Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! Üzemi „kozmetikusok” A levegő parázslik. A fő­mérnök kardoskodik igaza melleit, az elnök legyint: „Ide ne jöjjön senki refor­málni. .. Ne tátsa a száját a portánkon...” A jelenet meglepő volt. már csak azért is, mert néhány héttel ko­rábban arról beszélt a kis­üzem vezetője, hogy nincs szakemberük elegendő. Ak­kor azért fortyant fel. mert a felsőbb illetékesek elő­terjesztette éves tervben ez állt: „A korábbinál fokoza­tosabb figyelmet kell fordí­tani a közgazdasági elem­zésekre. ..” Azt emlegette az elnök, hogy ne közgaz­dászt. hanem egy jó köny­velőt szerezzen neki valaki. Való igaz, a kisebb vagy az úgynevezett középüze­mek többsége szakember- hiánnyal küszködik. Az egy főmérnökön kívül nagyon kevés olyan kisüzemet talá­lunk a megyében is, amely­ben mérnökök, üzemmér­nökök sokasága végezné a termelés előkészítését. irá­nyítását. Kérdezhetnénk, reális-e az igény? S min­dennek mi köze a békétlen- kedő. portáját idegen tekin­tetektől féltő szövetkezeti el­nökhöz? Az igény jogossága bizo­nyítható egy adattall: Szol­nok megyében például a szö­vetkezetek az anyagi javak megtermeléséből mintegy 2 milliárd forinttal részesed­nek. A szám önmagáért be­szél, dg ennél sokkal többet mondana az a jó néhány újságoldalnyit kitöltő felso­rolás, amely arról szólna, kikkel kooperálnak ezek a kisüzemek, mennyi nagy gyár termelésébe „dolgoznak be”. A varázsszó: a konver­tálhatóság, vagyis ami kü- lönlegessé teszi a szóban- forgó kis gyárakat, vállal­kozásokat a „nagyokkal” szemben — ez a rugalmas­ság. Automatizálni, gépesí­teni kell itt is, mint a „na­gyokban”, de csak olyan mértékig, amíg ez nem te­szi merevvé az üzemi me­chanizmust. Megtalálni az optimumot, ésszerű munka­rendet, szervezést kialakíta­ni — ehhez már egy fő­mérnök és néhány technikus nem elég. Az elnök képze­letemben összedörgöli hü­velyk- és mutatóujját. Ugyan ki tudná finanszírozni az ilyen munkákhoz szükséges szellemi többletet? Igaza van. egy-egy kisebb üzem aligha képes fenntartani pél­dául néhány szakmérnököt foglalkoztató gyártmány- fejlesztő csoportot. Arról nem is beszélve, hogy mun­kával sem tudná ellátni eze­ket a szakembereket. A megoldást itt is a szö­vetkezés hozza. Példa erre a szervezők ténykedése. Az OKISZ Szervezési és Szá­mítástechnikái Vállalatának szakemberei már megyénk­ben is tevékenykednek, az idén például egyebek kö­zött a szolnoki BÖRTEX komplex üzem- és munka- szervezési feladatain dolgoz­nak. Az év eleji KISZÖV- fcüldöttgyűlésen az egyik építcüzem képviselője fel­állt. és elmondta: „nehéz kiállni a nagy vevők között betonelemért egy kis terme­lési kapacitású szövetkezet­nek”. Elhangzott viszont az is. hogy az építéssel fog­lalkozó szövetkezetek tár­sulása. amely nemrégiben alakult meg. a beszerzésnél is segít. A kisüzemeknek tehát vál­toztatniuk kell profiljukon, arculatukon, a kozmetikusok munkája azonban nem fel­tétlenül jelent létszámnöve­lést. Hajnal József PÁRTÉRTEKEZLETEKRŐL JELENTJÜK Elénk, tartalmas vita Vasárnap a szolnoki, a jászberényi já­rás, Jászberény város és az Alföldi Olaj­ipari pártbizottság kommunistáinak ta­nácskozásával befejeződtek a megyében a járási, városi pártértekezletek. Valameny- nyi tanácskozásra a felelősségteljes szám­vetés, az őszinte légkör volt jellemző. A pártértekezletekről szóló tudósításainkat lapunk 3. és 4. oldalán közöljük. Felvételünk Szolnokon, a megyei párt- bizottság épületének nagytermében ké­szült, a szolnoki járás kommunistáinak értekezletén. A festőüzemben, Kunhegyesen A csarnok régi—mégis új MEGSZŰNTEK A MUNKAÁRTALMAK A pokol bugyrait idézte egykor az Alföldi Szilikát­ipari Vállalat kunhegyesi gyárának festéküzeme. Mindössze egy tető védte a vörösbama, szálló porban derengő alakokat az esőtől, hótól. Csak a legelszántabb emberek vállaltaik itt mun­kát. és az aránylag elfogad­ható fizetések ellenére is átjáróház volt a munkahely. Szégyenfoltja — így emle­gették — ez a Kunság üze­meinek. A festéküzem elé odake­rülhet az „egykori” jelző, hiszen tavaly októbertől mű- anyagüzem dolgozik a he­lyén. A tetőszerkezetről le­mosták a festéiknyomokat, a színt most üveg oldalfa­lak határolják, hatalmas szellőzőrendszert alakítottak ki az esetleg káros sztirol- gőzök eltávolítására. (A technológia ugyanis annyira új még. hogy nincs orvosi tapasztalat a lehetséges ár­talmakról !) A vadonatúj csarnokban színes, mintás munkaruhában asszonyok serénykednék. Az új, — az üvegszál erősítésű edény­gyártás — kiszorította a gazdaságtalan régit. Zsoldi Sándor főművezető: — Tavaly nyáron szerző­dést kötöttünk a Vasipari Kutatóintézettel, dolgozói a leszerelt gépeket Zagyvaró­nára szállították. Ezután alakult ki az egész fedett terület egybarmadán az új csarnok — 570 négyzetmé­teren. Nemcsak a termelés alapterülete nőtt meg je­lentősen, de a magasabb csarnok nagyobb méretű gyártmányok elkészítését is lehetővé teszi. Megszüntet­hettük a két műszakot, és a további területbővítés le­hetősége is esélyt nyújt ar­ra. hogy növeljük gyártmá­nyaink mennyiségét. — Most az Egyesült Izzó nagykanizsai beruházásához, és a tatabányai Delta szö­vetkezethez szállítunk. Bái- egyelőre elég a munkás­kéz, már most készülünk arra az időre, amikor el­kerülhetetlenül gépesítenünk kell. A Műszaki Kutatóin­tézettel közösen dolgozik fejlesztőcsoportunk a gépi rendszer kialakításán. Bodnár Ferencné, egyko­ri csipkeverőnő, ősz hajával ritkaságnak számít a fia­talok között. Az orvos javasolta, hogy a lábaim miatt hagyjak fel az ülőmunkával. Kilenc évig dolgoztam takarítónő­ként. most két éve kezdtem az új munkát. Hogyan ta­nultam bele? Az ügyesség jön magától. Nekem a két műszak is jó volt. a lá­nyom a BHG-ban szintén váltóműszakban dolgozott. el tudtuk osztani a gyer­mekfelügyeletet. a házimun­kát. De így is eléri a há­romezret a fizetés, nem pa- naszkodhatam. A gyanta szagát meg lehet szokni, nem ártalmas, nem is tűz­veszélyes. Csak az elővi­gyázatosság miatt kötelező az orvosi vizsga is, féléven­ként. A munka pedig köny- nyű és szép; a kezem ala­kítja az üvegoaplant töl­csérré, tartállyá. Nemcsak a szomszéd, a budapesti híradástechnikai gyár örül, hogy finomszerel- vényeire nem száll többé a por. A festékport szívó fér­fiak most a Középtiszai Ál­lami Gazdaság bánhalmai betonüzemében dolgoznak tovább, egészséges munka- körülmények között. K. I. Púja Frigyes Tokióban A japán kormány meghí­vására tegnap délelőtt négy­napos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett Púja Fri­gyes, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere. A magyar diplomácia vezetője, aki viszonozza szigetországi partnerének korábbi buda­pesti látogatását, találkozik Ohira Maszajosi kormány­fővel, két alkalommal ta­nácskozik Okita Szaburo külügyminiszterrel a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről, valamint a két­oldalú kapcsolatokról. A magyar külügyminiszter megérkezése után felkeres­te Jaszui Kent, a törvény- hozás felsőházának tavaly nyáron küldöttség élén Ma­gyarországon járt elnökét, s ez alkalommal tolmácsolta neki Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének üd­vözletét. Az, első napi program vá­rosnézéssel folytatódott. Pú­ja Frigyes tegnap este ha­zánk nagykövetségén talál­kozott a tokiói magyar ko­lónia tagjaival. Ünnepi megemlékezés a magyar-szovjet barátsági szerződés aláírásának évfordulóján Történelmi jelentőségű megállapodás, a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 32. évfordulójáról emlékez­tek meg hétfőn a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság székházában. Az ünnepségen, részt vett Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Nagy Mária, az MSZBT főtitká­ra, valamint Vlagyimir Ja- kovlevics Pavlov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. Hajnal Kornél, az MSZBT ügyvezető elnökségének tag­ja ünnepi beszédében hang­súlyozta, hogy az elmúlt harminckét évben hazánk életében felbecsülhetetlen jelentőségű volt a Szovjet­unió segítsége, politikai, gaz­dasági és kulturális téren egyaránt. Az 1969-ben meg­újított szerződés tovább mé­lyítette a két ország kap­csolatát, és újabb távlato­kat nyitott a kölcsönösen előnyös együttműködésben. Vlagyimir Jakovlevics Pavlov a szerződés jelentő­ségéről szólva hangsúlyozta: egyre hatékonyabban való­sulnak meg a szocialista in­tegráció elvei gazdasági kap­csolatainkban, mind széle­sebb körűen hangolják ösz- sze a népgazdasági terve­ket, s egyre jobban fejlődik, mélyül a szovjet és a ma­gyar ipar kooperációja, spe­cializálódása. Az utóbbi években szakadatlanul bő­vültek az országaink közötti kölcsönös áruszállítások. Az idei évre tervezett árucsere értéke meghaladja az 5 mil­liárd rubelt. Nagygyűlést tartott tegnap a Moszkvai Izzólámpagyár kollektívája a magyar—szov­jet barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés aláírásának 32. évfordulója alkalmából. Jogsegélyszolgálat 55 megyei vállalatnál Munkaügyi vita Kölcsönigénylés Óvodai elhelyezés A SZOT-elnökség által ki­adott irányelvek alapján 1976-ban 55 megyei üzem­ben, gyárban, vállalatnál, termelőszövetkezetben ala­kították meg a szakszerve­zeti jogsegélyszolgálati iro­dákat, amelyekben azóta is a dolgozók megelégedésére munkálkodnak. A jogsegélyszolgálat meg­szervezésének szükségessé­gét a következő adat is bi­zonyítja: az irodákban ed­dig már íöbb mint 10 ezer ügyben intézkedtek, adtak jogi tanácsot, felvilágosítást, illetve biztosítottak jogi kép­viseletet különböző ügyek­ben a hozzájuk fordulóknak. A jogsegélyszolgálat segítet­te — és segíti ma is — a dolgozók államigazgatási, polgári jogi. szakszervezeti ismereteinek bővítését is. A munkahelyeken a jog­segélyszolgálat mint bizott­ság dolgozik. Tagjai meg­felelő politikai, szakmai is­meretekkel rendelkeznek; jogi, munkavédelmi, közgaz­dasági, munkaügyi és társa­dalombiztosítási szakembe­rek nyújtanak segítséget az ügyintézésben. Munkájukat mindenütt a szakszervezeti bizottságok irányítják, elle­nőrzik, minden évben beszá­moltatják a szolgálat veze­tőit, értékelik munkájukat. A jogsegélyszolgálati iro­dákban meghatározott na­pokon rendszeresen fogadó­órákat tartanak, amelyeknek időpontja igazodik a válla­latok munkarendjéhez, a műszakbeosztáshoz. Vidéki telephelyekkel rendelkező vállalatoknál úgy oldják meg a dolgozók ügyintézését, hogy „kihelyezett” fogadó­órákat tartanak a gyáregysé­gekben. Így a jogsegélyszol­gálatnak — ilyen esetekben — nincs mindennapos kap­csolata a dolgozókkal, • az ügyintézők munkája általá­ban csak a félfogadásra kor­látozódik. Éppen ezért az ilyen vállalatoknál keresik a megoldást, amellyel a központtól távol dolgozók ügyeit minél gyorsabban, szervezettebben tudják in­tézni. Akik a jogsegélyszolgálati iroda ajtaján bekopognak, és felvilágosítást, segítséget kérnek, többségükben — 75 százalékban — fizikai munkások. Leggyakrabban munkajogi problémák meg­oldásában kérik az ügyinté­zők közbenjárását. (Az üze­mekben, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél csökkent a munkaügyi viták száma a jogsegélyszolgálat bevezeté­sével. Alaposabbá, szaksze­rűbbé vált a munkaügyi-bí­róságokhoz kerülő fellebbe­zések előkészítése is!) A társadalombiztosítás külön­böző területeivel — családi pótlék, táppénz, gyermek­gondozási segély, nyugdíj­kérelem — függ össze az ügyek 9—10 százaléka, 15 százalék a családjogi, állam- igazgatási. 25 százalék pedig polgári jogi jellegű ké­rés. A jogsegélyszol­gálat bizottságok érdemi módon vesznek részt az olyan tanácsi hatáskörbe tartozó ügyek intézésében, mint a lakásigénylések, épí­tési engedélyek rendezése. Több esetben intézkednek a dolgozók gyermekeinek böl­csődei, óvodai fölvételében, képviselik, segítik a kénye­sebb természetű gyámható­sági ügyeket. Szabálysértési, valamint büntetőjogi ügyek­ben a dolgozók csak elvétve fordulnak a szakszervezeti j ogsegélyszolgálathoz. — sze — Az „új” műanyag-csarnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom