Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

1980. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egyszer volt Budán... Jászkun vásár kunok nélkül Egyszer volt Budán jász- kun vásár. Mégpedig az el­múlt vasárnapon, a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házban. Az Üj Tükör sza­badidő központ rendezte ezt is. a tavaly október óta min­den hétvégén megtartott vá­sárok sorában, s amelyet in­kább nevezhetnénk csak szimplán Javs vásárnak. A mezőtúri és karcagi szövet­kezeti fazekasokon, egy-egy törökszentmiklósi fazekason, fafaragón és hímzőn kívül ugyanis senki nem képviselte a kun vidéket. A jórészt ki­halófélben lévő kismestersé­gek még élő-dolgozó műve­lőinek többsége, számszerínt huszonegyen a Jászságból hozták el magük készítette portékáit a MOM-beli kira­kodó vásárba. Ünneprontó szándék nélkül — nem csor­bítandó a rendezők hagyó- mánymentő-ápoló jó szándé­kát — a vásári hangulatot idéző képek elé idekívánko­zik az aggályoskodó meg­jegyzés: hét már soha nem lesz nálunk vásár giccs nél­kül?! Kár ugyanis, hogy a hátlapjukon rózsaszín és vi­lágoskék macskákkal díszí­tett kártyanaptárokat árusí­tók, a semmilyen népművé­szethez nem hasonlító motí­vumokkal pingált hímesto- jás-utánzatokat kínálók, bl- zsuárusok között visz az út­ja a vásárba látogatónak a Csörsz utcai művelődési ház előteréből a népművészeti vásárnak helyet adó emeleti körfolyosóra. Kép és szöveg: Temcsközy Ferenc A Miska-kancsók voltak a legkeresettebbek a tiszafüredi és mezőcsáti tájjellegű színes és fekete kerámiákat árusító ki­váló Karcagi Népművészeti Agyagipari Szövetkezet termékei közül Sokan megcsodálták a jászberényi kádármester, Kalla Miklós tojásdad boroshordóit. Az ötven literestől a 300 literesig hat edényből álló hordósorozatot Varga József jászberényi fa­faragó szüreti életképei díszítik Nem csak a mester készítette zeneszerszámokat nézegették szívesen a vásárlátogatók, egész nap akadj hallgatósága Bo- bák Lajos jászárokszállási citerakészítő „műsorának” is Íme, így díszítem én a sótar­tókat, galuskaszaggatókat, varrósdobozokat — mutatta be fafaragó tudományát a jászberényi Varga József Csomagolási mozgalom Kezdeményezi a KISZ Forradalomról a presszóban A KUNSZENTMÁRTONI „PILVAX” VENDÉGEI Seregük a kokárdás fiatal­ság a kunszentmártoni mű­velődési központba. A hófe­hér terítővei borított aszta­lok közepén egy szál gyer­tya világol, mellette lúd- toll pihen. Fürge „felszolgá­lók” kínálják a vendégeket forró feketével, pohár vörös­borral. A 20 asztal körül 60 —70 „márciusi ifjú” hallgat­ja vezéreit. A középső asztalnál Petőfi ül társaival. A Palotás dal­lama csendül, két pár közép­re szökken. Szilajra vált a nóta, férfiak ugranak föl, dobban a verbunk. A „kávéház” forradalmi klub, szervezőközpont ezen a napon felcsap a vita. A márciusi vezérek egymás elől ragadják el a szót. He­ves beszédek, kemény fogad­kozások ... A nemrég alakult irodalmi színpad egyik tagja telepszik asztalunkhoz. — Az idei már a harma­dik alkalom, amikor itt tart­juk a március 15-i megemlé­kezést. A magot az irodalmi színpad, meg a néptánccso­portunk adja. Ügy gondo­lom, a délelőtti koszorúzás, az ünnepi beszéd mellett szükség van erre a meghit­tebb hangulatú, kevésbé ün­nepélyes emlékezésre. Ne­künk most a műsornál fonto­sabb, hogy együtt lehetünk ebben a környezetben. Min­den évben egyre többen jön­nek el, de akik 3 évvel ez­előtt, meg tavaly itt voltak, itt vannak most is, meg itt lesznek jövőre is. Közös éneklés következik, zeng a Kossuth-nóta. Nem lemezről* nem magnetofon­szalagról. tiszta szívből száll a dal, lélegzésünk ütemére táncol a gyertyaláng. Hogy termékeink továbbra is versenyképesek legyenek a világiban, javítani kell a csomagolás módját, minősé­gét úgy. hogy az a gazdasá­gossága mellett az eddiginél magasabb fokon kielégítse a fogyasztói igényeket. Ez a lényege annak a felhívásnak, amely „Ifjúság a csomagolás fejlesztéséért” címmel in­dult, védnökei: a KISZ KB ifjúmunkás tanácsa valamint az Anyagmozgatási és Cso­magolási Intézet. A pályamunkák lehetnek grafikai tervek, a módszer részletes ismertetése, mintá­ja. fotója. A pályázat célja, hogy gazdaságosan, gépesítve lehessen az új módszert al­kalmazni. Pályázni jeligével lehet 1980. június 30-ig, az Anyagmozgatási és Csoma­golási Intézetnél. Népfrontfórum Hogyan lehet beruházás nélkül a szociális ellátáson javítani Miként lehet a népgazda­ság erőforrásainak igénybe­vétele nélkül javítani a la­kosság közérzetén a szoci­ális ellátottságán — erről tanácskozott tegnapi ülésén a Hazafias Népfront Orszá­gos Elnökségének Gazdaság- politikai, valamint Nő- és Rétegpolitikai Bizottsága. Az eszmecserén azokat a javaslatokat vitatták meg, amelyek a mozgalom külön­böző a lakosság széles kö­rével megtartott fórumokon kristályosodtak ki. Egyebek között napirendre került a kisgyermekes családok napi életét könnyítő gyermekfel­ügyelet, a gyermekgondozási segélyen levő anyák és ki­csinyek érdekét szolgáló úgynevezett „játszó csopor­tok” szervezése, valamint az időskorúak ellátását segítő szolgáltatási megoldások. Figyelemre méltó kezde­ményezésnek tűnik, hogy kí­sérletképpen többen is beve­zetésre javasolták a „nyug­díjas munkaközvetítést!”, amelynek során az idős, be­teg személyek rendszeres vagy időszakos gondozását oldanák meg. Az érdeklő­dőknek a Magyar Vörös- kereszt rendezne szakmai tanfolyamot; a gondozás költségeit az ápoltak, illetve hozzátartozóik fedeznék le­véve a terhet az állam vál­láról. Szó volt arról Is, hogy sok nyugdíjas szívesen ta­nulna varrni, művirágot formázni, játékot, szőnye­get készíteni, főként akkor, ha szervezetten megteremte­nék a magas színvonalú munkát végzőknek a bedol­gozói értékesítési rendszert. Ha nem is áruban, de tu­dásban elfoglaltságban gya­rapítaná az időskorúakat a nyelvi,' művészetllöirttiónetpi stúdium s a „tudományt” az idegenforgalmi idényben a legkülönbözőbb területe­ken lehetne hasznosítani. A tanácskozás azért is je­lentős, mert a sok — rész­ben vitatható és vita­tott, ám jó szándékú — öt­letet népgazdasági lehetősé­geink az 1980—85-ös várha­tó erőforrásainak megfelelő­en tűzte napirendre. „Lángban áll” a fél Kertváros AVAGY A RIASZTÁS LÉLEKTANA Szirénázó tűzoltóautó hangja hasít a megszokott utcai forgalom zajába. Az­tán még kettő követi. A jár­művek megállnak, a járóke­lők megtorpannak, ablakok­ból, erkélyekről kíváncsi te­kintetek követik a siető sze­relvények útját. Valahol tűz van. Még alig; halkul el a meg­különböztető jelzés hangja, szól a telefon: — Mondja! Tényleg ég a fél Kertváros?! — Honnan veszi?! — Az egyik kolléga arról jött ko­csival, ő mondta, hogy láng­tenger az egész keleti rész, A „jól értesült” járókelő, aki mindaddig a parkban sé­tálgatott, már a negyedik embernek meséli: — Nagy tragédia van a Besenyszögi úton, mert a tűzoltók után három mentő és megannyi URH-rendőrkocsi is futott. — Szóval Szolnokon, a Be­senyszögi úton. — Hogy­hogy nem igaz! — háboróg, — hisz’ innen láttam, hogy arra tartottak! A tény. 14.23-kor a 4. szá­mú fő közlekedési út mellől telefonbejelentés érkezett: sűrűn gomolyog a füst, fel­tehetőleg erdőtűz van a kö­zelben. A bejelentő láng­nyelveket vélt felfedezni... A tűzoltóparancsnokságon riasztják a legénységet, a két vízfecskendős jármű után kigördül még egy spe­ciális oltógépezet, lévén a közelben benzintöltő állo­más. A helyszínen megálla­pítják, hogy nincs vész: szá­raz avart égetnek szabályo­san, felügyelettel. Mentő is ment a jelzett időben arra: szülőnőhöz hív­ták őket; a rendőr járőr pe­dig — egészen más útvona­lon — egy összegabalyodott társaság között teremtett rendet. Félreértés ne essék! Sem­miképpen nem akarunk sen­kit lebeszélni arról, hogy be­jelentést tegyen az illetéke­seknek — tűzoltóknak, men­tőknek, rendőröknek —. ha a normálistól eltérői, szokat­lan dolgot észlel, ha meg­ítélése szerint segítségre van szükség. Állampolgári köte­lességünk a bajba jutottakon segíteni, egyéni, és közös va­gyonúnkat védeni. Vaklárma — így könyvelik el az ille­tékesek, ha a helyszínen nem kell intézkedni, — de vall­ják: inkább kimennek ötször fölöslegesen, minthogy egy­szer ne, és éppen akkor... Egy dolog azonban elgon­dolkodtató: a segíteni akaró bejelentő felméri-e mindig a veszély nagyságát, mégha — érthetően — zaklatott idegállapotba is kerül? A hí­vók többsége „óriási” tüzet, tömeges balesetet, közbot­rányt említ, amelyhez „nagy erőket” kér, javasol. Sajnos, sokszor van okunk riadalomra, ha szirénázó járművek mennek közleke­dési balesethez, tűzhöz. Ép­pen ezért ne keltsünk páni­kot. vaklármát ok nélkül. Se úgy. hogy az egyre terjedő mendemondákat továbbad­juk, se úgy hogy ítélőképes­ségünk elvesztésével a látot­takat eltúlozva, — egy vö­dör víz helyett — két város ügyeletét riasztjuk... Tömeges ideg- és energia­pazarlás. .. — t. szűcs -­K ülföldi újságírók országjárása Az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának és a Külügyminisztérium sajtófőosztályának meghívá­sára 38 ország több mint 80 lapjának, rádió- és televízió- társaságának. hírügynöksé­gének 90 munkatársa több csoportban egy-egy hetes körutat tett az országban. Ennek során megismerkedtek a párt XII. kongresszusát előkészítő politikai esemény- sorozat tapasztalataival, az elmúlt 35 esztendőben né­pünk életében bekövetkezett változásokkal. Meglátogattak számos párt-, állami és tár­sadalmi intézményt, vállala­tot, szövetkezetét, találkoz­tak közéletünk több vezető személyiségével. Az újság­írókat fogadta Benke Valé­ria. a Társadalmi Szemle fő- szerkesztője. Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai és Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. BEVÁLT AZ AUTOMATA KALAUZ De még továbbfejleszthető Az utas felszállt a tömött buszra. Odafurakszik a jegyváltó automatához, be­dobja a kétforintost, meg­húzza a billentyűt, és vár. Se jegy. se kétforint. Az utastársak együttérző­en mosolyognak: — már ne­kem se adott! A történet unalomig is­métlődik: Se jegy, se kétforint. Bosz- szúság az utasnak, bosszúság a gépkocsivezetőnek is. A Volán helyi járatain Szolnokon 1978 szeptemberé­ben álltak munkába a jegy­kiadó automaták. Jelenleg az ország minden nagyvárosá­ban — Budapest és Miskolc kivételével, ahol tanácsi köz­lekedési vállalatok működ­nek — ez a jegyváltás mód­ja. Szolnok megyében a me­gyeszékhelyen és Jászberény­ben gépesítették a jegyvál­tást. — Szolnok huszonöt autó­buszvonalán átlag ezer­kétszáz járat indul naponta. Munkanapokon kilencvenezer utazással számolhatunk, — Imondja Makács Pál forga­lomvezető. — Sok a vissza­élés. Decemberben 29, janu­árban 27 bírságot fizettek ki első felszólításra a lebukott potyázok. Ennek többszörö­se, amit csak sokszori fel­szólításra hajlandók befizet­ni a feledékeny utasok, sőt sok esetben csak a bírósági végrehajtás eredményes. S ezek a számok még mindig csak azokról árulkodnak, akik rajtavesztettek. — Mégis, rendszeresen több a vállalat személyi for­galomból származó bevétele, mint annak idején, amikor kalauz osztotta a jegyeket — védi az automatát Szabó An­dor vezénylőtiszt. — Havon­ta egy-két esetben fordul ésak! elő, hogy egy kocsin mindkét automata egyszerre elromlik. Sokkal kevesebb panasz kifogásolja az auto­maták munkáját, mint a hetvenes évek második felé­ben a kalauzokét. Tehát mindenképpen érezzük a fej­lődést. a készülékek bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket. — Miért mégis a sok bosz- szúság? — kérdezem Gál At- tiláné ellenőrtől. — Ha az automatát jól ke­zelik az utasok, akkor nincs baj. Ha csak a jegy gyúró­dik össze a gépben, azt a gépkocsivezetők azonnal megigazít.iák, a végállomá­sokon, pedig műszerészek állnak készenlétben. — És mi történik, ha az utas a zsúfoltságra hivatkoz­va nem váltotta meg jegyét? — Aki akar. odaér a ké­szülékhez. Persze, sokuknak kezében a két forint s csak akikor dobják be. ha látják, hogy az ellenőrnek már kar­ján a piros szalag. — Tavaly az indított jára­tok közel hat százalékát el­lenőriztük — veszi vissza a szót a forgalomvezető. — Na­ponta 13 ellenőrző kalauzunk járja a városi járatokat, munkájukat hivatásos közúti ellenőreink segítik. — Mi a véleményük a so­főröknek, akik a visszapil­lantó tükörből mindent lát­nak, s leggyakoribb szenve­dői a jegyvál tógépek rakon- cá tlahkodásának ? Véleményük szerint egy egyszerű újítás elég lenne ahhoz, hogy a ritkán buszo- zók se jöjjenek zavarba; az automaták felső részét, ahol a pénzt dobjuk be. átlátszó műanyagból kellene készíte­ni. hogy látni lehessen, ki mit dobott be. és mikor esik az érme a perselybe. — egri —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom