Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 9. Száznál több szabadalom atyja Pungor Ernő a Magyar Tudományos Akadémia ren­des tagja, az analitikai Iké- mia nemzetközi szaktekinté­lye. 1970 óta a Budaipesti Műszaki Egyetem Analitikai tanszékiének; vezetője, nyolc éve a vegyészmérnöki kar dékánja. A szegényparaszt szülők tehetséges gyermeke jó iskolák padjait koptatva jutott el az akadémiai bár­sonyszékig. Fél évszázados emlékek között kutatva kezd­jük a beszélgetést. — Szüleim nagyon szorgal­mas emberek voltak, persze abban az időben nem is él­hetett meg másképp egy napszámos családja. Édes­apám szerette a költészetet, és teremtő kedvét sokszor népművészeti alkotásokban élte ki. Édesanyám a realitá­sok talaján állva osztotta be a pénzt, az élelmet. Akkori­ban nem élhettünk nyolc- száznál többen Vasszécsény- ben. Szerencsémre a község a századforduló előtt kapott egy lelkes helyi tanítót, aki célul tűzte maga elé, hogy megteremti a falu kulturá­lis életét. A kertaljai talál­kák helyett az egész fa­lu színid arabokat tanult, amelyeket aztán pajták­ban adtak elő. A szerep­tanulás eredményeként a pa­rasztok megkedvelték az ol­vasást. A Gyöngyös-patakra épített vízi erőmű már nyolc­van évvel ezelőtt is árammal látta el Vasszécsónyt, és 1932-ben a falu önerőből épí­tett kultúrházat a fiatalok számára. 1937-ben vettek egy akkor legjobbnak számító rádiót, ési mozit is nyitottak. Az elemi iskola, amelyben az első öt osztályt jártam, nem volt osztályokra bontva. Mivel én már négy éves ko­romban megtanultam olvas­ni, jól tudtam követni az idősebbeknek tanított anya­got. és így mindig előbbre jártam a korosztályomnál. Sokat tanultam a magát ál­landóan művelő tanítói kar­tól. Olvasmányaimat az igaz­gató könyvtáráiból kaptam. A szombathelyi állami Faludy Ferenc gimnázium is sokat nyújtott számomra. A kiváló tanárok a kort meghazudtoló szellemben oktattak, nevel­tek bennünket. — Professzor úr, vas- szécsényi emlékeitíhall- gatva, el sem tudom képzelni, mi fordította érdeklődését a kémia felé? — Valóban egészen a har­madik gimnáziumig szorgal­masan írtam a verseimet (perez,, ezt édesapámtól is láttam), amikor is egy kitű­nő kémiatanárral találkoz­tam Kamllósi Ágoston sze­mélyében. A tankönyvet fél­retéve szabadon magyarázott a kémia megannyi rejtelmé­ről, érthetően és érdekesen, s ezzel sorsom megpecsételő­dött. A verseket összetéptem, és tudatosan elkezdtem a kémiával foglalkozni. Meg­kaptam tőle Gróh Gyula szerves és szervetlen kémia könyveit, amelyeket ha nem is egészen értettem, mégis sokat forgattam. Talán ötö­dik gimnáziumba jártam, amikor betegen feküdtem otthon, és az agyiban néze­gettem a Gróh-féle szerves kémiát A benzol gyűrű szer- ’ kezeiével kapcsolatban tá­madt gondoláitaimat megír­tam Gróh Gyulának, aki vá­laszra méltatott. Hi ába érettségizett kitűnő­re az oly magas színvonalú szombathelyi gümmáziuimlban Pungor Ernő, a József ná­dor Műegyetem {ma Buda­pesti Műszaki Egyetem) mél- tóságos és kegyelmes urai nem méltányolták a kap­csolatokkal nem rendelkező tehetséges parasztfiút. Miután a pótfelvételi ké­relmét is elutasították, fel­kereste Gróh Gyulát, az ak­kori Pázmány Péter (ma Eötvös Lóránd) Tudomány­egyetemen. A benzol gyűrű­vel kapcsolatos fejtegeté­sek gyümölcsöztek, mert az egyetemre rögtön felvették. ■-----< B emutatjuk Pungor Ernő akadémikust — így utólag tekintve sor­somat, a szándékom elleni választásból sok előnyöm származott, ugyanis a tudo­mányegyetemen, a vegyészet mellett az elméleti fizikát is elvégezhettem. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy vé­gül a műszeres analitika lett munkásságom témája Egye­temi éveim során Buzágh Aflariár és Schulek Elemér adták a leghasznosabb útra- valőt. Ok a többi professzor­tól eltérően — akik a világ törvényszerűségeit lezártnak oktatták — az anyag moz­gását, a világ komplexi­tását tanították. Az egye­tem elvégzése után Schu­lek Elemérnél kaptam ál­lást, aki új mérési mód­szerek bevezetésével bí­zott meg. A szervetlen és analitikai kémia tan­széken eltöltött tizen­négy év alatt így kidol­gozhattam agy-két új mód­szert. 1958-ban kezdtem az ionszelektív elektródokkal foglalkozni. Ügy hiszem, minden szerénytelenség nél­kül állíthatom, hogy ma a témának nemzetközileg is­mert szakértője vagyok — Professzor úr, 1962- ben Veszprémbe ment, és az ottani vegyipari egyetem analitikai tan­székének lett a vezető­je. Mi vonzotta az új egyetemre? — Mindig nagyon fontos­nak tartottam az ipar és a kutatás szoros kapcsolatát. Bár Veszprémnek nincs ipa­ra, úgy tűnt, a tanszék a pes­ti tudományegyetemnél sok­kal nyitottabb a kutatási eredmények alkalmazására. Ez volt a fő ok, amiért Vesz­prémbe mentem, pedig nem volt könnyű a munkatársi gárdát fcialalkítani. 1970 óta a Budapesti Műszaki Egye­tem analitikai tanszékét ve­zetem. Itt még jobb lehetőség kínálkozik az analitika alkal­mazására az iparban és az egészségügyben egyaránt. Kutatási eredményeink gya­korlati alkalmazását jelzi a több mint száz hazai és nem­zetközi szabadalom. A tan­szék kollektívája kiváló. A korszerű elektroanalitikai mérési módszerek kidolgozó-, sáért állami díjat is kaptam. — A kutatás, az okta­tás és a nemzetközi te­vékenység mellett fenn­maradó szabad idejét mivel tölti a legszíve­sebben? — Nagyon érdekelnek az ókori kultúrák és a magyar történelem. Olvasmányaim is főként ezekről a terület ék­ről kerülnek ki. A mezopotá­miai kultúrával módom volt jobban megismerkedni, mivel Babilonban és Ninivében többször is jártam. Három gyermekem közül már csak a kislányom tanul. Ö az or­vosi egyetemre jár. Idősebb fiam nyomdokaimon halad­va vegyészmérnök lett, jelen­leg az Egyesült Államokban ösztöndíjas. Kisebbik fiam villamosmérnök. Feleségem csak most kezdett dolgozná, hogy a gyereikekkél már nincs sok gond. — Végezetül, mi az, amit a közeljövőben sze­retne megvalósítani? — Mindenekelőtt az egye­temi oktatás korszerűsítésé­ben szeretném, ha előre lép­hetnénk. A német típusú ok­tatás minél nagyobb mennyi­ségű ismeretanyag elsajátí­tását kívánja meg a hallga­tótól, pedig az egyetemi ok­tatás valódi célja a gondol­kodásra nevelés. Igazán itt az ideje, hogy ezen a téren változás történjék. Szeret­ném, ha a műszaki egyetem vegyészmérnöki karán minél több gyakorlatiban hasznosít­ható gondolat születne, hi­szen ez sem elhanyagolható a jefléniegi gazdasági hely­zetben. Fontos tennivalóim közé tartozik a magyar ana­litikai kémia nemzetközi rangjának emelése, amelyért mindent elkövetek, mint az európai kémiai lapok főszer­kesztői egyesülésének elnöke. — Sok sikert kívá­nunk terveihez. Köszön­jük a beszélgetést. Várkonyi Anna II jégmezők vándora Az utóbbi időben egyre na­gyobb érdeklődés kíséri a je­gesmedve sorsát. Nyilvánva­ló, hogy ebben nagy szerepet játszik a kérdés érzelmi ol­dala is, hiszen a jegesmedve az egyik leghatalmasabb vad­állat a földön: hossza eléri a három métert, súlya az egy tonnát, mégis a békésebb ter­mészetű vadak közé tartozik. Nem véletlen, hogy a sark­kutatók a jégmezők jelképé­nek tekintik. A kutatók érdeklődését mindenekelőtt az magyaráz­za, hogy perspektivikus „élő modellnek” tartják ezt a fajt,' amely hozzájárulhat egy sor fontos általános biológiai probléma megoldásához. Va­lóban meglepő az a tény, hogy a fehér medve alkal­mazkodni tudott az „élet ha­tárát” jelentő életfeltételek­hez, a szokatlanul szigorú körülményekhez, a szokatla­nul szigorú éghajlathoz, s az igencsak sanyarú táplálék­szerzési lehetőségekhez. A fehér medvék érdekes tulajdonsága, hogy táplálék hiányában bármely évszak­ban képesek „téli álomba” merülni, vagyis a jegesmed­vék „nyári álmot” is alhat- nak. Hatalmas távolságokat cserkésznek be, amíg egy-egy fókát elejtenek, több száz ki­lométert is gyalogolnak. Táplálék nélkül 8—10 napot is kibírnak. Az egyik elejtett medve gyomrában 12 kiló frissen elfogyasztott húst ta­láltak, de előfordult olyan eset is, hogy 71 kiló rozmár­zsírt fedeztek fel az egyik jegesmedve gyomrában. A jegesmedvéket nem is olyan régen a teljes kipusz­tulás fenyegette, de a Szov­jetunió, az USA, Kanada, Dá­nia és Norvégia olyan intéz­kedéseket hoztak, amelyek megjavították a medvék helyzetét. További javulást hozott, amikor a „sarkvidé­ki” állomások nemzetközi egyezményt írtak alá. Ma már ezt úgy emlegetik, mint a természetvédelmi problé­mák megoldásának jó példá­ját. Míg az ötvenes évékben a jegesmedvék száma nem érte el az 5000-et, számuk je­lenleg 20 000-en félül van. Vizsgázik az anyag Mielőtt egy-egy új anyagot az építőipar bevezetne, vagy a meglevők alkalmazásának a körét kiterjesztené, egy se­reg vizsgálatot végeznek el rajta. Alkalmasságukat, élet­tartamukat általában majda­ni felhasználásúk természe­tes körülményei között kí­sérleti épületekben és labo­ratóriumokban vizsgálják, s az ott kapott adatok alapján döntik el, hogy megfelelnek- e vagy sem a tervezett célra. A legpontosabb adatokat a kísérleti épületekben végzett megfigyelések adják, ott ugyanis a vizsgálandó anya­got nemcsak a majdani kör­nyezet hatásainak, hanem a valóságban reá ható mecha­nikai igénybevételnek, ter­helésnek is kiteszik. Az ilyen vizsgálatok nyomán a szer­kezet beépítésének különféle lehetőségei is, de akadályai is megnlutatkoznak. Erre a fö­löttébb költséges vizsgálatra azonban ritkán — többnyire csak új épületszerkezetek megítéléséhez van szükség. Általában elegendő, s kellően pontos adatokat kapnak ak­kor is, ha a vizsgálandó anyagból próbatesteket ké­szítenek, ha a korróziótól vé­dő bevonatot próbalemezek­re juttatják, s azokat gondo­san kiválasztott helyekre, ki­téti állomásokra teszik. Minthogy azonban a kitéti vizsgálatok több évig is el­tarthatnak, az idő pedig rendszerint nagyon sürget, olykor a gyorsított laborató­riumi vizsgálat alapján- kell egy-egy új anyag, új szerke­zeti megoldás sorsáról dön­teni. A laboratóriumi adatok — noha ott is megkísérlik a valóságoshoz hasonló körül­ményeket teremteni — csak tájékoztató jellegűek. Ezért általában a laboratóriumi vizsgálatok alapján megho­nosodott anyagokat is kihe­lyezik a 'kitéti állomásokra. E vizsgálatokra különösen új anyagok, új szerkezeti megoldások vagy különösen nagy terhelésnek kitett épít­ményeknél van szükség. Képünkön: a svájci Simp- lon-hágón átvezető út egyik, 148 méter magas beton híd- pillérének az építése, amelyet alapos vizsgálatok, kísérletek sora előzött meg. Ipari fejlődés Élen a vegyipar A vegyipar fejlődési üte­me az egész világon, de kü­lönösen az iparilag fejlett országokban meghaladja az ipari fejlődés ütemét: a vegyipari termelésnöveke­dés az utóbbi időben lega­lább másfélszerese az iparé­nak. A fejlett ipari orszá­gokban különösen az 1950-es évektől kezdve a vegyipar az egész iparnál is gyorsab­ban fejlődött, amely össze­függ a kemizáflás gazdasági hatékonyságával, amely a világpiacon a vegyi termékek iránit élénk, növekvő keres­letet eredményezett. A vegyipar az egyetlen iparág, ahol a termelési fo­lyamatokban anyagátalakí- tást hajtanak végre. A holt természet ezáltal utánozza az élőt, és mindkettő belát­hatatlan változatossággal 100 elemből — amely közül mennyiségileg mindössze 10 jelentős •— a legkülönfélébb összetételekben végtelen sok vegyiüetet -alkot. Ebben kü­lönbözik a vegyipar az ösz- szes többi iparágtól. A vegyipar a tudomány segít­ségével olyan anyagokat ál­lít elő. amelyek természetes anyagokat pótolnak, vagy annál előnyösebb tulajdon- ságúakat. A Bolgár Tudományos Akadémia központi vegyipari technológiai laboratóriumában ipa­ri oldatokban vizsgálják a cink és más fémek elosztását — ezzel javítva a gyártás minő­ségét A kohászat, az automatizá­lás és a legújabb időben a számítógépi' irányítás tette lehetővé a vegyipari eljárá­sok termelő berendezései kapacitásának ugrásszerű fejlődését. Enélkül nem le­hetett volna megvalósítani azt a gazdaságos vegyipari gyártást, „tömegtermelést”, amelly a természetes anya­goknál olcsóbban állít elő olyan anyagokat, amelyek tulajdonságai felülmúlják a természetesét. A mezőgazdaságban a ter­méshozamok emelésének leg­fontosabb feltétele a talaj­erő pótlása műtrágyázással, a másik hatékony módszer pedig a kémiai növényvéde­lem. Mindkét vegyületcsopor­tot a vegyipar állítja elő egy­re nagyabb mennyiségben és választékban. De nélkülöz­hetetlenek az intenzív állat­tenyésztéshez az ásványi sók, a szintetikus úton előállított vitaminok, az antibiotiku­mok vagy a növekedést ser­kentő anyagok. Az iparban a kemizálás a' szintetikus szerkezeti anyagok felhasz­nálásával jelentkezik, ame­lyekkel az emberiség nyers­anyag-problémáinak jelen­tős része megoldható lesz. I gyors fogyókúra veszélye A fogyás, súlycsökkenés terén gyors eredményt lehet elérni, ha valaki csupán fe­hérjében dús táplálékot fo­gyaszt, és szénhidrátot egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségben vesz magához. Mideddig azt hitték, hogy ezt „büntetle­nül” bármilyen hosszú ide­ig folytatni lehet. Amerikai kutatók azonban kimutatták, hogy ez a kiegyensúlyozat­lan étrend elöbb-utóbb a szervezet károsodásához ve­zet. A kísérletek során elhízott, de egyébként egészséges em­bereknek több héten át fe­hérjedús, szénhidrátszegény táplálékot adtak, s folyama­tosan vitaminokat és ásvá­nyi sókat tartalmazó tablet­tákkal látták el őket A várt drasztikusan gyors fo­gyás bekövetkezett ugyan, de az is kiderült, hogy a kí­sérleti személyek mindegyi­kének a vérében bizonyos enzimek mennyisége megnö­vekedett, ami csak különbö­ző fehérjeszövetek eibomlá- sakor következhet be. A vi­zelet kalcjumtartalma is megnőtt, ami annak tulajdo­nítható, hogy a létfontosságú anyag a fogyókúrások csont­jaiból vált ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom