Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-14 / 37. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 14. Avítt doktrína — új tálalásban „ _ .. párhuzamokat keresnek Történelmi világszerte a politikai megfigyelők az Egyesült Államok elnökének a kongresszus előtt elmondott beszédét vizsgálva. Az Unió helyzetéről szóló elnöki jelentés — mutatnak rá — tartalmával és hangvételével egyaránt a hidegháborús évekre emlékeztet. Az újraválasztásért küzdő Carter felelevenítette a harminc évvel ezelőtti stílust, s a demokrata párti szavazók szemében „új Trumanként” kíván tündökölni. A helyzet azonban az elmúlt három évtized alatt alapvetően megváltozott. Az ötvenes évek elején Amerika vezetői még az abszolút hadászati fölény tudatában, a szilárd szövetségi rendszer vezető hatalmaként politizálhattak. Truman idejében még nem szabadultak fel az imperialista hatalmak gyarmatai, s az Egyesült Államok tőkés partnerei is a teljes gazdasági függés és alárendeltség állapotában voltak. Azóta mindez megváltozott. Igaz, hogy az Egyesült Államok ma is a tőkés világ vezető gazdasági és katonai hatalma, ám a másik oldal a döntő területeken kiegyenlítette az erőfölényt. Megváltoztak a tőkésországok közötti kapcsolatok: Japán és Nyugat-Európa alárendelt partnerből versenytárs lett, s ma már a Fehér Házban sem számíthatnak arra, hogy a kisebb szövetségesek fegyelmezett másod- hegedűsként követik a nyugati zenekarban az amerikai vezérszólamot. Mindez csupán azért van, mert például az európai tőkésországok és Japán az elmúlt évtizedekben igen gyors gazdasági fejlődé-, sen ment keresztül. Meghatározó az új viszonylatokban a szocialista országokkal való kapcsolatrendszer: azok a politikai és gazdasági előnyök, amelyeket az enyhülés évtizedében a két fél kölcsönösen elért. A jelenlegi hidegháborús hangulatkeltés, az „orosz medvével” való fenyegetőzés persze nem teljesen hatástalan. Elsősorban az amerikai polgárt akarják befolyásolni, az ő nacionalista érzelmeit kívánja Washington manipulációs apparátusa mozgósítani, talán nem is sikertelenül. Hiszen Carter lényegében azt ígéri, hogy visszaállítják az amerikai birodalmat, azokat az időket, amikor az Egyesült Államok hatalma látszólag teljes volt, s a CIA kormányokat váltott le, s uralkodókat helyezett a trónta. A kétes értékű doktrína egyértelműen ennek a „birodalomnak” a felélesztésére törekszik. Több fokozatú tervről van szó. Az elmúlt évben keresztülvitték az új középhatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai elhelyezésének tervét. Ez egy olyan hadászati tényező, amely jelentős veszélyt jelent a szocialista országok (és a NATO-tagállamok) biztonságára. Jelenleg — Afganisztán ürügyén — az amerikai haderő közép-keleti visszatérését készítik elő, létrehozzák az indiai-óceáni hadi-flottát és a légiszállítósú gyorshadtestet, azaz Washington globális csendőralakulatát. A katonai költségvetés öt százalékos újabb dollármilliárdokat biztosít ezekre a célokra, s közben folyik a hadászati csapásmérő erők korszerűsítése — MX-rakéták, Trident-tengeralattjárók, B—1 típusú távolsági bombázók építése, illetve gyártáselőkészítése is. A tervek része továbbá Kína korszerű fegyverekkel való ellátása, amiben Brown hadügyminiszter pekingi látogatásakor meg is egyeztek. Az amerikai fegyveres erők gyors fejlesztésével együtt, (mint a hajdani trumani időkben) ismét erőfeszítéseket tesznek valamiféle katonai szövetségek létrehozására a Közép-Keleten és a Csendes-óceán térségében. A kongresszusi beszédben Carter „amerikai övezetnek” nyilvánította a Föld több térségét azzal, hogy ott saját tetszése szerint alkalmazza az Egyesült Államok fegyveres erőit. A harcias megnyilatkozásokat olvasva sokakban felvetődik a kérdés: elfelejtették volna-e Amerikában a véres vietnami leckét, azt, -hogy a hatalmas hadigépezet milyen csúfos és keserves vereséget szenvedett Indokínában? Ügy tűnik igen, s Washingtonban ismét hajlandóság van újabb katonai kalandokra vélt „befolyási övezete” megvédésére. Az elmúlt hetek eseményeit vizsgálva világszerte rámutatnak: veszélyes vízválasztóhoz érkezett Washington. Pedig a katonai kaland kockáztatását a jelenlegi helyzetben nem engedheti meg magának a mégoly nagy katonai erővel rendelkező amerikai hatalom sem. Truman elnöksége idején az erőviszonyok még lehetővé tették, hogy az USA a „szakadék szélén táncolás” politikáját folytassa, s ebben szolidárisak voltak vele atlanti szövetségesei is, akik például a koreai háborúban segédcsapatokat küldtek az amerikai expedíciós hadtest mellé. , a helyzet. Igaz, a nyugati Ma más tőkés középhatalmak készek arra, hogy bizonyos ügyekben szolidaritást vállaljanak az Egyesült Államokkal, de ha a két világ- rendszer közötti viszony fontos politikai gazdasági oldaláról van szó, akkor nem követik Washingtont. A józan nyugati politikusok számára egyre világosabb: a kockázatos lépések, a fegyvercsörgetés, az erővel való fenyegetés politikája hosszú távon .nem hozhat hasznot — az újsütetű (de oly régi divatú) Carter-doktrína tételei nem alkalmazhatóak a nyolcvanas években. M. G. IRÁN Gondok és tervek a gazdaságban Az iráni forradalom legfőbb problémája jelenleg a gazdasági nehézségek leküzdése. A nehézségek gyökerei még a sah uralkodásának idejébe nyúlnak visz- sza. A korábban agrárország Irán mezőgazdaságának teljes elhanyagolása és az épíság egynegyede volt munka nélkül és az infláció rekordszintet ért el. Bázis — az olaj A tavalyi változások, a belpolitikai harcok nem tetMunkanélküliek tüntetnek Teheránban tőipar túlzott felfuttatása a falusi lakosok száz- és százezreit kényszerítette a városokba. A valamikor önellátó ország élelmiszerimportja a hibás gazdaságpolitika következtében 1977—78-ban meghaladta az 1,5 milliárd, más források szerint a 3 milliárd dollárt, a munka- nélküliség rohamosan nőtt, s az árak is egyre emelkedtek. A múlt év elején már teljes gazdasági összeomlás fenyegetett. Becslések szerint a munkaképes lakosVÁLASZTÁSOK KANADÁBAN Téli fásultság Nem tisztelték különösebben az íratlan illemszabályokat a kanadai törvényhozás ellenzéki képviselői. A tavaly májusi választásokon vereségét szenvedett Liberális Párt szinte próbaidőt sem hagyva, villámgyorsan kiütötte a nyeregből — parlamenti szövetségeseinek segítségével — a győztes konzervatívokat. A hazánknál százszor nagyobb területű, de mindössze 23 milliós népességű országban így rövid nyolc hónap eltelte után ismét a szavazófülkébe várják az állampolgárokat. Joseph Clark kormányfőnek jószerével alkalma sem volt arra, hogy politikai terveinek megvalósításához hozzákezdjen. A 40 éves miniszterelnök, aki liberális ellenfelét, Pierre Elliott Trudeau-t váltotta fel választási sikerét főként a lakosság felhalmozódó elégedetlenségének köszönhette. Hatékonyan használta fel kampányában a már egy évtizede kormányzó Trudeau ellen az ország gazdasági gondjait: a 9 százalék körüli inflációt, a 8 százalékos munkanél küliséget. Mi az oka annak, hogy ilyen rövid idő múltán máris választási ígéreteinek megszegésével vádolják? Elsősorban a decemberben beterjesztett költségvetés. Az ellenzék erre hivatkozva nyújtott be bizalmatlansági indítványt, s szavazta le a kormányfőt. Clark ugyanis az ígért adócsökkentések helyett 1980-ra számos -területen adóemelést javasolt. Igaz, Kanada energia-önállóságának fokozatos biztosításához ellenfelei sem használnának más módszert — Trudeau legfeljebb az áremelések ütemét vitatja — a költségvetés megtorpedózása mégis kézenfekvő eszköznek kínálkozott Clark megbuktatásához. Támadási felületet jelentett a miniszterelnök néhány más indítványa is, például az Egyesült Államok hatalmas gazdasági befolyása ellen létrehozott egyetlen állami olajvállalat, a Petro-Canada tervezett magánkézre adása. Külpolitikai baklövés volt Kanada izraeli nagy- követségének átköltöztetési szándéka Tel Avivból Jeruzsálembe: az arab világ felháborodása miatt Clark visszakozni kényszerült. A miniszterelnök mégis azt hiszi: nagyobb volt a kiábrándulás a liberálisokból annál, semhogy az néhány hónap alatt elmúlhatott volna. S minthogy kisebbségben kormányozva parlamenti helyzete amúgy- is bizonytalan volt — a mostani választásokon „igazi esélyt” akar kérni a szavazóktól. Clark abban is bízik, hogy a liberálisok vezetési nehézségei őt segítik. Trudeau ugyanis november végén lemondott pártelnöki tisztségéről, s csak a konzervatív kabinet bukása után változtatta meg szándékát. Bejelentette, hogy győzelme esetén mégis hajlandó ismét kormányt alakítani. Voltaképpen a parlament harmadik legnagyobb ereje, az Űj Demokrata Párt kezdeményezte a kormány elleni bizalmatlansági indítványt: a John Edward Broadbent vezete, szociáldemokrata jellegű pártnak Clark elvei, programja és költségvetése semmiképp nem felelt meg. A közvéleménykutató intézetek legutolsó felmérései mindenesetre határozott liPierre Trudeau berális előnyt mutatnak. (A pillanatnyi 'szavazási előrejelzések: Liberális Párt 47 százalék; Haladó Konzervatív Párt 28 százalék, Űj Demokrata Párt 23 százalék.) Biztos győzelmi reményeket mégsem táplálhatnak egyik oldalon sem. Az eredményeket számtalan kisebb-na- gyobb tényező befolyásolhatja még; a világpolitikai helyzet alakulása, az USA szovjetellenes lépései is állandó állásfoglalásra késztetik a kanadai vezetőket — ezek fogadtatása pedig naponta változhat. Clark például „jópontokat gyűjtött” néhány - amerikai diplomata Iránból való kiszöktetésével stb. Nem elhanyagolható szempont a választók fásultsága, amelyet a zord téli időjárás csak erősít. Valószínűleg igen sokan maradnak távol február 18-án az urnáktól — kérdés, hogy kit fog segíteni a magas tartózkodási arány? Az is nehezen válaszolható meg, hogy mennyire időleges a québeci probléma háttérbe szorulása. A tíz tartományból álló Kanada szövetségi állam, s Quebecben a francia eredetű lakosság önállósodási törekvése hosz- szú évek óta nehézségeket okoz az ottawai központi kormánynak. A mostani kampányban a nemzeti egységnek ez a megoldatlan kérdése kisebb szerepet játszott, mint például az ország energiahelyzete. Ugyanakkor Quebecben még az idén népszavazást terveznek a szövetségi rendszer esetleges megváltoztatásáról, így nem kétséges: a tartomány szeparatizmusa rövidesen ismét visszakerül Kanada megoldandó politikai gondjainak élére. Abban pedig á legtöbb megfigyelő egyetért: a québeci problémával Trudeau és egy liberális kormányzat valószínűleg hatékonyabban tudna megbirkózni. Szegő Gábor ték lehetővé, hogy a nyersanyag kincsekben és energiában egyébként gazdag ország gazdaságát a helyes vágányra tereljék. Változatlanul nagy az infláció és sokan vannak munka nélkül. Nem véletlen, hogy az elnökválasztáson az a Bani- szadr kapta a szavazatok túlnyomó többségét, akit a lakosság kiváló gazdasági szakembernek ismert. A gazdaság újjászervezésének legfőbb bázisa az olaj. Az Iráni Nemzeti Bank elnöke kijelentette, hogy az ország napi olajbevétele 80 —90 millió dollár. Ez elegendő a napi szükségletek fedezésére, de nem elegendő a nagyszabású tervek és beruházások, valamint aszociális programok megvalósítására. A sah által elindított mértéktelen építkezések egy részét leállítják és elsősorban azokat folytatják, ame- 1 yek a lakosság ellátását szolgálják. A tervek szerint újabb utak és kikötők épülnek. A luxus lakások helyett nagyszámú olcsóbb lakás építésébe kezdenek, így kívánják felszámolni az egész ország városaiban jelentkező óriási arányú lakáshiányt. Pangó nagyipar Az ipari termelés mintegy 50 százalékkal esett vissza, főleg a nyersanyag- és alkatrészhiány miatt. Az egyetlen nem külföldi licenc alapján dolgozó autógyár, a Paykan Művek például — saját adatai szerint — a tervezett százezer személy- gépkocsi helyett alkatrészhiány miatt csupán 50 ezret gyárt. A cipőgyárak borhiánnyal küzdenek és a tvkészülékek gyártása is erősen visszaesett. Khomeini forradalmának egyik fő támogatója a bazár volt, és hogy nem alaptalanul álltak az ajatollah mellé, azt bizonyítja, hogy míg a nagyipar a vázolt okok miatt stagnál, a kisipar és a kézművesipar virágzik. Ez a gazdasági ág, amely a naponta keresett cikkek termelésében fontos szerepet játszik, a forradalom alatt nagyrészt zavartalanul dolgozhatott és úgy látszik, hogy gazdasági tevékenységét most is a megszokott szinten tudja tartani. A mezőgazdaság az iráni gazdaság legjelentősebb, de egyben leggyengébb szektora. A sah annakidején végrehajtott földreformja teljes csődhöz vezetett, minthogy az új tulajdonosoknak semmi segítséget nem adtak földjeik megműveléséhez. Ennek volt a következménye az elvándorlás, 3—4 millió nincstelen özönlött a városokba. Most a forradalmi tanács és a kormány elsőrendűnek nyilvánította a mező- gazdaság fejlesztését. A mezőgazdasági önellátás nagy- ratörő célját a kormányzat a földreform folytatásával kívánja elérni. mégpedig úgy, hogy mindenekelőtt a kisgazdálkodókat támogatja. Arra számítanak, hogy a parlagföldek ismét művelés alá kerülhetnek és így fokozatosan megszüntetik az élelmiszer-behozatalt. Kérdés csak az, hogy a mező- gazdaság fejlesztését hogyan tudják összhangba hozni a műtrágya-, a gép- és az alkatrészbehozatal visszaszorításával. Baniszadr két évre, más szakértők ennél jóval hosszabb időre teszik az élelmiszer-önellátás megteremtését. Védekezés a blokád ellen Irán a belső szükséglet fedezését mindenekelőtt a hazai ipar fejlesztésével, másrészt fokozott kereskedelmi diplomáciával kívánja elérni. Elsődleges cél. hogy megszabaduljon az amerikai importtól való függőségtől. Ezért az élelmiszerek beszerzési forrásait kiterjesztették és új megállapodásokat kötöttek Ausztráliával, Üj-Zélanddal, Pakisztánnal, Törökországgal, az Európai Gazdasági Közösséggel, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Japán gyógyszereket szállít; az olaj kitermeléséhez szükséges berendezéseket, valamint az autószerelő üzemek részére a hiányzó néhány amerikai pótalkatrészt harmadik országokon keresztül szerzik be. Ily módon előre biztosították magukat egy esetleges amerikai gazdasági blokáddal szemben. A hosszúlejáratú gazdasági tervek megvalósíthatósága természetesen attól függ, hogy a bel- és külpolitika terén sikerül-e nyugvópontra jutnia az országnak. Az iráni vezetés mindent elkövet annak érdekében, hogy a 37 milliós ország lakosságát bevonja a belső gazdasági gondok megoldásába. Gáti István Palesztin autonómia. Begin tervezetének lényege... (International Herald Tribune — KS) Joseph Clark
