Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MN. január tt Ä lsS '• ■». » |tudomány fáv^atfatfeftfolgozás társasági szerződéssel Gazdasági Társasági Szerződést írt alá az Országos Számítástechnikai Vállalat és a Telefongyár. A szerződés célul tűzte ki a hazai igényeknek megfelelő távadatfeldolgozó rendszerek és alrendszerek mielőbbi gazdaságos előállítását, honi elterjesztését és az exportlehetőségek még jobb kihasználását. Miért volt szükség a gazdasági társaság létrehozására?— kerestük fel kérdésünkkel Gál Ferencet, az Országos Számítógéptechnikai Vállalat marketingosztály vezetőjét. — Hazánkban eddig nem volt olyan intézmény, amely komplett táv-adatfeldolgozó rendszereket szállított volna, pedig a felmérések tanúsága szerint igény már lenne rá. — Mit is jelent valójában a táv-adatfeldolgozás, s mi célt szolgálnak a táv-adatfeldolgozó rendszerek? —- A táv-adatfeldolgozás a számítógépes technika egy olyan szolgáltatása, amely során a távoli adatvégállomásokról (terminálókról) kapott adatok az adatátvételi vonalon keresztül a központi számítógépbe jutva — különféle programok segítségével —■ feldolgozásra, tárolásra, illetve a kapott utasítás szerint végrehajtásra kerülnék. Az eredmény ugyancsak a távoli adatvég- állömásokon jelenik, vagy jelenhet meg. Ezeket az adatvégállomásokat készíti majd (a szerződés értelmében) a Telefongyár, amely eddig ugyan főleg átviteltechnikai kérdésekkel foglalkozott, de újabban már témái közé tartoznak a digitális rendszerek is. — És mi az Országos Szá- mítógéptechnikai Vállalat feladata _ebben a társulásb an? — Cégünk szerzi be (főleg szocialista importból) a táv-adatfeldolgozó rendszerek „lelkét”: a közepes és nagyteljesítményű számítógépéket, továbbá a mi feladatunk a postai szolgáltatások biztosítása, valamint a piackutatás és a propagandamunka megszervezése. — Hol kerülhetnek fel- használásra táv-adatfeldolgozó rendszerek? — Első és talán legfontosabb alkalmazási területük az adatszerzés, azaz információk gyűjtése. (Ilyen például egy gyári termelési folyamat nyomonkövetése emberi irányítás nélkül). Űjabban a folyamatirányításban is segítségül hívják a táv-adatfeldolgozó rendszeréket, lehetőség nyílik egy futó folyamat zárt rendszerű figyelésére, szabályozására. A tudakozódási szolgálat feladatát is elláthatja egy-egy központi számítógép, amelytől az adatvégállomások a legkülönfélébb információkat kérhetik. — Van-e kényes pontja egy-egy táv-adatfeldolgozó rendszernek, azaz mire kell ügyelni üzembe állítása so- rán? — Táv-adatfeldolgozó rendszerek esetében elsősorban az adatátvitel lehetőségeit kell figyelembe venni, az adatok átvitele során ugyanis magasabbak a minőségi követelmények az átviteli hálózattal szemben, mint például a távbeszélő kapcsolatok létesítése esetén. — Említette, hogy Önök- nél, az Országos Számító- géptechnikai Vállalatnál piac kutatást is végeztetnek. S mi a felmérések eredmé- nye? Milyenek az igények hazánkban táv-adatfeldolgo- zó rendszerek tekintetében? — Előbb egy külföldi példát szeretnék elmondani. Körülbelül öt-hat évvel ezelőtt, a legnagyobb nyugateurópai postaigazgatóságok mintegy egymillió dolláros költséggel felmérést végeztek, hogy mennyire igénylik a különböző intézmények a táv-adatfeldolgozó rendszerek létesítését. Néhány év elteltével azonban sutba dobhatták a felmérés eredményeit, az igények növekedése minden elképzelhető mértéket felülmúlt. Sajnos, nálunk éppen ellenkező a helyzet. Még a szerény előirányzatokhoz képest is elmaradnak a rendelések. A már meglevő táv-adatfeldol- gozó rendszerek is drága, tőkés importból származnak. Mindenesetre bízunk abban, hogy a most megkötött szerződéssel — amely a táv- adatfeldolgozó hálózatok berendezéseit elsősorban hazai gyártmányokból és szocialista importból kívánja előállítani — nemcsak az államnak takarítunk meg jelentős összegű valutát, hanem segítünk a hazai táv-adatfeldolgozás kiterjesztésében is. — Tervezi-e az Országos Számítástechnikai Vállalat más hasonló együttműködés megszervezését is? —• Igen. Reméljük, hogy hasonló társasági szerződések formájában szorosabb együttműködés alakulhat ki más hazai számítástechnikai cégekkel is. A Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalatnak például jelentős vidéki számítógépes hálózata van. Egy közös program keretében talán segítséget tudnának nyújtani vidéki számítógépeink szervizellátásában. Egy másik cég, amellyel szerződést szeretnénk kötni, az Irodagép- technikai Vállalat, ebben a társulásban is főként vidéki együttműködésre gondolunk. — Köszönöm a beszélgetést! H. A. Régi optikai és finommechanikai műszerek egy müncheni kiállításon. Balra egy francia planetárium (1810), középen angol teodolit (1840) és jobbra egy francia tengerészeti műszer (1780) Mérés és matematika A termelés, a tudomány, a közlekedés, de egész mindennapi életünk elképzelhetetlen mérések nélkül. Tudományos meghatározás szerint a mérés bizonyos fizikai, kémiai stb. nagyságok értékének meghatározásával hozzájárul az összefüggések matematikai alakiban való megragadásához és igaz voltának az ellenőrzéséhez. Az első hossz-, súly- és ármértékek (hüvelyk, láb, öl, véka, icce stb.) az emberi végtagokra és használati eszközökre, mint etalonokra támaszkodtak. Az etalonok bevezetése teszi megoldhatóvá azt a feladatot, hogy a tulajdonságokhoz számszerű értéket rendeljünk: a számérték azt jelenti, hogy a vizsgált dolog hányszor nagyobb vagy kisebb az etalonnál. A gyakorlatban a gazdasági élet mindennapi követelményei sürgették ezt a folyamatot. Az árucsere korán szükségessé tette a tárgyak néhány fontos tulajdonságának, a súlynak, a hossznak, a területnek, a térfogatnak, az időtartamnak a mérését. A világ földrajzi felfedezése pedig sürgette a tájékozódást, a földrajzi hely- és időmeghatározást lehetővé tevő mérőeszközök kialakítását. A természettudományos megismerésben a mérés és az adatok számszerű kifejezése sokkal lassabban tört utat magának. Ez lényegében csak "a XVII—XVIII. században következett be, amikór már nem az ember állt a természettudományos világkép középpontjában, s a dolgok, a tárgyak és a folyamatok mértéke sem az ember érzete, szubjektív benyomása volt. A jelenségeket ekkor egymáshoz kezdték hasonlítani, egymással fejezték ki minőségeiket, azok mértékét, különbségét és megváltozását. Ez lehetővé tette, hogy a jelenségeket objektívebben ítéljük meg, és az általánosság magasabb fokán ragadjuk meg őket. A matematika ekkortól válik a tudományok egyetemes eszközévé. A sor a mechanikával' kezdődött, és ma már a biológiánál tart, de a társadalomtudományokra is erősen kiterjedt. A mérés pontosságára való igény és ennek kielégítése természetesen koronként változott. Nyilvánvalóan kisebb pontosságot igényelt méréseinél egy vitorláshajó, mint ma egy hangsebességet is túllépő repülőgép. Az is természetes, hogy a mai technikai lehetőségek mellett a pontosság igénye is jobban kielégíthető — az egyre érzékenyebb mérőeszközökkel. féiykéiiezés víz alatt Leszállás előtt kutató- és fotómunkára Mi van a borostyánfcöfcaa? mvmw m A század elején a húszas években megindult a borostyánkő erőteljesebb „bányászata”, és azóta igen nagy mennyiségben termeltek ki alig vagy egyáltalán nem értékesíthető hulladékanyagot is. Találtak ebben a borostyánkő-hulladékban nagyon sok szennyezett darabot, ezekben például fe- nyőkénegdarafokák, talajrészecskéik voltak a zárványok. De akadtak olyan darabok is, amelyekben mindeddig ismeretlen zárványok voltak. Ügyes csiszolással egyes darabokban egészen különleges zárványokat lehetett észlelni, ezeket eredetileg tengeri zárványoknak tartották és a borostyánkőbe zárt állatokat korallként írták le. A kutatók megvizsgálták ezeket a tengeri zárványokat tartalmazó borostyánköveiket. A vizsgált darabot csiszolták, majd hosszában elfűrészelték és meglepetésre a fűrész lapocska vörösbarna puha festéket kent szót. Vagyis a zárvány olyan anyagból állt, amely a fű- üiszelés következtében előállott melegtől megpuhult. Mikroszkóp alatt megvizsgálták az anyag minden kis részletét, lenyomatot, metszetet készítettek róla. A leggondosabb vizsgálat sem tudott azonban élőlény maradványának a nyomára bukkanni. A különböző színű vörös, barna, fekete álzárványokról kiderítették, hogy a borostyánkő belsejében az elöregedés következtében az anyag makromole- kuláris szerkezetében történt változásról van szó. Ez magyarázza az ép anyagtól eltérő rész más színét: az eredetileg bonyolultabb szerkezetű molekulák egyszerűbbekké esnek szét, és az eredeti molekula-láncok maradványainak rácsán csak a hosszúhullámú (vörös) fény hatol át. Hasonló ez a jelenség a borostyánkő külsején levő kéregképződéshez. A borostyánkő ilyen külső elöregedése jól ismert és a'gyűjtőknek és az ékszerek viselőinek sokszor gondot okoz. A szép, tiszta, világos sárga kő gondosan elzárt tárlóban is elveszítheti fényét, színét és végül dohánybamává válhat. A külső kérget vizsgálva kiderült, hogy fizikai és kémiai tulajdonságai teljesen azonosak az álzárványok, vagyis az elöregedett belső részek tulajdonságával. Ma már a búvárok a tengerek és tavak mélyén éppen olyan természetességgel és magas technikai színvonalon készítik el fénykép- és filmfelvételeiket, mint mások hagyományos körülmények között. A víz alatti fényképezés első próbálkozásai még a múlt század végén, 1893-ban valósultak meg. Louis Bou- tan francia kutató készítette az első fényképfelvételeket a Földközi-tenger mélyén, természetesen nehézbúvár- öltözékben. Egy 9X12 centi- méteres lemezes gépnek készített vízhatlan tokot, amely oly nagy és súlyos volt, hogy lábakon a fenékre állítva tudta csak használni. A lemez mintegy harminc- perces expozíciót igényelt, ezért belátta, hogy jó eredményt csak mesterséges megvilágítással érhet el. Munkatársa 1895-ben elkészítette számára az első víz alatti „vakut”, úgy, hogy egy oxigénnel töltött üveg- búrában magnéziumszalagot helyezett el, s ezt platinadrót elektromos izzításával gyújtotta meg. Később, 1899- ben ívfénylámpa alkalmazásával, amelyet 25 amperórás akkumulátorral táplált, 50 méter mélységben figyelemre méltó felvételeket készítettek. Ezután hosszú ideig nem volt lényeges előrelépés, míg 1907-ben Hans Hass osztrák egyetemista a világ idő közben megszületett első kisfilmes gépét — egy Leicát — könnyű fémtokba szerelte és eleinte légzőkészülék nélkül, később légzőkészülékkel szabadon úszkálva szenzációs felvételeket készített az Adrián, az Égéi-, a Vörös- és a Karib- tengeren.. Először készített víz alatti fényképeket cápákról, ördögrájákról és eddig ismeretlen állattársulásokról. A II. világháború után mind a búvár, mind a fotó- technika rohamos fejlődésnek indult. 1950-ben Franciaországban elkészült az első „fototorpedó”, amely lehetővé tette a korszerű villanó-fénnyel készített képek elkészítését. Néhány évvel később már sorozatban gyártották a víz alatti tokokat és ma ott tartunk, hogy a legmagasabb követelményeket kielégítő fényképezőgépek tartozékai is le- vihetők a víz alá, nem szólva az egyéb fotófelszerelésekről. Hívójel a kabátzsebből Üzemek, kórházak, szállodák, irodaházak, áruházak zavartalan működése nehezen képzelhető el úgy, hogy fontos személyek ne legyenek bármikor elérhetők. E célra többféle személyhívó • rendszert fejlesztettek ki, amelyek készülékei egy zárt területen belül a szabadon mozgó embereknél vannak, s a központ hívására jelzést adnak a keresett személynek. A személyhívó készülékek legtöbbje csupán a hívás tényét közli akusztikus jel vagy beszéd formájában. Ilyenkor a keresett személy elhagyja a tartózkodási helyét, és a legközelebbi telefonon felhívja a központot, hogy átvehesse az üzenetet. Az ilyen rendszerek felépítése egyszerű, a személyi jelzőkészülék kis méretű és olcsó, szolgáltatásaiban nem kielégítő, és a hatósugaruk sem megfelelő. A fejlesztőknek mindenekelőtt a vasbetonszerkezetes épületek árnyékoló hatásának leküzdését kellett megoldaniuk, amit nagyfrekvenciás jelek alkalmazásával sikerült elérniük. Ma már nem csupán szőkébb körzetekre, hanem egész városokra kiterjedő hatósugarú Itejlefonhívó-szolgálatokat is létesítenek. Ilyen például az a rendszer, amelyhez Nagy-London területére kiterjedően 20—100 ezer előfizető csatlakozhat. Ennek nyolc közvetítőállomását egy központi számítógép vezérli. Egy központba futnak be a hívások, és az továbbítja azokat a nyolc közvetítőállomásnak. A hívást követően néhány másodperc múlva a keresett készülék tulajdonosa (utazzon autóban vagy vonaton, tartózkodjék szobában vagy szabadban) bipbip... hangot hall. Ez figyelmezteti, hogy a legközelebbi telefonállomásról hívja fel lakását, irodáját, rendelőjét stb. Képünkön: az angliai tele- fonhívó-szolgálat zsebben is elférő kis hívókészüléke. Másfél voltos telepe közel 1000 órán át működteti a tranzisztorizált készüléket, amelyet egy parányi beépített óra — elemkímélés céljából — 0,2 és 1,2 másodpercenként be-l illetve kikapcsol. /
