Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-06 / 30. szám
1980. február 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Változó árakon Beszélgetés Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével Az elmúlt hónapokban több alkalommal esett szó az 1980-ban életbelépett új termelői árrendszerről, az árképzés megváltozott alapelveiröl. Talán nem felesleges néhány vonással gazdagitani az eddig kialakult képet. Elsősorban nem is az alapelveket, inkább a várható hatásokat, a változások következményeit. Ezekről beszélgettünk Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. — Az új árrendszerben,, ha egy vállalat a hatékonyságot az exportált termékek körében javítani tudja, akkor az exportárak növelése révén elérhető előny a teljes termelésre érvényes. Ez ellen persze lehet észrevételeket tenni. De mit csináltunk eddig? Korábbi árképzési gyakorlatunkban a tényleges ráfordításoknak, az önköltségnek volt jelentős szerepe. Ezzel összefüggésben részben tudatos, részben spontán elemekből kialakult egy átlagos vállalati nyereségráta, amit azonban annyi körülmény befolyásolt, hogy végül a közgazdasági megfontolásoknak kevés szerep jutott. Az új árrendszer kialakításánál kiválasztottunk egy döntő láncszemet, ami az egész árrendszert meghatározza, s ennek megfelelően egy közgazdasági szempont, a nemzetközi versenyképesség. az exporthatékonyság szabályozza a vállalati nyereségrátát. Ez is rejt magában ellentmondásokat, de nincs olyan árrendszer, amely minden részletében biztosítaná a társadalmi érdek érvényesülését. Az ilyen ellentmondások feloldására azonban van mód — a forgalmi adó korrekciójával elérhető, hogy bár a korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek terme'ői ára is növekedhet a jó minőségűek exportárának emelésével, a fogyasztói áruk ne emelkedjen. — A korábbi árrendszer egyik hibájául rótták fel, hogy nagy szerepet játszik a hiánycikkek szaporodásában. Előfordult, hogy egy- egy termék gyártását az alacsony árak miatt megszüntették, s miután egy időre eltűntek a boltokból és az üzemekből, sokkal magasabb áron importáltuk ezeket. Segít-e az új árrendszer e probléma megoldásában? — Ez igen összetett probléma, s az ilyen ellentmondásos helyzetek kialakulásában nem csak az ár, hanem sokféle egyéb intézkedés is szerepet játszik. Az elmúlt éveikben például a struktúraváltási törekvéseknek megfelelően széles körben felvetődött, hogy állítsuk le a gazdaságtalan termelést, s importra rendezkedjünk be. Az ilyen vállalati törekvések azonban nem mindig voltak reálisak. Nem volt például reális az a feltételezés, hogy az export olyan dinamikusan nő, hogy az ebből származó bevétel finanszírozni tudja az ilymó- don létrejött többletimportot. Ugyanakkor nehezebbé vált egy sor termék beszerzése is, növekvő igényeinket a szocialista országok nem tudják mindig kielégíteni. Ha tehát az ellátás javításáról beszélünk, az korántsem csak árprobléma. Ilyen gondok az új árrendszerben is lehetnek, hiszen az árakat az export alapján állapítjuk meg. s az exportárbevétel általában kisebb, mint az importköltség. Az új árak azonban mindenképpen körültekintőbb mérlegelést tesznek lehetővé. És még egy körülményt meg kell fontolni. Lehet, hogy megszüntetjük valamely termék gyártását Ha azonban a megszüntetett termék helyett újat, korszerűbbet gyártunk, amelynek exportbevétele magasabb, mint a megszüntetés miatti importköltség, akkor érdemes ezt az utat választani. (Kozma) „szabadáras termék” fogalma pedig a közvélemény számára gyakran azt jelenti, hogy az ár a termelők ,Kszabad" akaratától függ. i — A szabadáras termékek arányának növekedése nem annyira jelentős, mint amilyennek talán első látásra tűnik. Ez az árforma nem újdonság, 1968 óta alkalmazzuk. Akkor a fogyasztási árualap 23 százalékát tették ki azok a termékek és szolgáltatások, ahol az árakat felszabadítottuk. 1968 és 1977 között a szabadáras termékek aránya 40 százalékra emelkedett, s azt az új árrendszerre való könnyebb áttérés érdekében 1978-ban további 10 százalékkal növeltük. A jelenlegi arány ennél alig valamivel magasabb. Emellett a szabadáras termékek árának növelése korántsem csak a termelővállalat elhatározásától függ. Az áremeléssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség változatlanul érvényben van, s szabályozza az árakat a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos rendelkezés is. Természetesen az árrendszer változásával a tisztességtelen haszon fogalma is megváltozott — a korábbiakban az indokolatlanul nagy nyereség volt a legfontosabb kritérium, az új szabálynak azonban az az alapvető követelménye, hogy az ár legyen arányos, tehát ne legyen magasabb a hasonló, illetve helyettesítő termék áránál, s illeszkedjen a külkereskedelmi árarányokhoz. — A külkereskedelmi árakhoz való igazodás tehát az új termelői árrendszer egyik fontos alapelve. Csakhogy nem minden belföldi forgalomban lévő terméket exportálunk. Ebben az esetben mi a mérce? A — A világpiaci árakhoz való igazodás alapvetően két formában valósul meg. A vállalatoknak tőkés beszerzési áron kell kalkulálniuk az energiát és az alapanyagokat, ugyanakkor az általuk gyártott termékek árszínvonalát az exportban elért árszínvonal szabályozza. A korábbi önköltségi árképzéshez képest ez alapvető változás, hiszen az alkaltna- zotti versenyárrendszerben a vállalatok az emelkedő anyag- és energiaköltségeket csak olyan mértékben háríthatják át a fogyasztókra, amilyen mértékben ezt az exportáraikban érvényesíteni képesek. A versenyárakat azonban' nem lehet mindenütt alkalmazni, csupán az ipar egy — bár meglehetősen nagy — részében. Az áraknak azonban azokon a terülteken is ösztönözniük kell a hatékonyság javítására, ahol a versenyárak nem alkalmazhatók. Ennek érdekében valósítjuk meg az árarányításon alapuló árképzést Az árarányosítás az egymással helyettesíthető, illetve rokoncikkek körében alkalmazható elv, s voltaképpen eddig sem volt ismeretlen. Hiszen a kereskedelem korábban sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy-egy új termékért, amely valamilyen tulajdonságánál fogva jobb az egyébként azonos rendeltetésű, de már ismert terméknél, a fogyasztók mennyivel hajlandók többet fizetni. Az új árrendszerben az árarányosítási módszert széleskörűen alkalmazzák a termelői árak megállapításánál, s ezt a munkát a szakmai árbizottságok segítik. — A vállalatok tehát emelhetik a belföldi termelői árakat, ha exportáraiTovábbképzés légiforgalmi irányítéknak Légiforgalmi irányító üzemmérnökök képzését kezdik meg a most induló tanulmányi félévben a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. A hallgatók három félév alatt, levelező tagozaton sajátítják el a hazai és a nemzetközi légiforgalmi irányításhoz szükséges tudnivalókat. Napi másfél tonna lisztet csomagolnak a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat törökszentmiklósi üzemében. Rábaközi Gyulánénak a zacskók lezárása a feladata — Kezdjük a beszélgetést a legújabb intézkedésekkel, a január 7-én bejelentett Ifogyasztói I, árváltozásokkal. Miképpen függ össze az idei fogyasztói árszínvonal-növekedés n termelői árak változásával? — A fogyasztói árak szempontjából nem a január 7-i, hanem a tavaly július 23-i intézkedés volt a döntő lépés. Ekkor emelkedett a tüzelőanyagok, a villamos energia, egyes élelmiszerek, építőanyagok, cipők és bútorok fogyasztói ára, s ez kereken 9 százalékkal növelte az árszínvonalat. Az idei, összesen 3,7 százalékos árszínvonal-növekedést előidéző intézkedések között 0,8 százalékos a termelői árak 1980. január 1-i változásának hatása. Ez az ármozgás nem elsősorban az árszínvonal szempontjából jelentős, hanem az árarányok változása miatt, hiszen egyes termékek árának növekedése mellett jónéhányé jelentősen csökken. Az árintézkedések végsősoron jelentős lépést jelentettek az értékarányos fogyasztói árak kialakításában — mégpedig elsősorban azoknak a termékeknek a körében, amelyek szoros kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — vagy azért, mert jól exportálhatok, vagy mert a tőkés importigényt növelik. Azoknál a termékeknél, illetve szolgáltatásoknál, amelyek nincsenek kapcsolatban a külkereskedelemmel, nem tartjuk égetően fontosnak az értékarányos árak kialakítását. Nem emeljük például a lakbért, a városi és távolsági’ személyszállítás díját és néhány más alapvető szolgáltatás árát. A Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata átvette a kézi és karos zsírozó eszközök gyártásait a jászberényi Hűtőgépgyár jászárokszállási klímatechnikai üzemétől. Az Ikarusz autóbuszokhoz. eszterga- és szerszámgépekhez, az autószervizekhez nélkülözhetetlen termék a profiűrendezés során került az átadandó gyártmányok listájára. A Hűtőgépgyár üzemében a klímatechnikai eszközök és a Tyler áruházi berendezések előállítására specializálódtak, a zsírozok gyártása nem illett a termékskálába. A Vasipari Vállalat szolgáltató üzemének gyártó részlege viszont igen alkalmas erre a munkára. A teljes gépi technológiával átvett új termék sorozatgyártása a második negyedévben kezdődik meg. Tíz fajta kézi és karos zsírozókat gyártanak. Csak a főtípusból, a 30 köbcentiméter űrtartal- miú eszközből az idén 30 ezer készül, 15 ezer az Ikarusz szegedi gyárának megrendelésére. Ez évílöl kezdődően az Orion jászfényszarui üzemében végzik a színes televíziók nyomtatott áramkörű lapjainak berakását a különböző alkatrészek beépítését. Az idén 17 ezer színes tévékészülék gyártásához járulnak hozzá a jászfényszarui asszonyok Valamennyi ágazatban túlteljesítették a terveket Zárszámadás Tiszafföldváron A termelési értékét és megművelt területeinek nagyságát tekintve a megye egyik jelentős gazdasága a ti'szaföidvári Lenin Termelőszövetkezet, ahol tegnap tartottak zárszámadást. A nyolc és fél ezer hektáron gazdálkodó tiszaföldvári kollektíva — amint az a közgyűlési beszámolóból is kitűnt — mindkét fő ágazatban túlteljesítette az 1979. évi terveket. A növénytermesztők — a közismerten mostoha időjárás ellenére — két százalékkal, az állattenyésztésben dolgozók 4,3 százalékkal nagyobb értékű mezőgazdasági terméket, élelmiszer-alapanyagot állítottak élő. Egyes szántóföldi növényeknél kiemelkedő hozamokat érték el. cukorrépából például 510 mázsás, lucernából 90 mázsás, búzából 49.6 mázsás átlagtermést takarítottak be egy-egy hektárról. Az egy tehénre jutó fejési átlagot az egy évvel élőttihez hasonlítva 800 literrel növelték és ezzel a megyében a legnagyobb, 5040 literes fajlagos tejtermelést érték el a téesz tehenészei. összesen ötmillió liter tejet, és a háztájiból felvásárolt mennyiséggel együtt az 1978. évinél hatezer mázsával több. azaz 47 ezer mázsa marha- és .sertéshúst szállítottak a feldől-, gozó iparnak, illetve exportra. Figyelemre méltóak a tiszaföldvári téesznek a tavalyi jó munkával megalapozott, a tegnapi közgyűlésen jóváhagyott idei tervei is. Többek között a nyolcvan mázsás kukorica és az 52 mázsás kenyérgabona-átlagtermés elérését, a tavalyinál ezer mázsával több vágósertés értékesítését tervezik. A termelési értéket 70 millió, az árbevételt 60 millió forinttal kívánják növelni 1980-ban. A termelés hatékonyságának fokozását szolgálják a gazdaság beruházási tervei. Százmillió forint értékű gépvásárlással fokozzák a növénytermesztők munkájának komplex gépesítését. Megépítenek 350 hektár legélő intenzív öntözéséhez egy 70 héktáros bel- víztározót. és a tervek szerint a sertéstelep 100 millió forint értékű rekonstrukciós munkáinak jó részét is befejezik az idén a tiszaföldvári Lenin Tlsz-ben. — Az áremelés mértékére vonatkozó adatokat ismeri a közvélemény. Mégis sok az aggodalom, hiszen a rendelkezésekből megtudhattuk, hogy az idén tovább bővült a szabad árformába tartozó termékek aránya. A Faipari marógép Elkészült a prototípus Osztrák megrendelés Az Aprítógépgyárhan elkészült az épületek egyes faelemeit gyártó marógép prototípusa. Az univerzális famegmunkáló gép profilozott faanyagok egyszeri át- eresztésévei készíti az építkezéseknél szükséges eleméket. A jászberényiek az osztrák festő cég megrendelésére készítették el a speciális gépet. A prototípus az első szemlén megnyerte a szakemberek tetszését. Nem illett a termékskálába A Hűtőgépgyár helyett a Vasipari Vállalat gyártja a zsírozókat kát növelni tudják. Ha ezt egy-egy korszerű terméknél sikerül elérni, fiávekszik-e az elavult, korszerűtlen jeltételekkel gyártott termékek ára is? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a jó minőségű termékek révén drágább lehet a bóvli?
