Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980, március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tűz után senr állt meg az élet A présekből Ismét megindul a dohány — Az a szombat este! Ég a gyár! Betörtem a dohány­raktár ablakát, az volt a nagy érték: .32 ezer mázsa dohány! Ott nem égett sem­mi, szerencsére, de a fer­mentálóba belépve már nem láttam, akkora volt a füst. Közben a kaputól már ro­hantak többen* megfürödve, utcai ruhában érkezett Mo­zsár Tibi, meg Sárkány Jós­ka, ők is azonnal idejöttek, ahová én. Tibi felszaladt a létrára, a legsűrűbb füstbe, lezárni a nagynyomású gőz­vezetéket, hogy • ha a veze­ték meg is sérül a fűztől, a gőz meg ne forrázzon va­lakit Időközben Szolnokról, Ceglédről megjöttek a tűz­oltók is. őket az üzemve­zető irányította úgy hogy a legnagyobb értékeket, a do­hányraktára t, és a vadonat­új, 45 milliós kocsányozó gépsort védjék... Répánszky Mihály fer- mentőr szavai az iszonytató éjszaka emlékét idézik. Most, a január 19-i tűz után egy hónappal higgadt fővel már átgondolhatjuk: mi is történt? Teljesen megsemmisült a dohányfermentáló alagút. Bár az 1966-bai* épült gép eredetileg hatmillióba ke­rült, és az amortizáció miatt papíron már csak 1,4 millió forinttel szerepelt, a kár ennél nagyobb, hiszen a gép pótlása mai árakon 20 mil­lió forintba kerül majd. Megsérült-az épület is: sze­rencsére nem súlyosan. Az Építőipari Minőségellenőrző Intézet ultrahangos vizsgá­latai szerint a monolit vas­betonszerkezet megerősíten­dő, de javítható. Ez azért lényeges, mert ehhez a szer­kezethez több más épület kapcsolódik, így a bontás, újjáépítés több épületet is érintett volna. Az alig egy­éves COMAS kocsányozó- és szeletelő gépsort minimális, szinte lényegtelen károk ér­ték — hála a dolgozók, a vezetők és a tűzoltók dere- kas helytállásának. Az összes kár még nem szám­szerűsített, a tűz okát sem tárták fel pontosan: a vizs­gálatok még tartanak. Egy biztos: az ország négy fer­mentálógépből az egyik meg­szűnt létezni. Ennek a gép­nek az évi 7 ezer tonnás kapacitása az ország fer­mentáló kapacitásának 36— 38 százalékát jelenti! A kérdés ezek után: lesz-e cigarettánk? Károly István üzemvezető kezében legutolsó találkozá­sunkkor még remegett a ci­garetta: most nem. — Bizonyos beosztásokban az embernek illik túltennie magát a sopánkodáson. A tüzet egy óra, fél kettő felé oltottuk el, de én már a jegyzőkönyvezések, egyezte­tések alatt azon spekulál­tam, hogyan tudnánk feldol­gozni a még raktárban levő 3 ezer 200 tonna dohányt? Óriási érték, 220 millió fo­rint, cigarettában meg több mint hatszázmillió. — Vasárnap, hajnali fél kettőkor már itt voltak a vállalat vezetőii, kilenckor már a trösztiek, délután há­romra már tiszta képünk volt, hogy mi is történt. Hétfőn délután mar a Do­hányipari Vállalatok Tröszt­je nyolc vállaltából az ösz- szes főmérnök Debrecenben volt, hogy meghatározzuk egyrészt a dohányfeldolgo­zás új módját, másrészt a kiesett berendezés pótlását. — Most a kocsányozott, szeletelt nyers dohányt bá­lába préseljük, és fermen- tálatlanul Nyíregyházára szállítjuk. Ott szabályozott hőfokú és nedvességtartal­mú klímakamrákban — a gépi módszernél hosszabb idő alatt persze — mecha­nikai úton fermentálódik a dohány. Ez a módszer az idényben körülbelül ötmil­lió forinttal drágítja a fel­dolgozást, de mi ez ahhoz az értékhez amellett így megmentettünk? És a leg­fontosabb: a dohány minő­sége nem különbözik az ere­detitől. — Az ÉPSZER most bont­ja a régi gépet: egyenesen a szemétbe kerül. A jövő héttől már felvonulnak a kőművesek is. az épületet javítják majd. Este hétig nyolcig dolgoznak. Ä fő­mérnöki tanácskozáson arról is döntöttek, hogy az erede­ti beruházási terveket átala­kítva, a legsürgősebben pó­tolni kell a mi gépeinket. A KOMPLEX Külkereskedel­mi Vállalat a beérkezett ajánlatok alapján már tár­gyal, az engedélyek és a de­viza ügye is jól áll — így minden reményühk megvan arra, hogy augusztus elején vadonatúj fermentálógép működik majd a régi he­lyén. — Január 28-án két mű­szakkal újraindult a terme­lés: egy hét alatt’ a mű­szakiak minden átalakítás­sal végeztek. A helyreállí­tóknak is, a mentésben ki- tűnteknek is itt, az irodá­ban már> kifejeztük elisme­résünket: 16 ezer 500 fo­rintot mellékeltünk hozzá. Mégis, mégegyszer: minden­kinek köszönjük, aki segített bennünket a nehéz napok­ban. Kőhidi Imre Lakások gyorsan, jó minőségben Tegnap a megyeszékhe­lyen, a MÁV csomóponti művelődési házában, tartot­ták meg a Szolnok és Kör­nyéke Egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezet mér­legzáró közgyűlését. Fenn­állása óta az egyik legjobb esztendőt zárta 1979-ben az ÉPSZÖV. Termelési értéke 35 százalékkal meghaladta a tavalyelőttit, s dolgozói 7 százalékkal teljesítették túl termelési tervüket. Az ered­mények figyelemre méltóak már csak azért is, mert a jelentős műszaki fejlesztés, szövetkezeti beruházás elle­nére is nyereségesen fejez­ték be 1979-eit, a tervezett hét és fél millió forinttal szemben mintegy 13 millió forintot könyvelhettek el ebbe a rovatba. Az ered­mények elérése javarészt a PEVA építési technológia bevezetésének, valamint a lakáskarbantartás fejlesz­tésének köszönhető. Az előbbinek alkalmazásával gyorsan, termelékenyen „ki­öntik” egy-egy lakóépület szerkezetét. Tavaly bebizp­Új technológiával dolgozik az ÉPSZÖV nyosodott, hogy a cseppet sem könnyű technológia al­kalmazására megérett, a szö­vetkezet. Mint más megyék szakemberei megállapítot­ták: a PEVA technológiá­val készült szerkezetek mi­nősége jó, kellő fegyelme­zettséggel, figyelemmel hasz­nálják e metódust a szövet­kezetiek. A teljességhez tar­tozik viszont, — ez elhang­zott a tegnapi tanácskozás beszámolójában is — hogy a gyors szerkezetépítést ma még nem követi a szak- és szerelőipar kellő ütemű munkája. Idei feladat tehát, hogy a lakásépítés belső- és külső szakipari tennivalóit, ahhoz az anyagokat, a be­rendezéseket, a kellő szer­vezettséget biztosítsák a szövetkezetiek. E területen ugyanígy elkél a jó koope­ráció, mint amilyenről be­számoltak a szerkezetépí­tésnél. A lakáskarbantartási munkák mennyisége ugyan­csak nőtt tavaly az 1978. évihez képest 70 százalék­kal, s elérte a 3,5 millió fo­rintot. A lakosságnak vég­zett szolgáltatás értéke pe­dig meghaladta az egymil­lió forintot. Ma már nem­csak a munka mennyisége, hanem a minősége is a legfontosabb szempontok egyike az ÉPSZÖV-nél. Ta­valy a 250 megrendelőből csak kettő reklamált a hi­bákat az igényeknek meg­felelően gyorsan kijavítot­ták. A szövetkezet idei ter­vei is azt bizonyítják, to­vább fokozzák a termelé­kenységet szolgáló technoló­gia alkalmazását, növelik az eszközök kihasználtságát. Az ÉPSZÖV tervezett ter­melési értéke 1980-ra 122 millió forint, 7 százalékkal több mint az 1979-es esz­tendő termelési produktu­ma. A tegnapi tanácskozás vé­gén megválasztották a szö­vetkezet tisztségviselőit. H. J. Társadalmunkban egységesebbé vált a női egyenjogúság Beszélgetés Erdei Lászlónéval, e MNOT elnökével A közelmúltban a Magyar Nők Országos Tanácsa megtárgyalta az MSZMP XII. kongresszusának irányel­veit. A tanácskozáson a felszólalók többségének az volt a véleménye, hogy az utóbbi években tovább nőtt a nők szerepe a társadalmi munkamegosztásban és ezzel együtt növekedett társadalmi megbecsülésük. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnöke minderről, vagyis aktuális nőpolitikái kérdésekről nyilatkozott a Központi Sajtószolgálat munkatársának. — Hazánkban jelenleg a munkaképes korú nők há­romnegyed része munkavi­szonyban áll. Az összes dol­gozók között a nők aránya elérte a 44,5 százalékot. A dolgozó nők mintegy fele a munkásosztályhoz tartozik, 12 százaléka a termelőszö­vetkezeti parasztsághoz, 35 százaléka szellemi foglalko­zású. Ezek az arányok, ön­magukban is igazolják a nők megnövekedett részvéte­lét a társadalmi munkameg­osztásban. Az MSZMP XII. kongresszusának irányelvei részletesen elemzik társadal­mi és politikai viszonyain­kat, azokat a mélyreható vál­tozásokat is, amelyek a né­pesség több mint felét alkotó nők életét, társadalmi he­lyét, szerepét befolyásolják. A muríkásosztály vezető sze­repe, a dolgozó osztályok és rétegek szövetsége, a szocia­lista demokrácia kiteljesedé­se egyben a dolgozó nők tár­sadalmi szerepének megnö­vekedését is jelenti. A Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak alapvető feladata volt ennek elősegítése, ez a fel­adata ma, és a jövőben is. Megítélésem szerint az el­múlt esztendőkben sikerült olyan munkamódszereket ki­alakítanunk, amelyekkel ha­tékonyan szolgálhatjuk ezt a célt. Kezdeményezéseinket, javaslatainkat, összegyűjtött tapasztalatainkat rendszere­sen eljuttatjuk a párt- és az illetékes állami vezető szer­vekhez. ötévenként megren­dezésre kerülő konferencián­kon a nőpolitika kulcsfon­tosságú kérdéseire hívjuk fel a figyelmet. A Nőtanácsnak és vezető testületéinek, mun­kabizottságainak tevékeny­sége igazodik a közbenső időszak aktuális nőpolitikái feladataihoz. Rendszeresen végzünk tapasztalatszerző vizsgálatokat, így jelenleg például azokat az okokat ku­tatjuk, melyek a nők ve­zető tisztségbe állítását aka-' dályozzák. Foglalkozunk a nők pályaválasztásával, szak- képzettségével, a családi gazdálkodás, a háztartásve­zetési szokások felmérésével is. Tapasztalataink szerint kezdeményezése inket, javas­latainkat szívesen, megértés­sel fogadják, megvalósításuk mértéke a mi munkánk ha­tékonyságát is jelzi. — A munkaképes korú nők háromnegyed része — aktív munkaviszonyban áll. A népgazdaság számos területén nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a nők. Ez összefüggésben van az 1970. évi nőpolitikái hatá­rozat végrehajtásával. Mi­lyen konkrét eredményeket értünk el ezen a téren? — A párt politikájának szerves része a nőpolitika is, amelynek újabb, a kor kö­vetelményeihez igazodó sza­kasza kezdődött el a Köz­ponti Bizottság 1970. évi februári határozatával. En­nek köszönhető, hogy az el­múlt tíz esztendőben a* nő- kérdés egyre inkább össztár­sadalmi üggyé vált. A párt, a kormány, a minisztériumok, a tanácsok, szakszervezetek, a vezető testületek rendsze­resen figyelemmel kísérik a határozat megvalósítását. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy társadalmunkban egy­ségesebbé vált a női egyen­jogúság felfogása, egyre rit­kábban tapasztalható a nő­ket nyíltan lekicsinylő szem­lélet. Jelentősen javultak a nők élet- és munkakörülményei, kedvezően változott szociá­lis helyzetük. A műszaki, technikai fejlődéssel számos nehéz fizikai munka vált könnyebbé, s ezzel egyidejű­leg bővült a nők foglalkoz­tatási köre. A határozat óta a nődolgozók keresete köze­ledett a férfiak keresetéhez, de az is igaz, hogy az indo­kolatlan keresetkülönbsége­ket még nem sikerült telje­sen megszüntetni, pedig a nők bérhelyzetét hátrányo­san befolyásoló tényezők ked­vezően változtak. Javult pél­dául a nők iskolázottsági és szakképzettségi színvonala, növekedett a társadalmilag szervezett munkában átlago­san eltöltött éveik száma, va­lamelyest javul a nők ará­nya a vezető állásokban, a fizikai munkaterületeken pe­dig nagyobb arányban dol­goznak műszakilag megala­pozott norma szerint. ör­vendetesen nőtt a nő.k köz­életi aktivitása, egyre többen vesznek részt a közügyek intézésében, a döntések meghozatalában. Közéleti te­vékenységük fokozódása le­mérhető a szocialista bri­gádmozgalomban való rész­vételükből, a kommunista szombatok, a szolidaritási ak­ciók, á társadalmi munka eredményeiben is. A csalá­dok, ezáltal a nők hely­zetét könnyítette a gyermek- intézmények fejlesztésének programja. Legfrissebb ada­taink szerint a bölcsődés ko­rú gyermekek 15 százaléka, az óvodáskorúaknak pedig a 85 százaléka kapott helyet ezekben az intézményekben. A javuló arányok ellenére sem . lehetünk elégedettek, különösen a bölcsődék és az iskolai napköziellátás maradt el az egyre növekvő igé­nyektől. Általánosan el­mondhatjuk, hogy a keres­kedelmi ellátás javulása, a szolgáltatások körének bővü­lése is hozzájárult a nők életkörülményeinek javulá sához, még akkor is, ha még városok, kisebb települések esetében tapasztalhatunk színvonalbeli eltéréseket. — Sikerült-e szemlélet- változást elérni az elmúlt tíz esztendőben? — Az imént felsorolt ered­mények mindegyike sugall­ja tulajdonképpen azt a szemléletváltozást, amit a nőpolitikái határozat végre­hajtása a mindennapi mun­ka során a társadalom csak­nem minden tagjától meg­követel. Túlzás lenne azon­ban azt állítani, hogy ezzel kapcsolatosan már semmi tennivalónk nincs. Azok a feladatok, melyek még meg­oldatlanok, éppen a szemlé­letváltozás hiányaival kap­csolatosak. Jelentősen nőtt például a nők aránya a tár­sadalmi szervek és tömeg­szervezetek alsó és közép­szintű verető testületéiben, a választott tisztségviselők kö­zött, de az indokoltnál ala­csonyabb a nők aránya a felsőszintű vezető testüle­tekben és a gazdasági veze­tők körében. Ez az esetek többségében a kiválasztok, il­letve a kiválasztottak, ese­tenként a családi, közvetlen környezet rossz szemléleté­ből származó ellenállásra ve­zethető vissza. Hasonló okok akadályozzák ma még pél­dául, hogy az egyes népgaz­dasági ágakban arányosabb legyen a nők és férfiak fog­lalkoztatása. A lányok lehe­tőségei általában már az in­dulásnál korlátozottabbak. Kevesebb például a szak­munkástanuló lányok szá­mára a kollégiumi férőhely, a szülők is nehezebben en­gedik őket el távolabb eső városba. De a pedagógusok sem mentesek az előítéletek­től, töbnyire a „hagyomá­nyosan női” pályákra irá­nyítják a lányokat. Még a pályaválasztási útmutatók sem elég korszerűek. A pá­lyaválasztási irányítás kor­szerűsítése, az iskolarend­szer továbbfejlesztése és a modern ipar szerkezetéhez való igazodás várhatóan ja­vítja majd a fiatal nők szak- képzettségének arányát, szín­vonalát is. — A nők valódi egyen­jogúságának alapvető fel­tétele a családi terhek kö­zös viselése, az igazságos otthoni munkamegosztás. Felméréseik mutatnak-e előrelépést? — A nők családon belüli szerepét is munkahelyi kö­rülményeik határozzák meg. Munkaerő-struktúránk je­lenleg még erőteljesen ma­gán viseli a tradicionális egyenlőtlenségeket. Ebből adódik, hogy főként az idő­sebb, illetve középkorú csa­ládokban vitathatatlanul a nőkre hárul a családellátás gondjainak nagyobbik része, az igazságos munkamegosz­tás az ő számukra sokkal nehezebben megvalósítható, mint a fiatalok között. Örömmel tapasztaljuk, hogy a fiatal házasok körében az egyenlő teherviselés általá­nossá kezd válni, egyre több férj, apa is érzi, vállalja a családdal járó elkötelezettsé­get, az úgynevezett „kettős hivatást”. Bízunk e kedvező tendencia érvényesülésében azért is, mert ez megítélé­sünk szerint korántsem a „ki mosogat” kérdésének megoldását jelenti, hanem azt, hogy a társadalom de­mokratikus vonásai a csa­ládiban, a legkisébb közös­ségben is egyre jobban ér­vényre jutnak. — A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának széles nemzetközi kapcsolatai vannak. A világ demok­ratikus nömozgalmaival összehasonlítva, milyen speciális feladatai vannak a magyar nőtársadalom­nak? — Feladatunknak minde­nekelőtt azt tartjuk, hogy a világ demokratikus nőmoz­galmaihoz csatlakozva küzd- jünk a női egyenjogúság sokoldalú megvalósításáért, nemzetközi méretekben is. Speciális feladatunk csak az lehet, hogy a különböző társa­dalmi berendezkedésű or­szágok számára is bemutas­suk: nőpolitikái eredménye­inket, tapasztalatainkat má­sok számára is kamatoztas­suk. Jelenleg 108 országgal és mintegy 120 nemzeti és nemzetközi nőszervezettel, szakmai és ifjúsági szerve­zettel tartunk kapcsolatot: Részt veszünk a nemzetközi demokratikus nőmozgalom­nak a béke ügyéért folyta­tott küzdelmében, a szolida­ritási mozgalmakban. Sajá­tos eszközeinkkel keressük és támogatjuk azokat a le­hetőségeket, melyek a vi\ág országainak, népeinek békés egymás mellett élését szol­gálják. B. I, Új fermentálógép a régi helyett

Next

/
Oldalképek
Tartalom