Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-08 / 32. szám
1980. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közel 38 ezér kötet és mintegy 93 féle folyóirat, napilap közül válogathatnak Kunhegyesen a községi könyvtárban. Három fiókkönyvtárral együtt a beiratkozottak száma 2300 A szegediek vendégjátéka Bánk bán a Szigligeti Színházban Ferenc országos hírű zeneszerző, karmester, már túl van a Hunyadi László elismerést hozó nagy sikerén, amikor 17 évi hallgatás után a Bánk bánnal színre lép. Hosszú ideig feküdt a kézirat a zeneszerző fiókjában, ugyanis a Bach-korszaik sötét napjaiban nem lett volna tanácsos bemutatni. Így csak 1861-ben mutatta be a Nemzeti Színház a művet. A dalmű lelkeket megmozgató hatására előadását betiltották, és még évtizedekkel később is nem volt kívánatos előadása a színházban. A dráma és az opera egyaránt a XVII. században, II. Endre korában játszódik, de átvitt értelemben félreérthetetlenül a Habsburg-ház uralmára utal. A mondanivaló nagyon is emlékeztet ai*ra a korra, amelyben Katona József és Erkel Ferenc élt. A Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában a kisebb szépséghibák ellenére is nagyszerű, élettel telített előadást láttunk. Kialakult az a szerencsésnek mondható jó kapcsolat a közönséggel, mely előrevitte, szinten tartotta, olykor emelte a produkció művészi értékét. Az előadók láthatóan és hallhatóan nem tudták kivonni magukat e dinamikus feszültséget teremtő kölcsönös hatás alól. Ennek eredményeképpen egyénileg is több kiemelkedő produkciót hallottunk. Az első felvonásból emlékezetes a népszerű Bordal, Petur bán — Szakály Péter előadásában, mely az opera egyik közismert „slágere” a Hazám, hazám kezdetű ária mellett, mélyet Bánk bán szerepében, Szabady Józsefnek előre várhatóan meg kellett ismételnie. Szabady igen impozánsan, mindig érthetően, zeneileg, énektechnikailag is kiemelkedően oldotta meg feladatát, ezt a nehéz, fizikai igénybevételt is jelentő szerepet. Általában ez utóbbi érvényes valamennyi szerepre és szereplőre. Érkel áriái, duettjei, tercettjei stb., nem könnyűek, nagyon igénybe veszik, különösen a könnyedség megtartása mellett mind zeneileg, mind technikailag, sőt fizikailag is az előadó énekeseket. A jó színészi alakítás mindezek mellett külön dicséretre méltó erény, ami viszont soha nem mellőzhető egy-egy énekes szerep megformálásakor. Különösen hálás a feladat, a szerep, de legalább annyira kényes, és veszélyes, ha alakítójától függetlenül is a közönségnek rokonszenves. Dalművek esetében ez fokozottan érvényesül, hiszen egy igen népszerű ária jó vagy kevésbé megkapó hatástalan előadása azonnal mélyebb nyomot hagy a közönségből. Ebben az esetben elmondhát- juk, hogy ezen az estén élményt nyújtó előadásban hallottuk Bánk bán, Melinda — Halász Éva, Tiborc — Gyimesi Kálmán, Petur bán és a nem oly rokonszenves szereplők, Gertrud királyné — Farkas Éva, Endre király — Kenessey Gábor, valamint Biberach — Takács Sándor áriáit, énekbetétjeit. Igen jól érvényesült Farkas Éva erőteljes, sötét, mély tónusú mezzoszopránja. Halász Éva is nagyon muzikálisan, szépen énekelt, csupán a szövegérthetősége az, melyen feltétlenül érdemes lenne javítania. Gyimesi Kálmán szí- nészileg és zeneileg is kiemelkedő volt. Kenessey Gábornak és Takács Sándornak kevesebb alkalma, lehetősége nyílott tehetségük, hangjuk megcsillogtatására. Külön érdeme az előadásnak, hogy az egész viola d, amore, hárfa, angol kürt által kísért énekrészeket hallottuk Halász Éva szép előadásában. Ezt a hangulatot csak így, ebben a hangszerelésben lehet tökéletesen visz- szaadni, minden más félmegoldás lenne. Tetszett a zenekar, különösen a fa- és rézfúvók érvényesültek színesen, plasztikusan. A vonósok olykor nem győzték a nehezebb technikai feladatokat és ilyenkor kissé elcsúszott a pontos ritmus, kibillent a zenekar metruma. Tanácsolom, hogy lehetőleg minden felvonás előtt gondosan ellenőrizzék a hangolást, mert az előadás végére néha majdnem negyedhang különbség volt hallható a vonások és fúvósok között. Kár, hogy a harmadik felvonásban kicsit esik az előadás lendülete, amely elsősorban, úgy érzem, szerkezeti probléma. Az utolsó jelenetekben szinte mozdulatlan a színpad, a cselekmény és nem hallunk szépségét, méreteit tekintve olyan megrázó zenei gondolatokat, áriákat, melyek kellő intenzív feszültségben tartanák az utolsó taktusokban is ezt a méltán nagyon népszerű Er- kel-operát. Az igazsághoz tartozik, hogy az előadók is kissé elfáradtak a végére, hiszen mint azt már fentebb említettem, ez az opera minden tekintetben nehéz feladat az énekesek számára. összevetve megérdemelten nagy sikerű előadásnak lehettünk részesei, szép és maradandó élménnyel távoztunk a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékáról. A sikerben érdemben osztozik a Szegedi szimfonikus zenekar, az ének- és tánckar, Csikós Attila, Báti Alice díszlet- illetve jelmeztervező, Molnár László karigazgató, Veöreös Boldizsár koreográfus, Minik László maszkmester és végül, de nem utolsó sorban a karmester Várady Zoltán és a rendező Darida Miklós. Egyed Ferenc „Én és a világ” Minden napra egy Móra-könyv A tavalyi nemzetközi gyermekévhez hasonlóan az idén is csaknem minden napra jut egy kötet a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó műhelyéből : mintegy 360 mű megjelentetését tervezi az idén. Tovább folytatja az egyes korosztályok igényeit figyelembe vevő népszerű sorozatokat, s új könyvfű- zérrel is jelentkezik: „Én és a világ” címmel. Az új sorozat elsősorban a tizenéveseket foglalkoztató kérdéseket dolgozza fel. Az első kötetek egyike a századfordulóig várható fejlődést, a 2000. év világát vetíti előre, egy további pedig a bevonulás előtt álló fiataloknak ad hasznos tájékoztatást a katonaéletről, „Mi vár rád angyalbőrben” címmel. A legkisebbeknek szánt lapozó-leporello formában mintegy 15 kötetet . gondoznak, köztük a harmadik kiadásban megjelenő „Alta- tó”-t és a második kiadásban készülő „Gyönyörű, gyönyörű” című József Attila kötetet. Üj sorozat a magyar és külföldi népviseleteket bemutató „Babaparádé” is: első kötete a matyó-vidék öltözetével, második kötete pedig a különböző szovjet köztársaságok népviseletével ismerteti meg az ifjú könyvbarátokat. Több jeles jubileumot is köszöntenek könyvekkel. Így születésének 75. évfordulóját József Attila válogatott verseinek második kiadásával. Lenin születésének 110. évfordulójára „Így élt” sorozatban adják közre Koroknál Zsuzsa monográfiáját. Csaknem húsz könyvvel emlékeznek a fasizmus felett aratott győzelem, és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára. Már a napokban a könyvesboltokba kerül a népszerű Kolibri sorozatban Matthaeidész Konrád „A győzelem fegyverei” című könyve, amely a második világháború fegyvereit mutatja be 29 színes táblán. Máté György „Budapest szabad” című dokumentumkötete is a jubileumot köszönti. Az iskolai tanulmányokat könnyítendőén adják közre Keresztury Dezsőnek, évekkel ezelőtt már megjelent, s most újjádolgozott, kibővített munkáját „A magyar irodaiam képeskönyvét”. E*el J Mindent Válaszút előtt—gyermekfejjel „Szinte még gyerekfejjel választottam pályát. Talán tízéves lehettem, amikor elhatároztam, hogy pedagógus leszek. Ettől kezdve tudatosan készültem a pályára, figyeltem tanáraimat. .S azt hiszem jól tettem, mert így beláthatttam, hogy nem vagyok pedagógusnak való. Nem mertem vállalni a pálya nehézségeit, végül is a Debreceni Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem.” — Így vall pályaválasztásáról Furcsa pályaválasztási cikcakk, amelyben a legszembetűnőbb, hogy az eredeti elképzeléshez egyáltalában nem hasonlító új szakmát választottak mind a ketten. Nem ritka az ehhez hasonló pályakorrekció, de szép számmal említhetnénk példákat arra is, hogy az egyetem elvégzése után nem a szakmában helyezkedik el a diplomás fiatal, hanem különböző — rendszerint anyagi — okok miatt másfajta munkát vállal. Persze nem minden esetben az anyagi okok a meghatározóak a diploma „szögre akasztásában”. A pályakezdő fiatal ráébred, hogy nem így képzelte a választott szakmát sem a középiskolában, sem az egyeteMegyénkben az idén 5453 nyolcadikos áll pályaválasztás előtt. Rövidesen dönteniük kell: szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába vagy gimnáziumba küldjék-e a továbbtanulási lapot. Ugyancsak a hogyan tovább kérdés foglalkoztatja a 917 érettségi előtt álló gimnazistát, s az ezeregyszáznegyvenkét végzős szakközépiskolást is. Tavaly a nyolcadikos diákok 96,5 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. A végzősök több mint fele hagyományos szakmunkásképző intézetbe, illetve szakmunkás- képző szakközépiskolába küldte el továbbtanulási lapját. A többiek kisebb százaléka a gimnáziumot, nagyobb hányada a szakközépiskolát Noha a nyolcadikosok zöme szakmunkásnak jelentkezik, a szakmunkásképzők egy másodéves egyetemista lány. Másik ismerősöm a Szegedi Orvostudományi Egyetem alighanem legidősebb hallgatója. Harmincévesen kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban. Előtte több mint egy évtizedig esztergályosként dolgozott. A szolnoki Dolgozók Gimnáziuma esti tagozatán kitűnően érettségizett, s még ugyanabban az évben felvették az egyetemre. men. Két út áll előtte: vagy más munkakörben helyezkedik el, vagy mégis a szakmában marad. Az utóbbi eshetőség talán a rosszabb, hiszen a kedvetlenül végzett munka nem bővelkedik sikerélményekben, nem jó a társadalomnak s az egyénnek sem. Sajnos nem egy „bolygó hollandival” találkozhatunk, akik úgy érzik, kényszerpályán mozognak vagy az egykori éretlenségük, akarathiányuk miatt, a szüleik, esetleg az iskola „jóvoltából” választottak rosszul. De a kedvetlenség, a kudarc oka lehet a munkahely is, ahol nem a felkészültségüknek, képességeiknek megfelelő feladatokat kapnak. választotta. Ez a beiskolázási arány megfelel a népgazdasági érdekeknek. De vajon megfelel-e az egyéni érdekeknek is? Általában igen, azonban az idén is akad az elsősök között, aki rosszul választott. Különösen a gimnáziumokban találkozhatunk velük. Nem egyet közülük szüleik erőltettek ebbe az iskolatípusba, holott nyilvánvalóan meghaladja képességeiket, semmi reményük nem lehet arra, hogy felsőoktatási intézményekben tanuljanak tovább. Ahelyett, hogy átiratkoznának szakmunkás- képző intézetbe vagy szakközépiskolába, „elbliccelik” a négy évet a gimnáziumban, cél nélkül. mégis beiskolázási gondokkal küszködnek. Nem is annyira az összlétszám okoz nehézségeket, mint az egyes szakmákra jelentkezők arányának egyenlőtlensége. A divatos szakmákra többszörös a túljelentkezés, más területekre viszont nem pályáznak a fiatalok. Évek óta — noha némileg csökkentek az aránytalanságok — divatos szakma az autószerelő, a fodrász, a kozmetikus, a tévészerelő. Ezzel ellentétben többek között az esztergályos, a vasbetonszerelő, a forgácsoló szakmában alig vagy egyáltalán nem jön össze egy csoportnyi diák. A szakmunkásképző iskolák úgy próbálnak ezen segíteni, hogy a fiataloknak másik, rokonszakmát javasolnak, amit ők az esetek többségében elfogadnak, hiszen nemcsak egyetlen pályára alkalmasak, s megtalálják számításaikat, helyüket a másik szakmában is. Kevés az érettségizett Megyénkben az utóbbi években sikerült túlteljesíteni a szakmunkásképző intézetek beiskolázási tervét. Várhatóan így lesz az idén is. A tervszám 2400 tanuló. Az intézetek hatvankét szakmát kínálnak a pályaválasztó nyolcadikosoknak. A szakmák nagyobb részére fiúk jelentkezését várják, de a keretszámon belül 750 leánytanuló beiskolázására is lehetőség nyílik. Egyébként a lányok arányával igen előkelő helyen szerepel megyénk az országos ranglistán. Gondot okoz viszont változatlanul a beiskolázás az érettségihez kötött szakmákban. Az idén 130 érettségizett fiatalt várnak a szakmunkásképző intézetek. A tapasztalatok szerint jórészt hiába, ugyanis az érettségizettek inkább munkát vállalnak, mintsem szakmát tanulnának. Tavaly például csak alig több mint tíz százalékuk jelentkezett szakmunkásképző intézetbe, míg 24 százalék inkább adminisztratív munkakörben helyezkedett el, s ugyancsak tíz százalék fölött van azoknak az aránya, akije fizikai munkát vállaltak. Tál Gizella (Következik: A sok bába között...) Pályakorrekciók Hogyan tovább, végzősök? Hiányszakmák, divatszakmák Zeneszerzők, költők, korok és a népművészet Műsor szépséghibákkal Az Országos Filharmónia középiskolásoknak hirdetett hangversenysorozatára csaknem ötszáz szolnoki diák váltott bérletet, furcsa módon mégis „foghíjas” maradt a nézőtér szerdán délután a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Kertész Lajos zongoraművész, Faragó Laura énekes és Jancsó Adrienn előadóművész „Magyar etűdök” című műsors mindössze 60—80 fiatalt csalogatott be a nézőtérre. Nem valószínű, hogy csupán az érdeklődés hiányában maradtak üresek a széksorok, nyilván a hangverseny időpontjának módosítása, a nem eléggé körültekintő szervező- munka is oka ennek. Mindenesetre szép élménnyel, sok hasznos ismerettel lettek szegényebbek a távolmaradók, hiszen az igényesen szerkesztett és magas művészi színvonalon előadott műsor szemléletesen mutatta be a népművészet állandó megújulását, hatását a zeneszerzők, költők munkásságára. A Faragó Laura előadásában hallott régi magyar dalok, gregorián- és virágénekek, népdalok és operarészletek, Jancsó Adrienn versmondása — Balassi Bálinttól, Weöres Sándorig vonultatta fel legjobb költőink népi ihletésű verseit — a Kertész Lajos tolmácsolta Liszt, Erkel, Bartók és Kodály művek képet adtak az egységes magyar kultúra kialakításáról is, arról a nemzeti elkötelezettségről, amely évszázadokon át jellemezte s jellemzi ma is a legjelesebb magyar költők, zeneszerzők munkásságát. Noha a műsor folyamatosságát kellemetlen „közjátékok” olykor megzavarták — a művészek joggal tették szóvá a színpad rossz megvilágítását, a kibírhatatlan hőséget — a sok magyarázattal, ismeretterjesztéssel kísért előadás minden bizonynyal maradandó élmény marad, azon keveseknek, akik megtekintették. T. E. Maszk nélkül Nagy Attila-est Vasárnap este 7 órai kezdettel a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a „Maszk nélkül” előadóest sorozat keretében Nagy Attila háromszoros Jászai-díjas színművész szerepel, „Élni az embernek kevés” című műsorával. A műsorban magyar költők — József Attila, Szabó Lőrinc, Szécsi Margit, Ladányi Mihály, Csoóri Sándor — versei hangzanak el. Az előadóesten — amelynek „műfaji megjelölése”: verses-koncert — Lelkes Dalma színművész is fellép — közreműködőként. Tfsxasülyön Zenés beszélgetések A tiszasülyi KlSZ-szerve- zet rendezésében szerdán negyedik alkalommal találkoztak a popzene iránt érdeklődő fiatalok. A műfaj jeles képviselőivel a községi klub- könyvtárban folytatott kötetlen, zenés beszélgetések célja: az érdeklődők zenei ismereteinek bővítése mellett a társművészetek iránti igény felkeltése. Utóbbi összejövetelükön Benkő" Lászlót, az Omega együttes vezetőjét és Bálint Pétert, a Pesti Műsor pop-rovatának munkatársát látták vendégül.