Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19M. március 25. VÍZPARTI EMBEREK Uszályok, kubikosbrigádok kezdték meg a munkát a Tisza martfűi partján. Az épülő növényolajgyár ugyanis a folyóból kapja majd a munkájához szükséges ipari vizet és ivóvizet is. A vízkivételi mű építése a KÖTIVIZIG és a METRO- KÉV szakembereinek feladata (Fotó: Csikós) A lakóhely tisztaságáért Példás összefogás környezetszépítésre Facsemetéket ültettek, parkot rendeztek Mostoha időjárás köszön­tött be a hét végén, és né- háiny heltyen meghiúsította a szombatra, vasárnapra ter­vezett községrendezési mun­kát. Voltak azonban, akik dacolva a hideggel, a csapa­dékkal, ásót, kapát, gereb- lyét fogtak, és fákat ültet­tek, felásták a parkokat, ösz- szegyűjtötték az avart, az el­hullott gallyakat. Tiszajenőn és Vezsenyen több mint négyszázötvenen „állták a szavukat” szom­baton. E két társközség né­hány hónappal ezelőtt — idei jeles évfordulóink és pártunk kongresszusa tisz­teletére — felhívással for­dult a hasonló lélekszámú falvakhoz, csatlakozásra kér­ve az embereket: tegyék kulturáltabbá, rendezettebbé lakóhelyük közterületeit, ül­tessenek fákat, segítsék a gyermeki n tézményeket. Példás összefogással a ti- szajenőiek és a vezsenyiek egész nap serénykedtek. Az intézmények dolgozói, a ter­melőszövetkezet szocialista brigádjai, az általános isko­lások és a helyi kisiparosok teljesítették fogadalmukat. Munkájuk bérét átutalják a megyei tanács fejlesztési alapjára. A MÉSZÖV nem termelő üzemeinek dolgozói is kör­nyezetszépítő akciót szervez­tek a múlt héten, ugyanígy — egy héttel1 korábban — az atoádszalóki KlSZ-fiata- lok rendezték környezetüket a községi KISZ-bizottság szervezésében. Nagyivánban befejezték a sportpálya kerítésének építé­sét a helyi termelőszövetke­zet szocialista brigádjai és a sportbarátok. Bár csak közvetett módon tartozik ide a Szolnok me­gyei Tanács Tervező Irodá­ja százöt dolgozójának a múlt szombaton végzett tár­sadalmi munkája, végső so­ron mégis a környezet szé­pítését segíti: szózöt dolgo­II Zempléni hegység idegenforgalmáért Tegnap megnyílt Sárospa­takon a Borsod megyei Ide­genforgalmi Hivatal új ki­rendeltsége. A történelmi múltú város központjában működő hivatal feladata többek közöitt. a zempléni és a bodrogközi vidéken a fizető­vendéglátó szolgálat szerve­zése, a természeti és törté­nelmi értékekben gazdag, de eddig kevéssé látogatott vi­dék idegenforgalmának nö­velése. zó munkálkodott a folyamat­ban lévő tervezéseken, köz­tük a Várkonyd téren léte­sülő játszópark tervein. Az ötletes, igényes elképzelés megvalósulásában nagy ré­szük lesz. Nem teljes a sor, hiszen számos kis és nagyobb te­lepülésen százak és százak a közintézményekben töltötték tavaszi nagytakarítással szombatjukat. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat például alaposan rendbehozta Rákóczifalván a hidroglobust és udvarát. Nem elégedtek meg a taka­rítással, szép, új kerítést húztak a faluszéli, régóta el­hanyagolt ..kis vízmű” köré is. Az említettek —- és a névtelenek — így köszöntöt­ték a kongresszust, — t. sz. e. — A lakosság kérte Járda, vízvezeték épül Az örményesi Községi Kö­zös Tanács is nagy gondot fordít a lakosság -közérdekű bejelentéseinek intézésere. A közös tanácshoz tartozó ör­ményesen és Kuncsorbán lakók tavaly kérték, hogy a községekben bővítsék a víz­hálózatot, és építsenek jár­dákat. Az idén örményesen a Dózsa György utcában húszezer forint költséggel és tízezer forint értékű társa­dalmi munkával száz méter járdát építenek. Vízhálózat bővítését kezdik meg ez év­ben Kuncsorbán az Ady Endre úton. A 250 méter vízvezeték 70 ezer forint ta­nácsi költséggel és több mint tizenötezer forint ér­tékű társadalmi ' munkával készül el. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságnak 7126 négyzetkilométer terüle­te van hat megyében. Kilencvenegy gátőr és negyvenkilenc csatornaőr 656 kilométeres fővédvo­nalon vigyázza a Horto­bágy—Berettyót, a Hár­mas-Köröst, a Zagyvát és a Tiszát Füredtől Csongrádig. Hivatása: gátőr Soltész Ferencék tizenhá­rom éve költöztek Nagykö­rűből Szolnokra, hogy a gye­rekeknek könnyebb legyen az iskolába járás. A gátőr­ház a megyeszékhely ipar­telepének peremén, szigorú­an körülkerített telken, a bútorgyár és a szakaszmér­nökség közé ékelődött. Nem nagy legelő jut a jószágnak, pedig van disznó, szarvas- marha, aprójószág. — Ebből a szempontból jobb. volt Nagykörűben — mondja a feleség, akii maga is vízügyi dolgozó, a hajóál­lomásnál levő vízmércét ol­vassa le naponta kétszer, s jelenti a központnak a víz­állást, a vízhőfokot. Soltész Ferenc brigádvezető. szák­nyelven gátbiztos, öt gátőr munkáját irányítja Tószeg­től a Zagyva torkolatáig a Tiszán és a Zagyva jobb partján föl Üjszászig. Reggel fél nyolc az összehívás ide­je, azaz telefonon tájékoztat­ják egymást a napi felada­tokról. Saját gátőrjárása „csak” hat és fél kilométer, a Vegyiművöktől a Zagyva torkolatáig, amit csendes időkben hetente háromszor- négyszer ellenőriz. Legkriti­kusabb része a városi sza­kasz, 100 méterenként egy- egy zsilippel, szivattyúval stb. Most például a vágó­híd építkezik 15—20 méter­nyire a gáttól, ezt kell fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérni. Szőrmentén a szőrről Kopaszra kérem, hogy ne lobogjon! Az erősebb nem fürtjei­vel kapcsolatban sok csip­kelődő megjegyzés forog közszáján. Minderről Komá­romi Dániel, a Fodrász Szö­vetkezet kuinhegyesi üzleté­nek vezetőhelyettese többet tud, elivégine negyven éve szinte naponta a férfifejeik körül toporog. Külcsín és belbecs — A férfiak korántsem gondozzák olyan rendszere­sen a hajúikat, mint a nők. Kornyékünkön a tizen-hu- szonévesek jelenleg a rö­vid sportfrizurákat, a sas- soont kedvelik, de nem ritka óhaj a hajfestós, dauerozás sem. Az idősebbek viszont sokszor azt kérik: kopaszra vágja mester, hogy ne lobog­jon ! Hozzánk túlnyomó többségben törzsvendégek járnak, és olvasással, be­szélgetéssel ütik el azt a bizonyos borbélyötpercet, amely hétvégeken, piacnapo- kon elő-előfordul. A Szolnak megyei Fod­rász Szövetkezet elnöke, Gazdag István a megyei gondokat sorolja. — Tavaly tucatjával vet­tük át a megyében levő sző- zadéleji, ósdi kisboltokat, hi­szen a vegyesipari szövetke­zeteknél a fodrászok általá­ban mostohagyereknek szá­mították. Tavaly 30 üzletet újítottunk fel, de 75 egysé­günk jelenleg sem felél meg minden előírásnak. Ami a személyi feltételeket illeti: szövetkezetünkben 161 férfi- fodrász dolgozik. A szakmai színvonal jó közepes, az ár­jegyzék mindenhol azonos: azaz a borotváilás 4 forint, a sima hajvágás 8, a mo­sás és szárítás 26, a sas- soon hajvágás, mosás, szá­rítás 50 forint — és így to­vább. Üzletkorszerűsítési gondjaink után elsőként em­lítem, hogy sajnos, még akad a megyében 5—6 apró település, ahol nem tudtunk gyökeret verni. A megoldást a helybeli, érintett tanácsok segítségével keressük. A szövetkezet 1-es számú férfifodrász-üzlete a megye­székhely központjában van. A szakmáról Tarjám Réláné üzletvezető beszól. Hódit a rövid haj — Egy nyolcórás műszák­ban egy fürge kezű mester tizenöt vendég hajált, szakai­ját is rendbe tudja szedni. Ami a vendégek igényeit il­leti: az idősebb korosztály a géppel vágott, struccolt rö­vid frizurát kedveli. A fia­taloknál a 4—5 centis, fül­középig érő, ápoilt haj a di­vat. — A huszon-harmincéve- sék közül nagyon sókan vi­selnek újra „valamit” az or­ruk alatt, mégpedig más és másfélét. Sikknek számít a pödrött, itt bevágott, ott el- keSkenyített, hegyes kunikor­ban végződő bajusz. Milye­nek a vendégek? A többség nagyon aranyos. A liaggálán- sabbaknak a vőlegények bi- zonyulnok, viszont az igazi szakmai próbatételt egy-egy gyér frizurájú vendég jelen­ti, aki „Több haj iássék a fejemen” kéréssel ereszkedik a székibe. Arra külön büsz­kék vagyunk, hogy az üzlet dolgozói közül hárman ver­senyfodrászok, ez bizonyos szakmai rangot is jelent. Bedő Ildikó fiatal kora ellenére az imént lemlített trió tagjai íközé tartozik. — Három éve veszek részt a férfifodrász-versenyeiken, az Alföld Kupában voltaim már második is, negyedük is. Az „edzéseket” öt-hat ál­landó modellem frizuráján végzem, és a fővárosból is jön egy felkészítő mester. A versenyeken rendszerint 50 perc áll a rendelkezésünkre, és ennyi idő alatt kell le­vágni, beszorítani, vasazni a fürtöket. Ami a köznapi férfibajdivatot illeti: sok a hajfestés. Különösen a feke­te szín az áhított, de elő­fordult, hogy az illető vörös vagy szőke mielírozást ren­déi tincseibe. Itt sok, ott kevés A tar koponyán ma már állítólag enyhít a Bánfi- hajszesz, a sűrű, egyre erő­sebb szakáil-torzsak idő­szakos irtásában a fürdőszo­bai vagy a fodrászüzilieti borotválkozás. Hozzátéve: a művelet után az üz­letekben erős illatú Pit- rallon vagy szagtalan szesz dukál az arcra. Azt a ven­déget azonban, aki az utób­bit már a gyomrában hozza a fodrászhoz, egyetlen üz­letben se borotválják meg. Hiszien ebben a szolgáltatás­ban sehol sincs plasztikai műtét, és a beszéddel ellen­tétben a pengék, ollók vilá­gában a hajjal és a szőrrel nagyon is szőrmentén kell bánni. D. Szabó Miklós — Körülbelül tízszer any- nyi a dolgom, mint Nagy­körűben volt. Hogy mi vonzza mégis az embert? Nehéz, de szabad élet a miénk. Galántai Imréné tésztát szaggat, közben a férje he­lyett mesél, akinek hivata­los dolga akadt a város­ban. — Imre gyerekkorától víz­közeiben dolgozott, amióta ismerem, gátőr akart lenni. Sokan kérdezték már, hogy jöhettünk le ide a rétbe. Ti- szakécske négy-öt kilométer földúton, Tiszaug hét kilo­méter a gáton. Amíg az idő engedi, kerékpárral, aztán esőben, sárban gyalog járunk Kéeskére. Másnaponként mindig bemegy valamelyi­künk vásárolni és az unoká­kat látni. Ez az örömünk, a gyerekeink meg az unokák. Üjszászi Imre az idén me­hetne nyugdíjba, ez a hu- szonkilencedik éve a gáton. Saját járása van .— Ráhúzom még azt az egyet, hadd legyen ki a har­minc. Szép kerek szám. A Körös-torkolattól Nagy­révig 38 kilométeren hét gát­őr és két csatornacr gátbiz­tosa vagyok, ebből 4800 mé­ter a saját járásom. Sok a fakadóvíz az egész szaka­szon. A töltéslábat a mentett oldalon is homoíkzsákokkal kellett terhelni. 1962 óta csak ’71-ben meg ’72-ben nem volt árvíz, más években mindig. Vizes embernek nem szabad félnie a víztől! Az úszni tudást még nem kel­lett próbálni, pedig sokat jártunk ladikkal, azzal hord­tuk a hagyományos védő­anyagokat, a rozsét, a karó­ikat. Csongrád a túloldalon gyönyörű, virágos, parkos város, de ha nincs dolgom, nem megyek egy hónapig se. Az asszony jár át komp­pal, dereglyével. Festői ké­pet ad a fiatal nyárfaerdő, amit 71—72-ben ültettek. Szép lett volna a fűzfa is, de a 74-es ár elvitte. Nyá­ron igazi hargászparadicsom a környék. Villany nélkül már nem tudom, hogy bír­nánk a hosszú estéket. Így leül az ember, eltévézget. Olyan tájakra elvisz, ahova sose jutnánk el a valóság­ban. Huszonhét éve Tiszasüly és Kőtelek fele útján a gát tövében él Egyed, József és felesége. Két fiúk már kirepült — megnősül­tek —, a fiatalabb most tölti katonaidejét. — ötvenkettő telén jelent­keztem a vízügyi szolgálat­hoz, huszonhét éve. ’53. már­cius 15-én, kerültünk ide, er­re a helyre. Persze, akkor még nem ilyen lakásunk volt. Tizennyolc évig petróleum­mal világítottunk, néprádiót hallgattunk, meg újság járt: mindig. Tíz éve ért el hoz­zánk a villany, a lehetőség magával hozta a tévét, á háztartási gépeket. — Hogy magányosok va­gyunk itt kinn? Sose érez­tem magam annak. Már vagy húsz éve gátbiztos is vagyok. Negyvenötben, ahogy hazajöttem a háborúból, mindjárt beléptem a párt­ba. Azt gondolom, egy erős elhatározás kell mindenki­nek az életében, ha valamit el akar érni, — Mostanában már érzem, hogy elfáradtam. Mindig ar­ról beszélgetünk a felesé­gemmel, hogy lesz majd bent a faluban. Ott a há­zunk, de nekünk furcsa a község, pedig mindennapo­sak vagyunk Kőtelken, és mégis. Van Petőfinek egy verse:. Itt születtem én, ezen a tájon... én ezt teljesség­gel elfogadom magamra: itt születtem a Tisza partján, nekem ez a jó. Egri Sándor Első a Héki DG versenyzője Az elmúlt hét végén a Komáromi Állami Gazda­ságban rendezték meg a MÉM, a KISZ KB, a ME- DOSZ, a TOT, az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontja és az Országos Ta­karmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség által szervezett, ifjú gépi fejők versenyének IV, országos döntőjét. Szolnok megyét a Héki Ál­lami Gazdaság két fiatal szakmunkása. Némedi Jó­zsef és Serdült Gyula kép­viselte a két kategóriában, elméleti és gyakorlati for­dulókból álló vetélkedőn. — Mindketten dobogós helye­zést értek el, Némedi Jó­zsef fejőházas kategóriában országos első, Serdült Gyula pedig a sajtáros kategóriá­ban országos harmadik lett. A gyakorlati feladatok kivá­ló teljesítéséért Némedi Jó­zsef a rendező szervek kü- löndíját is elnyerte, kettőjük jó helyezése pedig a döntő­ben legjobban szereplő csa­patnak odaítélt vándorserle­get szerezte meg a héki gazdaságnak. A nyár végén az Orszá­gos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállításon meg­rendezendő nemzetközi gépi fejőversenyen Némedi József képviseli majd a fiatal ma­gyar szakmunkásokat. Folynak az időszerű tavaszi mérési és agrotechnikai munkák a DATE karcagi Kutató Intézet és a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutatóközpont karcagpusztai komp­lex meliorációs modellteliepén. Képünkön a talaj ned­vességtartalmát vizsgálják

Next

/
Oldalképek
Tartalom