Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

1900. február 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 CSETE BALÁZS NYOMDOKAIN Méregdrága játékoknál becsesebb a kukoricahegedű Játékház” Jászkiséren Megkezdődlek a falusi filmnapok Új magyar alkotások a vásznon RAf>IŐ/;“/Á"^Aa"; Vannak hazai próza- és drámaíróink között — saj­nos nem sokan — akiknek alkotásaik szinte kínálják magukat a rádiós megszó­laltatásra. Született is — akár csak a közelmúltra gon­dolva — jó néhány átütő erejű, sikeres hangjáték, rá­diószínházi előadás — mai magyar szerző művének adaptálásával. Ezekre gon­dolva, tulajdonképpen csak sajnálni lehet, hogy szép- íróink kapcsolata a rádióval nem rendszeres, azok pedig meglehétősen kevesen van­nak, akik közvetlenül a rá­diónak írnak. Pedig a rá­diós adaptációk népszerűsé­ge, nyilvánosságának mér­téke kétségtelenül megha­ladja az irodalmi folyóira­tokét, sok filmét, sőt néme­lyik televíziós adásét is. Egyszóval: nem hálátlan írói feladat a rádió számá­ra dolgozni. A Karinthy- ciklus Karinthy Ferenc, azok kö­zé az írók közé tartozik, akiknek műveik kiválóan „áthangszerelhetők” rádióra. Mindamellett Karinthy nem tartja amolyan mellékes fel­adatnak: a rádió számára írni. Hangjátékai nem al­kalmi „kiruccanások” ered­ményei, hanem írói életmű­vét gazdagító, az életműbe szervesen beletartozó dara­bok. Kitűnő gondolat volt, hogy feldolgozott drámáit, hangjátékait önálló ciklus­ban iktatták adásba. A múlt héten két drámafeldolgozást hallhattunk a sorozatban. Különösen tetszett az ötve­nes években játszódó „Ezer­év” című hangjáték, azzal együtt is, hogy a darab szto­rija talán túlságosan is „megcsinált”. Mindenesetre: izgalmasabb, mint egy át­lagosan agyonbeszélt krimi. Mert dramaturgiailag zárt, kerek, szerkezete szilárd, nagyon tisztán követhetően tagolódik jelenetekre. A tör­ténet — sajnos — nagyon is frissnek hat, noha har­minc évvel ezelőtt játszó­dik. Pontosabban: behelyet- tesíthetők a darabba mai hétköznapjaink, mai tudat­lanságaink, visszahúzó örök­ségeink. Némi keserű malí- ciával hozzátehetjük: a megesett lány drámája — a legrégebbi népköltészeti al­kotásoktól mai irodalmunk­ig — örök téma. Élvezetes volt, ahogy, amilyen gyorsuló tempóban pergett a hangjáték, sűrű­södött a dráma, s érte el tetőpontját a helyszíni szem­le jelenetében, amikor is a szereplők újra átéltek min­dent, s a hallgató tudatában is új jelentést, tartalmat kaptak a korábban hallot­tak. A jellemek, a típusok ekkor váltak jól körüljár- hatókká, ekkor körvonala­zódott múltjuk, jelenük — és jövőtlenségük. Kitűnő munkát végzett a rendező Barlay Gusztáv, a drama­turg Kopányi György és a színészek közül is többen kiválót nyújtottak. Elsősor­ban Horváth Teri és Földi Teri, de — lám ilyesmi is létezhet a rádióban — epi­zódszerepében remekelt Horváth Sándor is. A Karinthy-sorozat ezen a héten — négy előadással — folytatódik. Röviden A múlt esztendő egyik legnagyobb könyvsikere volt Doctorow „Ragtime” című regénye. A rádió, a könyv megjelenése után nem is sokkal, máris sorozatban su­gározza a szokatlan lükte­tésű regény „hangosított” változatát. Az érdekes mű­sor (amely a héten folyta­tódik) a közreműködő szí­nészek — Szemes Mari, Bessenyei Ferenc, Császár Angéla, Bitskey Tibor — magas színvonalú „hang- alakításaival” szerezhet emlékezetes perceket a hallgatóknak. — eszjé — ■Csele Balázs, a jászkisériek néhai tudós tanítója bizonyá­ra szépeket álmodott, hisz életét a játékok, a jászkiséri nép gyermekjátékai tették teljessé. De vajon álmodta, álmondhatta-e, hogy gyűjté­sei, dolgozatai egyszer nép­szerűek lesznek, a szó igazi értelmében véve; közkinccsé válnak, hogy Jászkiséren — az ő nyomdokain haladva — újra megtanulnak együtt ját­szani óvodások és nagypa­pák? Így történt. A jászkiséri művelődési ház idestova egy esztendővel ezelőtt csatlakozott a Nép­művelési Intézet „nyitott ház” elnevezésű kísérleti programjához. A jászkiséri intézmény eredetileg a falu lakosságának harminc év fö­lötti — legkevésbé mozgósít­ható — rétegeinek bevonását tűzte ki célul. Hamarosan kiderült, hogy „direkt” mó­don bizony nem nagyon „mozdíthatók”, így azután a programok szervezőinek fi­gyelme fokozatosan a legki­sebbek felé fordult. És — természetesen — szüleik, nagyszüleik felé is. Tavaly június óta „játékház” a jász­kiséri művelődési otthon: reggeltől estig nyitva áll, a gyerekek (és nem gyerekek) egyenként vagy csoportosan bemehetnek, játszhatnak, ját­szani tanulhatnak. Külön tá­mogatásból rengeteg játékot vásárolt az intézmény. A kezdetekre így emlékszik Győri Jánosné, a művelődési ház igazgatónője. — A sok játék az újdon­ság erejével hatott — a gye­rekek majd szétverték a há­zat. Aztán az újdonság vará­zsa hamar szertefoszlott, de ekkorra már a gyerekek egé­szen otthonosan érezték itt magukat. Hozzáfoghattunk — a kötetlenség meghagyása mellett — a rendszeres prog­ramok megvalósításához, Következő akadály: az országos döntő — Verseny után sokan megkérdezték, a felkészülés vagy a szerencse segített ab­ban, hogy első helyen végez­tem a Szakma Kiváló Tanu­lója verseny megyei döntő­jén. Azt mondtam akkor is, amit most: nem árt, ha elkí­séri az embert a szerencse, de ne az legyen az egyedüli kísérője. Csak szerencsével ugyanis nem lehet egy vizs­gadarabot kiesztergálni, oda felkészülés kell, sok tanulás és ami a legfontosabb: szak­maszeretet. A verseny leg­szebb pillanata volt, amikor olvasták a nevem, Ihogy a résztvevő 17 esztergályos ta­nuló közül Elek Gyula az Aprítógépgyár harmadéves tanulója lett az első. Hogy miért éppen az esz­tergályos szakma ... ? Nagy- apáéknál nevelkedtem, tata is vasas ember, innen az Ap­rítógépgyártól ment nyugíj- ba. Gyerekkoromban sokat lábatlankodtam körülötte, amikor otthon egy-egy vas­darabból próbált kihozni va­lamit. Ott jöttem rá, hogy a kemény fém milyen engedel­amelyeknek a lényegét per­sze a közös játék képezte. A tanévkezdés után aztán megkapta jelenlegi formáját az a sajátos gyermekfoglal­koztatási rendszer, amelyben valóban sok a kísérleti elem is. Lássuk a „rendszer” rész­leteit! A kedd az óvodások napja: óvónők felügyelete mellett zajlanak a foglalko­zások — sohasem egyformán. Csöppnyi irányítással rajzol­nak, ragasztanak, báboznak, babáznak a gyerekek. Az anyagok, amiket a foglalko­zásokon használnak, a lehető legegyszerűbbek. Természe­tes anyagok: kukorica, nap­raforgó, babszem, gesztenye, falevél, csuhé, raffia, kuko- ricaszárízík. A műanyagok korában gyönyörű ajándék a szemnek és főleg a világgal ismerkedő tapintó ujjaknak egy cső kukorica, egy hegyes Csuhé — copfos babák végű napraforgószem, az aranysárga, bütykös kukori­caszár. Fontos játékok a gye­rekeknek. Győri Jánosné egy apró eseményt idéz fel: „Az egyik óvodás azért sírta ma- szatosra magát, mert a szár­izik szeletekből készített gyöngysora kicsire sikeredett és addig erőlködött, hogy a nyakába tegye, amíg a lánc szétszakadt.” Szerdán az alsó tagozatos bábkészítőké a művelődési ház egyik klubja. A foglal­kozásokon készített bábokat messé válik annak a kezében, aki bánni tud vele. Ezért vá­lasztottam az esztergályos szakmát. Az Aprítógépgyárban min­den megvan ahhoz, hogy jó szakember váljon belőlünk. Jól felszerelt tanműhelyben, a világ sok táján ismert, kü­lönböző rendeltetésű beren­dezéseket gyártó korszerű gépek és gazdag tapasztala­tokkal rendelkező a fiatalok nyelvén is beszélő — szakok­tatók segítségével tanuljuk a szakmát. Nem véletlenül mondtam, hogy a mi nyelvünkön beszé­lő felnőttéktől tanuljuk a mesterséget. Szebeni Józsi bácsi — a szakoktatónk — például már elsőéves ko­runkban úgy beszélt és bánt velünk, mint a felnőttekkel. hazavihetik a gyerekek. Ök is majdnem kizárólag termé­szetes alapanyagokat hasz­nálnak. A klubszoba sarká­ban rögtönzött kiállításon gyönyörű csuhé-hajú, csutka- királykisasszonyt láthat­tunk ... Csütörtökön a hon­ismereti kutatócsoport felső- tagozatos, pénteken és szom­baton pedig az 5—6. osztá­lyos népi díszítőcsoport tag­jai tartanak foglalkozást. Utóbbiak — sok egyéb mel­lett — gyönyörű játékokat is készítenek — természetesen Csete Balázs gyűjtései alap­ján. Ki gondolta volna: a méregdrága, felhúzós, elekt­romos, automata játékoknál nagyabb becsületük 1 van a kukorica hegedűknek, nö­vényszárakból eszkábált csi­kóknak, zsiráfoknak. A heti program ezzel ko­rántsem teljes. A filmvetíté­sek, az Állami Bábszínház gyakori előadásai, a műsoros délutánok, a Filharmónia if­júsági hangversenyei ugyan­úgy hozzátartoznak, mint a szülők bevonásával rende­zett közös foglalkozások. Ki­derült: a felnőttek is szíve­sen játszanak. (Ez is igen fontos eredménye a kísérleti programnak.) A nagyapák, nagymamák is. A bábszín­házba a gyerekek -elviszik megmutatni az otthon, szü­lőkkel együtt készített sík­bábokat; az iskolás táskák mélyén ott vannak a nagy­mamák készítette kabala­rongybabák. A következő — február 23-i — nyílt nap, az előjelek szerint a nagypapá­ké lesz: sárkány és gólyaláb készítést tanulhatnak tőlük az unokák. * * * A jászkiséri művelődési ház tehát játékház lett: két­száz-kétszázötven gyerek rendszeres látogatója az in­tézménynek, élményeiket, igényeiket hazaviszik a fog­lalkozásokról. A jászkiséri létesítmény adottságai alig érik el az át­lagost, mégis — viszonylag rövid idő alatt — jó ered­ményeket ért el, nem jelen­tős anyagi „ráfordítással”. Titok nincs: a foglalkozáso­kon felváltva felügyel tíz pe- ' dagógus (óvónők, tanítók, ta­nárok), s az általános iskola vezetése mindenben segítsé­get nyújt. Vagyis: nyitott az iskola is. A jászkiséri „játékház” minta* példa lehet: az or­szágban kétezernyolcszáz ilyen típusú intézmény mű­ködik; ezek közül jó néhány Szolnok megyében ... Szabó János Ez arra kötelezett, hogy mi is felnőttként viselkedjünk, tanuljunk, dolgozzunk. Sose mondta, tetteivel mégis meg­érttette velünk, hogy nem „szégyen”, ha pontos a fia­tal, nem stréber az, aki szor­galmas, hogy legalább olyan büszke lehet egy szakmun­kástanuló arra, hogy jól csi­nálja azt, amit rábíztak, mint mondjuk olyasmire, hogy... futnak utána a lányok. Terveim? Várom a rajzot, hogy elkezdhessük a felké­szülést az országos verseny­re, jó lenne azok között len­ni, akiknek versenymunkája egyet jelent a szakmunkás- vizsgával. Utána pedig mint esztergályos folytatom a munkát az Aprítógépgyár­ban. — illés — Szombaton délután Túrke- vén, a Vörös Csillag film­színházban megnyitották az idei „Filmnapok falun” me­gyei rendezvénysorozatot. A megnyitó nagy számú érdek­lődő közönségének levetítet­ték — az országos bemutató előtt — Rényi Tamás Élve vagy halva című új filmjét. A túrkevei nyitánnyal szinte egyidőben a megye más tele­püléseinek mozijaiban az új, valamint az utóbbi három évtized magyar filmjei ke­rültek a vászonra. A kéthe­tes programban többek kö­zött az Allegro Barbarót, a Magyar Rapszódiát, a Rossz­embereket, a Trombitást, az Erődöt, a Tanút, a Különös házasságot, a Körhintát néz­hetik meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat ke­retében számos — országos A Ságvári Endre Szak- szervezeti Művelődési Köz­pont Művelődés munkahe­lyeken című kiadványsoro­zatának harmadik füzete látott napvilágot. A kiad­vány célja ezúttal is az útmutatás, a tanácsadás; a tapasztalatok elemzésével, a jó példák bemutatásával a munkahelyeken folyó köz- művelődési munka segítése. A kiadvány első fejezeté­ben értékeléseket, elemzé­seiket Olvashatunk. Egy írás az elmúlt év nyarán meg­rendezett zebegényi alkotó­tábor tapasztalatait értékeli. Tobbék között megállapítja, hogy ma már egyre többen látják és értik, hogy a mun­kahely nem csupán a ter­melés színtere, hanem az oktatás és a közművelődés bázisa is. Ezt támassza alá az is, hogy a zebegényi tá­borba ötvenöt vállalat küld­te el a munkahelyi művelő­dés kérdéseivel foglalkozó munkatársait, s ezzel lehe­tővé tette számukra újabb — a gyakorlatban jól hasz­nosítható — ismeretek meg­szerzését. A munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyének megyei tapasztalatait elem­zi a következő cikk, és ki­emeli, hogy a versenyt óriá­si érdeklődés kísérte. A két évvel ezelőtti tizenegy fia­Üj ismeretekkel gazdagít­ják, sokoldalúbbá teszik a képet korunk egyik legna­gyobb zeneszerzőjéről azok a könyvek, elemzések, doku­mentumgyűjtemények, ame­lyeket a közelgő Bartók cen­tenárium alkalmából jelen­tetnek meg a könyvkiadók. Már az idén több, a nagy- közönségnek szóló mű újabb kiadása lát napvilágot a Ze­neműkiadónál. Ismét kapható lesz a Bartók breviárium, amely a művész írásaiból, a kortársak visszaemlékezései­ből, kritikákból és levelekből nyújt válogatást, valamint Kroó György Bartók kala­uza, amely zenekari, színpa­di és kamaradarabjainak ke­letkezéstörténetét, forma­nyelvét, és „költői” világké­pét elemzi, segítséget adva a koncertlátogatóknak a mű­vek megértéséhez. A zenebarátoknak különle­ges csemegét jelent majd két Bartók kotta hasonmás ki­adása. Az 1926-ban írt Zon­goraszonáta kéziratában lát­ható javítások, változatok alapján az alkotás folyama­ta is nyomon követhető. A hegedűre és zongorára írt Andante fakszimile kottája pedig egyben a mű első nyil­vános publikációja lesz. Emellett Bartók Béla min­den eddig megjelent kottá­bemutató előtti — filmvetí­tést és ankétot tartanak. A mezőtúriak február 19-én Rózsa Jánossal, a „Vasárnapi szülők” rendezőjével talál­kozhatnak, a jászberényi Ta­nítóképző Főiskola hallgatói­nak vendégei pedig február 25-én Gulyás Gyula és Gu­lyás János, a „Vannak vál­tozások” című film alkotói lesznek. A kunmadarasiak a „Koportos” című film ren­dezőjével, Gyarmathy Líviá­val beszélgethetnek a vetítés után, a jászapátiak pedig Szántó Erikával, a „Bizalom” forgatókönyvének egyik író­jával. A filmnapokat több tele­pülésen kiállításokkal teszik színesebbé, a művelődési ott­honokban pedig díjnyertes amatőrfilmeket mutatnak be. tallal szemben, most ötven­nyolc vers- és prózamondó lépett pódiumira. (Az írás megjelenése óta bonyolítot­ták le az országos területi középdöntőt, amelyről öt Szolnak megyei fiatal jutott tovább az országos döntőbe. A szerk.) A fejezet utolsó írása az „Ilyennek láttam szüleim munkahelyét” . című megyei gyermekrajz-pályá- zat és kiállítás tapasztala­tairól szól A második fejezet ajánlá­sokat, javaslatokat tartal­maz. így például a szakszer­vezeti alapszervezeteknek a munkahelyi művelődés ter­vezéséhez. majd pedig a me­gye vállalatainak, üzemei­nek az „Élni tudtunk a sza­badsággal” című vetélkedő- sorozaton való részvételhez ad útmutatót. Többek kö­zött ebben a fejezetben ol­vashatunk a szolnoki vál­lalati művelődési bizottsá­gok klubjáról, céljaikról s idei terveikről és a mun­kásszállókon végzett köz­művelődési munka új lehe­tőségeiről, az úgynevezett munkásszállási körműsorok- ról is, amelvek felölelik a film. képző- és iparművé­szet, a népművészet, a tu­dományos és politikai is­meretterjesztés legkülönbö­zőbb területeit. ját folyamatosan utánnyom- ják a szükséges példányban, s az év végére katalógus is készül e kiadványokról. A Zeneműkiadó tervei sze­rint jövőre, a centenárium évében számos, nagy jelen­tőségű művel gyarapodik a Bartók-irodalom. If j. - Bartók Béla szerkeszti a zeneszerző mintegy 700, eddig kiadatlan leveleinek gyűjteményét, s ugyancsak ő a szerzője annak az életrajzi kötetnek, amely a teljes családi és a Bartók- archívumban található doku­mentumanyag, felhasználásá­val szinte napról napra kísé­ri végig a művész életútját, alapvető forrásmunkául szol­gálva a kutatóknak. A 100. évfordulóra napvi­lágot lát a Corvina „Árion” című idegen nyelvű soroza­tának újabb kötete is. Ebben külföldi írók, költők vissza­emlékezései, versei idézik az egyetemes művészet nagy alakját. Tallián Tibor a leg­újabb kutatási eredmények felhasználásával ír portrékö­tetet a Gondolat Kiadó „Szemtől-szembe” sorozatá­ban az Akadémia Kiadó pe­dig a Magyar népdalok — több kötetre tervezett — gyűjteményének elindításá­val emlékezik a nagy zene­szerzőre a centenárium al­kalmából. Munkában az alsótagozatos bábkészítők Fotó: TKL Tapasztalatok, elemzések Ötletek, módszerek forrása Kiadvány a munkahelyi művelődésről A 100. évfordulóra Ismét kiadják a Bartók breviáriumot Kották hasonmás kiadásban Elek Gyuszi „szerencséje”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom