Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 24. — Szerinted milyen hely Abádszalók? — Hát nem a legjobb — mondja Simon Ildikó nyolcadik osztályos tanuló. — Miért? — Senki sem csinálhatja azt, amit akar. Itt adni keli a mások véleményére. A szórakozási lehetőség is kevés: néha lehoznak valakit a kuJtúrba. Igaz, eddig ez sem volt. Van az Ifjúsági klub. a mozi, a presszó, de ott húzós zenekar játszik, s a mai fiatalok nem nagyon tudják ezt élvezni. A velem egykarúak a mozin kívül sehova sem tudnak menni, a diszkóba (ha éppen van) tizenhat éven alul nem engednek be. Szóval itt semmi nincs. — Mikor születtél? — 1966-ban. — Emlékszel a gyermék- éveidre? — óvodás koromig vissza- emlékszem. — Mire emlékszel? — Sok kiskocsma volt. — Az utak? — Hát, azok rosszak voltak. Az utcákon nagy sár. — Az most is van. — Hát van,1 de akkor ha volt járda, akkor is csak nagyon keskeny. — A házak? — Ja, ilyen kis parasztházak voltak. — Vízvezeték? — Az sem volt Nyomós és kerekes kutakról cipelték a vizet. — Akkoriban hol dolgoztak az asszonyok? — Otthon. A háztartásban — És most? — Most a Kézműben, az a nagy szám. Meg átjárnak Kunhegyesre a BHG-ba. — Évek múlva, ha majd férjhez mész, el tudod képzelni magad, mint háztartásbelit? — Jaj, nem nagyon! Nagyon rossz lenne. Juhász István tanácselnök tíz esztendeje él Abádszaló- kon. — Milyenek voltak az első benyomásai a községről ? — Kedvezőtlenek. Már az ismerkedő látogatáskor láttam, hogy itt sok a gond az utakkal, a szolgáltatással. éf- terern sem volt, csak kocsmák . .. Nem sorolom. Mégis idejöttem, mert úgy gondoltam, hogy ahol sok a probléma, ott lehet igazán csinálni valamit. — És lehet? — Lehet. Ezután mégin- kább lehet, amióta részleges középfokú központ szerepet kapott Abádszalók, Azt reméljük. hogy behozzuk a másfél évtizedes lemaradást. A lakosság is bízik a dinamikusabb fejlődésben. — Honnan ez a bizalom? — Egyik forrása nyilván az eddigi fejlődés. Épült vízmű. harminchárom. kilométer vízvezeték, öt kilométer tanácsi út, vendéglátó kombinát, új ABC, gázcseretelep, ravatalozó, villamosítottuk az abádi Újtelepet, korszerűsítettük az üzlethálózatot, a két meglevő óvodát, valamint az üzemek 'hozzájárulásával, a szocialista brigádok és a lakosság segítségével hetvenöt kisgyermek számára építettünk új óvodát. — És miért bizakodnak a község vezetői? — A hetvenes évek elején az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke alig haladta meg a száz forintot. 1979- ben ez az összeg ezer forintnál többre rúgott. Hát. ezért bizakodunk, s gondosan akarjuk felhasználni a tanács pénzét is. * Az abádszalóki könyvtárba öröm belépni. Így gondolhatják a gyerekek is, azért mozognak benne olyan otthonoABÁDSZALÓK san. Dányj Julianna, az intézmény vezetője mégis gondokat sorol. — Szeretnénk a kézikönyvtárat bővíteni, ehhez polcot kellene építeni. De egyetlen asztalos sincs a községben. Nem elég, hogy nem vehetünk újat, még javíttatni sem lehet. Itt beázik a mennyezet: egy esztendeig húzódott a dolog, most végre csinálják. Ha esetleg betörik az ablak, kivel csináltassam meg? Mert Abádsza- lókon nincs,' aki megcsinálja, de még anyagot sem lehet hozzá kapni. A könyvtárnak van porszívója, lemezjátszója, magnója, rádiója. Ha elromlanák, nehéz kivárni a javításukat, mert. a Gel- ka itteni kirendeltségén egyetlen ember van, ő tüzel, ő adminisztrál, s ha marad ideje, még szerel is, rengeteg munkája van. Vagy mondok mást: nyáron szeretnénk kifestetni a könyvtárat, ráférne, de nem tudom, hogy lesz-e, aki kifesse? A raktárban mennyezetig érő polc- rendszer kellene, de erre sincs szakember. Néhány adat a szolgáltatásról. Tavaly hat intézmény biztosított Abádszalókon valamilyen szolgáltatást: a Gelka-szerviz 220 ezer forint, a Bőrtextil Szövetkezet cipész részlege 160 ezer forint, a Patyolat 25 ezer forint, a Fodrász Szövetkezet 55 ezer forint, a kunhegy esi Áfész 135 ezer forint,1 a Szolváll210 ezer forint értékben. Ezenkívül negyven kisiparos végzett különféle munkákat, összesen 800 ezer forint értékben. — Nagy gondunk a szolgáltatás — mondja a tanácselnök. A megyében talán a tiszafüredi járás van a legrosszabb helyzetben, azon belül pedig Abádszalók. A hatvanas évek végéig a kunma- darasi ktsz-nek volt. itt egy kihelyezett részlege. Ekkor átvette tőle a helyi Lenin Tsz. A gondok akkor jelentkeztek, amikor a téesznek egyre kevésbé volt kifizetődő a szolgáltatás. — Ennek következtében fokozatosan csökkentette, s 1980-ban teljesen megszüntette a szolgáltatást. Jelenleg nincs Abádszalókon épületszerelő, épületlakatos, hegesztő, bádogos, műszerész, gumijavító, általános asztalos, villanyszerelő, üvegező, képkeretező, tapétázó, autó-motorszerelő. Pedig évente száztíz lakást építenek fel, csaknem kétszáz kerítés, melléképület, garázs épül, százötven személygépkocsi és rengeteg motor van. Nincs üzemanyagtöltő állomás sem. „Jaj, de álmos vagyok!” Néhány hónapja 75 kisgyermek érzi magát ennyire otthonosan Abádszalók új óvodájában — Beszéljünk talán a foglalkoztatottságról ! — A hetvenes évek elején a Lenin Tsz és a Nagykunsági Fafeldolgozó Gazdaság mellett csak a kereskedelem foglalkoztatott embereket — mondja Juhász István. — 1972-ben megállapodtunk a Fővárosi Kézműipari Vállalattal, hogy varrodát létesítenek Abádszalókon. Most már csaknem kétszázan dolgoznak itt. de új műhelycsarnok építésével tovább bővítik a termelést, sok asszony kap még itt munkát. — De ezzel az ingázás nem szűnt meg. — Nem. Abádszalók ipar- fejlesztésre nincs kijelölve. Naponta, hetente ingázik innen ezerháromszáz ember. Ha községpolitikai szempontból nézzük, akkor is érezzük az ingázók hiányát, hiszen őket nehéz bevonni a társadalmi munkába, a közéletbe... A Kézműipari Vállalatnál Kovács Lajosné meós mesél. „Van szőlőskertünk, vállaltunk még földet részibe is, jószágokat tartottunk. Amikor hallottam, hogy indul az üzem, feliratkoztam. hátha könnyebb lesz, és biztosabb a pénz. A férjem először ellenezte. Míg a gyerekek, kicsik voltak, addig nem is erőltettem, velük szerettem otthon lenni. De aztán elmentek nagy iskoláiba, a lányom az idén végez Jászberényben a Tanítóképző Főiskolán, a fiam is Berénybe ment az erősáramúba, most katona. Egyedül lettem volna otthon. 1973-ban kerültem ide. az üzembe, mondhatom a főzőkanál mellől. Igaz, mielőtt idejöttem, akkor végeztem el az általános iskola felső tagozatát, tudja, tanyán laktunk, messze volt az iskola, a szüleimnek nem volt tehetsége. Tanyáról mentem férjhez. Aztán itt az üzemben is tanultam. Másfél évig varrtam, akkor elvégeztem egy meóstanfolyamot, aztán ’77-ben egyéves szakmunkásiskolát, kitűnő eredménnyel. Most küldeni akarnak ruhaipari szakközépiskolába, de félek a matektól. Meg aztán ki is öregszem már belőle, hiszen 42 éves vagyok. Nem bántam meg, hogy beálltam az üzembe. Míg be nem tanultunk, olyan 6— 800 forintot kerestünk. később 1600—1800 is megvolt. Most 2 ezer 600-at keresek. Esténként a lábam kezd fájni, de azt hiszem, ez csak a fáradtság, nem valamilyen kór. Szeretem ezt á munkát, a munkatársakat. Már munkásnőnek érzem magam. Sokszor még otthon is az üzemi dolgokkal foglalkozom, hogyan lenne jó ez vagy az? Sokszor még álmomban is. A házimunkát hiába csinálja — Nagyon tetszik. — Miért? — Mert itt sok szakkör van. Itt a könyvtár, a színjátszó szakkör... — Miért tetszik még? — Mert nagyobb, mint Pusztataskony. — És ez miért fontos? — Mert Taskonyban lakom, onnan járok be. Ott csak egy-két bolt van, itt több az üzlet. Pulóvert is itt vettem, mert nagyobb a választék. — Ezért tetszik Abádszalók? — Azért is, mert itt van bölcsőde, óvoda. — Taskonyban nincs? — Nincs. A nővéremnek például született egy gyermeke, s ezért nem mehet dolgozni. — Szívesen jársz át? — Szívesen. Iskolába is, mert ez erősebb iskola. És én továbbtanulok. — Pedig itt kilenc helyen, négykilométeres körzetben folyik a tanítás, — De Taskonyban egy tanterem volt, ahol négy osztály tanult, s egy tanár tanított. Itt minden tárgyat más tanár tanít. Mikor ötödikben •idejöttem, azt. hittem, megőrülök. De itt mégiscsak jobb. Igaz, hogy itt a tantermek között vándorolni kell, nem marad idő a szünetben semmire. — Tanultatok a Tisza IIről? — Most. tanultuk Magyar- ország vízrajzát, hol létesültek vízierőművek. Ekkor került szóba Kisköre. — Mit tudsz még róla? — Lesz valami üdülőszerűség. Az iskolában írni kellett egy dolgozatot, hogyan képzeljük el Abádszalókot évek múlva? — Mit írtál? — Azt, hogy sokkal több ház lesz itt, nem szoba-kony- hás. hanem még emeletes is. Beiktattam olyan történetet is, hogy osztályfőnöki órán mondja tanár bácsi, hozzunk fürdőruhát, kimegyünk a strandra. Mert úgy képzeltem, akkor már megvan a strand. Azt is írtam, hogy tornatermet építenek. És szabadtéri sportpályáról írtam. Meg hogy nagy erdőket ültettek. De ez csak olyan fan- táziálás volt. — Nem is volt ez olyan fantáziálás. Elhiszed? — Hát, lehet... Körmendi Lajos Fotó: Dede Géza Tavaly adták át az új ABC-áruházat, amely lényegesen javította a lakosság ellátását (fent) m „Nem bántam meg, hogy beálltam az üzembe” — mondja Kovács Lajosné meós. az ember reggeltől napestig, nincs látszatja. Itt pedig szépen látszik a munka eredménye. Tavaly Hévízen üdültünk a férjemmel, azt várom nagyon, hogy Szálúkon is legyen termálfürdő. Itt is pihenünk majd, még hajóká- zunk is, ha addig jut az a nagy tó. A múltkor meghívtak a tanácsülésre, pedig nem vagyok tanácstag, ott már szóbaikerült az üdülőkörzet. Én sok jót várok ettől.” * — Neked tetszik Abádszalók? — kérdezem Berényi Valéria nyolcadikos tanulótól. Amikor az abádszalóki Lenin Tsz mélyépítő részlegének erőgépei bontani kezdték a régi gátat, sok aggódó tekintet kísérte munkájukat. Aztán megnyugodtak az emberek, látták, hogy a kép hátterében húzódó új gát erősebb, mint a régi, a Tisza árvizei ellen megfelelő védelmet nyújt a településnek. Ezen a sáros, gépek nyomát őrző területen készül a kemping, ahol az idei nyáron már szeretnének a Tisza II-höz látogató turistákat, horgászokat fogadni. Már a fűtést szerelik a Kézműipari Vállalat.új üzemcsarnokában, ahol hamarosan gépkocsi-üléshuzatokat gyártanak az abádszalóki asszonyok. Ezen kívül ínég két üzemcsarnok építését tervezik a VI. ötéves tervben, s akkor összesen 350— 400 dolgozót foglalkoztatnak majd.
