Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 26. Gyulán Nemzetiségi fesztiválra készülnek Elkészült Békésben a ti­zennyolcadik országos nem­zetiségi fesztivál programja. A hagyományosan augusztus 20-án Alkotmányunk napján tartott rendezvénynek, a ha­zai németek, szlovákok, ro­mánok és délszlávok népmű­vészeti találkozójának szín­helye. ugyanis az idén Bé­kés hajdani megyeszékhelye Gyula lesz. Első íz­ben rendezik tehát a feszti­vált román nezetiségi kör­nyezetiben. Gyulán számot­tevő román lakosság él, a Körös-parti kisvárosban te­vékenykedik a Magyarorszá­gi Románok Demokratikus Szövetségének Központja, itt szerkesztik a Foaia Noastra című nemzetiségi hetilapot is. Az idei fesztiválon min­den nemzetiség két-két mű­vészeti együttessel vesz részt, amelyeket a nemzeti­ségi szövetségek jelölnek ki. A találkozó műsorában, egyebek között, szerepel több Gyula környéki fellé­pés, a városban Alkotmány­napi menettánc és gálamű­sor, valamint nemzetiségi táncház. A tizennyolcadik fesztivál a korábbiakhoz hasonlóan nemzetiségeink népművésze­tiének látványos seregszemlé­jét ígéri. A Kulturális Mi­nisztérium. a négy szövet­ség, Békés megye és Gyula város tanácsa által közösen rendezett találkozóra mint­egy félezer vendéget várnak. Bábmttsorok felnőtteknek és gyerekeknek Szakmai bemutatóra ké­szülnek az amatőr bábegyüt­tesek: március 28—30-án Bu­dapesten, a Csili Művelődési Központban felnőtteknek szóló produkcióikat adják elő. A debreceni Lúdas Ma­tyi Bábszínpad és az Alföldi Ifjúsági Színpad közösen Thuróczy György: Cirkusz emberekkel és bábokkal a Kecskeméti Bábegyüttes Ta- barin: A megőrzött szüzes­ség, a szombathelyi csoport Cs. Szabó István: Mese a halászról, a feleségéről, meg a halról, című báb játékát szólaltatja meg. A makói Rongybaba, a salgótarjáni Phönix együttes, valamint a derecskéi művelődési ház csoportja show-műsort mutat be. Az amatőr bábművészek tapasztalatcseréje — amely kapcsolódik az UNIMA, a Nemzetközi Bábművész Szö­vetség magyar központjának közgyűléséhez — jelzi; az amatőr bábmozgalom bővíti hatáskörét, nagyobb szere­pet kíván vállalni a közmű­velődésben. A fővárosi és vidéki báb­együttesek az idén is szá­mos találkozón, országos és helyi rendezvényen lépnek fel. A budapesti bábjátékos majálison — ugyancsak a Csiliben — május 9—11-e között mintegy 10 bábcso­port örvendezteti meg játé­kával a gyermekeket. A ha­gyományhoz híven a majá­lis résztvevői is báboznak majd az V. nyíregyházi óvo­dai bábjátékos napokon — június 12—15-e között — mintegy 20 amatőr bábegyüt­tes és számos óvodai báb­csoport tart bemutatót és bábos gyermekfoglalkozást. A Pest megyei Művelődési Központ ezen a nyáron har­madízben hívja az amatőr művészeket. gyermekszín­játszókat: gyertek játszani Visegrádra! A II. országos úttörő bábfesztivál — június 20—23-án Egerben — majd a salgótarjáni animá­ciós szemle — novemberben — szintén jó alkalom lesz a bábjátszásra. Az emberi élet fordulói címmel kiállítást rendeztek a kunszentmártoni Helytörténeti ház­ban. A kiállítást augusztusig lehet megtekinteni. Az 1782-ben épült börtönépületben néprajzi és kultúrtörténeti szempontból igen jelentős anyagot gyűjtöttek össze, főleg a Tiszazug te­rületéről. A kiállítás csak a délutáni órákban, illetve előzetesen egyeztetett időpontban te­kinthető meg Mit ér az ember, ha Dobó Katalin 7 Híres nevek — mai viselői \ Csörög a telefon, a vonal végén döirmögő férfihang: — Szerkesztőség? Itt Mó­ricz Zsigmond beszél. Kevés híján kiesett a te­lefonkagyló a kezemből. Tréfának hittem a jelent­kezést, de kiderült, színdgaz. Az ország, tudomásom sze­rint, jelenleg egyetlen Mó­ricz Zsigmond nevű állam­polgára néhány hónapja Ti­szafüreden él, és a Jász- Nagykup Vendéglátó Válla­lat területi igazgatója. A vé­kony termetű, alacsony, szemüveges férfit semmiféle rokonság nem fűzi a nagy kritikai realistához. — Bevallom, nem könnyű teher egy Eárópa-szerfe is­mert író nevével élni. A névazonosság inkább nyo­maszt. Édesapámat egyéb­ként Móricz Bálintnak ne­vezték, gépész volt. nagy­apám volt Móricz Zsig- mond. tőle kaptam a nevet. Két lányom biztosíték arra, hogy a névazonosság meg­szakad. * Bercsényi Miklós tiszader- zsi fiatalember, a tiszafüre­di középiskola harmadikosa. — Édesapám pedagógus, nagyapám, dédszüleim pedig ahogy hallottam, parasztok voltok. Semmi rokoni - köte­lék nem fűz a kuruc vezér­hez. Kisiskolás koromban fu­ra érzés volt, amikor a tör­ténelemórán az ezerhétszá­zas esztendőkről tanultunk, és szóba került ez a név. A Bercsényi nevet mindenki tiszteli, szereti, és annyi elő­nyöm származott a hasonló­ságból, hogy ahol bemutat­koztam, rendszerint felfi­gyeltek a nevemre. Egyéb­ként kollégista vagyok. Van egy nővérem is, az ő neve Gizella. A srácok maguk között grófnak titulálnak. Ha majd valamikor fiam szüle­tik. mindenképpen ezt a ne- •vet őrzi tovább. * Szilágyi Erzsébet és Dobó Katalin tavaly érettségizett Karcagon. Egy osztályba jár­tak, és sorsu k abban is kö­zös: egyikőjüiknek sem sike­rült a főiskolai felvételije. A fekete, villogó szemű Kata­lin a karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben fizikai munkás. — Édesapám Dobó Lajos volt, apu húga Katalin. így én is az lettem. Semmit sem számított a nevem, hiszen nem jutottam be a Könnyű­ipari Műszaki Főiskolára,, de az idén újra jelentkezem. Tetszik a nevem, csak a Do­bó Katica megszólítást nem szeretem. Társa, Szilágyi Erzsébet magas, hosszú barna hajú lány. A karcagi KISZÖV körzeti csoportjának admi­nisztrátora. — Testnevelő szerettem volna lenni, de ez a tervem tavaly Egerben megbukott. Az idén újra megpróbálko­zom. Szeretem a nevem, szép történelmi név, bár ar­ra nem emlékszem, szárma­zott-e belőle bármilyen elő­nyöm is eddig. Igaz, itt ná­lunk sűrűn cseng a telefon, és amikor felveszem a kagy­lót és bemutatkozom, sok­szor hallom: megírta-e mór a levelét? Nem szoktam vá­laszolni a kedélyeskedések­re, most azonban bevallom: megírtam a levelem, sőt mór el is küldtem a főiskolára Egerbe, biológia—testnevelés szakra. * Régi igazság: nem a név teszi az embert, de azért bi­zonyos esetekben visszahat viselőjére. Olykor pozitív, máskor bénító értelemben. Színigaz: sok, a nevével elé­gedetlen magyar állampol­gár szívesen cserélne velük. A kiemelkedő történelmi sze­mélyiségek családnevei vé­dettek. és éppen ezért nem lehet Mórocz Zsigmondiról Móricz Zsigmond, Szeghalmi Istvánból Széchenyi István és így tovább. Akik viszont Móricznak. Bercsényinek, Zrínyinek, Dobónak szület­tek. azoknak egyenesági le­származottai minden további nélkül örökölhetik nagynevű elődeik családnevén túl a keresztnevét is. Viseljen bárki, bármilyen nevet, végső soron nem ez a döntő, hanem viselőiének emberi tulajdonságai, jelle­me. munkája, legyen az il­lető Kovács. Kiss vagy ép­pen Varga. D. Szabó Miklós Hát megjöttek! Csellóárán Varga Feri tanárával Pethő Mariannái a jász­berényi zeneiskolában Úttttrőszemle Szerencsésnek bizonyult a 13-as Az elmúlt hét végén ren­dezték Tiszafüreden a tudo­mányos technikai úttörő­szemle járási döntőjét, amelyre tizenhárom úttörő- csapat nevezett. A „szeren­csétlen szám” ellenére a tizenhárom benevezett trió az elmúlt évinél jóval maga­sabb színvonalon vetélkedett. A természé'tkutató úttörők csapatversenyén Nagyiván, a társadalomkutatókén a tisza­füredi Zrínyi, az úttörőtech­nikusok versenyén Kunma­daras, az orosz nyelv baráta­inak küzdelmében pedig a tiszafüredi Kossuth iskola végzett az élen. Kívülük a négy második helyezett cso­port is a megyei döntőbe ju­tott. Itt vannak, megjelentek. Lám a természet öröknap­tára nem csal, nem csap be, megjön, aminek meg kell jönnie, ha itt az ideje. Üd- vözlégy. Legyetek. Mind­nyájan, mert ugye, ha jól számollak benneteket, vagy­tok vagy kéttő-négy, hat, nyolc, ne ugrálj, nem tud­lak megszámolni, tizenöt, huszonhány... összesen harminchaton! Na, most az­tán kigyönyörködöm ma­gam, s alaposan szemügyre veszem önt Mister Wax- wing, ahogyan önt Angliá­ban tisztelik, de mondhat­nám akár becsületes német nevét Herr Seidenschwarz, vagy ha netán kiderülne francia illetősége, hát üsse kavics, Monsieur Jaseur boréal. Egy pillanat, ha lehetne oldalt fordulni, csupán a formaságok kedvéért, hogy tudniillik azonosíthassam. Igen, igen, stimmel, „18 centiméter. Selymes geszte­nyebarna bóbitájáról és — bocsánat, de nevén kell ne­veznem — élénksárgán sze­gélyezett farkáról könnyen felismerhető.” Bombycilla garrulus. örül majd a ba­rátom, ha megtudja, hogy ... — Halló, Feri! Itt vannak a csonttollú madarak. — Már vártam. Tudtam, hogy meg kell érkezniük. Biztos, hogy azok? Hm, micsoda kérdés. „Hátoldala gesztenyebar­na; farcsíkja szürke. Test­alja vörhenyes fahélyszínű, alsó fafedői gesztenyebarnák. Sötét szárnyán sárga és fe­hér foltok. A karevezők he­lyén apró, élénkpiros le­mezkék.” Csonttollak. Hát persze, ők azok. Minden kétség kizárva. Enyhül az idő, megérkeztek ... Hoppá, ez így nem jó! Az északi jószágok a minden­kori híradások szerint ak­kor jönnek, ha hideg van, de méginkább, ha lesz. Az­az, ha megjelennek, akkor az okos madarászok követ­keztetnek, a közelgő zord időre, amit sok lámával (lám népi bölcsesség, lám a tudomány, lám a bár­mi...) az ugyancsak okos (sőt!) újságírók be is lopr- nak az információéhes köz­tudatba, minekutána lo-- vasrendőröket kell mazgósí- tani a Tüzép-telepek védel­mére. Na de most? Megírtuk, hogy nyílik a hóvirág, ko­pogtat a tavasz, mit keres akkor itt három tucat csont­tollú? Mi jön, póttél? Hi­deghullám? Nem igaz ez az enyhülés, Mister, Herr, Monsieur? Vagy ha igaz, lehet hogy önök visszatérő csapatok, s épp oda viszik az elviselhe­tőbb klíma hírét? Ügy le­gyen. De hát mi erre a biz­tosíték, s egyáltalán, merre áll önöknek a csőrük, s merre a farkuk? Az a sár­ga szegélyes. Teljesen össze- kuszálják az útszélről fel­szedett tudományos ismere­teimet ezzel a mindenfelé forgolódással. Egyszer Kelet egyszer Nyugat, egy kis Észak, egy kis ... dél van, a fene vinné el, már haran­goznak is, tőlem meg vala­mi színes hírt vár a szer­kesztő. Valami hűdeokos ze­nés színes szélesvásznú in­formációt „sok névvel”, ne túl hosszan, egysoros cím­mel, és én még egy betűt sem írtam, csak bámulom a madárszőlőfákat, míg gör­csöt nem kap a nyakam. Hát persze, mert megérkez­tek a csonttollúak! Csak meg kéne írni, de eddig még mindig jégben, fagy­ban, talpig zúzmarában, csontig fagyott tollal jöttek. Modt meg? Mik ezek? És egyáltalán, mit jelent ez, melegcsont vagy hidegcsont? Csontátvonulás! Megkér­deztek a fronttollú madarak. Frontossági sorrendben; elő­ször csak szórványosan a ritkacsontok, majd egyre erősödő (hullá(mo)kban a velőscsontok, végül a rossz­csontok. — Halihó! Szenzációs hí­rem van: megjöttek a csont... — Nyugi! Ez már lerágott csont. Igriczi Zsigmond RADÍO hí din»;/1< isszi'u i Aki készült az adásra, vagy aki véletlenül bukkant rá a vasárnap délelőtti rádiózás közben — nem bánta meg, hogy meghallgatta a Magyar Rádió szolnoki adóján su­gárzott A hírnök című hangjátékot, a Jászbe­rénybe való Bakos Ferenc tehetséges munkáját. Jó gon­dolat volt az eredeti — szín­padra szánt — alapanyagot rádióra alkalmazni. A négy- szereplős „mini-dráma” cse­lekménye, egy fiatalasszony lelkében zajlik — mégpedig hangokkal is tökéletesen megjeleníthető módon. Ez olyannyira jól sikerült a szolnoki rádióelőadás sze­replőinek, hogy végül is megjelent az .ötödik szerep­lő”. a fájdalomból, a nincs- ből sarjadzott költői látomás, a „Széljáró Emberke”. Hogy azután a valóság még vigasz­talanabb képet mutasson: a fiatal értelmiségi házaspár kutyájának párt kellene sze­rezni. A darabot a szolnoki Szig­ligeti Színház művészei in­terpretálták — igen magas színvonalon. Különösen a fő­szereplő Szoboszlai Éva tel­jesítménye hatott a revelá- ció erejével. Az érzelmeket, a lelkiállapotokat, az egészen apró réz,'.ülésekig „végigját­szotta” hangjával. (A sze­rep egyébként nagyon sok tekintetben rokona — az ál­tala is megformált — a „Nem félünk a farkastól” Honey- jához.) A játékot indító mo­nológja és fátyolos hangú visszaemlékezése a gyermek­kori tavaszi búcsú harmatos, zöld ágára — az adás leg­erősebb pillanatai voltak. De „A hírnök” többi szereplője. Weszeley Mária, Pákozdy Já­nos és Pogány György is jó teljesítménnyel járult hozzá a rádiós színrevitelhez. Röviden Hétfőn —• az egyetlen té­vémentes napon — ritkán hallható jó, változatos, érdfe- kes műsorral szerzett kelle­mes órákat a rádió. A Petőfi és a Kossuth adó közt „in­gázva” valóban órákat lehe­tett tölteni rádiózással — pillanatnyi unatkozás nélkül. Kitűnően sikerült az „ötödik sebesség” különkiadása, a „Zeneközeiben” (Juhász Előd szerkesztése, műsorvezetése) és a „Van egy üres órája?” igényes ugyanakkor könnyed történelmi-politikai ismeret- terjesztő adása. Régószek határszemlén Határszemlére indiultak a tavaszváró régészek: felmé­rik. milyen állapotban van a téli időjárásnak kitett mintegy 300 feltá­róhely. Közülük 80 ásatási helyen folytatják a tudományos értékű leletmen­tést. a többi kutatóállomáson pedig helytörténeti feltárá­sokat végeznek. Az országos jelentőségű ásatások közül 1980 végén 'befejezik az ispánsági köz­pontok feltárását. Az or­szágalapító István király közigazgatási központjai a kor legfontosabb települései voltak. A tíz évvel ezelőtt kezdődött kutatások az ok­levelekben szereplő nemzeti­ségi központok és ispánsági székhelyek megtalálását tűzték ki célul. Nem minden eredmény nélkül mentik e leleteket. Már teljes szépsé­gében bontakozik ki például a Borsod megyei Abaújvár közelében a földvár, folytal­ják. és előreláthatólag ebben az évben be is fejezik a Nyíregyháza közelében fel­tárt, a XI—XII. században épült földvár leleteinek föl­dolgozását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom