Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

1980. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VAKULÁSTÓL LÁTÁSIG Éjszakai fények Tiszafüreden Kevesebb is elég? ........Az estvéli setétség megérkeztével mindaz ideig, m iglen a hajnali szürkület fogyatkozik, bárki, ki az utcákon találtatik, a tolvajoktól, útonállóktól történő különbözőség végett köteles égő mécsest vagy fáklyát magával czipelni.” Ez a fényforrás rendszerint egy négyszögletes, zárt dobo­zi! mécses volt, közepén egyetlen szál égő gyertyával. Az előbbi intelmeket sora­koztató sárguló papír elmúlt 160 éves, és azóta Tiszafüre­den is nagyot változott az élet. Ügy is fogalmazhatunk: napjainkban már éjszakán­ként nem a valamerre igyek­vő járókelő, hanem az utca világíttatik meg. A járási székhely tavaly 1 millió 146 ezer forintot fize­tett a település 1422 közterü­leti égőjének éjszakai fo­gyasztásáért. Szép summa, és ez a mennyiség az elektro­mos energia árának növeke­désével az idén előrelátható­lag több mint félmillió fo­rinttal emelkedik. Adott a. kérdés: sok-e ez az összeg egyetlen község­ben, amikor a takarékosság az élet valamennyi területén előtérbe került? Minden bi­zonnyal, hiszen a helyi ta­nács pénzügyi csoportjának vezetője azóta már levelet írt a TITÁSZ-kirendeltség- hez: utalva egyes utcák, te­rek túlzott éjszakai megvilá­gítására, továbbá arra, hogy a korszerű 400 wattos nát­riumgőz lámpák mellett né­hány méterre a .régiek is ontják a fényt, sőt olykor is égnek az utcai lámpák, ami­kor félhomály van stb. Vajon hogyan lehetne ele­get tenni a Nehézipari Mi­nisztérium 405/1979-es szá­mú rendeletének, amely az új díjszabás bevezetése óta szabályozza a közterületi vi­lágítás milyenségét, keresi a mérséklés lehetőségét? Mind­ezek alkalmazására van-e mód Tiszafüreden? Kovács Nándor, TITÁSZ-kirendelt- ségvezető szerint igen. Ismeretes, hogy az éjsza­kai közületi, köztéri világí­tás elsősorban a lakosság ér­deke, de KPM és közbizton­sági feladat is. Egyszer már tanácskoztunk hasonló ügy­ben az érintett szervekkel, de az energiatakarékosság rákényszeríti a tanácsot egy újabb megbeszélésre. Az úgy­nevezett féléjjeles, rövidített megvilágítás is időszerű, hi­szen akad jópár fényforrá­sunk, ahol több „eszi” az áramot. Holott este tíztől elég lenne belőlük egy is. Azután az is igaz, hogy a gyalogát­kelőhelyeken felszerelt 400 wattos lámpák mellett né­hány méterre világítanak a régiek is. Sorolom tovább: az örvényi út egyes területén túlzott á megvilágítás, közel vannak egymáshoz a lámpák. Az úgynevezett V. ötéves terv lakótelepnél, a tó körül még a békáknak is világí­tunk. Akad néhány perifé­riás terület a Hold, a Külső- fokpart, a Szilva út környé­kén, ahol még a határ is fényben úszik. Hangsúlyo­zom, csak ésszerű — a lakos­ság, a közlekedés, a közbiz­tonság érdekeit nem veszé­lyeztető — észrevételekről tettem említést, a teljesség igénye nélkül. Sőt azt is meg­kockáztatom, hogy nem ez­rek, de tízezrek spórolásá­ról van szó. Akármennyi is lesz a meg­takarítás, szükség lenne az itt elszórt forintokra más területeken is. Különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük, hány tíz- vagy százez­ret, esetleg milliót jelent több településen. Elvégre a tiszafüredihez hasonló gon­dokkal küzd jószerével a megye valamennyi települé­se. A megoldást, a takaré­kosság lehetőségét keresni kell, de sürgősen. Nemcsak Tiszafüreden, máshol is. D. Sz. M. A vegyipari osztályon ellenőrzik a háztartási és kozmetikai szerek minőségét 0 vásárlók védelmében... A Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézet a fogyasztói érdekvédelmet szolgálja, a minőség szi­gorú ellenőrzésével. Az elmúlt évben mintegy öt­ezerötszáz termék és elő- minta minőségét vizsgál­ták meg, ennek hetven­négy százaléka felelt meg a követelményeknek, ti­zenhárom százalékot pe­dig forgalomba hozatalra alkalmatlannak minősí­tettek. Budapesten és vi­déken mintegy ezerhat- száz. üzletben végeztek vizsgálatot. Az áru mi­nősége mellett a helyes tárolást és kezelést is el­lenőrizték. Az intézet másik fontos feladata a vásárlói reklamációk szakvéleményezése. Az elmúlt évben mintegy harmincötezer vásárlói kifogást vizsgáltak meg A BŰVÖS KÖR idején már a hajam is ég­nek állt. ha hallottam e jelmondattá ma- gasztosított kijelentést — nem kifogást! —: növekedé­sünk nehézségei. Mert tud­tam ugyanis, hogy jobbára a nehézségeink növekedésé­ről volt szó, mintsem a fej­lődéssel járó és valóban el­kerülhetetlen gondokról. Mennyiben igaz ez ma­napság, s hogy egyáltalán milyen a valós tartalma nap­jainkat. holnapjainkat ille­tően? Számtalanszor is végig­gondolva a dolgot, úgy ér­zem, ez a fogalom, köz- heivből emelkedett. Mindeh­hez nem kellett más, mint valós és dinamikus, tényle­ges növekedés. mégpedig tartós gyarapodása ország­nak. népnek, társadalomnak. Mert vitathatatlan tény, nog' manapság valóban vannak növekedésünknek is nehéz­ségei. Egei- lakói például éveken át követelték, kérték, majd újfent háborogva követelték a közvetlen gyorsvonat-ösz- szeköttetést a fővárossal. Ma mái' ez természetes. Az tű­nik számunkra abszurdnak, hogy valaha nem így volt. ■ — .. .és képzeld el. az el­ső osztályt nem fűtik. Csak a másodosztályt. Ez valami álproletár ellenállás az első osztályon utazó más osz­tálybeliekkel? — méltatlan­kodik jó ismerősöm, aki de­hogyis f láncból, mint in­kább kínzó reumája miatt utazna a kényelmesebbnek tartott, ám soha nem fűtött első osztályon. Azelőtt? Azelőtt döcögött reumástól egy személykocsi zsúfolt hidegében Füzes­abonyig, ahol átszállt a gyorsra, és még szerencsés­nek érezhette magát, ha ké­nyelmes állóhely jutott a számára. Oda is. vissza is. És most nem fűtik az első osztályt! Tényleg érthetetlen, hoav miért nem. Felépült a korszerű kör­csarnok. Évek óta — de­hogyis évek, évtizedek óta! — várta a város, hogy kor­szerű, tágas, sokfajta terem- sportra alkalmas csarnoka legyen. Felépült és máris kicsi. Pénzbe kerül a hasz­nálata. Panaszok, megjegy­zések. kifogások keverednek az öröm és az elismerés hangjaival. Már el sem tud­juk képzelni, hogyan is volt, amikor nem volt kör­csarnoka a városnak. ma már csak azt tudjuk elkép­zelni. hogy mennyi gondot jelent az, hogy: van. A kör­csarnok felépítése, egy új stadion létrehozása, az esti világítás bevezetése jelentős a sport fejlődése szempont­jából. Ki tagadhatná, hogv társadalmunk számára nö­vekedés ez a javából? A nehézségek növekedése is. Morgunk miattuk, panaszko­dunk. És lassan elfelejtjük, hogy örülnünk is kellene. Hányszor, de hányszor só­hajtottak fel a szülők: a gyerekeknek miért nincs sza­bad szombatja? Űgyis oly ritkán van együtt a család, s amikor végre együtt van apuka, anyuka, hát a gye­rek van iskolában. A csa­láddal csak egy gyorsan to­vatűnő vasárnapon lehet. Bevezették a szabad szom­batot az iskolákban is! Alig­ha lehetne kétségbe vonni, hogy társadalmunk számára szociálpolitikai „növeke- dés”-t jelentett ez az intéz­kedés. semmit sem ér. Csak gond. Űjabb! — mondja keserűen az apuka, mert a gyerek szabad szom­batja nem arra a szombatra esik, amelyikre a szülőké. Annak id,éjén már az gon­dot jelentett, hogy úgy cse­reberéljék a napokat a mun­kahelye^ hogy a férj és a feleség szabad szombatjai összeessenek. Most meg itt a gyerek szabad szombatja. Amely „közéjük” esik. Mi legyen a gyerekkel ilyen­kor? Évekkel ezelőtt kinek is jutott volna eszébe azon morgolódni, hogy miért nem esik egybe élete párjáéval ez a „második" vasárnap? Nyil­vánvalóan éppenúgy senki­nek sem, mint ahogyan egy esztendővel ezelőtt nem mé­láit fel a családtagokban a gondolat: milyen gond, ne­hézség ha a gyerek sza­bad szombatja eltér a szülő­kétől. hadserege kél a gépkocsi- tulajdono­soknak. Szidjuk az ország­utakat. a javítót is. a szer­vizt is. Évekkel ezelőtt kinek volt az nehézség, gond, hogy milyen munkát végez az AFIT. még régebben, hogy kapható-e alkatrész a tele­vízióhoz, s egyáltalán jön-e. és mikor a szerelő? Nem volt még autónk, sokunknak te­levíziója sem. Most minden­ből van. néha — a másoké­ra gondolván különösen — úgy érezzük: fölösen is. És velük megjelentek a gondok is. A sort folytatni lehetne, igazolandón, hogy a növeke­désnek valóban vannak ne­hézségei. Csak most már ak­kor áll égnek a hajam, ha hallom e kifejezést, amikor tudom igaznak igaz ugyan, de van egy másik formulá­ja is: a nehézségek növeke­dése. Csak ez a formula ne lenne igaz. Dehát bizony ez csak álom. És még az ál­mok növekedésének is meg­van a maga gondja. Igé­nyeink is növekednek. Igény, lehetőség, gond szülte új igények új igények szülte gondok: és az a bűvös kör tulajdonképpen maga a fej­lődés. Gyurkó Géza I Annak Az egész Új és új Kontárok inkognitóban * Szakmunkák iparengedély nélkül Éltesebb korú társai közt feltűnően szép, új kockaház pompázik alig tízpercnyire a karcagi főtértől. Már a kerítés is kész. A dörömbö- lésre csak az egyik szom­széd dugja ki a fejét az ablakon. — Ilyenkor senki nincs itthon, dolgozik a család ap­raja, nagyja. Este jöjjön, öt óra után! — Véleménye szerint mennyibe kerül egy ekkora ház? — Félmillióból keveset adnának vissza, ha egyálta­lán visszaadnának. Ha hi­szi, ha nem, ezt a hatalmas épületet ripsz-ropsz bő fél­év alatt befejezték. Igaz, néha tizenöten is nyüzsög­tek rajta. Felírom a címet, és máris a városi tanács adóügyi osztályán vagyok. Se ingyen, se pénzért — Igen, már oda is ki­adtuk a lakhatási engedélyt, elvégre az épület gyorsan beköltözhető állapotba ke­rült — tájékoztat Séllei Lászlóné csoportvezető. — Bevallásuk alapján az épít­kezés alig került többe hat­ezer forintnál. Elhiszem-e? Nézze: az más dolog, hogy hiszem-e, de tény, a papí­ron ennyi áll. A házat építő kisiparosok 6 ezer forint után fizettek adót. Az in­doklás: az építkezés túlnyo­mó többségét a család tag­jai, a rokonok, a férj mun­kahelyi brigádtagjai végez­ték. Ez pedig nem szabály­talan, elvégre szívességről van szó. Nem ez az egyetlen ilyen eset. Napjainkban a két-, háromszobás lakóház építé­sének munkadíja — ha szövetkezet vagy vállalat készíti — a komfortfokozat­tól függően 50 ezertől 80 ezer forintig terjed. Ennek ellenére Karcagon emeletes paloták készülnek 6—8—10 ezer forintos költségbeval­lással. Ügy tűnik, „dühöng” a jóindulat a kertes házak építésénél, gombamódra sza­porodnak a teljesen baráti szívességből, a se ingyen, se pénzért készülő házak. Nézzük csak! Tavaly Kar­cagon csaknem 130 új, ker­tes házat építettek, har­minckilencet tataroztak. Mindezen munkák után ösz- szesen 780 ezer forint jöve­delemadó folyt be a tanács pénzügyi osztályára. Tessék elosztani: durván számol­va lakásonként ötezer fo­rint. Még érdekesebb az összkép, ha megnézzük, kik építették fel ezeket a háza­kat. Húzódozó munkahelyek A Városgazdálkodási Vál­lalat évente kapacitástól függően két-négy épületet tataroz, épít, mintegy egy­éves vállalási idővel. A Kunsági Építőipari Szövet­kezetben ez az idő másfél év, de ott sem vállalkoznak évente ötnél több családi ház építésére, mivel a több­szintes lakóépületekre sza­kosodtak. Építőipari jellegű feladatokat, szakipari mun­kákat végeznek a SZOLI- VÁLL, a SZOLTISZ szak­emberei, meg a kisiparosok. Számuk jelenleg Karcagon 224, közülük 130 a főfoglal­kozású. Érdekességként em­lítem, hogy a kőművesek száma mindössze 25. Akár­hogy is nézzük, marad még a kontároknak is házépítés bőven. Bár létükről minden­ki tud, nehéz rájuk bizonyí­tani a kontárkodást. Tavaly bejelentés alapján Karca­gon 23 kontárnál végzett el­lenőrzést a tanács. Hét al­kalommal eredménytelenül, 16 esetben viszont összesen 102 ezer forint, törvényte­len úton szerzett, jövedelem után vetették ki rájuk az adót. (Azért szóltunk eny- nyit az építkezésekről, mert a kontárok többsége itt te­vékenykedik. Kilétük akkor kerül gyor­san és bizonyíthatóan nap­világra, ha rosszul dolgoz­nak. Ilyenkor a panaszos fut a pénze, az igaza után a tanácshoz, a bírósághoz, a rendőrséghez. A kontárkodást elősegíti az is, hogy az állami válla­latok, az építőipari szövet­kezetek nem szívesen vál­lalnak kislakásépítést, mert az szerény üzlet. Ha vállal­nak is, az építési határidő túl hosszú. Így az építkezé­sek tekintélyes hányada a kisiparosokra, fő- vagy mel­lékállásban tevékenykedő, iparral vagy működési en­gedéllyel rendelkező szak­emberekre, meg a szakmák perifériáján csellengő kon­tárokra marad. E gond korántsem csak Karcagon jelentkezik. Ép­pen ezért a megyei tanács vb ipari osztálya már szét- küldte a városi tanácsokhoz, a járási hivatalokhoz az intézkedési tervét, amelyben leszögezi: a kontárok tevé­kenysége az esetleges ha­szon mellett is veszélyes, mert kibújnak a közterhek (adó, biztosítás, SZTK stb.) viselése, fizetése alól. Egyet­len cél lehet csak: meg­győzni a szakmunkásokat az iparengedély, a működési engedély kiváltásáról. Ha ez nem megy, következzék a súlyosabb pénzbírság. Karcagon most kontárel­lenőrző hálózat szervezésé­vel kísérleteznek. Színiggz, nem tolakszanak a jelöltek a meglehetősen népszerűt­len megbízatásért. Társadalmi ellenőrzés Valahogy ezt is el kell kezdeni, mint egykoron az üzletek társadalmi ellenőr­zését. Elvégre miért ne le­hetne megvalósítani a rend­szeres, folyamatos „felderí­tést” a megrendelők védel­mében? D. Szabó Miklós Az NDK gyártmányú gokart gumikeménységet vizsgálják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom