Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Rács mögött Makacs beteg házgörbék Félfia beteg Izsák Jenő rajzai 1980. február 10. Tréfák Ketten figyelnek egy férfit, aki a vízben úszik felöltözve, kalappal a fején. Az egyik szemlélő odakiált neki: — Hogyhogy felöltözve úszkál? — Nem úszkálok — válaszol a vízből a férfi —, hanem fuldoklóm! * * * — Már megint elkésett a munkából! — mondja a vezető a tisztviselőnek. — Ne haragudjék, elaludtam ... — Hogyhogy? Maga otthon is alszik? • * *• — Mama, az újságban azt írják, hogy az átlagos család 4,2 személyből áll. Ki az a két hized? — Az a papa, kisfiam ... • • • — Papa, miért van az oroszlánnak ilyen nagy feje? — Természetesen azért, hogy ne férjen ki a ketrec rácsai közötti • * • — Már beismerte, liogy bűnös. Miért akarja most visszavonni a vallomását? — Azért, mert az ügyvédem meggyőzött az ártatlanságomról ... • • • Két barát találkozik: — Örülök, hogy látlak! Kettesben jobban telik az idő... — Igen, de csak akkor, ha a kettő közül az egyiknek van pénze. • • • — Tegnapelőtt a főriök megtiltotta nekünk, hogy munkaidőben kávét igyunk és újságot olvassunk. — Es most mit csináltok? — Áttértünk a teára és a regényekre. /• • • — Főúr, még egy fél pohár sört1 — Bocsásson meg. fél pohár sört nem árusítunk. — Lehetetlen, hiszen az előbb azt hozott a pincér1 • • » — Pétiké. már megint későn jöttél hazai — Vonatost játszattunk, mama. — Na és? — Es a vonatnak egyórás késése volt. • • • Az erdész elkapja a vadorzót. — Maga mit csinál itt? — Tudja, erdész úr, talán el se hiszi nekem, öngyilkos akartam lenni, és véletlenül egy nyulat háláltam el. ROMÁNC KETTESBEN Ó, ha tudnák, hogy menynyire várom a mai estét.. . Már most délután áthat a gyönyör, ha arra az időre gondolok, amikor kigyulladnak a fények. Este ugyanis — Misko jön hozzám . .. Már most készítem a különböző édességeket, behű- töm az üveg bort, és amikor már mindent szépen feltálaltam, akkor magammal foglalkozom. Megfürdöm, megmosom a hajam, becsavarom, kibodorítom, azután kikészítem magam... Még néhány csepp parfüm, abból, amit Misko annyira szeret, gyorsan magamra kapom a legújabb cocktail-ruhámat. és.... Már csengetnek is! Te jó isten, elfelejtettem meggyújtani a gyertyákat.. . Gyorsan befutok a hálószobába ... Ügy van, ahogy lennie kell: nincs is túl nagy világosság, de nincs is túl sötét ... És már ott áll az ajtónál Misko, ó, Misko, Misko. ha tudnád! Egy hosszú, hosszú csókkal fogom üdvözölni. Aztán lesegítem a kabátját, majd a virágot, amit hozott, vázába teszem, bevezetem őt a szobába, és ő elbűvölten nézi mindazt, amit számára előkészítettem. Beleül a fotelba, energikus mozdulattal cigarettára gyújt, rámnéz (és én ellágyulok ettől a pillanattól), majd előre int az állával (ó, ez a férfias, szigorú profil!). Azután újra rámnéz, megismétli az állával, azzal a férfias, szinte ércből faragott, és a mai estére kékre borotvált állával az előbbi mozdulatot. És én, én megértem ezt a sokatmondó intést és a belőle áradó varázstól elbűvölten indulok, hogy ... bekapcsoljam a televíziót. Peter Gregor Ford.: Lipcsey Lászlóné A gépkocsivezető víziója ködben Politechnikai órán Berki Imre rajza Tizenöt kérdés a rab teknőshöz A magasszintű párizsi látogatás napirendjén nem szerepelt humorügyi kérdés, így kénytelen voltam egyszemélyes újságíró-delegáció tagjaként elutazni a francia fővárosba. A kötelező formaságok után bebocsátottak a párizsi állatkertbe, a világ legöregebb teknősbékájának szolidan berendezett terráriumába. A százötvenegy éves tengeri teknőc ötven esztendős korában, 1878-ban került ide, de még sohasem adott interjút, ezért rögtön kiment az álom a szeméből, amikor megtudta, hogy magyar újságtól jöttem. KÉRDÉS: Az orvosok szerint ön még mindig jó egészségnek örvend és nem szenved memóriazavarban. így ön az egyetlen élőlény, aki tud még valami régit mondani múlt századbeli kortársairól. Milyen embernek tartotta például Bismarckot, a vaskancellárt? VÁLASZ: Bismarck sajnos nem látott mindent előre, és nem látogatott meg egy beszélőn sem állatkerti börtönömben. Ezzel elszalasztottá azt a nagy lehetőséget, hogy személyes ismeretségünk alapján kedvezően nyilatkozzak róla az utókornak. KÉRDÉS: ön szerint miért vágta le Van Gogh az egyik fülét? VÁLASZ: Abban az időben nem Vincent füle volt a legfontosabb téma Párizsban, és nem került a napilapok címoldalára, hogy Van Gogh füle üzemi agyeset áldozata lett. KÉRDÉS: Milyen emlékei vannak az ezernyolcszáznyolcvankilences párizsi világkiállításról, melynek alkalmával átadták az Eiffel-tornyot? VÁLASZ: Rossz emlékeim, mert amikor megszületett az Eiffel-torony, én hatvanegy éves voltam, és elcserélték huszonhatodik feleségemet egy lajhárért a schönbrunni állatkerttel. KÉRDÉS: Mit vacsorázott ezerkilenc- száztizennégy június huszonkilencedikén? VÁLASZ: Brómot. De a krokodilnak nyugtató injekciót is kellett adni. amikor megtudta, hogy megölték Ferenc Ferdinand trónörököst. KÉRDÉS: Elhitte-e, amit Mata Hariról rebesgettek tizenhétben Párizsban? VÁLASZ: Gertrud nem volt német kém! Remélem, Hernádi Gyula és Jancsó Miklós nem lövi főbe őt ezért az Astoria bárszínházban!? KÉRDÉS: Milyen betegségei voltak? VÁLASZ: Száztíz éves koromban szerelmes voltam Greta Garbóba. KÉRDÉS: Tervezett-e látogatást a budapesti állatkertbe? VÁLASZ: Nem, mert félek, hogy a fejemre szakad a Pálmaház. KÉRDÉS: ön szerint mi a hosszú élet titka? VÁLASZ: Végig kell aludni két világháborút. úgy mint én! KÉRDÉS: És mit csinált ön a hidegháború alatt?! VÁLASZ: Természetesen fáztam, és tiltakoztam az igazgatóságnál, hogy a Mar- shall-terv nem irányzott elő amerikai segélyt a párizsi állatkert hidegvérű lakóinak. KÉRDÉS: Mire büszke? VÁLASZ: Arra, hogy én is huszonnyol- cas vagyok, mint Szilágyi György, bár száz évvel korábban születtem, mint ő. KÉRDÉS: ön tapasztalt teknősbéka hírében áll, mi a véleménye az újabb aranylázról? VÁLASZ: Örülök annak, hogy nem vagyok pesti, mert akkor órákig kellene sorban állnom egy óra-ékszerbolt előtt aranyhalért! KÉRDÉS: Mit üzen a mai ifjúságnak? VÁLASZ: Csak az első száz év nehéz, aztán elismerik az embert, ha teknősbéka. KÉRDÉS: Hogyan bírt ki százegy évet párizsi börtönében? VÁLASZ: Könnyebben, mint az Amerikai Egyesült Államokban, mert ott egy politikai gyilkosság vádjával kilencszáz- kilencvenkilenc évre is leültethettek volna. KÉRDÉS: Mit szól ahhoz, hogy betelepítik a Pershing szárnyasrakétát Nyugat- Európába? VÁLASZ: Van itt a párizsi állatkertben éppen elég szárnyas, nem hiányzik a Pershing! KÉRDÉS: Mit szeretne még megérni? VÁLASZ: Azt. hogy Jacques-Yves Cousteau kapitány kiszabadítson, visszavigyen a tengerbe, és tanulmányozza rajtam, hogy lehet-e még normális — normális környezetbe kerülve — az a teknősbéka, aki százegy évet élt az emberek között. Tormai László Gyógyszerosztás Gyors vizit
