Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

1980. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a réKRfiyö ___________előtt S zínjátszás amatíírökkel Televíziónkban aligha ment még sorozat, amely annyi humoros szólásnak, viccnek lett volna a szülőanyja, mint; az elmúlt héten véget ért ti­zenkét részes Gyökerek. Alighanem mindenkinek van a tarsolyában valamilyen Kunta Kinte viccecske. Ez is egyfajta népszerűség, mond­hatni fokmérője is lehet egy filmsorozat sikerének. De az így termett) humor egyben azt is jelzi, hogy mi bizony más szemmel és főleg más lélekkel néztük a büszke mandinka harcos és leszár- mazottainak rabszolgasorsá­ról készült filmképekét, mint ahogyan — több helyen ol­vashattunk róla — az ame­rikai nézők tették, akik! a lelkiismeret drámájaként él­ték át fehérek és feketék, rabszolgák és rabszolgatartók máig kiható konfliktusát. Ök állítólag végigsírták a soro­zatot, mi helyenként moso­lyogtunk rajta. Gyökerek Vajon mi lehet az oka. hogy ami bennük a mérhe­tetlen szorongás érzetét kel­tette, az mibennünk, leg­alábbis énbennem olykor csak egyszerű érdekesség­ként csapódott le, sőt helyen­ként még érdekfeszítő sem volt, csupán történet arról, hogy egy család tagjai nem­zedékről nemzedékre miként őrzik meg „az ősapa üzene­tét” ama igazi hazáról és az igazi életről, miközben élik egyhangú életüket. Nem hinném, hogy e közömbös­ség okát a témában kellene keresnünk, amelyről ä film beszélt. Inkább abban a szemléletben, amellyel a Gyökerek készítői hozzányúl­tak Alex Haley regényéhez; abban a stílusban, amelyre egyértelműen illik rá a kom- merszen amerikai, s amely­nek legkirívóbb és legfelis- merhetőbb vonása a fokozott érzelmesség, és a végletek­től való tartózkodás. Érez­hetően a film alkotói olyan mozzanatoknak adtak foko­zottabb hangsúlyokat a cse­lekményben, amelyekben a könnyfakasztó, gyengébb ér­zelmek jutottak szóhoz, akár fiú és apa viszonyában, akár fiú és lány kapcsolatában, akár csak az emberi együtt­élés egyszerű folyamatában. Nagy, mély és tiszta érzel­mek! de ugyanakkor van itt ezért szex is, persze csak módjával, amennyi a siker- íhez (épp kelletik. Hasonló­képp adagolják az erőszakot. Aztán ügyeltek a jellemek rendjére is, hogy ne csak jó feketék és gonosz fehérek le­gyenek, ez így túl sematikus lenne, hanem a fehérek kö­zött is akadjanak megértőek, s a feketék között se legyen mindenki makulátlan. (Igaz, történelmileg és társadalmi­lag egyben helyes tétel is igazolódik ez utóbbiban.) Aztán az sem érthető, hogy miért kellett a történet sze­replőinek valami különleges, nem létező tájnyelven be­szélniük, nem is következe­tesen, amitől egyáltalán nem lett ízesebb, legfeljebb göre- gáborosabb maga a történet. Nem kétséges, hogy mester­ség dolgában helyén volt eb­ben a filmben minden, s a szép képek, az első részben látott folklorisztikus hatású jelenetek nemcsak rendezői magabiztosságra, de egyben operatőri remeklésre is val­lanak. Mindez azonban nem változtat azon, hogy egy lé­nyegében vérforraló társa­dalmi igazságtalanságnak nem igazán mély, „langyos” ábrázolatát kaptuk. Egyetértek és jó is volt hallani az egykori mandinka harcosoknak azt a mai utód­ját, akit a televízió a film­ről készített beszélgetésben (kitűnő ötlet) megszólalta­tott, aki maga is megfogal­mazta, hogy sajnos a film­sorozat nem tudta híven visszaadni azt a büszkeséget, amelynek igazi gyökere az afrikaiak emberi méltóság­ba vetett hite, és az ember bármiféle leigázása elleni gyűlölete. Lement tehát a Gyökerek, s bizonyára elül­nek majd a vicc hullámai is. Egy azonban tény: ez a film­sorozat alkalmat adott, hogy megismerjük egy eddig szá­munkra ismeretlen afrikai nép mentalitását, és egyben részletes ismereteket is sze­rezhettünk az amerikai rab­szolgaság társadalmi és tör­ténelmi gyökereiről. A maga nemében ez is eredmény. Kár, hogy ezt sem elsősor­ban a filmből, hanem a fűm köré sereglett különböző saj­tó és egyéb közlésekből „sze­rezhettük be”. Két pinztoiyiö irés Magyar krimi nem szüle­tik valami gyakran, épp ezért ha találkozik vele az ember, jobban odafigyel rá, mint akár az importból tö­megesen érkező bűnügyi tör­ténetekre. Érzékenyebben reagálunk esetleges gyenge­ségeire is, mint más esetek­ben, oftt jobban elnézzük őket. Talán a filmesek is ér­zik ezt a műfaj magyar kép­viselőivel szemben támasz­tott fokozott nézői szigorú­ságot, és ez is bénítólag hat­hat rájuk, talán ezért is vág­nak ritkábban bele egy-egy krimi megalkotásába. Sőt azzal a tehertétellel is szá­molniuk kell, hogy egy ma­gyar kriminek mindig hatá­rozott politikai mondandójá­nak is illik lennie — sokszor azután ettől válik túlságosan is komolykodóvá egy-egy magyar módra készített bűn­ügyi film. A Két pisztolylö­vés esetében Rényi Tamás­nak sikerült olyan témára bukkannia, amely bár tar­talmában, társadalmi törté­neti eszmeiséget hordoz, mégis benne természetesen jut érvényre vagy juttatható érvényre a bűnügyi filmek követelményei. Ez kétségte­len pozitívum a három rész­ben előadott Két pisztolylö­vésnek. Ugyanakkor azonban érthetetlen, hogy még ilyen talpraesett bűnügyi filmben is milyen kezdetleges logi­kai hibák fordulhatnak elő, s milyen, a bűnüldöző szer­vekre „rossz fényt vető” mozzanatok csúszhatnak be. És az sem tartható szeren­csésnek, hogy egy nyomozó­tiszt egyónitésére nem talál­tak a film készítői más mó­dot, más eszközt, mint az idétlen humort és a komikus kutyamániát. Talán egy iga­zán a Garas Dezső színészi képességeihez illő szerepet kellett volna helyette írniuk. De nem fáskodam, ugyanis mindezek ellenére az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb magyar bűnügyi filmjét könyvelhetjük el a Két pisz­tolylövésben. Hisz a tétova és kissé kószált első részt egy már erősödő feszültségű második, majd pedig vérbe­li krimi'izgalmakat kiváltó harmadik követett. Röviden A főváros felszabadulásá­ra sugározta a televízió Pest, Buda, Budapest címmel Tí­már István (rendező) és Mestyán Tibor (operatőr) dokumenfumfilmjét, s bár igaza van a szerkesztő Rad- ványi Dezsőnek, hogy a fő­városról újat mondani irgal­matlanul nehéz, én hozzáte­szem; szépen beszélni róla képekben az igazi újdonság varázsával hat. A látvány­ban megragadható valóság átfogó képe megtűzdelve a hétköznapi valóság apró mozzanataival, mindez egy­séges hangulatban: szép, fel­emelő és képzelettágító do- kúmentumfilm. A Fiatalok órája ismét bi­zonyította, — szerkesztő mű­sorvezetője ezúttal Feledy Péter — hogy bár az ifjúság­hoz kíván szólni, felnőtt mó­don tud gondolkodni. Igazán felelősen vállalja közéletünk, közgondolkodásunk formálá­sának feladatát is. S ahogy tapasztalhattuk, nem lezárt, lekerekített „kerékasztal- gondolkodások” formájában, hanem a nyitottság jegyé­ben. Ez történt ezúttal is, amikor a hazaszeretet témá­ját járta körül markáns ri­portokban a fiatalok maga­zinja. V. M. Jászapátin, a Vágó Pál emlékházban Jászsági népművészek kiállítása Pénteken délután négy órakor gazdag anyagot be­mutató népművészeti kiál­lítás nyílik Jászapátin a Vá­gó . Pál-házban. A népművé­szeti tárlat rangját emeli, hogy a plasztikával és bú­torfaragással foglalkozó jász­berényi Varga József és Muhari László, valamint a jászfényszarui Szilágyi De­zső alkotásai mellett, Bodro­gi Sándor, a Népművészet mestere egyedülálló lószőr- ékszereit és az 1977-ben el­hunyt jászapáti kékfestő mester, Jakkel Sándor re­mekbe álmodott, utánozha­tatlan egyéni stílusú kelméit is láthatják majd a látoga­tók. A Jász Múzeum és a jász­apáti művelődési ház közös rendezésében megnyíló ki­állítás március végéig tart nyitva. Megkezdődtek a felvételek Játsszunk bábszínházát! Üj bábok és bábjátékok jelennek meg filmen és a tévé képernyőjén az UNIMA (a Nemzetközi Bábművész Szövetség) magyar központ­jához tartozó intézmények alkotásában. A Magyar Te­levízió stúdiójában megkezd­ték a „Játsszunk bábszín­házát!” című sorozat felvé­teleit. ötvennél több úttörő- bábcsoport szerepel egy hó­napig a kamerák előtt. Ezek a pajtások matatták be a legsikeresebben a produkció­kat az Üttörőszövetség, a Népművelési Intézet és a televízió tavalyi versenyén részt vett 150 gyermekcso­port közül. A 13 részes so­rozatot április 6-tól vasár­naponként sugározzák. Ez év első negyedében ké­szítik el Tarbay Ede „Kun­kori és a kandúrvarázsló” című, 50 perces bábfilmjé­nek felvételeit. Filmszalagon rögzítik Urbán Gyula „Min­den egér szereti a sajtót” cí­mű bábjátékát és Csukás Ist­ván „Süsü a sárkány” című bábfilmjének folytatását. Szó van arról is, hogy színesben adják elő a televízió régeb­bi sikeres bábfilmjeit, köz­tük Móra Ferenc — Tordon Ákos „Sün disznócska” című sorozatát. A zsebtévé soro­zat további négy műsorral gyarapszik ebben az évben. incs még amatőr művészeti mozga­lom, amelyről any- nyit vitáztak volna az elmúlt évtized­ben, mint a színjátszóról. És nincs más, amely • ennyire megérdemelte volna a vi­tatkozói hevületet, annál is inkább, mert ebben az idő­szakban az amatőr színját­szók társadalmi szerepe ki­emelkedő jelentőségű volt. S ennek következtében a problémák is jobban a fel­színre kerültek. Leginkább éppen a társadalmi kérdé­sek iránti érzékenység csök­kenése adott okot a vitákra. Az amatőr színjátszó cso­portok lehetséges feladatai között az első helyre tehet­jük a közvetlen környezet­tel való szoros kapcsolatu­kat : a helyi problémák fölfe- déésben és megoldásában való részvételüket. A köz­életi szerepet. E feladatnak ennek a társadalmi funkció­nak a falusi és munkásszín­játszásban több évtizedesek a hagyományai. Ez a feladat azonban az elmúlt néhány évben a háttérbe szorult. Ennek feltételezett okairól is szó esett a január végén megtartott Országos Amatőr Színjátszó Konferencián. Bu­dapesten. A társadalmi érzékenység csökkenésének egyik oka a csoportokat fenntartó szer­vekben keresendő. Általános tapasztalat, hogy a színját­szóktól csak az. ünnepi mű­sorokat kívánják meg. — A csoportok fejlődését nem csu­pán az alkalmi produkciók­ra való összpontosítás gá­tolja, hanem a „megrendelt műsor” sematikussága, for­malitása is. Az „ünneplő” színjátszó társulások alkalmiságát fo­kozzák a szakmai irányítás hibái. A jelenlegi minősíté­si és fesztiválrendszerben ugyanis csak a 15—20 élme­zőnyhöz és a körülbelül 170 derékhadhoz tartozó színját­szó csoportra figyelnek az irányító szervek. Őket „érik Rövidesen megszépül a megye néhány filmszínháza. A Moziüzemi Vállalat — mi­vel megoldódik a székház év­tizedek óta feszítő gondja — nagyobb összeget fordíthat a tárgyi feltételeik fejlesztésé­re az idén. Az évek alatt „megspórolt” forintokból ti­zenhat filmszínházat újíta­nak fel a közeljövőben. A legnagyobb átalakításra a szolnoki Tisza moziban kerül sor. A meglehetősen rossz állapotban lévő épület­ben úgynevezett kéttenmes filmszínházat alakítanak ki. Az egyik terem ötven néző befogadására lesz alkalmas, benne lehetőség nyílik majd filmvetítésre iskolai osztá­lyoknak, óvodai csoportok­nak. Ezzel egyidejűleg a nagyterem nézőtere némileg kisebb lesz azonban így is 150—200 szék áll majd ren­delkezésre. Felújítják az akusztikai berendezéseket is, s faburkolattal teszik szebbé a nézőteret. A régi, nyikorgó székeket a Vörös Csillag filmszínház székeivel cseré­éi” elsősorban a szakmai, módszertani kiadványok — Ezeknek a csoportoknak a rendezői között találhatók a legképzettebb szakemberek. A fejlődés lehetősége legin­kább a számukra adott. Ez nem baj. De az már sokkal inkább, hogy alig tudunk a még létező ezer-ezerötszáz csoportról, amelyek nagyon gyakran éppen az odafigye­lés hiánya miatt verődnek össze alkalmi társulásként az ünnepek előtt, vagy a fejlődés bizonyos szintjén megrekedve, szakmai támo­gatás híján vegetálnak. A színjátszó mozgalom legtöbb problémája éppen az említett ezer-ezerötszáz cso­port ismeretlenségéből adó­dóan, főleg a számontartott együttesekre jellemző. Így például a játszási helyekés alkalmak — a közönség — hiányának gondja. Részben ebből adódhat a közvetlenül megfogalmazott társadalmi kérdésektől való eltávolodás, hiszen a csoportokban erős törekvés él a közönség visz- szahódítására, és ezt a -célt az amatőr színjátszás pusz­tán szórakoztató funkciójá­nak erősítésével kívánják .elérni. Erre vezethető visz- sza, hogy egyre több komé­diát, rövid bohózatot mu­tatnak be. Persze nem ta­gadható, hogy közvetve ezekből a produkciókból is kitűnhet a társadalomalakí­tó szándék. Sőt, még egy előnye lehet a hagyományos színjátékok bemutatásának. A Déryné Színház átalakulásával — elsősorban vidéken — létre­jött űrt részben betölthetnék a legjobb amatőr színjátszó csoportok programjai. A hi­vatásos színházhoz közelít­ve az amatőrmozgalmat, amely kívánatos a legjobb együttesek számára. (A hivatásos és amatőr színjátszás együttműködésé­nek hiányáról sok szó esett a konferencián, öt magas színvonalon működő csoport amatőrszínházat kíván létre­lik ki. A szolnoki premier moziban pedig majd új, ké­nyelmes széksorok várják a nézőket. Noha a Tisza fel­újítása szakaszosan történik, egy-másfél hónapra a mun­kálatok miatt mégis be kell zárni. Ugyancsak a megyeszék­hely mozihálózatát érinti a vállalat terve, elképzelése, miszerint az új székházban — a régi nyomda épületében — művészmozit alakítanak ki. A filmbarátok régi vágya előreláthatólag jövőre telje­sül majd — a székház mo­zijának nézőterén ötven-szá- zan nézhetnek vetítéseket. Folytatódik az idén a jász- ladányi művelődési ház bő­vítése, s a jelenlegi nagyte­remben pedig megnyílik a mozi. A vállalat jelentős ösz- szeget fordít a jászladányi filmrajongók gondjának ilyenfajta megoldására. Ki­sebb, pár százezer forint ér­tékű felújításra kerül sor az idén többek között az abád- szalóki, a kisújszállási, az új- szászi, a tiszaroffi, a tiszafü­redi, a jászkiséri és a jász­apáti moziban. Az épület-át­alakítások, felújítások mel­lett mintegy másfél millió forint értékben javítják filmszínházaink technikai felszereléseit is. Az idei felújítási tervek megvalósítása ellenére is a megye 106 filmszínházának jelentős hányada még min­dig elavult épületben műkö­dik, gyakran kényelmetlen körülmények között — hi­degben, nyikorgó székeken ülnek a nézők — kerül sor a vetítésekre. A forgalom nem valószínű, hogy csak a körülmények miatt olyan, hozni — joggal. Mások a hi­vatásos színházaktól nagyobb megbecsülést várnak. Ez — mellesleg — érdeke lenne profi színművészetünknek, hiszen az amatőrök — kö­tetlenségük révén — új módszereket, formákat tud­nak kikísérletezni, amelyek segítségével a hivatásos szín­ház könnyebben megújulhat. Ezt az elmúlt évtized szín­házi változásai is bizonyít­ják. A konferencián Sík Fe­renc rendező felajánlotta há­rom-négy csoportnak a ját­szás és a műhelymunka le­hetőségét a Gyulai Várjáté­kokon.) A folyamatos fejlődés, a szakmai kísérletek és a hi­vatásossá válás lehetősége tehát viszonylag kevés cso­portnak adatik meg. De még az alkalmi színjátszóknak is módjuk van arra, hogy a felkészülés csoportmunkájá­ban és az előadás közös örö­mében átéljék az együttes élményt, amelynek a szemé­lyiség fejlődésében pótolha­tatlan szerepe van. Számos embernek jelent életre szó­ló közösségi mintát és ba­ráti kapcsolatokat a rész­vétel egy-egy színjátszó cso­port munkájában, függetle­nül az elért produkció szín­vonalától. Ezt a lehetőséget ismerte fel például a gyer­mekszínjátszás, amely ma Magyarországon az amatőr­mozgalom legfejlődőképesebb formája. z amatőrszínjátszás­ról vitázók tehát nem jelenthetik ki, hogy a mozgalom feladata csak ez vagy csak az lehet. Különböző településeken, különböző ösz- szetételű és felkészültségű csoportok különböző célokkal működhetnek. Az országos irányítás feladata az, hogy mindegyik csoport megkap­hassa a sajátos céljaihoz szükséges társadal m i és szak­mai támogatást. amilyen. A kisebb települé­sek mozijaiban sokszor mindössze öten-hatan néz­nek meg egy előadást. Az ilyen filmszínházak fenntar­tása rendkívül gazdaságta­lan. A megyei Moziüzemi Vál­lalat éppen ezért azt tervezi, hogy a hagyományos film- forgalmazás mellett „a fil­mek kilépnek a moziból”. Vagyis csak ott érdemes ha­gyományos filmszínházat fenntartani, ahol valóban igény van rá. S mindenütt vetítem a filmeket, ahol a nézők igénylik, ifjúsági klub­ban, gyári klubban, iskolá­ban, óvodában. Az év elején öt körzetre osztották a me­gyét, amelyeknek vezetői összefogják, irányítják a filmszínházak munkáját, módszertani segítséget ad­nak, másrészt megszervezik a mozin kívüli vetítéseket. Ez utóbbi forma igen nagy népszerűségnek örvend; ed­dig. alig egy hónap alatt, például a Szolnok és környé­ke körzetben negyvenhárom mozin kívüli filmvetítésre került sor. Az érdeklődésben nyilván _ szerepe van annak is, hogy így gyorsabban el­jutnak a nézőkhöz az újabb alkotások, mint a hagyomá­nyos módon. Az új módszer révén sike­resebben teljesítheti a Mozi­üzemi Vállalat közművelődé­si funkcióját. Helybe viszik a celluloid tekercset, munka­helyre, iskolába, presszóba, a nézőnek nem kell sorban áll­ni jegyért a mozipénztár előtt, kényelmes körülmé­nyek között, ismerős közeg­ben nézheti meg a filmeket. T. G. Növénytani óra a kenderesi mezőgazdasági szakközépiskolá­ban. Heti 12 órában sajátítják el a tanulók a növényisme­retet. — Képünkön dr. Kulcsár Tamásnc tart órát az I. B. osztálynak N. G. Mozi klubban, presszóban, iskolában MEGÚJULÓ FILMSZÍNHÁZUK, FORGALMAZÁSI VÁLTOZÁSOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom