Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

1980. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képernyő ___________előtt N em kétséges, az új esz­tendő igazi csemegéje egy új sorozat, amely hét rész­ben a repülés történetét van hivatva elénk tárni. Akár­csak a sikeres Autók és em­bereket, ezt is a franciák készítették, s benne ugyan­azon erények: áttekinthető szerkezet, gazdag illusztrá­ció, és az előadásmódban elegáns könnyedség. Ha van valami, amit a mi televízi­ónknak is érdemes volna el­tanulni belőle, akkor éppen ez a világossággal párosuló könnyedség, amikor úgy jut­hatunk komoly és súlyos is­meretek birtokába, hogy a film nemcsak az agyunkat járatja és fárasztja, mint van rá eset nem egyszer is­meretterjesztő filmjeinkben, hanem kellemesen szórakoz­tat is. Repülni Daniel Castelle, aki írta és rendezte is a filmet, úgy nyújtja át a repülni ősidők óta vágyó ember meg-meg- újuló, majd sikerrel záruló birkózásainak, a megoldás­hoz vezető út különböző ál­lomásainak történetét, mint valami mesét. S ami igazán emberivé avatja ezt az alap­jában műszaki tárgyú fil­met : bármilyen kísérletről is légyen szó, benne mindig az embert, a nyugtalan ke­resőt, az újra áhítozó, kí­váncsi lényt villantja fel. Az embert, akinek a szárnyas (gépmadár megteremtésében ősi vágya teljesül, aki már a görög időkben mítoszt te­remt magának az űrbe ju­tásról, s aki évszázadokon át kísérletezik — az első rész­ben Leonardo próbálkozá­saival is találkozhattunk —, hogy az elérhetetlennek tű­nő magasságokat meghódít­hassa. Ma már a repülés igazán mindennapi dolog: a légen villámsebesen átsuhanó szu­perszonikus láttán már nem is gondolunk azokra az erőfeszítésekre, amelyek e szédítő eredményeket lehető­vé tették. A repülés törté­netét bemutató film ilyen értelemben tisztelgés a hős elődöknek is, ugyanakkor a ritkaság számba menő doku­mentumok bemutatásával gondolatban mi nézők is vé­gigjárhatjuk egy technikai fejlődés kevésbé vagy telje­sen ismeretlen útjait, s ben­ne átélhetjük az emberi k'- teljesedés vágyát. Az első rész láttán bízvást állítha­tom: A repülés története sláger lesz a képernyőn. Megoldását tekintve új­donságnak számíthat az új év első napján sugárzott Eötvös-víg játék is; ugyanis nem volt még példa rá, hogy egy immár klasszikus alkotó művébe egy mai szerző úgy szóljon bele, mint ahogyan Gyárfás Miklós tette az Él­jen az egyenlőség televíziós bemutatójában. A vállalko­zás érdekes, még ha némi­képp vitatható eredménnyel járt is. Az ember ugyanis nehezen tudta eldönteni, hogy a televízió Eötvös sza­tirikus vígjátékát akarta-e igazán a nézőkkel megis­mertetni. vagy pedig csak afféle drámai apropót kere­sett, hogy demokráciánk tárgyában Gyárfás Miklós legszemélyesebb mondandó­ját adhassa körze a kép­ernyőn. Igaz, nem tett ő mást, mint afféle széljegy­zetekben megfogalmazta és kimondta azt, amire a tévé­játék nézése közben nekünk kellett volna gondolnunk, hogy tudniillik nemcsak a múlt században, hanem ma is léteznek olyan honpolgá­rok, akik másképpen val­lanak szavakban, mint ahogy azután cselekednek a való­ságban; akiknek csupán szó­lam a demokrácia, s nem pedig vezérelv a cselekvés­hez. Gyárfás úgy „beleélte” magát szerepébe, (Antal Imre „személyesítette meg”) hogy igazán élvezetes gon-, dolattársítási játékot pro­dukált az Eötvös-komédia bemutatójával. Még akkor is, ha a gondolati párhu­zamok nem mindig találtak telibe, ha olykor kissé erő­szakoltan húzta is rá gon­dolatait — fogadott próká­torként — „védencének” mondandójára. A vénasszonyok nyara Az új esztendő első mű­sorhetébe — örvendetes — mai magyar szerző drámá­jának televíziós premierje is jutott, nem látszott tehát egyáltalán meg a televízió műsorán, hogy végé-hossza nincs ünnepek után va­gyunk: nem „ürült ki” a képernyő. Péntek este lát­hattuk A vénasszonyok nyarát, amelyben Maróti Lajos három életre összezárt nő lelkivilágának pontos, mesteri rajzát adja, s ame­lyet Léner Péter hasonlóan pontos, gondos és avatott rendezéssel vitt a képernyő­re. jól teremtette meg a dráma szorongató hatását — három nő szenvedi a tehe­tetlenség érzésével az egy, fedél alatt élés lélekölő sab­lonjait, megszokásait — és jól adta vissza a történet groteszkségét. Szép, tiszta munka, és ritkán tapasztal­ható színészi remeklések. Mindenekelőtt a nagymama szerepében Bulla Elmát cso­dálhattuk meg. aki lenyű­gözően állította elénk azt a jó szándékú nagymamát, aki szeretetével öntudatlanul mérgezi meg e családi „kö­zösség” levegőjét. De méltó partnerei Temessy Hédi és Gyöngyössi Katalin is. s eb­ben a rendezői gondosság is tetten érhető. Léner Péter­nek legfeljebb néhány teait- rális gesztust róhatunk fel negatívumként, például. a befejezés szépelgő képeit. Röviden Hogy egy színházi előadás közvetítése is lehet jó avagy rossz, azt tapasztalhattuk a Legenda a lóról csütörtök esti sugárzásakor. Nem ép­pen kellemes tanulság, de érezhettük, mennyire zavaró, ha adott pillanatban a ka­mera nem odafigyel, ahol a legfontosabb történik, ha a technika a maga nemében nem tökéletes, milyen bosz- szantó volt a szeszélyesen ingadozó hangerősség, hol hallottuk, hol nem a színé­szeket, de túl ezeken a konkrét kifogásokon, illetve gyengeségeken, azt is be­igazolva láthattuk, hogy az a fajta tarka színpadi világ, a teljes színpadot mozgósító játék, amilyen a Legenda is, sajnos elveszti varázsát a szűkös képernyőn. A Legen­da a lóról úgy hasonlított a képernyőn pompás, élettől duzzadó színpadi eredeti valójához, mint egy színes festmény fekete-fehéren rosszul sikerült reprodukció­jához. V. M. Nemzetközi fotókiállítás Ötvenezer látogató tekin­tette meg eddig a Nemzet­közi Újságíró Szövetség, a Kubai Újságíró Szövetség, valamint az Interpress szer­vezésében Havannában meg­rendezett nemzetközi fotó- kiállítást. A méreteiben és művészi színvonalában min­den eddigi hasonló fotótár­latot felülmúló rendezvényt a kubai forradalom huszon­egyedik évfordulója, a de­cember 31-ével véget ért nemzetközi gyermekév, va­lamint a Kubai Újságíró Szövetség közelgő negyedik kongresszusa tiszteletére szervezték. Bécsi Üvegcipö Ismét Molnár-darabot ját­szanak Bécsben: a Volks- theater az Üvegcipőt tűzte műsorára Rudolf Jusits ren­dezésében, aki nemrég egy másik Molnár-művet, a Li­liomot vitte sikerre. A bécsi Presse kritikusa némi fa- nyalgással fogadja az elő­adást, melodrámának talál­ja. Felemlíti a Budapesten 1924-ben először bemutatott Molnár-mű magánéleti hát­terét: az író, negyvenes éveiben járva beleszeretett az akkor tizenhat éves Dar­vas Lilibe és „ijedtében” fe­leségül vette régi barátnőjét — ettől azonban igen gyor­san elvált, és 1925-ben már szabad emberként érkezett Darvas Lilivel Bécsbe, majd össze is házasodtak. Sástó: kirándulóközpont Országos jelentőségű ki­rándulóközponttá fejlesztik a Mátra déli oldalán Sástó környékét. A kirándulóköz­pont beépítésére, megterve­zésére országos pályázatot hirdettek. A pályázati ki­írás már átvehető a Magyar Építőművészek Szövetségé­nél, s a kész terveket leg­később április 14-ig kell el­küldeni postán a Gyöngyö­si Városi Tanács műszaki osztályának. A legjobb mun­kákat díjazzák és megvásá­rolják. Közművelődési ügyintézők továbbképzése Csütörtökön folytatódik az üzemi közművelődési ügyin­tézők továbbképzése a jász­berényi Lehel Klubban. A harmadik foglalkozás témá­ja: feladatok az általános, a közép- és felsőfokú felnőtt­oktatás, a szakoktatás és a szakmai továbbképzés terü­letén. EREDMÉNYES ÉVET ZÁRTÁK Az SZMT közművelődési intézményei A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a kö­zelmúltban a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központ és az SZMT Köz­ponti Könyvtárának munká­járól tárgyalt. Megállapítot­ta, hogy az intézmények az elmúlt évben eredményesen hajtották végre közművelő­dési feladataikat. A munkásmüvelödés otthona Az alig több mint egyéves múltra visszatekintő szak- szervezeti művelődési köz­pont beváltotta a hozzája fű­zött reményeket, folyamatos, tervszerű munkájával jelen­tősen hozzájárult a munkás- művelődés fejlődéséhez. Ha­tékonyan segítette a munka­helyeken folyó kulturális, tö- megpolitdkai és világnézeti nevelést. Területi munkájá­nak meghatározója az „Al­kotó emberért” pályázathoz csatlakozó negyvenegy üzem támogatása, valamint a nagyvállalatok közművelődé­si munkájának segítése volt. Különös gondot fordított a vállalati művelődési bizott­ságok továbbképzésére, a szocialista brigádök, valamint a szakmunkástanulók köré­ben végzett közművelődési munkára. Jó együttműködést alakított ki mind a szakszer­vezeti, mind a tanácsi köz- művelődési intézményekkel, társadalmi és törr.egszerveze- tékkel, ami ugyancsak haté­konyan járult hozzá a mun­kahelyi művelődés feladatai­nak megoldásához, a műve­lődési központ nevelési fel­adatainak végrehajtásához. Érdemes megemlíteni né­hány sikeres akciót, közmű­velődési rendezvénysorozatot is. Kiemelkedő volt például az „Ilyennek látom szüleim munkahelyét” című megyei ’ gyermekraj zpályázat illetve -kiállítás, amelyet az elkö­vetkezőkben több munkahe­lyen is bemutatnak. Nagy érdeklődés kísérte a munkás- fiatalok országos vers- és prózamondó versenyét, az „Élni tudtunk a szabadság­gal” című vetélkedősorozatot. A művelődési központ javas­latára több üzemben rendez­tek honvédelmi heteket. Em­lítettük már, hogy az intéz­mény fontos feladatának te­kinti a vállalati művelődési bizottságok munkájának tá­mogatását és a szocialista brigádok kulturális tevékeny­ségének kibontakoztatását. Ez utóbbi érdekében szervez­te meg például a szolnoki üzemek szocialista brigádve­zetőinek fórumát, amelyet nagy érdeklődés kísért. A művelődési bizottságok köré­ben végzett munka egyik leghatékonyabb formájának pedig a közművelődési sza­badegyetem előadásai, a me­gye városaiban és nagyköz­ségeiben rendezett előadások, vitasorozatok bizonyultak. Nem feledkezhetünk meg azonban az intézmény mód­szertani kiadványairól sem, amelyek nagy segítségét nyújtottak az üzemek, válla­latok, de a társintézmények közművelődési munkájához is. A művelődési központ je­lentős eredményeket ért el az esztétikai, művészeti nevelés terén. A 605-ös Ipari Szak­munkásképző Intézettel kö­zösen elindította például a „Szakmunkástanulók színhá­za és hangversenye” soroza­tot. Színvonalas kiállítást rendezett a munkásszállókon élő emberek szabad időben készült munkáiból. A Kép­csarnok Vállalat Aba-Novák Termének közreműködésével kiállításokat vándorokat a megye üzemeiben, vállalatai­nál. Az eredmények mellett ter­mészetesen jó néhány feladat vár még megvalósításra. Ilyen például a nagyüzemek mellett a kisebb vállalatok közművelődési munkájának eddiginél hatékonyabb támo­gatása, a területi munka he­lyes arányainak kialakítása, tervszerűbbé, tudatosabbá té­tele. Rendszeresebbé kell tenni a munkásszállókon ren­dezett kulturális, szabadidő- programokat, valamint to­vább kell szélesíteni a műve­lődési központ munkáját se­gítő társadalmi aktivisták körét. Az intézmény idei munkáját már ezek figyelem­be vételével végzi. Könyvtárak az üzemekben Alapjában véve eredmé­nyes munkáról. adhatott szá­mot az SZMT Központi Könyvtára és könyvtári há­lózata is, annak ellenére, hogy az állományellenőrzés elhúzódása, valamint a köz­ponti könyvtár felújítása né­miképp hátráltatta a felada­tok teljesítését az elmúlt év­ben. A lemaradást azonban ellensúlyozza, hogy az idén már lényegesen jobb körül­mények között végezhetik munkájukat a központi könyvtár dolgozói. A SZOT 300 ezer forintos felújítási támogatása révén a raktárak alapterülete 50 négyzetméter­rel növekszik, ezáltal mint­egy 18 ezerrel több könyv elhelyezése válik lehetővé. A kölcsönzőben s az egyik rak­tárban új fémállvány-rend- szer enyhíti a raktározási gondokat. A központi könyv­tár felújítása mellett jelen­tős még, hogy Martfűn gyer­mek-, illetve zenei részleg­gel bővült a szakszervezeti könyvtár, s a letéti könyvtá­rak egy részében nagyobb könywálaszték áll az olva­sók rendelkezésére. A köz­ponti könyvtár hat új letéti könyvtárat is létesített. Kis mértékben bár, de nőttek a könyvbeszerzésre’ fordítható összegek is, ezzel egyidőben a hálózat könyvállományá­nak tartalmi gazdagodása is megfigyelhető. Tovább emel­kedett az olvasási igény és színvonal, az eddiginél töb­ben kölcsönöznek művészileg és tartalmilag egyaránt érté­kes könyveket, örvendetes, hogy növekedett a fiatalok olvasási kedve, ebben jelen­tős szerepe van az üzemi KlSZ-szervezeték kulturális nevelőmunkájának is. Előtérben a politikai, műszaki könyvek Az üzemi könyvtárosok nagy kedvvel és lelkesedés­sel foglalkoztak gyermekol­vasóikkal. Nem mondható azonban ez el minden eset­ben a felnőtt olvasók, külö­nösen a műszaki értelmiség körében végzett munkára, s műszaki könyvek propagálá­sára. Mint ahogy esetenként nem kielégítő a politikai könyvek helyi propagandája sem, annak ellenére, hogy tovább gyarapodtak a kor­szerű politikai műveltséget szolgáló könyvek. A közpon­ti könyvtár is csak részben — kiállítások rendezésével, a kölcsönzési munka színvona­lának javításával, a politikai könyvnapok megrendezésé­nek segítésével — valósítot­ta meg a politikai irodalom népszerűsítésében vállalt fel­adatait. A hálózat könyvtá­rai azonban, főleg az önálló könyvtárak, jelentős ered­ményeket értek el az általá­nos műveltség gyarapításá­ban. Az érdeklődés felkelté­sére jó alkalmat adtak az el­múlt év irodalmi évfordulói, a könyvhetek. A szakmai műveltség növelésében főleg azok, az üzemi könyvtárak értek el eredményeket, ame­lyek megfelelő kapcsolatot építettek ki a műszaki köny­vek népszerűsítésében érde­kelt szervekkel, intézmé­nyekkel; tanácsi könyvtárak­kal, könyvterjesztőkkel. A központi könyvtár bekapcso­lódott a szakszervezet neve­lési feladatainak végrehajtá­sába is. A már említett gon­dok miatt — az állományel­lenőrzés elhúzódása, felújítás — azonban csak részben tud­ta teljesíteni vállalt kötele­zettségeit. A hiányosságok ellenére is elmondható, hogy az SZMT Központi Könyvtárának dol­gozói az elmúlt évben óriási erőfeszítéseket tettek mun­katervi feladataik végrehaj­tása érdekében. Célkitűzése­iknek nagyobb hányada meg­valósult. T. E. Árpád-kori falu a Mecsek alatt “V" Ott, ahol a 6-os műét a Völgységből érkezve Me- cseknádasdot megkerüli, majd éles kanyarral neki­vág a Mecseknek: e ka­nyar szögét vaskos kis templomtorony zárja le. Sokan elhaladnak mellet­te; akik megállnak — nem bánják meg. Árpád-kori falu a szépen helyreállított kis templom a temetővel történelmünk ta­núi közé tartozik. 1235-ből már Írásos emléke van en­nek az Árpád-kori telepü­lésnek és templomának, amely akkor Szent László király nevét viselte. Érde­mes kívül-belül megtekin­teni, mivel a régi, lényegé­ben 'román stílusú falusi templomépítészetet • hiven tükrözi. Német nemzetiségi tájház, amelyet egy vendégfogadóban hoztak létre. A tájház bemutatja a régi paraszti, pontosabban a parasztpolgári házat, konyhát és szobát, bútoraival és edé­nyeivel, s néhány mesterséget. A szépen helyreállított tájház a falunak a műúttól távolabbi végén, fönt a domboldalon található: a helybeliek készségesen útbaigazítják a vendéget, az Oreg-patak hídján át s föl a hegynek vezető közön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom