Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 16. tudomány Számítógép a kórházban A számítógépek egyre jobban mindennapi eszközökké válnak az élet minden területén, így az orvostudományban is. A számítógépek első orvosi felhasználására 1957-ben. az USA Michigan Egyetemén történtek az első kísérletek: az 1954-ben bevezetett Salk- féle gyermekbénulás elleni védőoltás több millió emberre vonatkozó adatait dolgozták fél, amelyek kiértékelése gép nélkül kilátástalan volt. Később, ugyancsak az USA-ban, a szívinfarktust megelőző négy gyógyszer hatásának számítógépes elemzését végezték el. Igen alkalmasak a számítógépek a betegségek felismerésére és egymástól való elkülönítésére is: az első orvosi alkalmazások egyike a „bajmegállapító” komputer volt. A diagnosztika gépesítését több tényező is elősegíti. A becslések szerint mintegy 2000 betegséget ismer az orvostudomány, a tünetek száma azonban ennél jóval kisebb, hiszen a a betegségek azonos tünetek különböző kombinációinak tekinthetők. Az egyes kórformák tüneteit tehát egy komputer memóriaegysége képes elraktározni (egy 25,4 cm átmérőjű magnószalagtekercsen több mint 5 millió információegység helyezhető el). A diagnózishoz szükséges adatok is köny- nyen lefordíthatok a gép nyelvére, a kettes számrendszerbe. A számítógép nemcsak „kikérdezi”' a beteget, hanem meg is vizsgálja, még-1 hozzá gyorsan és igen alaposan. Bár ma még nem tud minden vizsgálatot elvégezni, de egyre többre képes, és ezért egyes vizsgálatokat a modem kórházakban teljesen a számítógépekre bíznak. Az egyszerű összehasonlító kiértékeléseknél azonban a komputer ióval többet is tud, ha megtanítják rá. képes például a fehérvérsejteket megszámolni és osztályozni. Ez a nagy figyelmet igénylő, fárasztó és időigényes munka eddig orvosi feladat volt, az USA-ban például évi 200 millió dollárba került az erre fordított munkabér. Ma az USA legtöbb kórházában számítógép „tapogatja le” a vérleletet. Ma már számos más orvosi területen is hasznos segédeszközzé váltak a kisebb- nagyobb teljesítményű számítógépek a gyógyító munkában. Csehszlovákiában, a brnói Traumatológiai Kutató Intézetben számítógép (M 6000) raktározza a betegek életműködésére (vérnyomás, EKG, hőmérséklet stb.) vonatkozó adatokat . Ausztriában Biztonságos alagút Elektronika szabályozza a forgalmat Ausztriában, Spittal an der Drau és Villach között húzódik ai 750 méter hosszú Wolsberg-alagút, Az teszi nevezetessé, hogy a legmodernebb biztonsági berendezésekkel szerelték fel. Elektronika szabályozza a forgalom sűrűségét. A bejárati lámpák pirosat mutatnak, ha az alagútban haladó járművek száma meghaladja a megengedett maximumot, vagy ha valahol toillódás van. Az alagút elektronikusain vezérelt világítása alkalmazkodik a mindenkori természetes fényviszonyokhoz. Elektronika ellenőrzi az alagút levegőjét, méri a széndioxid mennyiségét, s attól függően automatikusan szabályozza az elszívó szellőzőgépek működését Tűz esetén elektronikusan vezérelt tűzjelzők értesítik a tűzőrséget Spiitalban és Vil- lachbae. Az alagútfalak hosszában fülkék vannak, bennük segélyhívó berendezések. A telefont riasztóberendezés egészíti ki: négy gombján az orvost, a rendőrséget, az üziemzavart helyreállító szerelőket, illetve a tűzoltóságot jelző szimbólumok teszik mindenki számára érthetővé, hogy szükség esetén melyiket 'kell megnyomni. Bármely riasztó- gomb megnyomásakor villanófények is bekapcsolódnak, amelyek az alagútban haladó autósakat arra figyelmeztetik, hogy valahol az alagútban zavar van. Áramkiesés esetén az alagúton kívül elhelyezett aggregátorok automatikusan átvesz:k az alagút áramellátását. Minderre azért van szükség, mert az alagutakban a karambolok vagy más balesetek sokkal veszélyesebbek, mint a nyílt úton: sok járművet érinthetnek, és nehezebb a mentés. Ha például tűz üt ki, nagy a veszélye annak, hogy az gyorsan tovaterjed. hiszen az alagútban erőteljes légáramlatot tartanak fenn, hogy a kipufogógázokat folyamatosan eltávolítsák. Mélytengeri kábelek A távközlési mesterséges holdak már átvették az in- terkontinentáLis víz alatti kábelek szerepét, de teljes egészében sohasem szorítják ká őket. Erre utal az is. hogy még mindig egyre újabb mélytengeri kábeleket süllyesztenek te az óceán fenekére, ami nem csekély költséggel jár. Az egyik legutóbb létesített víz alatti távkábel, amely Európát Dél-Ameriká- val köti össze (a Kanári-szigetek érintésével), közel 7000 kilométer hosszú, s 33 kiegyenlítő- és 503 erősítőegységet tartalmaz; egyidejűleg 1840 telefonbeszélgetés folytatható rajta. Elképzelhető, hogy milyen komoly ösz- saegbe került ez a Kolum- buszról elnevezett kábel, de a szakemberek szerint viszonylag gyorsan megtérül az ára. A kábelfektetést speciális hajók segítségével végzik, amelyek esetenként a hibák helyének meghatározására és a tergerből kiemelt kábelrészek megjavítására is vállalkoznak. Amennyiben nagy mélységben fekszik a kábel speciálisan e célra kifejlesztett arabotokat bocsátanak te a hibahely pontos felderítésére. Jóllehet a víz alatti kábelbe beépített közbenső erősítőket nagy megbízhatóságú alkatrészekből szerelik össze, ha ritkán is, de előfordul a meghibásodásuk. Ekkor először a beépített tartalék-erősítő lép működésbe, s ha az is felmondaná a szolgálatot, javítás céljából ki kell emelni az adott kábelszakaszt. Ezenkívül az okozhat még problémákat, ha halászhálókkal megsértik a víz alatti kábeleket. Az angol „Mercury” kábelfektető és -javító hajó, annak műszertenne, ahol lebocsátásra készítik elő a kábelbe 10—15 kilométerenként beépítésre kerülő erősítő-egységeket. Miniatűr áramkörök A tű fokán is átfér egy parányi, számitógépben használt lapka Kortársai vagyunk annak a folyamatnak, amelyben a tranzisztorok kis energia- és helyigényük, valamint szinte korlátlan élettartamuk jóvoltából gyors ütemben szorítják ki az elektroncsöveket az elektronika majd minden területéről. Sőt ott tartunk, hogy a szoros értelemben vett tranzisztorok is kiszorulóban vannak: ma már egy olyasféle nagyságú tokba, amekkora egy hagyományos tranzisztorfoglalat, teljes feladatokat. ellátó integrált áramkörök is beépíthetők. Kezdetben a germanium egyeduralkodó alapanyag volt az integrált áramkörök gyártásában. Mintegy 10—15 éve került át a súlypont a szilíciumra. Ma kiterjedt kutatás folyik újabb félvezető anyagok után. és mihelyt egy további félvezető elem (gyémánt, szürke ón, szelén, tellur), vagy vegyület gyártási technológiája megfelelően tökéletesedik, rögtön kiderül, hogy egyik-másik feladatra előnyös, másra hátrányos a használata. Napjainkban fejlesztik például a gyémánt tranzisztort, amely magas hőmérsékleten bizonyult előnyösnek. Egy bonyolult áramkört tartalmazó lapkának (például amilyen a zsebszámológépekben is van) a megtervezése szerfelett komoly számítógépes előkészítést kíván. A technológia egyszerűsítése miatt fontos, hogy az összes elem megfelelő fémes összeköttetéseit egyetlen fémrétegből lehessen megépíteni. Ennek a végrehajtása nem könnyű, megköveteli például a matematika egyik ágának, a topológiának tüzetes ismeretét. Néhány éve még sokan sikertelenséget jósoltak ennek az irányzatnak, mondván, hogy az egy lapkára tömörített elemek számának a növekedésével rohamosan növekedni fog a selejt is. A jóslat nem vált be, bár igaz, hogy a mai félvezető- gyárak helyiségei az orvosi műtőknél is tisztább, porta- ianított, légkondicionált laboratóriumok, s így megakadályozzák, hogy a .porszem méretű elemekre igazi porszemek tapadjanak a gyártás közben. Az ilyen gyárban dolgozók is csak különleges öltözékben dolgozhatnak. A fény görbe útja Képünkön: olyan gégecsőbe bújtatott száloptika, amelyet fényképészeti célra állítottak elő nyugatnémet szakemberek. Fényképezőgéphez, filmfelvevőgéphez csatlakoztatva azokkal bárhová be lehet pillantani, s még a fényképezendő tárgynak háttal állva is lehet felvételeket készíteni A száloptika alig másfél évtizedes múltú nagyszerű eleme az optikai műszer- gyártásnak. Működési elve ismert fizikai jelenségen alapul. Ha hengeres üvedrúd egyik véglapjára fénysugár esik, akkor a visszaverődés következtében nem lép ki az oidalfelületen, hanem _ a rúd belsejében többször visszaverődve csak a másik véglapon hagyhatja el azt. A rudat persze vékony, hajlékony üvegszálként is elképzelhetjük, s ha még le- heletfinoman bevonattal is ellátják, a szálak sokasága fényvezető köteggé egyesíthető, mélynek segítségével rendkívül jó hatásfokkal vezethető a fényenergia teljesen tetszőleges úton, hasonlóan a villamos energia fémhuzallal történő vezetéséhez. Ha a szálköteget úgy készítik el, hogy az egyes szálak helyzete és sorrendje a köteg mindkét végén azonos legyen, akkor ún. rendezett száloptikai kötegel kapnak. Ez lehetővé teszi nemcsak a fény, hanem a szálak átmérőjének megfelelő képpontokra bontva az optikai kép tetszőleges görbe úton történő továbbítását is. Amióta meg tudták oldani a rendkívül kényes, finom munkát igénylő száloptikák gyártását, alkalmazásuk forradalmasította az optikai műszergyártás bizonyos területeit. Egyre-másra születtek a száloptikás megvilágítású, úgynevezett „hidegfényű” műszerek, főként gyógyászati használatra. Kiderült, hogy az üregvizsgáló készülékeknél is jó hasznát lehet venni a fényvezető üvegszálkötegeknek. E szerepkörében ipari és orvosi alkalmazására egyaránt sor került. Ideiglenes mikrolánc A tévéadások egy része az országnak valamely — a tévé budapesti központjától távol lévő — helyszínéről, esetleg külföldről történik. A kapcsolatot ilyenkor a központtal a mikrolánc biztosítja. A mikrolánc mikrohullámon sugárzó televíziós adóvevő készülékek egymásutánjából, láncolatából áll. Ezek a láncszemek egymástól 50—100 kilométerenként magasabb épületekre, helyekre vagy tévéadók acéltornyára vannak felerősítve. Feladatuk a mikrohullámok vétele, erősítése és tovább- sugárzása. A láncsqron több adó-vevőn keresztül így több száz vagy több ezer kilométerre juthat el a műsor. ■ A mikroláncnak vannak állandó és ideiglenesen felépített szakaszai. Az állandó szakaszok együttesét gerinchálózatnak nevezik. és egy ország gerinchálózata csatlakozhat a szomszéd ország hálózatához. E hálózat feladata, forgalma sokban hasonlít a vasútéhoz: rajta belföldi és külföldi műsorok közlekednek és cserélnek gazdat. Ahol nincs gerinchálózat, de valamit mégis közvetíteni kell, ott ideiglenes közvetítővonalat — mikroláncot — kell felépíteni. Ez a helyszíntől a gerinchálózatig továbbítja a műsort. Az ideiglenes mikrolánc sokszor csak két láncszemből áll, de előfordulhat, hogy három vagy négy lépcsőre is szükség van. Az ideiglenes mikroláncot könnyű, hordozható, szétszedhető és összerakható, kevés energiát fogyasztó adóilletve vevőkészülékekből állítják össze. A vevőkészülék parabola-antennája az adótól érkező hullámnyalábot összegyűjti, és a fókuszpontjába vetíti. A sugárnyaláb onnan egy erősítőbe jut, erősítés után pedig kábelen a vezérlőegységbe.
