Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
1980. február 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tlj termék gyártását kezdték el a Jászsági Ruhaipari Szövetkezet jászárokszállási telepén. A Centrum áruházak megrendelésére négy színben több mint 500 női tavaszi kabá- > tot készítenek a közeljövőben Amiből egy város él Tervek és gondok Túrkevén Túrkeve először 1808-ban kapott városi rangot. Ha hinni lehet a szájhagyománynak, meg is jegyezte az elöljáróság egyik tagja: „Hiába város, lenn van az Isten háta mögött a gödörben. Télen a sarat dagasztja, nyáron a port nyeli a kevi atyafi.” Még annyit a múltról: 1871 óta rendezett tanácsú, 1951. február 18. óta pedig hazánk első termelőszövetkezeti városa. Lakóinak száma 11 ezer 500. (Érdekességképpen: 1860-ban is megközelítően ennyien éltek itt.) Eljárók nélkül Mondhatunk bármit Túr- kevéről, ma is város, dolgos, szorgos, igyekvő kunok lakhelye. A helyi ipartelepítés a hatvanas években kezdődött, és mindenki büszke az AFIT XVII-es üzemére, ahol 1 ezer 300, zömmel helybeli ember keresi a kenyerét. Az üzem IFA, Tátra kocsik re- perálására szakosodott, de a garanciális glípkocsi|avítá- sokért is messze földről is felkeresik őket. Legújabban a Volkswagen céggel is tárgyalnak motorok felújítására. Évente ez mintegy kétezer motor, mégis ablakot nyit a világra, hiszen minden túlzás nélkül írható: országos hírnevű az üzem, a környéke, az étterme. Ez az üzem a szó nemes értelmében város a városban. A sorban a szerviz mellé kívánkozik a Közlekedésgépészeti Szakközépiskola, amelynek háromszázhúsz tanulója az ország mintegy negyven településéről verbuválódott. Könnyű a választás, csaknem háromszoros a túljelentkezés az intézetbe. Az érettségi mellé ugyanis biztos kenyeret jelent az autószerelői oklevél, a személy- és tehergépkocsira érvényes jogosítvány. Ami a gyengébb nem el1975-ben megszűnt a vasúti közlekedés. Nyugdíjba ment a „kevi Julcsa”, felszámolták a Mezőtúrig húzódó szárnyvonalat, még a síneket is elhordták. Azóta Túrkevét autóbuszjáratok kötik össze a megyei, a szomszéd településekkel. Előfordulnak járatkimaradások, és a hétvégeken, a kórházi látogatások napjain örül az utazó, ha hering módjára teheti meg az utat a kocsiban. Nem utolsósorban sok ideszállított áru — épületanyag, tüzelő stb. — drágább az országos átlagnál, elvégre a Volán sem fuvaroz ingyen. A tanácsházán Földesi Imre, a pénzügyi osztály vezetője papírokat tesz elém. Kőrizs István „pár hónapos” tanácselnök: — Soknak tűnik a felsorolás, viszont az is színigaz, akad még pótolnivaló bőhelyezkedését illeti: a Május 1. Ruhagyár helyi telepén mintegy kétszáz nő keresi a kenyerét, de sok leány és asszony dolgozik az országos hírű Vörös Csillag Termelőszövetkezetben is. A nagy gazdaság éves termelési értéke tavaly 383 millió forint volt, és az idei tervek szerint ez az összeg eléri a 420 milliót. Noha a helybeliek a szövetkezetét jó közepesnek mondják, a havi átlag kereset 3 ezer 700 forint körül alakul. Ebből él a város. És még miből? Halkovics Károlyné OTP-fiók vezető szerint: — A háztáji jószágállo- mányból, a mezőgazdasági munkából. Jelenleg 93 millió forintot őrzőnk, és jól élnek a keviek, nekem elhiheti. Nem nő a házak száma, de korszerűsítik, modernizálják őket. Ez idő tájt 62 építkezésről tudok Kevi- ben, és ebből harminchat belvizes lakás volt. Az adatokból kitűnik: Túrkeve eltartja munkaképes korú fiait, lányait. Eljáró (és ez nagy szó!) talán két tucat ha akad, és valamennyi munkáskéznek kenyeret biztosítanak a település nagy és apró üzemei, szolgáltató részlegei, üzletei. — Mivel gyarapodott Túrkeve a tervidőszak esztendeiben? Tessék, sorolom: 1976-ban húsz állami lakással, 1977-ben hét általános iskolai tanteremmel, 0,8 kilométer vízvezetékkel, 1978- ban 1,3 kilométer vízvezetékkel, 0,9 kilométer úttal. Tavaly újabb húsz állami lakással, 0,4 kilométer mű- úttal, zöldségbolttal, sportcsarnokkal, egy általános iskolai tanteremmel, 1,3 kilométer vízvezetékkel, 5,2 kilométer szennyvízcsatornával, stb. Jelentős az elvégzett társadalmi munka értéke is, 1977-ben elsők lettünk a városok közötti megyei területfejlesztési versenyben. ven. Nyolc évvel ezelőtt készült egy országos felmérés, amely szerint Túrkeve hazánk hetvenöt városa közül a hetvenötödik lett, sőt az akkori ötvenhat nagyközség közül negyvennyolc megelőzte, mintegy tizenhat a városokra jellemző ’mutatót összevetve. Efféle adatunk nincs, de bizonyos, ha ma kellene várossá nyilvánítani a települést, nehezen menne. Ügy tűnik, az elmúlt húszegynéhány évben Túrkevét „lekörözték” hasonló létszámú társai. Szeretnénk a lépéshátrányt bepótolni, noha tudjuk, ez nem hónapok, évek kérdése. Mivel a központi támogatás az idén az átlagosnál szűkösebben csordogál, számba vettük helybeli lehetőségeinket. Számítunk minden egyes ember, szocialista közösség, brigád támogatására. Idei terveink között a fürdő bővítése, a városi sporttelep felújítása, az öltöző korszerűsítése, a KRESZ- park építése, egy belterületi ifjúsági- és pihenőcentrum kialakítása szerepel. Mindenki ereje, lehetősége szerint Vitathatatlanok a tervidőszak fejlődésének eredményei, ugyanakkor feladat, tennivaló akad még bőven. Közülük csak néhányat: hiányzik a városrendezési terv, elavultak az alsó fokú oktatási intézmények épületei, belvízrendezés, az útkorszerűsítések, a többszintes lakásépítések további jelentős erőfeszítéseket igényelnek. Ezekben a feladatokban továbbra is számítanak a város vezetői a túrkeveiek támogatására, segítésére, hiszen a város szeretetéről a helybeliek már nem egyszer adtak tanúbizonyságot. A lokálpatrióta érzésekről beszél a 78 éves Tóth József is: — Valamennyi ősöm itt élt, szerette és én is szeretem Kevit. Miért? Nem nehéz a magyarázat. Tamási Áron írta az Ábel trilógiában: az ember azért születik a világra, hogy valahol otthon legyen. Nekem Kevi az otthonom és a gyerekeimnek, unokáimnak is az, mert biztos kenyeret, megélhetést nyújt. Jöjjön, nézze meg a lakásom! Ugye szép? Sőt a ház végén még tábla is világít, rajta felírás: Tiszta udvar, rendes ház. Én ezzel segítem a városiasodást, mert már csak söprögetni, a ház körül tenni-venni bírok. Akinek több erő, nagyobb lehetőség van a kezében, az többet tehet, bárhol él. Mert a kevi nép megérdemli a törődést, szorgalmas, gürcölő, dolgozik a közért, ha értelmes célt lát maga előtt. Nekem elhiheti. Két napig jártam Túrkevét. Mindezt én' is láttam, tapasztaltam. D. Szabó Miklós Hiányzik a gőzös A gyorsabb fejlődésért Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földeák János írónak. költőnek — irodalmi és közéleti munkássága elismeréseként 70. születésnapja alkalmából — a Munka Vörös Zászló érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tegnap adta át. Jelen volt Komidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Pozsgay Imre kulturális miniszter. Országos brigádtanácskozás Teljesítette feladatait a Volán A Volán Tröszt a szocialista brigádok, a kollektívák segítségével eddig teljesítette a közlekedéspolitikai koncep- cóiban számára meghatározott feladatokat; a személyszállítás 12 százalékos növelésével 4,3 milliárd -utast, a teherszállítás teljesítményének 13 százalékos emelésével 540 millió tonna árut továbbított a közúti közlekedés legnagyobb szervezete — foglalta össze a legutóbbi tanácskozás óta eltelt három év eredményeit Tapolczai Kálmán vezérigazgató beszámolójában, a VOlán szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. A vezérigazgató elsősorban az idei tervekről kérte a brigádvezetők véleményét, s főleg azokat a fontosabb feladatokat, gondokat ismertette, amelyek megoldásához számítanak a mintegy háromezer szocialista brigád 40 ezres dolgozó kollektívájának támogatására. Kiemelte például, hogy az idén először az előző évinél kisebb létszámra tervezték a nagyobb teljesítményeket. A népgazdaság érdekeit figyelembe véve egymillió tonna áru szállítása visszakerül a közútról a vasútra, ezt a „hiányt” a volán-vállalatoknak más fuvarokkal kell pótolniuk. Űj formákra, eszközökre, módszerekre várnak javaslatokat, kezdeményezéseket a dolgozóktól a célszerű energiagazdálkodáshoz is, annál is inkább, mert már csökkennek a központilag feltárható, szervezhető tartalékok. A kereső nő íz esztendeje, 1970. február 18—19-i ülésén fogadta el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a nőpolitikái határozatként emlegetett dokumentumot. Az állásfoglalás első ízben fogalmazta meg átfogóan a nőpolitika elveit, s úgy. hogy ugyanakkor szorosan egybekapcsolta a társadalom- és gazdaság- politika egészével. A vezető párttestület a történelmi tényeknek megfelelően joggal állapította meg határozatában: „A szocialista társadalom minden korábbinál nagyobb számban vonta be a nőket, a 'társadalmi termelésbe.” Az azóta eltelt tíz esztendő még inkább igazolta ezt a folyamatot; napjainkban minden száz munkaképes korú nőből hetvennyolc dolgozik, a „gyengébb nem” részesedése az aktív keresők táborából 44,5 százalék. Nőtt. a szakképzettséggel rendelkező asszonyok és lányok aránya a keresők között, csökkent az azonos munkakörben foglalkoztatott férfiak és nők bérkülönbsége, a munkahelyek fokozott figyelemmel javítják a nők szociális ellátását. Ugyanakkor gondok is vannak: még mindig alacsony a szakképzettek aránya a női keresők között, a bérkülönbségek sok esetben nem indokolhatók, a szociális ellátás földrajzi és népgazdasági területenként nagy eltéréseket mutat. Korántsem a szavakkal való játék az előbbi ellentétpárok fölállítása —, ugyanazoknak a tényeknek a más előjelű elrendezése, sokkal inkább kísérlet annak érzékeltetésére. hogy folyamatok tanúi vagyunk, s ami haladás, eredmény, az nem kezelhető véglegesként, befejezettként. Napjainkban a dolgozó nők fele a munkásosztályhoz tartozik, 35 százalék a szellemi foglalkozásúak aránya, s a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben tevékenykedik a kereső nők 12 százaléka. Az előbbi két csoportban egy évtized alatt gyarapodott, az utóbbiban mérséklődött létszámuk. Ami nem egyszerű összeadás vagy kivonás, hiszen a foglalkoztatási szerkezet módosulása törvényszerűen magával hozza a képzettség iránti szükséglet, az ingázás, a gyermekintézményekkel szembeni igény változását. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a kereső nők túlnyomó része derekasan megállja a helyét a munkában, akkor arról is beszélnünk kell, milyen társadalmi. gazdasági intézkedések segítik ezt a helytállást. Sok szó esik például arról, hogy bizonyos foglalkozások — pedagógusok, az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben dolgozók — „elnőiesednek”. Arról azonban már ritkábban beszélünk, hogy bár az aktív kereső nők 62,1 százaléka fizikai foglalkozású, valameny- nyi népgazdasági területet figyelembe véve, csupán 11 százalék közöttük a szakmunkás! A férfiaknál ez utóbbi arány 41 százalék. Az iparban dolgozó nők az átlagosnál valamivel kedvezőbben részesednek a ‘szakmunkások táborából. 21 százalékkal, ám a mezőgazdaságban száz fizikai foglalkozású nőből mindössze nyolc mondhatja el, hogy valamilyen szakma birtokosa. — Folytathatjuk a teendők felsorolását azzal, hogy még mindig nehéz fizikai munkát lát el a nők egynegyede, s az iparban a munkásnők 45 százaléka, míg a férfiaknak 30 százaléka dolgozik több műszakos munkarendben. S bár csökkent a férfiak és a nők keresetkülönbsége az azonos munkaterületeken, ám így is elgondolkoztató, hogy míg a szocialista szektor egészében a nőknek több mint a fele háromezer forintnál kevesebbet keres, addig a férfiak esetében ez az arány 14 százalék. Ugyanakkor négyszer több férfi tartozik a legmagasabb keresetűek csoportjába. mint nő. t. nehézségek ellenére a határozat óta eltelt egy évtized bizonyítja: a nőpolitika egyre inkább természetes alkotóeleme, s nem különálló tényezője társadalmi, gazdasági teendőinknek. A kereső nő mind több helyen megkapja azt. ami társadalmi szerepe alapján megilleti, s ami neki járandóság, az a társadalomnak kötelezettség. Mégis, a Központi Bizottság határozatának valóra váltása hosz- szú folyamat, s ebben meghatározó szerepe van annak, amit a dokumentumban holnaputánig is érvényes aktualitással így fogalmaztak meg: „A nők gazdasági helyzetének megkönnyítése, szociális ellátásuk javítása érdekében az üzemek, termelőszövetkezetek és tanácsok vezetői bátrabban kezdeményezzék a helvi lehetőségek kihasználását, és tegyenek konkrét intézkedéseket”. M. O. Száz férőhelyes óvoda és negyven csöppség ellátását biztosító bölcsőde épül Tiszafüreden. A közel 15 millió forintos beruházás kivitelezési munkáit a nagyközségi tanács költségvetési üzeme végzi
