Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

1960. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ez az ,idei első munkája a KÖTIVIZIG Master kotróhajójának. Megkezdte a kiskörei tá­rozó nagykunsági főcsatornába torkolló szakaszának kotrását, hogy mire kell, megfelelő mennyiségű öntözővíz álljon a mezőgazdaság igényeinek kielégítésére. Képünkön Csík Mi­hály kotrómester a napi feladatokat beszéli meg Tapasztó Dénes hajózási technikussal <F.: Csikós) Reklám a gyorsszerviznek Műszerész a kirakatban A férfi hátratolja a kucs­máját, és zavart mosoly kí­séretében elővesz a zsebéből egy tenyérnyi rádiót. — A kisunokám megpisz­kálta egy kicsit. Szól ez, csak nagyon halkan, illetve néha egyáltalán nem. Mikorra tudják megjavítani? — Ha nem nagy hibája van, lehet hogy tíz perc az egész. Foglaljon helyet. A kucsmás férfi csodálko­zik. — Nem szokták meg az ügyfeleink, hogy a kisebb javításokat megvárhatják — mondja Tóth János, a Gel- ka Beloiannisz úti gyorsszer­viz részlegének szerelője. Március 11-e óta szokat­lan látványban van részük a járókelőknek: a Beloian­nisz úti szerviz kirakatában ugyanis egy műszerész se­rénykedik. A Gelka megyei kirendelt­sége Szolnokon nagy átala­kításokba kezdett. A hír­adástechnikai cikkeket a Mátyás király úton, a ház­tartási gépeket és a fekete­fehér televíziókat pedig a József Attila úton javítják. A Beloiannisz úti szerviz­ben továbbra is felveszik a hibabejelentéseket, de csak a kisebb javításokat végzik ott. Tóth János fürge mozdu­latokkal leveszi a kis Ney- wa rádió hátlapját, csipesz­szel „birizgál” valamit a drótok között. — A hangszóró kivezető­jével lesz a baj. Kontakt hiba — mondja maga elé. — De azért a telepet is ellen­őrizni kell. Az ampermérő mutatója lustán kileng. — Hát bizony elég gyen­ge, de a hanghibát nem ez okozza — bólogat a szere­lő, és sebészi óvatossággal megszorít egy alig látható csavart. A maréknyi rádió megszólal: „Híreket legkö­zelebb tizenegy órakor mon­dunk. .. ” A javítás öt per­cig tartott. — Húsz forintot tetszik fizetni — mondja a műsze­rész. Az ügyfél nem hagyja szó nélkül a gyorsaságot. — Na, ilyet se láttam még. Régebben napokig kel­lett várni. Ha más mond­ja, el se hiszem. Tóth Jánosnak láthatóan jól esik a csodálkozással ve­gyes dicséret. -A kucsmás férfi már indulna, de eszé­be jut valami, visszafordul. — Ért a tévéhez is? — Persze. Miért? — A kettes nem jön be -tisztán. —• Milyen antennája, van? — Szobai. — Nem mindenütt jó. A kettes műsor egyébként is változó minőséggel fogható Szolnokon, biztosabb, ha te­tőantennát használ. Azt ja­vaslom, próbálja ki, és ha úgyse jó a vétel, jöjjön - vissza. A szerelő segítőkészségé­ről bizonyára sokat beszél még az ügyfél. Ez a lehető legjobb reklám. Félóra telik el anélkül, hogy bárki is benyitna a gyorsszervizbe. Van tehát időnk szót váltani a műsze­résszel. —'Hogy érzi magát a ki­rakatban? — Nem túl kellemes, hogy a járókelők megállnak az utcán, és úgy néznek, mint egy kiállítási tárgyat. Néha viccelődnek, bekopognak. De hát átmeneti állapot, később valószínűleg beljebb kérn­iük a kirakatból. — A gyórsszerviz nem­csak az ügyfeleknek újdon­ság, hanem a Gelkának is. Az eltelt napokban, azon kívül, hogy kevesen tudnak erről a szolgáltatásról, mi­lyen tapasztalatokat szer­zett? — Nem alakult még ki a gördülékeny anyagellátás, szükség van egy kis időre, hogy rájöjjünk, milyen al­katrészekre van leggyakrab­ban szükség. Műszerezettsé­günket különben megirigyel­hetné bármelyik szerviz. — Húsz forintot kért egy ötperces munkáért. Akadt már, aki sokallta? — Hivatalos díjszabásunk van, az árat nem én talá­lom ki. Eddig még nem rek­lamált senki, azt hiszem, az embereknek a gyors javítás miatt érzett öröme elfeled­teti az árakat. — Melyik a legforgalma­sabb nap? — Talán a hétfő. De egye­lőre nehéz lenne eldönteni. — Ha valamilyen alkat­részre szüksége van, elbu- szozik a Mátyás király úti központba? — Az a legnagyobb prob­lémánk, hogy nincs telefo­nunk, a szomszédos bisztró­ból kell felhívni a raktárt, vagy odabuszozunk. Feldúlt férfi vágja ki az ajtót. — Reklamálni jöttem. Két hete bejelentettem,, hogy az Orion 70-em néma. Azóta se történt semmi. A reklamáció nem a gyorsszerviznek szól, hanem Zsákai Béláné ügyfélfogadó­nak, aki nem veszi át a dü­hös hangnemet, higgadtan elmagyarázza az ügyfélnek, hogy a javítást nem ez a részleg végzi, de egyébként olyan alkatrész romlott el a készülékben, amelyből ez- időszerint egyetlen darab sincs raktáron. A férfi mondja a magáét, oda se figyel Zsákainé sza­vaira. Végül köszönés nél­kül távozik. Megvan a vé­leménye a Gelkáról. Pedig most nincs igaza. Alkatré­szekkel elég rosszul állnak, és ez elsősorban a garanci­ális készülékek tulajdonosai­ban kelt olyan meggyőző­dést, hogy rosszul dolgoz­nak a gelkások. Az akadozó anyagellátást leszámítva a Gelka megyei kirendeltségén lévő vásár­lók könyvében nemigen (ta­lálni panaszt. És hogy csak dicséreteket tartalmazzon, határoztak az’ átszervezésről. Ha az eredeti elképzelések­nek megfelelően június el­sején megszűnik a jelenlegi „felfordulás”, és az ügyfe­lek hozzászoknak a szervi­zek szakosodásához, megis­merik a gyorsszerviz elő­nyeit, bizonyára megszapo­rodnak a dicséretek. Sikeres tartósítási kísérletek Dolgozik a vöröshagyma- kombinát Az idén a vöröshagyma fekete magjának java része már a földben van, ugyan­akkor a tavaly termelt fű­szernövényből néhány va­gonnyit most készítenek elő szállításra a rákóczifalvi Rákóczi Tsz épülőfélben le­vő feldolgozó kombinátjá­ban. Tavaly is a korábbi évek gyakorlatának megfelelően egyéves magról termelt hagymát állítottak elő, ja­varészt alsógödi és aroma­fajtákat. A 268 hektár ve­tésterület összesen 917 va­gon fűszernövényt adott. A vöröshagyma egy része ex­portra készült, a ZÖLDÉRT, és a HUNGAROFRUCT Kül­kereskedelmi Vállalat köz­vetítésével. Nemcsak Euró­pába, hanem a tengerentúl­ra Argentínába is szállítot­tak, tovább öregbítve ezzel a magyar fűszernövény vi­lághírnevét. A Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi szárítóüzemébe 100 vagon jutott a Rákóczifal- ván termelt áruból. Ott „dollárt hozó” szárított vö­röshagymát állítottak elő be­lőle. Ismerik már a termelőszö­vetkezet vezetői a tavalyi termés tárolási és feldolgo­zási veszteségeit is, amely a romlott terményt és a ter­mészetes apadást is figye­lembe véve nem több 12 százaléknál. Biztátóan sikerült az Élel­miszerkutató Intézettel kö­zösen végzett sugártartósítá- sos tárolási üzemi kísérlet is. A köbalt izotóppal kezelt vöröshagyma még március­ban is teljesen ép, csíra­mentes. A korábbi években ilyenkor a fűszernövény ja­va része engedve a biológia törvényének, 6—8 centimé- teres hajtáskezdeményt ho­zott. Most az izotóppal kezelt mennyiséget, az épülőfélben levő vöröshagyma-kombinát automata válogató- és mér. legelő-, és csomagológépei­vel szállításra készítik elő. A Lockwood berendezések­kel 2-től 12,5 kilogrammig végezhető a zsákos csoma­golás. Kapacitásuk most „csak” öt vagon műsza­konként, de igény szerint ez a teljesítmény 15 vagon­ra bővíthető. A részes művelésre ki­adott vöröshagymát kézzel szedik. A megfelelő agro­technika mellett ez is oka annak, hogy a félig kész termékben sem volt tárolási gond az elmúlt szezonban. A rákóczifalviak idei ter­veiben ezer vagon fűszer- növény termesztése szere­pel. Ebből 400—500 vagon­nal a ZÖLDÉRT-nek szállí­tanak, a többit már a Sajáit kombinátjukban dolgozzák fel. A program szerint 1982- beri kell befejeződnie en­nek a beruházásnak, amikor már 1500 vagon vöröshagy­ma tárolását oldják meg. Bcndó János Sz. P. M. Száz esztendő gondja, öröme Különös ismertetőjele: bal kezén és jobb lábán a két középső ujja félig összenőve — árulkodik a tiszaőrsi Papp Illés egykori cseléd­könyve. Arról is vall a régi okmány, hogy magas terme­tű, kék szemű, fekete hajú, bajuszos ember volt ifjú korában', ami jócskán tova- szállt, hiszen 1880-ban szüle­tett, pénteken múlt száz esz­tendeje. — De sok történetet me­sélt az unokáknak! A káp­talani birtokon éltek, ahol négy családnak volt közös konyhája, szalmával, kuko­ricaszár ízékjével fűtötték az asszonyok a kemencét. Haj­nalban dudaszó jelezte az ébresztőt... A cselédkonven­ció nem volt elég a nagy családnak, ezért a sült krumpli, a puliszka meg a görhe váltogatták egymást az asztalon ... Etel néni — Tasi Károly- né, az aggastyán 75 éves lá­nya — beszél szülei életérő miközben eligazítja a pár nát, teával itatja apját. Fér je, aki már túl jár a nyolc vanon, kint pipázik a pitvar ban. Nyílik az ajtó, látoga tó érkezik: Klára asszon} az egyik unoka. Ö maga i nagymama már, fürge moz gású, fiatalos, csak „beug rótt” érdeklődni a beteg ál lapota felől. — Szegénykém, úgy várt már a születése napját* ké héttel ezelőtt még a Kék nefelejcset, a kedvenc nóta ját is próbálgatta, aztán jöt ez a tüdőgyulladás. Aligpá napja lett jobban, de arr. még gyenge, hogy meséljen Húsz éve temette el a fe leségét Illés bácsi, akko három gyermeke közül . fiához költözött, de fiatalod „elment” az is. — Akkor hoztuk ide apá mat. Hat unoka, öt déd- é négy ükunoka ülte körül é nyaggatta felváltva, hog; Vállalkozó vezetők ( ■* ' ■■ ■ "» ígérő elha­Nagy sikert tározás- I ként ítélik meg a laKaslextil-iparban azt a döntést, hogy — a ke­reslet élénkülésének első. ap­ró jeleire — nekiláttak a ha­zai plüsstermelés megszerve­zésének. A hagyományos bú­torszövet újjáéledt — nem­zetközi — kelendősége idő­ben lépésre késztetett egy vállalkozásra — a sikerért a kockázat viselésére is — haj­landó vezetőt; ez volt a ki­indulópont. Az eredmény: importmegtakarítás. sőt. új kiviteli lehetőség. Közben: a társak munkája, akik a ve­zetői ötletből fejlesztési ja­vaslatot. beruházási tervet stb. készítettek. A lényeg mégis: a vállalkozásra való készség. Aminek ma még — kár lenne szépíteni a helyze­tet — nem vagyunk bővében. Indokoltan állapítják meg tehát az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a XII. kongresszusra: „Az országos feladatok kialakításában és megoldásában jobban kell építeni a vállalatokra, szö­vetkezetekre. amelyeknek önálló, felelős munkájától, vállalkozó szellemétől, igaz- dálkodásunk eredményessé­gétől döntő módon függ gaz­dasági előrehaladásunk.” Kézenfekvő: bármely ter­melői kollektíva csak akkor kamatoztathatja a vállalko­zásban rejlő lehetőségeket, ha vezetői elsőként állnak az új. az addig nem gyakorolt mellé. S megfordítva: a ve­zetők vállalkozásai készségé­nek csupán akkor van igazi értelme, ha a friss feladathoz megnyerik munkatársaikat, ha a szó szoros értelmében bevonják őket a vállalkozás­ba. Ez az alapfeltétel. Amit szilárddá csakis az tehet, ha lehetséges és érdemes a vál­lalkozás, azaz a gazdasági környezet elismeri, honorál­ja a tettekké átalakuló haj­landóságot. Ezt ugyan termé­szetesnek tarthatjuk, bár a januárig érvényben volt sza­bályozók nem így hatottak. Akadtak ugyan szerencsés kivételek, amikor a vállal­kozni tudó és akaró vezetők, közösségek jelentős piaci si­kereket könyvelhetnek el — például a közlekedésieszköz- ipar, a híradás- és vákuum- technikai ipar, az alumínium- ipar több cégénél —. de ezt sajnálatosan nem tarthatjuk általánosnak. jellemzőnek. Általános, jellemző inkább az volt. hogy a kezdeménye­zések nélküli középszer, a minden kockázatot elutasító óvatoskodás jutott biztonság­hoz, anyagi, erkölcsi elisme­réshez. s éppen ezért a vál­lalkozás, mint gazdasági ma­gatartás, a ritkaságok közé sorolódott. Egyszerűbben fo­galmazva : elszoktak tőle vagy meg sem szokták a ve­zetők. Több irányban lelhettük meg tehát a változás forrá­sait. A most érvénves szabá­lyozók a korábbiaknál sok­kal hatásosabban közvetítik azt a társadalmi érdekeltsé­get. amely a vállalkozáshoz fűződik. Ehhez az általánosan adott lehetőséghez szükséges kap­csolódnia a helyi szemlélet- mód. vezetői stílus átalaku­lásának. illetve a vállalko­záshoz elengedhetetlen helyi — szellemi és tárgyi — ala­pok megteremtésének. Nagy hiba lenne ugyanis a vállalkozást puszta elha­tározás függvényének tarta­ni. A vállalkozás mindenkor mérlegelés, az adottságok, az elérhető célok, a kettő kö­zötti út. valamint — nem utolsósorban — az ezen az úton fölbukkanható, de elő­re meg nem tervezhető aka­dályok összevetése. S bár­mennyire leegyszerűsített az előbbi mondatban vázolt fo­lyamat. érzékelteti: vállal­kozni nem egyszerű, nem könnyű, nem percek, s még csak nem is órák műve. Ép­pen azért, mert a vállalko­zás bonyolult, a vezetőknek egyedül kell döntenie, ám .v orántsem lehetséges egye­dül mérlegelnie. Társként — a vállalkozás méreteitől, sú­lyától függően — ott vára­itoknak beosztottai, a1 köz­vetlen vezetőktől egészen a műhelyeket irányítókig, s természetesen a vállalkozást részleteiben megvalósítókig, a munkásokig. Talán nem túlozzuk el az emberi tényezők fontosságát, ha azt állítjuk: kollektivitás nélkül nincs sikeres vállal­kozás. még akkor sem, ha műszaki, értékesítési jellem­zők dolgában minden egybe­vág. A legjobb vállalkozást kudarcra ítélheti a közösség ellenállása — mivel nem kérdezték, nem vontak be al­kotótársnak —, ugyanígy: sok bizonytalanságot magá­ban hordó feladatot is ered­ményesen hajthat végre a közös bölcsességre támasz­kodó közös akarat. Voltak és vannak vezetők, akiknek — ahogy azt mon­dani szokták — vérében a vállalkozás, akik ha akarná­nak. sem tudnának másként dolgozni, mint folytonosan újat keresve, a változás iz­galmát igényelve. akik szemé­lyes példájuk­kal igazolják: - elsősorban a termelőágazatokban, — sok feladata közül az egyik leg­főbb a vállalkozási hajlan­dóság és készség, az ehhez kapcsolódó érzék, tudás, is­meret kifejlesztése, megszer­zése. Azaz: a vezetés akikor igazán irányítás, ha nem egyszerűen meghosszabbítja a jelent, hanem folytonosan új elemeket épít be, elhagy­va régieket; ha fölismeri a vállalkozási lehetőségeket s habozás nélkül mérlegelni kezdi, miként kamatoztathat­ná azokat. Az ilyen vezetés tiszteletet, támogatást, meg­értést érdemel. Mert vállal­kozni annyi, mint jól szol­gálni a közérdeket. L. G. Űk azok a vezetésnek meséljen, örült ennek és nem fogyott ki a történetek­ből. Amikor Balogh Lajos, a Búzakalász Tsz főkönyve­lője 1970-ben a falu hely- történetét megírta, sokat fel­használt ezekből. — Bécsben volt katona, a Burgban ajtónálló. Dicseke­dett, hogy azért állították oda, mert szép szál ember volt. A kis Károly király sokszor szalutált előtte, a hercegnők meg leskel őd­tek... Sok nációval találko­zott, azért ragadt rá annyi minden, hét nyelven beszél, még törökül is tud . .. Ezek­ről mindről beszélni akar az ünnepségen, amit a községi tanács, a Petőfi Tsz, a Vö­röskereszt, meg az úttörők rendeznek születésnapján, nagyon várja őket. Mozdul az apró öregem­ber az ágyon, int a lányá­nak, alig hallhatóan suttog­ja: — Csinálj már valamit, fel akarok ülni. Szombaton jönnek? Engem ünnepelnek? Majd ti elmondjátok, amit én akartam... Lánya keze végigsimogat­ja a száz esztendő gondjá­tól, ezer ránctól szántott ar­cot. Kezének két ' középső ujja félig összenőtt. Apja különös ismertetőjelét vise­li, akár a legifjabb ükunoka. Tegnap összejött a család, virággal, ajándékokkal ked­veskedtek a vendégek is. Az öreg csak bólogatott, rán­cos arcán valami mosolyfé­le is megjelent, a szeme sar­kában örömkönnyek csillog­tak. — rónai —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom