Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 23. tudomány Műszaki kutatás elméletben és a gyakorlatban Egyre több és jobb konzerv Egy csendes, vizsgamentés szombati napon kerestük fel dr. Karai János egyetemi tanárt a budapesti Kertészeti Egyetemen. A falon körben könyvszekrények, a szoba közepén asztal, szintén roskadásig könyvekkel. A könyvszekrény fölött fényképek és ezek már közvetlenül is a végzett munkáról árulkodnak. — Ismeretes, hogy professzor úr fő szakterülete a növényházi technika, ebből a témakörből lett a műszaki tudományok doktora és éppen a napokban jelent meg a második jelentős műve az Akadémiai Kiadó gondozásában. Hogyan látja ennek az ágazatnak a fejlődési lehetőségeit és mennyiben tudja azt a tanszék kutatómunkája elősegíteni? — Az energiaárak emelkedésével valóban újra fontolóra kell venni a további fejlesztő munkát. Bár az a véleményem, hogy a jelenlegi helyzet számunkra relatíve kedvező. A szocialista országok többsége ugyanis, ahol a növényházipar a II. világháború után alakult ki, tehát az NDK és Csehszlovákia kivételével szénhidrogén bázisra épült. A szén- hidrogének árrobbanása következtében ezek nem versenyképesek a több mint 60 százalékban termálenergiára telepített hazai telepeinkkel. A tőlünk északra fekvő országokban rosszabb a helyzet, mert ott drágább fűtőanyag mellett a nagyobb hőfoklépcső is negatív tényező. — Ebből az következik, hogy a tőlünk délre levő országok viszont előnyösebb helyzetben vannak? — Igen, a rövid tenyészidejű, korai hajtatott zöldségnövények termesztésére alkalmas, főleg napenergiával fűtött, fóliával takart termesztő berendezéseket illetően feltétlenül. Az időállóbb, egész éven át használható létesítményeknél azonban ott lényéges hátrányt jelent, hogy a nyári napsugárzás olyan mértékű, hogy emiatt nem lehet a házakat szellőztetéssel megfelelő hőmérsékleten tartani. Ezekben az országokban tehát olyan berendezésekre érdemes pénzt költeni, amelyeket a télvégi, tavaszi napsugárzás hasznosítására ideiglenes jelleggel építenek. Magyarországon viszont a növényházakat egész éven át lehet hasznosítani, illetve nagyon kevés azoknak a növényeknek a száma, amelyek a nyári növényházi klímát nem képesek elviselni, ill. ekkor szabadföldön is termeszthetők. Az elmondottak feltétlenül növelik versenyképességüket a világpiacon, és erre érdemes odafigyelni és hosszabbtávú megoldásokon gondolkodni. — Mit teitek az elképzelés megvalósításáért a tanszéken? — Mi abból Indulunk ki, hogy a jelen legolcsóbb energiahordozója a termálvíz. Hazánk kedvező helyzetét, vízkészletét alapulvéve a vízkivétel növelése nélkül 500—600 évig fedezhetnénk az igényeket. Erre a készletre tehát még hosszú ideig számíthatunk. Foglalkoztunk olyan hőszivattyúval, amely kis hőmérsékletű közeget képes villamosenergia befektetése árán viszonylag kis beruházással nagyobb hőmérsékletű fűtőközeggé transzformálni. Ezzel a megoldással a növényházat csupán a téli csúcsterhelés 80 százalékára javasoljuk méretezni és a leghidegebb napokon, amely hazánkban csupán 15—20 nap, a hőszivattyú üzembehelyezésével fedezni lehet a csúcsterhelést. A jobb hőkihasználáshoz vezető másik megoldás, ha a termálvízfűtést gőzkazánnal kombináljuk. A hulladékenergiával fűtött — a terhelés 10 százalékára méretezett — gőzkazán a leghidegebb időszakban pótolja a nagyobb hőveszteségeket, egyébként pedig a talaj és egyéb anyagok (ládák, cserepek) fertőtlenítésére alkalmas és ilymódon egész évben kihasználható. A harmadik lehetőségen, a termálenergiában rejlő hőmennyiség nagyobb kihasználásán jelenleg is dolgozunk. Az eddigi eredmények nagyon biztatóak, valószínűleg el tudjuk érni olyan speciális hőleadó kialakítását, amely mind a növényházzal közölt, mind pedig a külső falakon leadott energiamérleget az eddigiekhez képest össznyereségképpen 10—15 százalékkal javítja. Ez pedig idényenként is több milliós megtakarítást jelent a többlet beruházást is figyelembe véve. — Beszélgetésünk elején említette ta napenergia hasznosítást; vannak-e eredményeik? — Azt már nagyon jól kimunkáltuk, hogy a napenergia csupán a növényháztartást figyelembevéve k)b. 14— 18 százalékkal csökkenti a fűtésre fordított energiát. Ennél azonban tovább szeretnénk lépni és jelenleg olyan fóliával borított fa- szerkezetű növényház modellel kísérletezünk OMFB megbízásra, amely a napenergia nagyobb hányadát képes hasznosítani és lényeges mennyiségű energia átmeneti tárolására alkalmas, amit azután nagyobb lehűléskor, vagy éjszaka tudunk felhasználni. Ennél arra számítunk. hogy a jelenlegi átlagos 15 százalékos energiahasznosítást 25 százalékosra növeljük. — Megemlítené néhány szóval az önök által kifejlesztett növényházi épületgépészeti berendezéseket? — Szívesen beszélek erről, mert nincs a növényháztechnikának olyan területe, aminek fejlesztésében ne eredményesen tevékenykedtünk volna. Ezzel magyarázható például, hogy évente több millió értékű fejlesztő munkát végzünk különböző intézetek megbízásából. Kidolgoztunk horganyzottacélszerkezetű variábilis növényházat, különféle klimatizá- lási megoldásokat, továbbá C02 dúsítási, öntözési, beépített növényvédelmi berendezéseket stb. Ezek azonban a már említett „Épületgépészet a termesztőtelepeken” című könyvemben részletesen megtalálhatók és tanulmányozhatók. Ezzel kapcsolatban azonban hadd mondjam el, hogy a növényházi technikát eddig az egyedi szerelvények jellemezték, tehát automatizálás esetén is egyedileg kellett vezérelni. Most az elmúlt évben dolgoztuk ki az integrált vezérlést és az ehhez szükséges berendezést most készítjük, várható, hogy 1981»ben már üzembe állítjuk. Ez az integrált szabályozás elvén dolgozik és automatikusan vezérli az összes szükséges jellemző figyelembevételével emberi beavatkozás nélkül az egész növényházi technikát. Így vonul be az elektro- és a félvezető-technika a konkrét termesztésbe és változtatja valóban iparszerűvé a termesztés egész folyamatát. Végső és legnagyobb célunk a mikroprocesszoros szabályozás felhasználása a teljes szabadföldi gépesítés átalakítására és a jelenlegi traktorra épült művelési rendszer kiváltására. Ezen szintén dolgozunk, de a következő évtized nagy feladatai közé tartozik. — Köztudott, hogy évek óta dolgoznak eredményesen a bogyósgyü- möHcs-betakarfaás megoldásán. — Igen, vannak is eredményeink. Mi az úgynevezett szabadrezgésű leválasztószer- kezetet ráépítettük az NDK- ban sorozatban gyártott, általunk magasított traktorra és ezzel a világszerte hasonló célra készült gépeknél olcsóbban hoztuk ki a kész gépet. Ezt a munkát évek óta a Magyar Hűtőipar finanszírozza nagyon eredményes együttműködés keretében és jelenleg már 4 darab gépet gyártottak le, amelyek az elmúlt idényben üzemszerűen dolgoztak. Szó van olyan kooperációról, hgy az NDK gyártmánycsere keretében 2 darab traktort adna 1 darab leválasztó és tisztító szerkezetért. Ugyanezt az elvet a ribizke leválasztásán kívül fel lehet használni a köszméte, a csipkebogyó és a málna betakarítására. valamint minden olyan térállású növény termésének betakarítására, ahol a szár a rázószerkezethez terelhető. Laborban kipróbáltuk például a paradicsom és paprika leválasztását és remélhetőleg e téren is eredményes próbálkozásról tudunk beszámolni. — Köszönöm a beszélgetést. B. Geges Mária Világszerte óriási jelentőségre tesznek szert a különféle tartósított élelmiszerek. Ezek részben kész vagy félkész termékek, amelyek nagyon jelentősen megkönnyítik a háziasszonyok munkáját. Elég néhány mozdulat a készítmény kinyitásához, rövid melegítés és máris tálalhatók a ma már igen nagy választékú ételek. De a kényelmen kívül másik óriási érdemük a tartósított élelmiszereknek. hogy főleg a zöldségféléknél a rövid szezont az egész évre elnyújtják. A zöldborsó néhány hetes főszezonja helyett például ma az egész évben friss zöldborsót lehet vásárolni, akár nyersen fagyasztva, vagy üvegben, dobozban, tartósítva, akár valamilyen ételnek elkészítve. Az első konzervet egyébként a XIX. század elején egy francia szakács készítette. A legismertebb tartósított élelmiszer a dobozos konzerv, amelyet a megfelelő fémlemezből gyártott, legtöbbször körkeresztmetszetű dobozban tartósítanak. A doboz, belsejét ún. konzer- doboz-lakkokkal vonják be, Ezek kapáiból, módosított vagy plasztikussá tett fenolgyantából újabban epoxigyantákból, többnyire beégethető minőségben készülnek. Jól állják a sterilezést és védik a konzerv tulajdonságait az íz változása nélkül. A tartósítás lényege az élelmiszerek romlásának a megakadályozása, amely fizikai, kémiai, mikrobiológiai és biológiai okokra vezethető vissza. A romlás megakadályozható fizikai módszerekkel, pl. ■ szűréssel, a víztartalom csökkentésével, hőelvonással, hőkezeléssel, sugárzással vagy kémiai módszerekkel: különböző konzerválószerek hozzáadásával. 'Vi tartósítási lehetőség a mikrobiológiai módszer: egyes tápanyagokban bizonyos baktériumok el- szaporítása. így készülnek a különféle savanyított áruk. A konzervgyártás egyik legfőbb célja, hogy a gyorsan romló élelmiszereket minél kevesebb változtatással, s lehetőleg teljes tápértékükkel hosszú időn át megőrizze. A konzervek nagy szerepet játszanak a közellátás zavartalanságának a fenntartásában. Fenti képünkön egy tartósítóipari tanfolyam látható az NSZK-ban, ahol a hallgatók a konzervdobozok zárásának új, jobb technológiájával ismerkednekFémkombinát építése a sarkkörön túl A sarkkörön tűi, a hó és fagy birodalmában. Norilszk közelében épül egy új fémipari kombinát, ahol a legújabban feltárt nikkel., réz- és kobaltlelőhelyek kincsét fogják feldolgozni Gyakran mondják, hogy ai Kelet-Szibéria területén bőségesen található ércek a Mengyelejev-táblázat valamennyi elemét tartalmazzák. Geológiai szempontból igen változatos tájegység, éghajlata szélsőséges, mivel Ázsia mérsékelt és hideg égövében van. A keleti hegyláncok megakadályozzák a melegebb tengeri áramlatok. bejutását, így a tél hosszan tartó és rendkívül hideg. A terület nagy részét az örök fagy övezete alkotja. A talaj még nyáron is legfeljebb egy méternyire enged feL Ez az adottság jellegzetes építési módokat eredményez, de az emberi munka és találékonyság egyre újabb és újabb területeket kapcsol be a Civilizációba és a termelésbe. A Szovjetunió sarkköri városai között a legfiatalabb és legújabb Narilszk. 1935-ben kezdték építeni az északi szélesség 70. fokánál található nikkel-lelőhely közelében. 1939-ben a szénbányászat is megindult a környéken. Az 1942-től folyamatosan termelő Narilszk környéki bányák és üzemek a Nagy Honvédő Háború idején nagy mennyiségű nikkellel, kobalttal és rézzel siettek a front segítségére. Az 1960-as években Norilszk közelében felfedezték a világ eddig leggazdagabb színesfém-lelőhelyét. A 80—90 százalékban kobaltot, nikkelt, platinát, aranyat, ezüstöt, tellurt, szelént tartalmazó kőzet feldolgozásakor a kohászoknak jórészt a fémek szétválasztása a feladatuk. A mintegy 300 000 lakosú modem város a bányáktól, kohóktól, távolabb eső Dolgoje-tó mellett fekszik. Mivel a város az állandó fagyott talajra települt, csaknem minden épület alatt megtalálható a „lélegzőcsa- toma”, amely a talajt a felmelegedéstől, az épületeket a süllyedéstől óvja. Norilszk- bah nyáron nem nyugszik le a Nap, a rendkívül hideg teleken viszont két hónapig tart a sarki éjszaka. A szovjet kormány mindent megtesz a zord éghajlati viszonyok között élők egészségének védelmére. A földkéreg árapálya Mindenki ismeri a tengeri árapályt, a tenger víztömegének azt a periodikus emelkedő süllyedő mozgását, amelyeket a közeli égitestek, a Hold és a Nap-változó vonzereje okoz. Kevésbé ismeretes azonban, hogy ez az úgynevezett árapálykeltő erő a szilárd kéregben is szabályos árapálymozgást, „lélegzést” hoz létre. A szilárd kéreg is — a tengervízhez hasonlóan emelkedik és süllyed. Ez a mozgás persze kicsi — néhány centiméter 12 óra alatt — ezért közvetlenül nem észleljük, csupán a vele kapcsolatos fizikai változások megfigyelése útján mérhető. Ezek: a nehézségi erő ilyen kicsi változásai, s a kéregben keletkező feszültségek és ré- teghajlásók, megfigyelésükre ma már igen érzékeny műszerekkel rendelkezünk. A Columbia Egyetem Lament obszervatóriumának geofizikusai az általuk szerkesztett igen érzékeny műszerekkel érdekes megfigyelést tettek. Mérésekkel megállapították, hogy a tengeri árapályok víztömegmozgása következtében fellépő változó terhelés olyan feszültségeket kelt a kéreg rétegeiben, amelyek messzire behatolnak a szárazföldek belsejébe is. Ezek a feszültségek az égitestek vonzásából származó közvetlen hatáshoz hozzáadódva úgynevezett másodlagos árapályt hoznak létre a földkéregben. Ez az árapály- hatás kicsiny ugyan, mégis elképzelhető, hogy a keletkező feszültségek szerepet játszanak a földrengések kiváltásában.
