Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-08 / 32. szám

1980. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közel 38 ezér kötet és mintegy 93 féle folyóirat, napilap közül válogathatnak Kunhegye­sen a községi könyvtárban. Három fiókkönyvtárral együtt a beiratkozottak száma 2300 A szegediek vendégjátéka Bánk bán a Szigligeti Színházban Ferenc orszá­gos hírű ze­neszerző, karmester, már túl van a Hunyadi László elismerést hozó nagy sikerén, amikor 17 évi hallgatás után a Bánk bánnal színre lép. Hosszú ideig feküdt a kézirat a ze­neszerző fiókjában, ugyanis a Bach-korszaik sötét napjai­ban nem lett volna tanácsos bemutatni. Így csak 1861-ben mutatta be a Nemzeti Szín­ház a művet. A dalmű lelke­ket megmozgató hatására előadását betiltották, és még évtizedekkel később is nem volt kívánatos előadása a színházban. A dráma és az opera egyaránt a XVII. szá­zadban, II. Endre korában játszódik, de átvitt értelem­ben félreérthetetlenül a Habsburg-ház uralmára utal. A mondanivaló nagyon is emlékeztet ai*ra a korra, amelyben Katona József és Erkel Ferenc élt. A Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában a kisebb szépséghibák ellenére is nagyszerű, élettel telített elő­adást láttunk. Kialakult az a szerencsésnek mondható jó kapcsolat a közönséggel, mely előrevitte, szinten tar­totta, olykor emelte a pro­dukció művészi értékét. Az előadók láthatóan és hallha­tóan nem tudták kivonni ma­gukat e dinamikus feszültsé­get teremtő kölcsönös hatás alól. Ennek eredményekép­pen egyénileg is több kiemel­kedő produkciót hallottunk. Az első felvonásból emléke­zetes a népszerű Bordal, Pe­tur bán — Szakály Péter elő­adásában, mely az opera egyik közismert „slágere” a Hazám, hazám kezdetű ária mellett, mélyet Bánk bán szerepében, Szabady József­nek előre várhatóan meg kel­lett ismételnie. Szabady igen impozánsan, mindig érthető­en, zeneileg, énektechnikailag is kiemelkedően oldotta meg feladatát, ezt a nehéz, fizi­kai igénybevételt is jelentő szerepet. Általában ez utóbbi érvényes valamennyi szerep­re és szereplőre. Érkel áriái, duettjei, tercettjei stb., nem könnyűek, nagyon igénybe veszik, különösen a könnyed­ség megtartása mellett mind zeneileg, mind technikailag, sőt fizikailag is az előadó énekeseket. A jó színészi ala­kítás mindezek mellett kü­lön dicséretre méltó erény, ami viszont soha nem mel­lőzhető egy-egy énekes sze­rep megformálásakor. Különösen hálás a feladat, a szerep, de legalább annyi­ra kényes, és veszélyes, ha alakítójától függetlenül is a közönségnek rokonszenves. Dalművek esetében ez foko­zottan érvényesül, hiszen egy igen népszerű ária jó vagy kevésbé megkapó hatástalan előadása azonnal mélyebb nyomot hagy a közönségből. Ebben az esetben elmondhát- juk, hogy ezen az estén él­ményt nyújtó előadásban hallottuk Bánk bán, Melinda — Halász Éva, Tiborc — Gyimesi Kálmán, Petur bán és a nem oly rokonszenves szereplők, Gertrud királyné — Farkas Éva, Endre király — Kenessey Gábor, valamint Biberach — Takács Sándor áriáit, énekbetétjeit. Igen jól érvényesült Farkas Éva erőteljes, sötét, mély tónusú mezzoszopránja. Halász Éva is nagyon muzikálisan, szé­pen énekelt, csupán a szö­vegérthetősége az, melyen feltétlenül érdemes lenne ja­vítania. Gyimesi Kálmán szí- nészileg és zeneileg is ki­emelkedő volt. Kenessey Gá­bornak és Takács Sándornak kevesebb alkalma, lehetősége nyílott tehetségük, hangjuk megcsillogtatására. Külön érdeme az előadás­nak, hogy az egész viola d, amore, hárfa, angol kürt ál­tal kísért énekrészeket hal­lottuk Halász Éva szép elő­adásában. Ezt a hangulatot csak így, ebben a hangszere­lésben lehet tökéletesen visz- szaadni, minden más félmeg­oldás lenne. Tetszett a zene­kar, különösen a fa- és réz­fúvók érvényesültek színesen, plasztikusan. A vonósok oly­kor nem győzték a nehezebb technikai feladatokat és ilyenkor kissé elcsúszott a pontos ritmus, kibillent a ze­nekar metruma. Tanácsolom, hogy lehetőleg minden fel­vonás előtt gondosan ellenő­rizzék a hangolást, mert az előadás végére néha majd­nem negyedhang különbség volt hallható a vonások és fúvósok között. Kár, hogy a harmadik fel­vonásban kicsit esik az elő­adás lendülete, amely első­sorban, úgy érzem, szerkezeti probléma. Az utolsó jelene­tekben szinte mozdulatlan a színpad, a cselekmény és nem hallunk szépségét, mé­reteit tekintve olyan megrá­zó zenei gondolatokat, áriá­kat, melyek kellő intenzív feszültségben tartanák az utolsó taktusokban is ezt a méltán nagyon népszerű Er- kel-operát. Az igazsághoz tartozik, hogy az előadók is kissé elfáradtak a végére, hi­szen mint azt már fentebb említettem, ez az opera min­den tekintetben nehéz fel­adat az énekesek számára. összevetve megérde­melten nagy sikerű előadásnak le­hettünk részesei, szép és ma­radandó élménnyel távoz­tunk a Szegedi Nemzeti Szín­ház vendégjátékáról. A si­kerben érdemben osztozik a Szegedi szimfonikus zenekar, az ének- és tánckar, Csikós Attila, Báti Alice díszlet- il­letve jelmeztervező, Molnár László karigazgató, Veöreös Boldizsár koreográfus, Minik László maszkmester és végül, de nem utolsó sorban a kar­mester Várady Zoltán és a rendező Darida Miklós. Egyed Ferenc „Én és a világ” Minden napra egy Móra-könyv A tavalyi nemzetközi gyer­mekévhez hasonlóan az idén is csaknem minden napra jut egy kötet a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó műhe­lyéből : mintegy 360 mű megjelentetését tervezi az idén. Tovább folytatja az egyes korosztályok igényeit figyelembe vevő népszerű sorozatokat, s új könyvfű- zérrel is jelentkezik: „Én és a világ” címmel. Az új so­rozat elsősorban a tizenéve­seket foglalkoztató kérdése­ket dolgozza fel. Az első kö­tetek egyike a századfordu­lóig várható fejlődést, a 2000. év világát vetíti előre, egy további pedig a bevonu­lás előtt álló fiataloknak ad hasznos tájékoztatást a ka­tonaéletről, „Mi vár rád an­gyalbőrben” címmel. A legkisebbeknek szánt lapozó-leporello formában mintegy 15 kötetet . gondoz­nak, köztük a harmadik ki­adásban megjelenő „Alta- tó”-t és a második kiadás­ban készülő „Gyönyörű, gyönyörű” című József At­tila kötetet. Üj sorozat a magyar és külföldi népviseleteket be­mutató „Babaparádé” is: el­ső kötete a matyó-vidék öl­tözetével, második kötete pe­dig a különböző szovjet köztársaságok népviseleté­vel ismerteti meg az ifjú könyvbarátokat. Több jeles jubileumot is köszöntenek könyvekkel. Így születésének 75. évforduló­ját József Attila válogatott verseinek második kiadásá­val. Lenin születésének 110. évfordulójára „Így élt” so­rozatban adják közre Korok­nál Zsuzsa monográfiáját. Csaknem húsz könyvvel em­lékeznek a fasizmus felett aratott győzelem, és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulójára. Már a napokban a könyvesboltokba kerül a népszerű Kolibri sorozatban Matthaeidész Konrád „A győzelem fegyverei” című könyve, amely a második világháború fegyvereit mu­tatja be 29 színes táblán. Máté György „Budapest sza­bad” című dokumentumkö­tete is a jubileumot köszönti. Az iskolai tanulmányokat könnyítendőén adják közre Keresztury Dezsőnek, évekkel ezelőtt már megjelent, s most újjádolgozott, kibőví­tett munkáját „A magyar irodaiam képeskönyvét”. E*el J Mindent Válaszút előtt—gyermekfejjel „Szinte még gyerekfejjel választottam pályát. Talán tízéves lehettem, amikor el­határoztam, hogy pedagógus leszek. Ettől kezdve tudato­san készültem a pályára, fi­gyeltem tanáraimat. .S azt hiszem jól tettem, mert így beláthatttam, hogy nem va­gyok pedagógusnak való. Nem mertem vállalni a pá­lya nehézségeit, végül is a Debreceni Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem.” — Így vall pályaválasztásáról Furcsa pályaválasztási cik­cakk, amelyben a legszembe­tűnőbb, hogy az eredeti el­képzeléshez egyáltalában nem hasonlító új szakmát vá­lasztottak mind a ketten. Nem ritka az ehhez hasonló pályakorrekció, de szép számmal említhetnénk pél­dákat arra is, hogy az egye­tem elvégzése után nem a szakmában helyezkedik el a diplomás fiatal, hanem kü­lönböző — rendszerint anya­gi — okok miatt másfajta munkát vállal. Persze nem minden esetben az anyagi okok a meghatározóak a dip­loma „szögre akasztásában”. A pályakezdő fiatal ráébred, hogy nem így képzelte a vá­lasztott szakmát sem a kö­zépiskolában, sem az egyete­Megyénkben az idén 5453 nyolcadikos áll pályaválasz­tás előtt. Rövidesen dönteni­ük kell: szakmunkásképző­be, szakközépiskolába vagy gimnáziumba küldjék-e a to­vábbtanulási lapot. Ugyan­csak a hogyan tovább kérdés foglalkoztatja a 917 érettsé­gi előtt álló gimnazistát, s az ezeregyszáznegyvenkét vég­zős szakközépiskolást is. Tavaly a nyolcadikos diá­kok 96,5 százaléka jelentke­zett továbbtanulásra. A vég­zősök több mint fele hagyo­mányos szakmunkásképző in­tézetbe, illetve szakmunkás- képző szakközépiskolába küldte el továbbtanulási lap­ját. A többiek kisebb százalé­ka a gimnáziumot, nagyobb hányada a szakközépiskolát Noha a nyolcadikosok zö­me szakmunkásnak jelentke­zik, a szakmunkásképzők egy másodéves egyetemista lány. Másik ismerősöm a Szege­di Orvostudományi Egyetem alighanem legidősebb hallga­tója. Harmincévesen kezdte meg tanulmányait a felsőok­tatásban. Előtte több mint egy évtizedig esztergályos­ként dolgozott. A szolnoki Dolgozók Gimnáziuma esti tagozatán kitűnően érettségi­zett, s még ugyanabban az évben felvették az egyetem­re. men. Két út áll előtte: vagy más munkakörben helyezke­dik el, vagy mégis a szakmá­ban marad. Az utóbbi eshe­tőség talán a rosszabb, hi­szen a kedvetlenül végzett munka nem bővelkedik si­kerélményekben, nem jó a társadalomnak s az egyén­nek sem. Sajnos nem egy „bolygó hollandival” talál­kozhatunk, akik úgy érzik, kényszerpályán mozognak vagy az egykori éretlensé­gük, akarathiányuk miatt, a szüleik, esetleg az iskola „jóvoltából” választottak rosszul. De a kedvetlenség, a kudarc oka lehet a munka­hely is, ahol nem a felké­szültségüknek, képességeik­nek megfelelő feladatokat kapnak. választotta. Ez a beiskolázási arány megfelel a népgazda­sági érdekeknek. De vajon megfelel-e az egyéni érde­keknek is? Általában igen, azonban az idén is akad az elsősök között, aki rosszul választott. Különösen a gim­náziumokban találkozhatunk velük. Nem egyet közülük szüleik erőltettek ebbe az is­kolatípusba, holott nyilván­valóan meghaladja képessé­geiket, semmi reményük nem lehet arra, hogy felsőoktatási intézményekben tanuljanak tovább. Ahelyett, hogy át­iratkoznának szakmunkás- képző intézetbe vagy szakkö­zépiskolába, „elbliccelik” a négy évet a gimnáziumban, cél nélkül. mégis beiskolázási gondokkal küszködnek. Nem is annyira az összlétszám okoz nehézsé­geket, mint az egyes szak­mákra jelentkezők arányá­nak egyenlőtlensége. A diva­tos szakmákra többszörös a túljelentkezés, más területek­re viszont nem pályáznak a fiatalok. Évek óta — noha némileg csökkentek az aránytalansá­gok — divatos szakma az autószerelő, a fodrász, a koz­metikus, a tévészerelő. Ezzel ellentétben többek között az esztergályos, a vasbetonsze­relő, a forgácsoló szakmában alig vagy egyáltalán nem jön össze egy csoportnyi diák. A szakmunkásképző iskolák úgy próbálnak ezen segíteni, hogy a fiataloknak másik, rokonszakmát javasolnak, amit ők az esetek többségé­ben elfogadnak, hiszen nem­csak egyetlen pályára alkal­masak, s megtalálják számí­tásaikat, helyüket a másik szakmában is. Kevés az érettségizett Megyénkben az utóbbi években sikerült túlteljesíte­ni a szakmunkásképző inté­zetek beiskolázási tervét. Várhatóan így lesz az idén is. A tervszám 2400 tanuló. Az intézetek hatvankét szak­mát kínálnak a pályaválasztó nyolcadikosoknak. A szak­mák nagyobb részére fiúk jelentkezését várják, de a keretszámon belül 750 leány­tanuló beiskolázására is le­hetőség nyílik. Egyébként a lányok arányával igen előke­lő helyen szerepel megyénk az országos ranglistán. Gon­dot okoz viszont változatla­nul a beiskolázás az érettsé­gihez kötött szakmákban. Az idén 130 érettségizett fiatalt várnak a szakmunkásképző intézetek. A tapasztalatok szerint jórészt hiába, ugyan­is az érettségizettek inkább munkát vállalnak, mintsem szakmát tanulnának. Tavaly például csak alig több mint tíz százalékuk jelentkezett szakmunkásképző intézetbe, míg 24 százalék inkább ad­minisztratív munkakörben helyezkedett el, s ugyancsak tíz százalék fölött van azok­nak az aránya, akije fizikai munkát vállaltak. Tál Gizella (Következik: A sok bába között...) Pályakorrekciók Hogyan tovább, végzősök? Hiányszakmák, divatszakmák Zeneszerzők, költők, korok és a népművészet Műsor szépséghibákkal Az Országos Filharmónia középiskolásoknak hirdetett hangversenysorozatára csak­nem ötszáz szolnoki diák vál­tott bérletet, furcsa módon mégis „foghíjas” maradt a nézőtér szerdán délután a Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központban. Kertész La­jos zongoraművész, Faragó Laura énekes és Jancsó Ad­rienn előadóművész „Magyar etűdök” című műsors mind­össze 60—80 fiatalt csaloga­tott be a nézőtérre. Nem va­lószínű, hogy csupán az ér­deklődés hiányában marad­tak üresek a széksorok, nyil­ván a hangverseny időpont­jának módosítása, a nem eléggé körültekintő szervező- munka is oka ennek. Minden­esetre szép élménnyel, sok hasznos ismerettel lettek sze­gényebbek a távolmaradók, hiszen az igényesen szerkesz­tett és magas művészi szín­vonalon előadott műsor szemléletesen mutatta be a népművészet állandó meg­újulását, hatását a zeneszer­zők, költők munkásságára. A Faragó Laura előadásá­ban hallott régi magyar da­lok, gregorián- és virágéne­kek, népdalok és operarész­letek, Jancsó Adrienn vers­mondása — Balassi Bálinttól, Weöres Sándorig vonultatta fel legjobb költőink népi ih­letésű verseit — a Kertész Lajos tolmácsolta Liszt, Er­kel, Bartók és Kodály művek képet adtak az egységes ma­gyar kultúra kialakításáról is, arról a nemzeti elkötele­zettségről, amely évszázado­kon át jellemezte s jellemzi ma is a legjelesebb magyar költők, zeneszerzők munkás­ságát. Noha a műsor folya­matosságát kellemetlen „köz­játékok” olykor megzavarták — a művészek joggal tették szóvá a színpad rossz megvi­lágítását, a kibírhatatlan hő­séget — a sok magyarázat­tal, ismeretterjesztéssel kí­sért előadás minden bizony­nyal maradandó élmény ma­rad, azon keveseknek, akik megtekintették. T. E. Maszk nélkül Nagy Attila-est Vasárnap este 7 órai kez­dettel a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a „Maszk nélkül” előadóest sorozat keretében Nagy At­tila háromszoros Jászai-díjas színművész szerepel, „Élni az embernek kevés” című műsorával. A műsorban ma­gyar költők — József Attila, Szabó Lőrinc, Szécsi Margit, Ladányi Mihály, Csoóri Sán­dor — versei hangzanak el. Az előadóesten — amelynek „műfaji megjelölése”: ver­ses-koncert — Lelkes Dalma színművész is fellép — köz­reműködőként. Tfsxasülyön Zenés beszélgetések A tiszasülyi KlSZ-szerve- zet rendezésében szerdán ne­gyedik alkalommal találkoz­tak a popzene iránt érdek­lődő fiatalok. A műfaj jeles képviselőivel a községi klub- könyvtárban folytatott kötet­len, zenés beszélgetések cél­ja: az érdeklődők zenei isme­reteinek bővítése mellett a társművészetek iránti igény felkeltése. Utóbbi összejöve­telükön Benkő" Lászlót, az Omega együttes vezetőjét és Bálint Pétert, a Pesti Műsor pop-rovatának munkatársát látták vendégül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom