Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-08 / 32. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 8. Peking nem ér rá Egyre inkább bebizo­nyosodik, hogy Kúra nem veszi komolyan azokait a tárgyalásokat, amelyek déli szomszédjával, Viet­nammal folynak az ál­lamközi kapcsolatok ren­dezése érdekében. Pon­tosabban fogalmazva, ezek a tárgyalások foly­nának, ha a kínai fél nem követne el mindent elodázásuk és végső 90- ron zátonyra futtatásuk érdekébem Mint ismere­tes; e kormányközi tár­gyalásokra az egy éve Vietnam elleni elkövetett kínai agresszió visszave­rése után került sor. s a két küldöttség felváltva Hanoiiban és Pekingben tartotta üléseit. A kínai fél obstrukciós magatar­tása következtében azon­ban vajmi kevés ered­ményt hoztak a megbe­szélések. Jelenleg Pekingben kellene tárgyalnia a két küldöttségnek, de egye­lőre semmi remény ar­ra, hogy hamarosan sor kerülne a találkozóra. A múlt héten a kínai fél a delegációvezető, Han Ni- en-Lung külügyminisz­ter helyettes „nagyfokú elfoglaltságára” hivat­kozva, nem volt hajlandó megállapodni a tárgya­lások második fordulója tizenegyedik ülésének időpontjában. A kínai miniszterhelyettes oly­annyira „nem ér rá”, hogy kurta nemmel uta­sította vissza a vietnami küldöttségnek azt a ja­vaslatát is, hogy a hold­újévi ünnepségek időtar­tamára — ezeket mind­két országban megtart­ják — kerüljenek min­denféle ellenségeskedést a határövezetben. A vietnami küldöttség tegnap Pekingben köz­zétett nyilatkozatában újból felszólította a kí­nai felet a tárgyalások folytatására. Joggal mu­tatott rá arra is, hogy a túzszüneti javaslat eluta­sítása ellentétes az er­kölcsi elvekkel, a hagyo­mányokkal és lábbál tip- rását jelenti a vietnami és a kínai nép érzelmei­nek és reményeinek. Peking hivatalos vá­lasza enrte még késik, de eddig tanúsított ma­gatartása alapján úgy tűnik, hogy a határöve­zetben élő, s már sokat szenvedett lakosság az idén sem ünnepelheti meg békében és nyuga­lomban! legnagyobb ün­nepét. Kína továbbra sem mondott le arról a maga vindikálta jogá­ról, hogy „ímegleckézfces- se” a terjeszkedési tervei útjában, álló Vietnamot. Peking a jelek szerint a délkelet-ázsiai feszült­ség fenntartáséban érde­kelt. Pálfi Viktor II Varsói Szerződés tagállamainak javaslata Egy európai leszerelési értekezlet összehívása Szófiában tegnap befejező­dött az interparlamentáris unió tizenhárom szocialista, illetve szocialista orientáció­jú országban működő inter­parlamentáris tagozatai kül­dötteinek kétnapos konzul­tatív találkozója. A tanács­kozáson Bulgária, Csehszlo­vákia, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság, Kuba, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Ro­mánia, a Szovjetunió és Vi­etnam, valamint megfigyelő­ként a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság küldött­sége vett részt. A tanácskozás részvevői mély aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi helyzetnek az utóbbi időben tapasztal­ható súlyosbodása miatt, s hangsúlyozták, hogy az im­perialista és reakciós körök által meghirdetett „politika az erő pozíciójából”, vala­mint az ugyanezen körök által szított fegyverkezési hajsza súlyos veszélyt jelent az enyhülés, a béke és a nemzetközi együttműködés szempontjából. Nagy figyel­met fordítottak a részvevők az európai biztonság kérdé­seire is, és megállapították, hogy az újabb típusú ame­rikai nukleáris rakéták Nyu- gat-Európába történő telepí­tésére hozott legutóbbi NATO-döntés, amely meg­hiúsította a középhatótávol­ságú nukleáris fegyverek korlátozásáról előirányzott tárgyalásokat, veszélyezteti a kontinens biztonságát. Ebben a helyzetben — mutattak rá a konzultatív találkozó résztvevői — kü­lönösen időszerű a Varsói Szerződés tagállamainak ja­vaslata egy, az európai ka­tonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó érte­kezlet összehívásáról. Bulgária, Csehszlovákia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mon­gólia, az NDK, a Szovjet­unió és Vietnam küldöttsé­ge szolidaritását fejezte ki az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársasággal, s nagy­ra értékelte az afganisztáni vezetés és az afgán nép erő­feszítéseit az ország nemzeti függetlenségének, területi in­tegritásának és az áprilisi forradalom vívmányainak megvédésére. NSZK-POLITIKUSOK FOLYTATNI KELL II KELET—NYUGATI TÁRGYALÁSOKAT Vezető nyugatnémet szo­ciáldemokrata politikusok szerint változatlanul fenn­áll a lehetősége annak, hogy Kelet- és Nyugat-Európa to­vábblépjen az enyhülési és leszerelési politikában. A Szocialista Intemacio- nálé bécsi tanácskozásáról hazatérő Hans-Jürgen Wisch- newski, az SPD alelnöke Bonnban a nemzetközi po­litika „döntő kérdésének” nevezte, hogy a két nagy­hatalom ismét párbeszédet kezdjen egymással. Ugyan­akkor — a bécsi fórum vé­leményét tolmácsolva — rá­mutatott; az enyhülés nem oszthatatlan folyamat..., természetesen mindig újra törekedni kell arra, hogy az enyhülés az egész világra ki­terjedjen. Életveszélyes len­ne azonban, ha most tönk­retennénk mindazt, amit — legalábbis Európában — ed­dig elértünk. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között is folytatni kell a kelet—nyugati tárgyaláso­kat. Alfons Pawelczyk, az SPD katonapolitikai szóvivője, aki jelen volt Bécsben a közép­európai haderőcsökkentési tárgyalások legutóbbi fordu­lóján, az osztrák fővárosból visszatérve derűlátóan ítélte meg a kelet—nyugati lesze­relési folyamat kilátásait. — Mint mondotta, a NATO és a Varsói Szerződés kép­viselői „jó ütemben és ked­vező légkörben” vették fel ismét a tárgyalások fonalát. A jelek szerint mindkét fél­nek érdeke, hogy konkrét le­szerelési döntések szülesse­nek belátható időn belül. Amerikai vesztegetési botrány Arab tiltakozás Miniszteri kérés—Etikai vizsgálat Az amerikai kongresszus mindkét házának etikai bi­zottsága elhatározta, hogy vizsgálatot indít az arabnak álcázott FBI-ügynökök által állítólag megvesztegetett sze­nátor és hét képviselő ügyé­Ojabb terrorcselekmény volt Milánóban. Feltehetően egy ter­rorista csoport tagjai agyonlőtték William Vacchert, aki maga is részt vett korábban hasonló akciókban (Telefotó — KS) ben, annak ellenére, hogy az igazságügyminisztérium a vizsgálat elhalasztását kérte. Benjamin Civiletti igazság­ügyminiszter levélben kérte a vizsgálat elhalasztását. Ar­ra hivatkozott, hogy ha a bizonyítékok már most nyil­vánosságra kerülnek —már­pedig ez a kongresszusi vizs­gálat közben elkerülhetetlen —, akkor „egyesek más han­gon nyilatkoznak majd a nyilvánosság előtt, mintha a bíróság előtt tanúskodnának” és ez veszélyeztetné a hiva­talos nyomozati eljárás ered­ményességét, az ügy teljes földerítését. A miniszter „kérését” fi­gyelmen kívül hagyva — Charles Bennett demokra­ta párti képviselő, a képvi­selőház etikai bizottságának elnöke — közölte, hogy bi­zottsága megkezdi a vizsgá­latot, „az állami nyomozás veszélyeztetése nélkül”. Az Arab Liga közben azt követelte, hogy az Egyesült Államok kérjen bocsánatot „minden arabtól” amiért a vesztegetési ügyben „meg­hurcolták az arabok nevét az amerikai közvélemény előtt”. Az FBI akciója „ki­zárólag a cionizmus malmá­ra hajtja a vizet” — jelen­tette ki tuniszi sajtóértekez­letén Clovis Maqsoud, az Arab Liga egyesült államok­beli képviselője. Lengyelország kongresszus előtt Eredmények és tennivalók Haderö­csökkentési tárgyalások Tegnap megtartották Bécs­ben a közép-európai fegyve­res erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 226. plenáris ülését. A tanács­kozáson a soros elnök, Andre Wieland nagykövet, az NDK küldöttségének ve­zetője mondott beszédet. Mint Wieland nagykövet felszólalásában rámutatott, a szocialista országok meg­ítélése szerint a békés egy­más mellett élés politiká­jának sincs elfogadható al­ternatívája. Nemzetközi te­vékenységük elvi alapját ezért továbbra is a világbé­ke megszilárdítására, az eny­hülés elmélyítésére, illetve a leszerelés megvalósítására való törekvés képezi. A bé­csi tárgyalások legfőbb fel­adatát ennek megfelelően abban látják, hogy az elő­segítse a fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös és ha­tékony csökkentését az egyik leginkább veszélyezte­tett térségben — Közép- Európában. Washington „afgán vezért” keres A Washington Post értesü­lése szerint az amerikai kor­mány lázasan keres egy olyan új „afgán vezért”, aki min­denben megfelelne az Egye­sült Államoknak és a for­radalom elleni harcra ösz- szefogná és megszervezné a különböző lázadó csoporto­kat. A „Judás-jelöltek” kö­zött a lap több különböző banditavezért nevez meg, akik a CIA vezetésével ka­tonai kiképzésben részesül­nek. Ugyancsak a Washing­ton Post jelentése szerint gz amerikai kormány már ter­vet dolgozott ki egy „emig­ráns afgán kormány” felállí­tására, amelynek az lenne a feladata, hogy további ak­namunkát fejtsen ki,az af­gán nép ellen. Az afgán külügyminiszté­rium szóvivője — jól tájé­kozott körökre hivatkozva — közölte a Bakhtar afganisz­táni hírügynökség tudósító­jával, hogy Pakisztánban amerikai katonai alakulatok tartózkodnak. Ezek képezik ki a terroristákat, akiket — a kiképzés után — afgán te­rületre dobnak át. A szó­vivő hozzáfűzte: Washing­ton ezzel egyidejűleg ameri­kai katonai támaszpontok lé­tesítését sürgeti Pakisztán­ban, és amerikai repülőala­kulatokat akar oda vezé­nyelni. Az amerikai—pakisz­táni fegyverkezési összees­küvés és terroristáknak az afgán határon történő kikép­zése késztette az afgán kor­mányt — húzta alá a szóvi­vő —, hogy korlátozott lét­számú szovjet csapatokat hívjon be az országba. Lengyelország a . Lengyel Egyesült Munkáspárt kong­resszusára készül. Szocializmust építő lengyel barátaink az ország, az élet minden problémáját igyekeztek megfogalmazni abban a hatalmas dokumen­tumban, melyet a Lengyel Egyesült Munkáspárt XVI. plenáris ülésén fogadlak el, mint a most kezdődő VIII. kongresszus irányelveit. Len­gyelország nagyságrendben Európa hetedik, a világ hat­vankettedik országa, területe 312 677 négyzetkilométer, há­romszor nagyobb hazánknál. Közigazgatásilag 1975 óta 49 vajdaságra oszlik, lakossága 35 millió. Lengyelország ha­zánkkal ellentétben gazdag nyersanyagforrásokkal ren­delkezik, a világ első kénter­melő országa, de szénbányá­szatban és réztermelésben is az elsők közé tartozik. Talán csak mezőgazdaságilag van rosszabb helyzetben hazánk­nál, miután az átlagos hő­mérséklet alacsonyabb, a napsütéses órák száma jóval kevesebb, mint nálunk, ezért sok olyan mezőgazdasági ter­méket, melyet mi elő tudunk állítani, a lengyelek impor­tálni kénytelenek. De a szo­cialista fejlődés az ország egészének iparosításával együtt egy urbanizálódási folyamatot is jelentett, s így 1946—1977 között a városok lélekszáma duplájára növe­kedett. Jelenleg Lengyelor­szág 803 városával — ezek közül 17-et több mint 200 ezren laknak — Európa erő­sen urbanizált országaihoz tartozik. A legutolsó adatok szerint a felnőtt lakosságnak még mintegy 32 százaléka a mezőgazdaságban és az erdő- gazdaságban dolgozik. Természetesen Lengyelor­szágban is állami tulajdon az ország minden természeti kincse. De hazánkéval ellen­tétben az ország mezőgazda­ságra alkalmas földterületé­nek mintegy 50 százaléka magántulajdonban van. Köz­tudomású, hogy az állam tá­mogatja a magángazdaságok fejlődését, hitelekkel segíti felszereltségük korszerűsíté­sét; mindent elkövet, hogy olyan, a mezőgazdasági áru­termelésre alkalmas Kisgaz­daságokat hozzon létre, ame­lyek a nem is olyan távoli jövőben már ki tudják elé­gíteni Lengyelország szük­ségleteit. A VI. kongresszu­son 1971 decemberében elfo­gadott politikának megfele­lően olyan gazdasági és bel­politikai stratégiát dolgoztak ki, amely ma is érvényben van, amelynek legfőbb célki­tűzése a társadalom növekvő igényeinek kielégítése, a len­gyel nép jólétének biztosítá­sa. Ennek a stratégiának a gazdaságpolitikai vonatkozá­sai voltak a legjelentősebbek, és ennek eredményeként a lengyeleknek sikerült előre­lépni, sikerült megteremteni a további fejlődés feltételeit. Az egyik legjelentősebb probléma a demográfiai hul­lám eredményeképpen a fel- szabadulás utáni legnépesebb nemzedéknek a munkábalé- pése volt; 1971—1979 között 6 millió fiatalnak kellett munkahelyet teremteni. Ilyen arányú növekedésre egyetlen európai országban sem volt példa. A lengyel népgazdaság 2 millió 400 ezer új, bonyo­lult technológiai folyamato­kat végző munkahelyet te­remtett, és ezek többsége magas képzettséget igényel. Ebben a tíz éves periódus­ban (a LEMP VIII. kongresz- szusának irányelvei az utol­só tíz évet mérik föl, tehát az 1971-től kezdődő idősza­kot napjainkig), a nemzeti jövedelem 85 százalékkal, a reáljövedelem 75 százalékkal emelkedett, a termelés 2,3 szorosára, a mezőgazdasági termelés pedig 30 százalékkal növekedett. Természetesen az árrobbanás a hetvenes évek második felében jelentkező világgazdasági változások, a lengyel népgazdaság helyze­tét is megnehezítették!. Je­lentkeztek belső nehézségek is; kedvezőtlen időjárás, oe- ruházási aránytalanságok stb. leküzdésének érdekében to­vább kell tökéletesíteni a gazdaságpolitikai munkát, a tervfegyelmet, s mindenek­előtt a termékek minőségét. A beruházások csökkentése, az exporttevékenység fejlesz­tése, a piaci egyensúly és a folyamatos energiatermelés, a szűk szállítási kapacitás bővítése, mind az eredmé­nyek megtartásának feltéte­le, emiatt épp úgy, mint Ma­gyarországon, 1981—1985 kö­zött a fejlődési ütem lassabb lesz, mint volt a hetvenes évek első felében. Arányta­lanság tapasztalható a lakos­ság vásárlóerejének gyors fejlődése és a piaci lehetősé­gek között. Sok a pénz,, és a vásárló nem mindig találja meg az igényének megfelelő minőséget. Éppen úgy, mint nálunk. Lengyelországban szinte minden nap szóba ke­rül a húshiány. Az ellátási problémák közül valóban ez a legsúlyosabb. A lengyelek hagyományosan sokkal keve­sebb tésztát esznek, mint a magyarok. Ez persze elsősorban városi probléma. A falu a maga sa­játos árutermelő szerkezeté­vel jól ellátja önmagát. A mezőgazdaság a hetvenes évek elején 6 százalékos nö­vekedési ütemet ért el. Ez vi­lágviszonylatban is jelentős, de a növekedési ütem az utóbbi években lefékeződött. 1976—1980 között 600 milli­árd zlotyt fordítottak a me­zőgazdaság fejlesztésére. Ezt a hatalmas összeget traktor- gyártásra, mezőgazdasági kis­gépekre, takarmányprogram­ra, a rossz minőségű földek megjavítására használták föl, s ebből az összegből támo­gatták a kb. 3,1 millió ma­gángazdaságot is. A magán- gazdaságon kívül a mezőgaz­dasági szövetkezetek és álla­mi gazdaságok mellett (ame­lyek kb. a mezőgazdasági haszonterületek 20 százalé­kán gazdálkodnak) léteznek még az ún. mezőgazdasági körök. Ezek a magángazdál­kodók önkéntes társulásai, haszonterületek közös műve­lésére, korszerű állattenyész­tés kialakítására, munkagé­pek kölcsönzésére —, vagy a nálunk is ismert szakszövet­kezeti közös tevékenység ki­alakítására. Szalontay Mihály (Következik: 2. Magángaz­daságok — műemlékek) PRÁGA Gustáv Husák, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja KB főtitkára, államfő a jö­vő héten párt- és kormány- küldöttség élén hivatalos ba­ráti látogatásra Vietnamba érkezik. A delegáció a ter­vek szerint háromnapos vi­etnami tartózkodás után Kambodzsába és Laoszba is ellátogat. HANOI Vo Nguyen Giapnak, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével elutazott Var­sóba a Vietnami Kommu­nista Párt küldöttsége, amely részt vesz a Lengyel Egye­sült Munkáspárt VIII. kong­resszusán. érkezett gazdasági és pénzügyi élet kiemelkedő képviselőivel tárgyal, de nem találkozik a washingtoni kormányzat vezetőivel. DELHI India és Irak síkraszáll az enyhülés és az Indiai-óceán térségének demilitarizálása mellett. Egyebek között ezt hangsúlyozták Indira Gandhi indiai kormányfő és Hamid Alván, az iraki elnök kü- lönmegbízottja tegnapi ta­lálkozóján. DJAKARTA Az indonéz parlamentben felszólaló Mochtart Kasu- maatmadja külügyminiszter kijelentette: egyre jobban PÁRIZS A francia kormányfő csü­törtökön kétnapos látogatás­ra New Yorkba utazott. Raymond Barre az amerikai erősödik az a benyomás, hogy Kína saját eszközeként akarja felhasználni a Dél­kelet-ázsiai Országok Szö­vetségét (ASEAN). Kína és Indonézia kapcsolatáról a külügyminiszter megjegyez­te: Peking jelenlegi délke­let-ázsiai szerepét figye­lembe véve Indonéziának nincs semmi oka rá, hogy siettesse a két ország kö­zötti diplomáciai kapcsolatok felvételét. WASHINGTON Washington a „gyorshad­test” hídfőállásait biztosítan­dó újabb katonai támasz­pontokat keres. Az elmúlt másfél hónap alatt másod­szor kereste fel amerikai katonai küldöttségek élén Szomáliát, Kenyát, Ománt és Szaúd-Arábiát Reginaid Bartholomew, a Külügymi­nisztérium katonapolitikai osztályának vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom