Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-07 / 31. szám
1980. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem csupán pénzben mérhető én egész héten. Még a szabad szombatomon se legyen nyugtom ? Ráadásul köszönöm szépenért. Azt már nem. Nékem mit adnak ingyen ? Semmit. Nahát. A tanácselnök szép szeméért még egy szalmaszálat sem teszek keresztbe. Egy szalmaszálat sem. Ássa azt az árkot az, akinek az a dolga, akit azért fizetnek. Meg csinálja az, aki jó fiú akar lenni. Rálesnék én egyszer arra, hogy áll az irodisták kezében az ásó. No, olyan is az a munka. Megvan a nagy hűhó: rajta, járdát építeni, meg fát ültetni, meg maltert keverni — persze, hogy kell az az óvoda — aztán meg kerítést jfesteni, parkosítani. Felhajtás, aztán... Ajándék lónak ne nézd a fogát. Igyenmunka nem sokat ér. ■— (Nagyon Itévedszi. Nem tudod, hogy mit beszélsz. Van fogalmad arról...” — csattantam fel ingerülten, aztán hevesen soroltam: A. községben nem lett volna óvoda, B. város mellékutcái a méteres kátyúival járhatatlanok volnának, feleennyi játszótér nem lenne a megyében, s jóval több millió fával kevesebb volna az utcán. Sportpályákat, Kresz-parkokat, iskolai tornatermeket, de láthattuk a tévében, hogy még művese-állomást is össze lehet hozni társadalmi munkával. Legyintett. Reménytelen eset voltunk egymásnak. Ö, a társadalmi munka bősz ellenpropagandistája, amint nagy gonddal törölgette Zsigulijának szélvédőjét és én, aki megkövülve néztem a szarvasbőrrel ritmusosan köröző kezet. Én nem értettem, miért suvickolja a patyolat tiszta, kocsit, ő nem értette, miért érdekelné olyasmi, ami nemcsak az övé. Mintha óhéberül beszéltem volna, pedig csak olyan fogalmak voltak számára ismeretlenek, mint a közérdek, a közhasznú munka, a lokálpatrióta. Azt mondta, nem ismer olyan embert, akinek már attól is jó a közérzete, ha tehet valamit a falujáért vagy a városáért, hogy jólesik neki, ha tudja, szükség van a munkájára, szellemi vagy kétkezi munkájára, ahogy az ésszerűség — képességeihez igazodva — kívánja. Pedig vannak ilyen emberek, nem is kevesen. Szolnok megyében is évről évre nagyobb a táboruk. Tavalyelőtt, s az elmúlt esztendőben a megye lakosságának (csecsemőket és az időseket is beleértve) 46 százaléka, több mint 200 ezer ember fizetség nélkül vállalkozott arra, hogy tegyen valamit azért, hogy szebb legyen a környezete, több kisgyerek jusson be az óvodába, mérséklődjék a zsúfoltság a tantermekben, és sorolhatnám. Ezek tények, amelyek önmagukért beszélnek. Tiszaje- nőn ki tudja, mikor lett volna ötven kisgyerek számára óvoda, ha a községi párttitkártól a tsz-brigádokig nem serénykedett volna az építkezésen az egész falu. Hiszen tény, hogy két és fél millió forintjuk volt rá, holott az új óvoda építéséhez 4 és fél millió forint kellett volna. De említhetném a törökszent- miklósiak példáját is. Ha a tanács vezetői és a népfront aktivistái a sült galambra, de leginkább a felülről jövő pénzhullásra vártak volna, százával kellene ma elutasítaniuk helyhiány miatt az óvodai felvételi kérelmeket. Persze nem volt elég csak az igét hirdetni, a város üzemeinek, szövetkezeteinek kollektíváját mozgósítani, körültekintően, ésszerűen meg is kellett a munkát szervezni. Hogy akkor, amikor együtt vannak a markos férfiak, legyen ott a betonkeverőgép is, hogy akkorra hívják a tetőfedőket, amikor már a falak is állnak, hogy előbb mozgósítsák a villanyszerelőket, és csak azután a szobafestőket, hogy amikor az udvaregyen- getésre, parkosításravállal- kozók kis hada ' összegyűlt, legyen elég ásó, kapa, gereblye, no és egy szakember, aki irányít. Mert az ingyenes, önként végzett munkának sincs sok értelme, ha selejt, ha használhatatlan, ha elfuserált a végterméke. Tudom, a társadalmi munkások nem szeretik, ha többen dirigálnak nékik, mint ahányan dolgoznák. De éppúgy vállalkozó kedvüket szegi a fejetlenség is, ha ugyan összecsődíteni összecsődítik őket, csak éppen senki sem tudja mit, hol és hogyan csináljanak. Ez is, az is megesett már, pedig összehangoltan, jó munkát végezni aligha lehet jó előkészítés, szakszerű irányítás nélkül. Több helyen kialakult és jól bevált gyakorlat van erre. Gondolok itt például azokra a tájékoztatókra, amelyeket a nagyobb települések tanácsai készítenek. Pontos kimutatás arról, hol, milyen munka elvégzéséhez kérnek társadalmi segítséget. A városukért, falujukért tenni akaró emberek útmutatást kapnak arról is, kihez fordulhatnak, ki az, aki koordinál, szervez és végső soron felelős azért, hogy ne legyen „üzemzavar”. Igaz, hogyha valaki ezeket az útegyengetéstől a vízelvezető árkok ásásáig, a sportudvar építéstől a kerítésfestésig, a facsemeteültetéstől az autóbuszforduló kialakításáig, az önkéntes munkalehetőségek igen széles skáláját felölelő listáját olvassa, azt hihetné, hogy társadalmi munkát végezni csak ásóval, kapával, meszelővei, kalapáccsal, baltával, reszelővei lehet. Pedig számtalan szellemi produktum is születik társadalmi munkában. A legfrissebb a jászkisériek példája. Az egyik intézet tervdokumentációja alapján az új, 8 tantermes általános iskolának csak az alapozása hárommillió forintba került volna. Nem lehet másképp csak ilyen drágán? — töprengtek a tanácsnál, laikusok és szakemberek, mikor az egyik hozzáértőnek az volt a véleménye, hogy, de igen. Összeállt egy kis tervezői gárda, megcsinált egy új, mindenféle előírásnak megfelelő alapozási tervet. Ügy hírlik, hogy egészen kiváló, amely alapján ráadásul az alapozás is kétmillióval kevesebbe kerül. Ez csak egy példa a sok közül, hiszen évente körülbelül 30 olyan egyszerűbb létesítmény terve készül társadalmi munkában, amely nem igényel nagy apparátust. a szellemi alkotásoknak éppúgy, mint a kétkezi munkának, nemcsak forintban mérhető és kifejezhető értéke van. Bár ez sem lebecsülendő, mert nagyon sok esetben a hiányzó forintok pótlásának csak ez az egyetlen járható útja van. Néha hihetetlennek tűnik, hogy a sok kicsi milyen sokra megy. Tavaly például 450 millió forintra rúgott a megyében végzett társadalmi munka értéke, egyharmada — a tervezői, építői kapacitáshiányt is pótolva — új létesítmények megvalósítását segítette. Kovács Katalin GUrcfilök Ezeknek Fals levegő az uszodában? B Budapesti Madrigálkórus koncertje A szolnoki Damjanich uszoda a város, sőt az egész megye egyetlen téliesített fedett uszodája. A sportolókkal együtt naponta há- rom-négyszázan keresik fel a medencéket. De gond akad bőven. Télen például alapvető szolgáltatás lenne a hajszárítás, amit 11 éven át egy-egy elektromos hajszárító búra szolgált a férfi és női öltözőben. A fedett uszodában a ruhatárosok felügyeltek a hajszárítók üzemeltetésére, ez azóta nem oldható meg, amióta egész évben a nyári uszoda öltözőit használják. Az elektromos hajszárítók baleset-, sőt élet- veszélyesek, szakszerűtlen kezelésük maradandó sérüléshez, áramütéshez vezethet. Hozzá kell tenni, hogy néhány magáról megfeledkezett vendég, — játékból, szórakozásból, nemtörődömségből — még növelte is a balesetveszélyt. A hajszárítók az utóbbi időben többet voltak rosszak, mint jók, ezért tavaly decemberben meg kellett szüntetni használatukat. Közben ugyanis házilagos tervezéssel, elkészült egy nagyobb csőrendszer, amelynél öltözőnként nem egy, hanem egyszerre 4—5 ember száríthatja a haját. Csakhogy a berendezés nem vált be; alacsony hőmérsékletű levegőt fúj, „fals” levegőt szív, működése közben teljesen kihűl a helyiség. Ennek ellenére az elektromos hajszárítókat nem teszik vissza — tudjuk, balesetveszélyesek. A telet már így kell kibírni, az új rendszerű hajszárítót legfeljebb a következő idényre tökéletesítik. Igaz, hogy az ország egyetlen téli uszodájában sincs ilyen szolgáltatás, hanem a vendégek távozóban bérelhetnék hajszárítót. Erre itt helyszűke miatt sincs lehetőség. Az élelmesebbek már régen megtaláltak egy lehetőséget. A Sátortető fenntartátára illetve a fedett uszoda fűtésére befúvatott meleg levegőt lehet igénybe venni. .Igaz, hogy a 34—38 fokos levegő vizes testtel hidegérzetet kelt, de más veszélye nincs. Az elektromos hajszárítókat még ideiglenesen sem állítják vissza, mert inkább vállalják, hogy az emberek — gyerekek, idősek — megfázzanak vizes hajjal, mintsem hogy komolyabb baleset történjék... — E — Nem igényel hosszas fejtörést a megye szállodáinak felsorolása, mert olyan kevés van, hogy könnyűszerrel össze lehet számolni őket. Éppen ezért, különösen azokban a helységekben, ahol egyáltalában nincs egyéb szálláslehetőség, pótolhatatlan szerepet töltenek be az úgynevezett fizetővendéglátó magánházák, lakások. A megyében elsősorban az Idegenforgalmi Hivatal tart fenn fizetővendéglátó helyeket. Évenként körülbelül 1200 szálláshelyet tudnak kínálni a vendégeknek. És hogy sokan igénybe veszik a fizetővendég-szolgálatot, bizonyítja az a tény, hogy tavaly 261 ezer vendégéjszakát tartottak nyilván, amely 24 százalékkal több, mint 1978- ban volt. A megye üdülőkörzeteiben — Cserkeszőlőn és Berekfürdőn — természetesen csaknem kizárólag az idegenforgalmi idényben van szükség a házi szállodákra, a többi helységekben az év minden szakában. A fizetővendégszolgálatra főként a vállalatok, üzemek tartanak igényt, amelyek kiküldetésben lévő dolgozóikat helyeJó néhány éve hallottam itt Szolnokon, a városi tanács dísztermében a Budapesti Madrigálkórus hangversenyét. Az élmény felkavart, elragadtatva jöttem el akkor, s a hallottakra visszaemlékezvén jóleső várakozással mentem most, hétfőn este is a Filharmónia újabb kamarakoncertjére. Vártam mindenekelőtt a belülről fakadó, stílushű, őszinte, érzelmektől átfűtött muzsikálást, a tiszta intonációt, hibátlan, érthető szövegartikulációt, egységes, telt hangzású szólamokat, egyszóval példát, a karéneklés magasiskoláját. A koncert egészében véve most is imponáló volt, de mégis alatta maradt annak a színvonalnak, melyet az európai hírű koncertegyüttestől megszoktunk és elvárunk. A jelenleg csak 12 énekes által képviselt kamarakórust Szekeres Ferenc ugyan szimpatikusán sallangmentes póz- talan, ám biztos és a zenei történéseket kifejezően jelző vezényléssel irányította, vagy még inkább szuggerálta, de ezen az estén sajnálatos módon valahogyan mégsem tudtak megszületni a Budapesti Madrigálkórushoz méltó igazán varázslatos, felejthetetlen pillanatok. Általában túl „profi” módon, zik el magánházakban, lakásokban. Az 1979-ben bekövetkezett árváltozások a fizetővendégszolgálatot is érintették, éppen ezért a Belkereskedelmi Minisztérium ez év elejétől rendeletben módosította * a szálláshelyek osztályba sorolási feltételeit, a szobák árait és a lakás- vagy háztulajdonos adózási kötelezettségét. Az osztályba sorolás feltételei részint szigorúbbak, részint enyhébbek lettek. Ahhoz például, hogy a szoba első osztályú besorolást kaphasson, az egy ágyhoz tartozó alapterület az eddigi tíz négyzetméter helyéit elegendő, ha hat négyzetméter, de az első osztályúvá minősített szálláshelyen kizárólagos konyhahasználati lehetőséget kell biztosítani. Valamelyest emelkedtek a fizetővendéglátó helyek árai, és miután szabadáras kategóriába tartóznák, a túlzások megelőzése érdekében egységes alapárakat írtak elő. A megyeszékhelyen például egy kétágyas másodosztályú szobáért 90 forintot kell fizetni éjszakánként. Ez a díj csak meghatározott mértéken belül és különböző igények a műveken egy kicsit „kívül maradva” énekeltek. Éppen a reneszánsz zenében, mely e kórusnak oly szívügye, sikerült legkevésbé a várt élményt nyújtaniuk. Kiváló kvalitású, kitűnő hangú énekművészek az együttes tagjai, akik szabad idejükben kedvtelésből vállalkoznak magasszintű kamarazenélésre, s ami előnyük, olykor éppen hátrányuk is lehet, ha egy kicsit is lazább az önkontroll, mint például most, mikor egyik jeles operaénekesnőnk egyébként szép, erőteljes mélyszínű hangja több ízben „kiszólt”, s ez természetesen nem válik előnyére a homogén szólam vagy énekkari hangzásnak. Az egyik reneszánsz kórus „sláger” Lassus: Zsoldos szerenádja most nem tudott elég elbűvölően, hódítóan zengeni, s az utána felhangzó három Gastoldi-műben intonálásibeli félrecsúszást érezhettünk, főként a trió nyitódarabjában (Táncosnő), ahol első pillanatban a hallgató nem érezhette a hangnemi hovatartozást. S ezt már sem a zeneszerző, sem pedig a koncertterem előtt haladó 4-es műútról sajnálateljesítésével emelhető. Figyelembe veszik többék között a szoba épületen belüli elhelyezkedését, berendező-1 sét, különböző, az osztályba sorolás feltételeiben nem szereplő szolgáltatásait. Akad persze a szempontok között „megfoghatatlan” is. Ha például a szoba berendezése luxusigényt kielégítő, 30, ha jó színvonalú, 20 százalékkal többet kérhet érte a tulajdonos. Kérdés, ki és milyen szempont alapján dönt arról, hogy a szoba „jó színvonalú?” A több bevétel magasabb adót von maga után. Az a ház- és lakástulajdonos, akinek egy évben a szoba bérbe adásából 40 és 60 ezer forint közötti jövedelme származik, 25 százalék adót fizet. (Tavaly az 50—60 ezer forint közötti bevétel után 20 százalékot kellett „leróni”.) A fizetővendégszolgálat népszerűségét és szükségességét az az adat is bizonyítja, hogy 1979-ben a megyei idegenforgalmi hivatal keretében kiadott szálláshelyek bevétele tizenegy millió forint volt. — B — tosan behallható autókürt rovására nem lehet írni. Az est legszebb pillanatait a Katalán népdalok megszólaltatása jelentette Takács Klára gyönyörű szólójával és legmeggyőzőbben a zá- róműben Kodály Esti dalában talált magára az együttes. Minden elismerés megilleti a bátor vállalkozást, hogy ilyen kis létszámmal is (például basszusban két fő), ezt a hosszú tartott^ hangok miatt igen nehéz művet oly őszintén megindító szépséggel tudták előadni. A közönség — hálás tapsáért, ráadásként — még két vidám reneszánsz kórusművet hallhatott. A hangversenynek színvonalas közreműködői is voltak. Lugosi Melinda technikailag problémátlan, szépen formált előadásában Vivaldi Glória című művéből hallhattunk két áriát, kísérte a Magyar Barokk Trió (tagjai: Csetényi Gyula, Bartha Zsolt, és Végvári Csaba), akiknek remek előadásában még Telemarni a-moll triójában gyönyörködhettünk. A koncert szellemes zenei kalauza, konferansziéj a Mári- ássy István volt. Berényi Bogáta Tánczenei bemutató Tessék választani! Tesssék választani! címmel az idén is megrendezik a Magyar Rádió és az Országos Rendező Iroda közös tánczenei bemutatóját. Február 16-án, szombaton ezúttal is a székesfehérvári Vörösmarty Színház ad otthont a seregszemlének. Ezúttal is huszonnégy új szerzemény kerül a közönség elé: 12 énekesés 12együttes mutatja be a szerzőpárok műveit. A tervek szerint olyan népszerű szólisták tolmácsolják az „új termés” színe-javát, mint Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati, Za- latnay Sarolta, Ihász Gábor, Koós János, Máté Péter, az együttesek sorában pedig a Gemini, a Bojtorján, a V. Moto Rook szólaltatja meg — többek között — Demjén Ferenc, Wolf Péter, Koncz Tibor, Máté Péter, Dancsák Gyula szerzeményeit. A legfrissebb hazai dalok arany, ezüst, illetve bronzérmeinek sorsát a rádióhallgatók több milliós tábora közönségszavazat alapján dönti majd el. A tessék választani ! programját február 24-én, vasárnap este, a Petőfi-adón mutatják be felvételről. Árak, adók ^Szálluda” a lakásban
