Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 13. Nincs kimeríthetetlen kassza Átgondoltabb, előrelátóbb tervezés szükséges — Gulyás elvtárs 1979. október 1-én került a Szol nők MTVB Tiszafüredi járási Hivatalának élére. Korábban milyen beosztásokban dolgozott? — Számomra nem ismeretlen a tanácsi munka, elvégre most, ötvenéves koromban harmadszor tértem vissza erre a területre. Tősgyökeres tiszafüredi vagyok, de a [karcagi Városi Tanács mezőgazdasági osztályán ismerkedtem meg először a tanácsi feladatokkal, majd 1958-ban hazajöttem Füredre az akkori gépállomásra, ahol közel tíz évig főmezőgazdász voltam. Később egy évig a járási tanács mezőgazdasági osztályát vezettem, majd 1968-tól az MSZMP Tiszafüredi járási Bizottságának munkatársa lettem. Itt az állami szervek, tanácsok párt- irányításának kérdéseivel foglalkoztam, és ebben a minőségben ismertem a járási hivatal terveit, gondjait, feladatait. — Sokéves tapasztalata alapján a tiszafüredi hivatalnak hogyan és milyen területeken kell segíteni a községi tanácsok munkáját? — Kezdem azzal: a múlt évben négy helyen történt tan ácselnök-változás. Valamennyi esetben, ha szabad sportnyelven fogalmaznom: helyből erősítettek, pótolták az elitávozókat, elvégre elképzelhetetlen, hogy a tanács első számú vezetője ne lakjon a saját községében. Hiszen ez a feladat nem reggel 8-tól 5-ig terjedő tevékenység, és egy adott falu, község, település minden rezdülését, lakóinaik hangulatát csak az érzékelheti valóban igazán, aíki ott is él. Az elmúlt évet, de az ideit is az ellenőrzések megszigorításának éveként • jellemezhetném minden téren, de különösen pénzügyi vonatkozásban. A községi beruházások, építkezések, azaz az építésügyi munka szakmai színvonala esetenként alacsony, ami a tanácsi fejlesztések, felújítások, úgymint iskola, óvoda, bölcsőde, napközi, egészség- ügyi létesítmények — és sorolhatnám tovább — esetében tarthatatlan. Nevén nevezve a kérdést: van egy terv, amelyhez a kivitelezés vagy ragaszkodik, vagy eltér tőle, mivel a községi illetékes valamilyen oknál fogva nem áll helyzete magaslatán. Igaz, hogy nekünk is jobban oda kell fi'gyélnünk, nemcsak a kivitelezésikor, hanem már a tervezés időszakában is: mit, miből, mennyiért és hogyan építenek területünkön az állam pénzéből. A gondok ellenére a járás községeinek tanácsi apparátusai általában alkalmasak feladatuk ellátására. Jönnek fiatalok is hozzánk, bár érdemes lenne alaposabban utánanéznünk, mi az oka, hogy azt gondolják, a tanácsi beosztás csak egy adminisztratív munkakör. Elfeledkeznek arról, hogy nálunk szinte minden irat, akta mögöft emberi sorsok, igények, kérésék, panaszok húzódnak meg. — Jelenlegi gazdasági viszonyaink közepette milyen központi, pénzügyi támogatásra számíthatnak a községek? — Az alapellátások: egészségügy, oktatásügy stb. költségei nem csökkennek. Ugyanakkor az egyéb területeken megigondoltabban, előrelátóbban kell felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket, ebbe beleértve a pénzt, a béreket, az emberi munkaerőt, a jutalmazásokat és még sorolhatnám tovább. Létkérdés a tanács és a termelő jellegű üzemek, szövetkezetek viszonya, kuionösen a kisközségeknél. Ami az új beruházásokat illeti: az idén Abádszalókon elkezdődik az új tanácsháza és a pártház építése, Tiszafüreden célcsoportos lakások készülnek, folytatódnak a megkezdett beruházások, elsősorban a szennyvíztelep építése, a járási székhelyen ugyanúgy, mint Kunmadarason. Hogy a fiatalokról is essék szó, bízunk abban, hogy a Tisza-parti ifjúsági ikirándu- lócentrum munkálatai az idén olyan ütemben folytatódnak, hogy ha minden jól halad, talán már jövőre vendégeket is fogadhatunk benne. D. Szabó Miklós Harminc éve tanácstag Dienes Józsefnét, Annus nénit jószerével mindenki ismeri Kunhegyesen. Ez nem véletlen, hiszen a 78 éves, még ma is fürge lábú és észjárású asszony, 1950-től a tanácsok megalakulása óta megszakítás nélkül tanácstag. Jelenleg a 40-es körzet lakóit képviseli magasabb fórumokon. Ezen a környéken a Lejtő, Purgány és a Nyílt utcákban általában idős emberek, termelőszövetkezeti nyugdíjasok, egyedülálló özvegy asszonyok élnek, noha a környéken a múlt esztendőkben már jónéhány fiatal pár is otthonra talált. Annus néninek azonban van még egy nevezetes tulajdonsága, mégpedig az, hogy a helybeli tanácstagok közül talán a legszókimondóbb. — Azt mondják rólam: nagyszájú vagyok, akkor is beszélek, ha más hallgat. Pedig csak megmondom a véleményem lefelé is, felfelé is, elvégre azért választottak meg egyszer, kétszer meg többször is. Azután nekem nincs semmiféle, ahogy ma mondják a csiszoltabb körökben: hivatali, beosztásbeli kötöttségem, ami miatt olykor illendőségből hallgatnom kellene. Háztartásbeli vagyok, 30 éve párttag de nehogy azt gondolja, hogy visszaélek a helyzetemmel hiszen úgy érzem, a mindenkori őszinteségem, szókimondásom alapján szeretnek. Azt abból is gondolom, hogy kaptam már eddig egy táskányi kitüntetést, köztük a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a Munka Érdemrend bronz fokozatát. De a legnagyobb elismerés mégis az, amikor más választókörzetben élő ismerős keres fel gondjával. Mert erre is akad példa. — Hogyan készült a tanácstagi beszámolóra? — Ezt októberben tartottam.. két részletben: az egyiket a lakásomon, a másikat a téeszirodán. Szépen összejöttek az emberek, csak két „igazolatlan” hiányzóm akadt. Persze előtte esténként, bekopogtattam mindenhová, mert az ember feje nem káptalan, elfelejt sokmindent. A gyűlés első részében a község általános helyzetéről hallhattak tájékoztatót, majd közérdekű és egyéni kérdések, problémák hangzottak el. Volt vagy tíz hozzászólás. — Mivel magyarázható, hogy az egyik tanácstagnál beszélnek, a másiknál hallgatnak a választók? — Ahol az előadó, már elnézést a kifejezésért, de hasonszőrű akár a választók, ott nincs kisebbrendűségi érzés. Ha valaki sok iskolával tanácstag, ügyelnie kell arra, hogy ne legyen fölényes, ne éljen vissza tudásával, mert ahogy a kun embert ismerem, olyan lesz, mint a csiga. Bezárkózik, hallgat, amit csak nagyon nehezen, kedvességgel, népszerűséggel, érdeklődéssel lehet feloldani. — Érdekli a választókat a község ügye? — Ha egyszerű, érthető, rövid a beszámoló, figyelnek az emberek, és ha tiszta szívvel kérjük őket, meg látják a fáradozásuk eredményeit, akkor áldoznak a lakóhelyükért: erőt is, pénzt is, munkát is, fáradságot is. — Milyen panaszok hangzottak el? — Községünkben már nem a villany és víz a fő „sláger”, hanem az ellátás, a szolgáltatások helyzete vetődik fel legsűrűbben. Néhány példa a körzetemből: nincs a környéken tápárusítás. (A panasz rendeződött azóta.) Egyszer jó a kenyér, kifli, máskor kifogásolható. Ez az észrevétel is jópárszor felmerült. Nincs gáztűzhely-, olajkályha-javító, pedig a tv-., rádióújság évekig hirdette, hogy milyen kényelmes, jó, tiszta. Ez színigaz, de mit csináljon az ember, ha elromlik az olajkályha? Például jelenleg nekem se jó, bütykölöm is a férjemmel, nem sok sikerrel. Mindezeket továbbítom a tanácshoz is. — Az eredmény? — Amit és amin lehet, segítenek. Olyan eset már volt, hogy nem első szóra intéz- kedek, de a másodikra mindig. Dehát már a beszélgetés elején említettem), szókimondó asszony hírében állok, és megmondom én kétszer is, ha egyszer kevés... D. SZ. M. Manapság gyakran hangoztatott jelszó: ésszerűbben, takarékosabban, a helyi lehetőségek kihasználásával gazdálkodjunk. Mit jelent mindez a tanácsi gazdálkodásban? —• erről kérdeztük Fehér Miklóst a törökszentmiklósi Városi Tanács elnökét. Elgondolkoztató tényeket, követendő példákat hallottunk tőle. És egy megszívlelendő tanulságot: nevezetesen azt, hogy a hatékony tanácsi gazdálkodásra nemcsak a felsőbb szervek utasításai, hanem mindenekelőtt a helyi igények kielégítése miatt van szükség. Persze, a szükség és a lehetőség sosincs szinkronban, — de a lehetőség mindig több, mint a látszat. A törökszentmiklósi példák legalábbis erre vallanak. Kiaknázásukhoz természetesen nem rögtönzött döntések, hanem a távlatokat is figyelembe vevő, alapos mérlegelések szükségesek. És az, hogy az ésszerű gazdálkodás mindennapi gyakorlattá váljék. És ha már a mindennapi gyakorlatnál tartunk, maradjunk a törökszentmiklósi példáknál. A közelmúltban korszerű rendelőintézettel gazdagodott a város. A szülőotthon ugyanakkor elavult és zsúfolt volt. A város vezetői rájöttek arra, hogy egy kis átszervezéssel a kellően ki nem használt rendelőintézet egyik szintjét a szülészet rendelkezésére bo- csájthatják. A korszerűbb körülmények biztosítása mellett energiát takarítottak meg, s emellett egy fűtőt és két takarítónőt más munkaterületre irányíthattak. Törökszentmiklóson korábban külön épületben volt' a fiú .és a leánykollégium. Mindkettőnek külön igazgatója volt. Tavaly a volt bírósági épületben ősztöbb száz adaggal több ételt főzhetnek. Rengeteg társadalmi munka igénybevételével elérték, hogy mindössze 250 ezer forint felhasználásával 75 személyes óvodává alakították át a régi leánykollégiumot. (Mellesleg szólva, egy ilyen új óvoda 6—8 millió forintba kerül.) Más példák is azt bizonyítják, hogy a törökszent- miklósiak a takarékos megoldásokat tartják szem előtt. A Dózsa Tsz korábbi székházát például 500 ezer forintért megvette a tanács, és összesen 2,8 millió forintból hetvenöt személyes mag legyen tornatermi foglalkozások, hangversenyek, gyűlések tartására. Megtakarítást jelentett az is, hogy szabad szombatokon — mivel arra egyébként sem volt kellő igény — nem nyitották ki a bölcsődéket és az óvodákat. A napközis csoportoknál ugyanez a helyzet. Ugyanakkor biztosították, hogy a művelődési ház és a könyvtár várja a tanulókat. Más tények is arra vallanak, hogy jó szervezéssel sokat lehet elérni. A helyi szakmunkástanulók közreműködésével például négy új műhelytanterem épült. Új óvoda a diák kollégium helyén szevomták a kollégiumot, és a gimnázium igazgatójának rendelték alá. A korábbi három igazgató helyett egy lett. A kiszolgáló személyzet létszámát is csökkentették. A sok kicsi sokra megy elv alapján figyelemre méltó, hogy két konyha- lányt „takarítottak meg” azzal, hogy a Hunyadi úti általános iskolánál lévő kétszáz adagos konyhát a központi konyhához csatolták. Persze, a létszám csökkentése nem az egyedül járható és nem is mindig célravezető út. A kézzelfogható eredmények a meghatározók. Ügy mint az óvodahálózat fejlesztésénél a konyha „kérdése”. A régi konyha kicsinek bizonyult. A régi szülőotthont ezért 1600 adagos konyhává alakították át. A gáz bevezetésével, egyszóval a korszerűbb munkakörülmények biztosításával elérték, hogy a létszám bővítése nélkül óvodát alakított ki benne. Most még egy új, szintén 75 személyes óvoda épül, aminek bekerülési költsége a sok társadalmi munkának köszönhetően mindössze 3,2 millió forint lesz. Az imént már 'szót ejtettünk a takarékos létszám- gazdálkodásról. Ebben a témakörben említésre érdemes, hogy az óvodák körzetesítésénél tízről ötre csökkentették a vezető óvónők számát. A törökszentmiklósiak két éven- belül egy kézbe veszik a közművelődési intézmények (művelődési ház, könyvtár, zeneiskola, úttörőház, úttörőtábor) gazdálkodását. Ezáltal hatékonyabbá és szakszerűbbé válik. Elhatározták azt is, hogy meglévő létesítményeiket jobban kihasználják. Így például a volt művelődési házat úgy alakítják át, hogy több célt szolgáljon, alkalEnnél olcsóbb megoldást alig találhattak volna. A mezőgazdasági szakközép- iskolánál pedig — szintén a tanulók bevonásával — előadótermeket, egyéb helyiségeket alakítottak ki a régi gépszínekből. Az ilyen tények arra vallanak, hogy nemcsak a tanácsi vezetők, hanem az intézmények élén állók is a helyi lehetőségek jobb kihasználására törekednek. Ennek egyértelmű hasznát azért fontos hangsúlyozni, mert Törökszentmiklóson is akadnak, akik azt mondják: átalakítások helyett többet érnének el vele, a városképet is jobban alakítanák, ha a megye támogatásával új létesítményeket emelnének. Csak arról feledkeznek el, hogy sehol sincs kimeríthetetlen kasz- sza, sem Törökszentmiklóson a városi, sem Szolnokon a megyei tanácsnál. ■* Simon Béla A rendelőintézetbe költözött a szülőotthon Fotó: Kőhidi
