nem alkalmazott. a megszokottól eltérő módszereket is megkövetel tőlünk. A politikai elkötelezettség. az alkotni váevás igénye jellemzi a vezetőség és az alapszervezet tagjait, rajtuk keresztül az egész kollektíva többségét. Politikai mozgósító munkánkban visszahúzó erőként hat az elmúlt évtizedekben megrögződött egyenlősdi szemlélet. Eltorzult nézetre vall a dolgozgatunk, és keresgetünk felfogás. Sérti a becsületes, munkájukat szerető, szakmai ambíciót kiélni kívánó, önmegvalósulásukat szorgalmazó emberek önérzetét. A társadalmi élet minden területén érvényt kell szerezni a szocialista elveknek, normáknak. Ebben alapvető szerepe a munkának, a munka megbecsülésének, a munka szerinti elosztás elve következetes érvényesítésének van. Az egységes szemléletnek és felfogásnak különösen nagy jelentősége van napjainkban. Szűkebb kollektívánkban a közös bölcsesség érvényre juttatásával jelentős eredményekről számolhatunk be, amelyeket politikai nevelő és felvilágosító munkánknak tulajdonítunk. Alapvetőnek tartjuk, és meg is követeljük. hogy a dolgozóik naprakész információkkal rendelkezzenek a vállalat termelési feladatairól. Megköveteljük. hogy a dolgozók kérdéseikre érdemben kapjanak választ. Nagy figyelmet fordítunk a dolgozók magatartásának formálására, befolyásolására, szemléletük alakítására. Meggyőződésünk. hogy az előttünk álló feladatokat csak művelt, kulturált emberek képesek megoldani. Kommunistáinktól, vezetőinktől megköveteljük a szervezett képzésben, továbbképzésben való részvételt. Alapszervezetünk folyamatosan ellenőrzi ezt a munkát, ösztönzünk az önképzésre, a politikai ismeretek bővítésére. Fontosnak és meghatározónak tartjuk pártépítési munkánk színvonalának javítását. A követelmények szigorítása, jelenlegi körülményeink arra ösztönöznek bennünket, hogy sorainkat az eddiginél szorosabbra zárjuk. A párttagok személyes példamutatását. aktív cselekvő részvételét fontosnak tartjuk a szocialista brigádmozgalom elmélyítésében. a KISZ és a tömegszervezetek munkájának javításában. Tisztában vagyunk azzal, hogv az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani munkastílusunk javítására. a dolgozókat foglalkoztató problémákra. Mindezt úgy tudjuk megvalósítani. ha továbbra is hasznosítjuk a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók érdemi észrevételeit, tovább erősítve a pártmunka kollektív jellegét. Az egységes szemléletnek és cselekvésnek a határozatok eredményes végrehajtásában kell testet öltenie. Ez és csakis ez lehet alapszervezeti munkánk lényege. 11 mandátumvizsgáló bizottság jelentése SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő ezután a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. A jelentés megállapítja, hogy a budapesti, a megyei, a megyei jogú pártértekezleteken és a legnagyobb üzemek pártértekezletein a küldötteket a Központi Bizottság határozatának megfelelően, kellő felelősséggel és körültekintéssel. titkos szavazással választották meg. A kongresszust előkészítő taggyűléseken és pártértekezleteken párttagságunk, (Folytatás a 3. oldalon)
