Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. február 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Neves karmesterek és együttesek Budapesten Filmszemle Pécsett Nevezetes kultu­rális esemény színhelye lesz február első napjaiban Pécs városa. Itt ren­dezik meg a II. magyar játék­filmszemlét, amelyen bemutatják, értéke­lik az elmúlt februári szemle óta készült valamennyi hazai játékfilmünket. Olyan filmek is a közönség elé kerülnek ez alkalommal amelyeket még nem vetítettek a mozikban. napjára február 6-án kerül sor. Vitatémájuk: Szórakozás vagy munka? — Mit vár az értelmiség a mozitól? A vi­tavezető Bogács Antal, stú­dióvezető. A Budapest stúdió napját február 7-én rendezik meg, „A jelen és a múlt va­lósága filmjeinkben” című vitával, Nemeskürty István stúdióvezető bevezető előadá­sával. A Hunnia stúdió nap­ja február 8-a. Témájúk: „A magyar film helye és szerepe kultúránkban”, Köllő Miklós stúdióvezető vitaindítójával. Ártatlan bűn Bontovics Kati nagylemeze P Blues melódiát játszik a zongora, kissé rekedtes hang szövögeti a daliamat, de fél­beszakítják. „Nem kell ez a blues Kati!” „Ja? Jó!” Saj­nos Bontovics Kati ellanál- lásnélkül fejet hajtott a szerkesztő utasításának. Saj­nos, hiszen a tehetséges éne­kesnő a hazai dzsessz kivá­lóságai közié tartozik, ezért joggal vártuk tőle első nagy­lemezén az improvizációra épülő dalokat, melyek elma­radtak. Helyette kötött zenei világban kellett mozognia, igazodva a komponisták szabta korlátokhoz. Ráadá­sul a zeneszerzők — Másik János és Jakab György — sem pendülnek azonos hú­ron. Míg Másik dalaiban a lírai hang, a szokatlan har­móniák dominálnak addig a Neotan orgonistája diszfcós jelleget lop a dalokba. A három eltérő egyéniség öt­vözetéből áll össze az Ártat­lan bűn című album. A címadó dal egyben a nyitószám. Kedves melódiá­ját a biztos hang mellett a nagyzenekari kíséret, re­mek hangszerelésben viszi sodróan előre. A jól beépülő kórushangzás feledteti az el­koptatott fúvósbetéteket, melyek a további szerzemé­nyekben is visszaköszönnek. Bontovics Kati „rockos” múltját — több évig énekelt rock-zenekarban — eleveníti fel a Hallgatnék egy Ms rook and rollt című dalban. Jó értelemben vett profi módon szólaltatja meg a kis­sé fanyar nosztalgiájú Má­sik-szerzeményt. A zene, a dal szeretete sugárzik az elő­adóból a Csak itt és veled, Csak szólj és a Zene nélkül az élet tévedés cimű nóták­ban is. Adamis Anna vers­értékű szövegei „átsütnek” a gépzenén a közvetlen talál­kozási, a koncert hangulatát teremtik meg. Különösen szépen formálta meg Az utca végén nem égett a lám­pa szövegét. Ennél őszintéb­ben, egyszerűbben kevesen fogalmazták meg a gyer­mekkor gyakorta túl rózsa­színűén megénékelt éveit. S mindez Másik. János lírai muzsikájával, Bontovics Kati átélt, szép énekével minden bizonnyal felkerül majd a slágerlistára. ■Keleties dallam és ritmus­világ uralkodik a Jakab György szerzeményeit nyitó Szerelemben. Ezt követi a Ki tiltja azt?, amelynek soulzenéje a nagylemez leg­inkább az énekesre szabott dala. Az enyhén dzsesszbe hajló muzsika lehetőséget ad, ha csak pár ütem erejéig is, az improvizációra. Elég kis „engedmény” egy dzsessz- ének esnek, hiszen az album 11 nótából álL Jakab—Adamis múltat, il­letve elmúlt szerelmet visz- szahívó szerzeményeit ' A szoba üres című dallal zár­ják. Bontovics első nagyle­mezének befejező számát Másik János komponálta. A blues jellegű Kié vagyok én mintegy keretként, felidézi a lemez első hangjait- Az utol­só ütemek ének-szaxafon improvizációja, felelgetése ismét elgondolkodtató. Miért nem abban a műfajban hal­lottuk Bontovics Katit, amely igazán övé, s amit vártunk tőle? A zeneszerzők, a szö­vegírók, a kísérő Nautilus együttes és az énekesnő is nagyszerű, mégis hiányérzet marad bennünk. — fekete — Neves külföldi karmeste­rek és előadóművészek ven­dégszerepeinek februárban Budapesten. Lengyelország­ból érkezik Jan Krenz kar­mester, aki február 25-én az Erkel Színházban dirigálja Beethoven Egmont-nyitá- nyát, Mozart Esz-dúr szim­fóniáját és Brahms I. szim­fóniáját, a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén. Ugyancsak az ÁHZ-t ve­zényli Günther Herbig NDK-beli karmester. A Ze­neakadémián 29-én sorra ke­rülő koncert programjában Schönberg-, Mozart- és Wagner-művék szerepelnek, közreműködik Szabó Csilla zongoraművésznő. Magyarországon ritkán hallható műsorral lép a kö­Életmentők A jelző méltán illeti őket, a segíteni mindig kész vér­adókat, akiknek tábora év­ről évre gyarapodik a me­gyében. Életmentők ők is, az orvosok, laboránsok, mű­tősök, gyógyszerészek és vö­röskeresztes aktívák, akik jó félszázan munkálkodnak a megyei vértranszfúziós ál­lomáson dr. Kun Ákos osz­tályvezető főorvos irányítá­sával azon, hogy a megfele­lő vér, vérkészítmény min­dig a kellő időben jusson el a megye kórházaiba. így indul útjára az életet men­tő vér: a szolnoki és a megyét járó mozgó véradó állomások 1979-ben huszonnégyezer vér­adótól több. mint nyolcezer li­ter vért „gyűjtöttek be” zönség elé az angol King’s Singers énekegyüttes. A Ze­neakadémián az Évszázadok muzsikája sorozatban feb­ruár 2-án reneszánszkori an­gol és francia dalokat éne­kelnek, 3-án a Régi meste­rek sorozatban pedig XVI. századbeli angol madrigá­lokból és egyházi zenéből adnak ízelítőt. A februári programban szerepel többek között Carlos Molina kubai gitárművész koncertje, ame­lyet 10-én a Zeneakadémia kistermében rendeznek és a világhírű Konstarky duó fellépése. Az NSZK-beli test­vérpár 20-i műsorában Mo­zart, SztravinszMj, Schu­bert és Chopin két zongo­rára írt darabjai hallhatók majd. Fogyasztási szövetkezetek tárlata A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ emeletén a balett-terem mellett ma dél­után 2 órakor nyílik meg a megye fogyasztási szövetke­zeteinek életét bemutató ki­állítás. önálló kiállítóként az Egyesült Jászsági Áfész, a szolnoki, a karcagi, a mező­túri és a kunszentmártoni fo­gyasztási szövetkezet mellett a Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalat és a Skála Szövetkezeti Áruház is sze­repel monopolcikkeivel. A bemutatót április 2-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők. A filmszemlék rendezésé­nek ötlete a magyar film fel­futásának idején, a hatvanas évek közepén merült fel. Akkor határozta el a Film­művész Szövetség, hogy film­jeinket értékelendő, évente nemzeti szemlét tartanak az­zal a céllal, hogy a közönség figyelmét még egyszer fel­hívják az elmúlt év termésé­re, s a meghívott külföldiek is megismerkedhessenek a magyar filmterméssel. A ren­dezvény színhelyéül Pécset választották. Majd néhány évi szünet után a szemleren­dezését átvette a Filmfőigaz­gatóság, de a Filmművész Szövetségnek továbbra is kö­telezettsége maradt a prog­ramra vonatkozó javaslatté­tel. Kezdetben csak az év leg­jobbnak ítélt filmjei szere­peltek a szemlén, ami az alkotók körében nagy vitát váltott ki. S akkor díjakat is osztottak. Később úgy határoztak, hogy a szemlén szerpeljen valamennyi ma­gyar film, amely az előző szemle óta készült, s marad­jon el a díjazás is. A fil­mek értékelését a szemle keretében megrendezett vi­ták végezzék el. (Bár most újból felmerült a díjazás gondolata.) Az első szemlék színhelye Pécs volt. Aztán a szigorodó gazdasági körülmények, s az a kívánság, hogy a főváros se maradjon ki a szemlékből, kialakította a gyakorlatot, mely szerint évenként fel­váltva Pécsett és Budapesten \ rendezik meg. Az idén ötnapos a szemle, és a korlátozott költségvetés miatt kevesebb külföldi ven­déget hívtak meg, de így is 45—50 szocialista és nyugati országbeli kritikust, filmuj- ságírót, filmszakembert vár­nak. A szemle első napján, feb­ruár 4-én Pozsgai Imre kul­turális miniszter tart előa­dást Kulturális életünk idő­szerű kérdései és a film cím­mel. A következő négy nap a négy játékfilm-műhelyé. Február 5-e az Objektív studiónapja. Ezen a napon „Milyen magyar filmekre van szükség a 80-as években?” címmel indítanak vitát. A vi- tavezető Marx József, a stú­dió vezetője. A Dialóg stúdió A vitákat a Pécsi Ifjúság Házában tartják, s mint a témákból is érezhető, első­sorban a pécsi értelmiség képviselőit várják, hívják vi­tapartnernek. A főiskola és egyetem tanári karát, a vá­ros művészeit, íróit, a kuta­tóintézetek tagjait. A szemle programjába tar­tozik a már korábban bemu­tatott filmek vetítése mellett az elmúlt évben készült, de eddig még nem forgalmazott filmek premierje. Így kerül sor Rózsa János „ Vasárnapi szülők” című filmjének be­mutatására. Dárday István „Harcmodor” című dokumen- tarista hangvételű alkotása egy öregek otthonának építé­se körüli huzavonáról szól. Bacsó Péter groteszk humorú játékot, mai fiatalok szerel­mi bonyodalmait fogalmazta filmmé „Ki beszél itt szere­lemről” címmel. Az ötvenes években játszódik, és egy kommunista üzemi munkás lelkiismeretei konfliktusa a témája Makk Károly „Tég­lafal mögött” című filmjé­nek. Fejér Tamás filmje a „Komoly játékok”, Balázs Béla: Feri a viharban című ifjúsági regényéből született NDK—magyar kooprodukció- ban. Vitézy László játékfilm­jének, a „Békeidő”-nek előz­ményeit dokumentumfilmen már láthattuk a televízióban egy kihalásra Ítélt község megmentéséről. Rényi Ta­más kalandfilmje az „Élve vagy halva” a múlt század­ban játszódik. Amolyan for­dított krimi, amelyben a nyo­mozó a jövendő áldozatot ke­resi, Dobray György „Az ál­dozat” című filmje. Grunwal- sky Ferenc „Utolsó előtti ité- let”-e egy kisiklott házasság története. A városi cigányok­ról szól, és Balázs József írá­sából készült Gyarmaty Lí­via filmje, a „Koportos.” Elek Judit filmjének címe: „Majd holnap”. Huszárik Zoltán Csontváry-ja nemcsak a zseniális festőről szól, ha­nem a színészről is, akinek a festő alakját meg kell sze­mélyesítenie. A filmszemle idején Pécs valamennyi mozijában, az Ifjúság Házában és egy urán­városi művelődési házban is magyar filmeket játszanak. km Egyik fontos munkája a laboránsoknak a he­matológiai betegek vérének vizsgálata. A transzfúziós állomás egyik legkorszerűbb be­rendezésével — kevés ilyen van az országban — a cogolo-méterrel végzi ezt Pataki Béláné Speciális betegségek gyógyításához különböző vérkészítményeket is előállítanak az állomá­son. Pomázi Lajosné és Gyarmati Józsefné műtős fehérjehiányos, például (égési sérült betegek számára készít vérplazmát A hosszú élet kockája ■ummanaasanB» E gyszer volt, hol nem volt, he­tedhét országon is túl, ahol a kurtafarkú markoló túr, volt egy világszép királykisasszony, a velejáró tekintélyes mennyiségű in­gó és ingatlan vagyonnal. úgymint I. azaz egy darab ikacsalábon forgó vár, kövér földek, bővizű folyók, szavát leső sok százezer szolga, ter­mészetesen hűséges alattvalók, no és egy apukája is volt néki, foglal­kozását tekintve Uralkodó, mégpe­dig a személyi lapja tanúsága sze­rint: jóságos. IKülönös értéke volt még a jóságos királynak, hogy meg­osztható királysággal rendelkezett, melyet a birodalma határain innen és túl írásba is adott, s a korszerű elektroakusztikai berendezéseivel hírűt is adott — „rohanj fiam. mint akibe a villám csapott, és dobold ki’’ —, nevezetesen azt, hogy azé a lányom, meg a fele királyságom, aki kiállja a három próbát. Rajta legények, lehetőleg diplomás ki­rályfiak, s legfeljebb üzemmérnöki képesítésű hercegek, grófok. Lett is nagy versengés a világ­szép királykisasszonyért, mert az bizony olyan szép volt, hogy a Nap­ra lehetett nézni. de arra nem volt érdemes. Mondta is az egyik min­denre elszánt kérő, olyan ez a lány, mint a tűzijáték. Este szép és mesz- sziről. No, elég az hozzá, hogy pr- szágról-világról özönlöttek az ud- varlók fényes paripákon, s eleinte a királyi udvar aranypázsitján hál­tak, aztán a később érkezőknek már csak a kacsaláb tövében jutott hely, pár nap múlva viszont kicsi lett a nagy sík mező, hol a király arany­szőrű tehenei legeltek évszámra, botgod békességben. Be is hajtották őket egymás hegyén-hátán egy nagy istállóba, és az udvari bolond ta­nácsára halból, csontból. kishulla- dékból, útszéli füvek őrölt porából készítettek apró kis golyócskákét, s azzat etették az istenadta párákat. Így találták fel a szakosított mar­hatartást, amelyet az odasereglett vendégek — akik mindenbe bele­ütötték az orrukat — csak szagosí- tott technológiának hívtak. De hát hol volt akkor még a környezetvé­delem?! Hogy szavamat ne feledjem, meg­kezdődött a világraszóló versengés a gyönyörűszép fele királyságért és a vele járó nőszemélyért: A vetél­kedők elszántságát bizonyítja, hogy sorra győzték le a hihetetlenül ne­héz akadályokat. Diadalmasan ka­szabolták halomra a világ legva­dabb vidékein garázda módon ural­kodó 'hétfejű sárkányokat, melyek az üveghegy tetején várták a bátor ifjakat, hogy mindjárt az első pró­bánál kettéroppantsák, s kénköves lánggal megperzseljék őket. Hónapokig tartott az öldöklő küz­delem, s ennek lett eredménye, hogy ma már egyetlen hétfejű sár­kányt sem találni széles e világon, pedig milyen jól jönne a törzsfej­lődés-kutatáshoz. Következett a má­sodik. életveszéllyel bővelkedő ke­gyetlen próba, melyben át kellett lábalni az égő erdőn, s elhozni a kel­lős közepéből a gyémántszőrű kisbá- rányt, amely — mint ilyen termé­szeti csapás esetén megérthető eto­lógiái effektus I— keservesen béget. Hozták, hozták a füst- és korom- szagú királyfiak a gyémántszőrű bá­rányokat, s már térdig járt a pór­nép a gyémántgyapjúban, mire vég­re eljött a harmadik próba ideje. Nagy hahotára fakadtak a hős kérők, mikor az agg király egy szí­nes kockát adott a kezükbe, mond­ván, ez a magyaar Bűvös Kocka, játék, a gyermekek és felnőttek lo­gikus gondolkodását. térhatását fej­leszti. „Hihi, haha” — mondták egybehangzóan, mikor kihirdették, hogy „a kockát alkotó 26 db színes kis kocka szétszedés nélkül, forga­tással gyakorlatilag végtelen számú különböző helyzetbe hozható. 1—1 lapján mind a hat szín keveredhet nagyon sokféleképpen. A játék cél­ja 1—1 oldal, illetve mind a hat ol­dal egy színre hozása”. „Haha, hihi” — mondták egybehangzóan és el­kezdték csavargatni a bűvös kockát. Csavarták éjjel. csavarták nap­pal, lehervadt ajkukról a mosoly, síri csönd telepedéit az országra, senki sem gondolt az éhező jószág­ra, tömegével pusztultak az arany- és gyémántszőrű számosállatok; le­állt az élet, kialudtak a tüzek a kondérok nickt, a folyók elapadtak, terjedt a dögvész és a rémhír: „a bergengóciai királyfinak tíz év alatt sikerült összehozni két sárgát”. M inek is folytassam, könnyű ki­találni a végét: az ifjak csa­varták, tekerték a bűvös koc­kát, telt, múlt az idő, az öreg ki­rály meghalt, a királykisasszony szép csöndben megaszalódott, s mert időközben egy sem akadt, aki öreganyámnak szólította volna, szé­gyenében, hogy ő már vasorrú bá­bának sem jó, beleugrott a feneket­len tóba... A hetedhét országról odasereglett kérők pedig csak tekergetik, teker­getik a kockát, s máig is tekerge­tik — meú meg nem haltak ... Igriczi Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom