Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

1980. január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tudósítóink jelentik Tél a javából Hidegre fordult a hónapok óta szeszélyes időjárás. Ka­rácsony előtt időnként szép őszi napokra emlékeztünk, most meg fázunk, már napok óta. Reggelente ámulva hallgatjuk a rádiót: Szolnok és vidéke „vezet” mínuszokban. Ezért, 1980 első hétfőjén szétnéztünk egy kicsit Szolno­kon és a környékén is. A megyeszékhelyen már kevesen fáznak: a tanács utasítására a távfűtők a kinti hőmérsék­lethez illően fűtenek, s gyakori ellenőrzéseken vizsgálják a munkahelyek, a lakások hőmérsékletét. Az ugyanis semmi­féle takarékossági szempontból nem cél, hogy sok beteg növelje a munkahelyi és családi gondokat. Erről győznek meg bennünket tudósítóink jelentései is. Fogvacogtató idő Túrkevőn Mire a városszéli munka­helyükre. az AFIT-hoz ér­nek a dolgozók — gyalog, kerékpáron, vagy a bátrab­bak motorkerékpáron —, tel­jesen átfáznak. Reggel mí­nusz 17 fokot mutatott a hő­mérő higanyszála. A munka­idő kezdetére a két széntü­zelésű és egy olajtüzelésű gőzkazán biztosítja számuk­ra a rendeletben meghatá­rozott hőmérsékletet: az iro­dákban 20 fokot, a műhe­lyekben — a csarnok jelle­gétől függően — 12—18 fo­kot, A vállalát mintegy ezer­kétszáz fős munkáskoliiekití- vájának „melegedéséért” két személy is felelős, ők a fű­tési idényben állandóan el­lenőrzik a műhelyek és az irodák hőmérsékletét. A fűtés mellett nem feled­kezik meg a vállalat a védő­italról és a védőruháról sem. A hidegebb munkahelyeiken dolgozók rendszeresen kap­nak csipkebogyóteát, és akik a munkaidejüknek több mint felét a szabadban töltik — mintegy százötvenen van­nak —, vattakabátban vé­gezhetik dolgukat. Persze, még így, felöltözve se irigy­lésre méltó a csípős hideg­gel szembenézni. T. M. Fakitermelők zúzmarás munkahelyen A fehérbe öltözött erdő zúzmarás fái között a tél is hidegebb, mint máshol. Nem annyira azonban, hogy kés­leltetné a jászberényi Kos­suth Tsz erdészetében dol­gozó favágók munkáját. A termelőszövetkezet ezer hek­tárnyi erdejének csendjét fa­kitermelők zaja veri fel minden reggel. A csontkeményre fagyott cellulóznyárfát elsőként a gépi fűrészekkel felszerelt favágók veszik „kezelésbe”. A kidöntött fának a darabo­lok, majd a hántolok adják meg előírt formáját. A húsz­tagú brigád naponta 30 köb­méter fát vág ki, s több mint 80 százaléka exportra kerül. Örményesen munkával a hideg ellen Az Április 4. Gépipari Mű­vek örményesi gyáregységé­ben reggel, műszakba érke­zéskor mind az öltözőben, mind a munkahelyeken elfo­gadható hőmérséklet fogad­ja a dolgozókat. Igaz, előfordult egy-egy nem várt, sportnyelven szól­va övön aluli ütés, meghi­básodik egy thermogenerá- tor, de a szakemberek hoz­záértően, gyorsan elhárítják a hibát. Megesik, hogy egy- egy munkaműveletet a sza­badiban kell elvégezni, s szembe kell nézni a kemény hideggel. Van ugyan mele­gítő védőital, rendelkezésre állnak a melegedőhelyiségek, az örményesiek azonban mégis azt tartják, hogy hi­deg ellen a legjobb védeke­zés a munka. Csalódtak a Volán 7. sz. Vállalatában is — igaz, kel­lemesen, mert ez ideig vál­lalt kötlezettségüket teljesí­tették; miattuk nem fáztak- vártak sokat az üzem dolgo­zói. Cz. I. „Elöfütenek” a jászberényi és a mezőtúri iskolákban A tél örömeit jelentő ro­pogó hó, keményre fagyott jég jókor érkezett az idén. A gyerekek a háromhetes is­kolai szünet alatt ugyancsak kihasználták a kínálkozó le­hetőséget. De hogyan foly­tatódik a tanítás 10-én a le­hűlt tantermekben? A jászberényi Székely Mi­hály Általános Iskolában je­lenleg 2—6 Celsius-fok van, csütörtökön azonban meleg várja a kisdiákokat, mert már tanítás előtt két nappal elöfütenek. Az intézményr ben, s a hozzá tartozó kise­gítő iskolában olajkályhák­kal fűtenek. A Bercsényi úti Általános Iskolában hasonló berende­zés szolgáltat meleget. Ott úgy vélik: helyesebb, ha a több napos, szakaszos elöfű- tés helyett 9-én késő este begyújtanak minden helyi­ségben, így másnap reggel megfelelő hőmérséklet fogad­ja a gyerekeket. A Kossuth úti iskola két épületben üzemel. Rákóczi úti részlegében két terem­ben cserépkályha áll, a töb­biben olaj. Kedden, szerdán már fűtenek mindenhol, hogy átmelegedjenek a fa­lak. A Lehel vezér Gimnázium­ban már 4-én meleg volt, igaz, akkor még a takarítás miatt. Aznap gondoskodtak olajutánpótlásról. Tanítás előtt egy nappal itt is „fel­fűtik” a tantermeket. H. A. * * * A mezőtúri gyerekek is igencsak fájó szívvel szá­molják már, „hányat alsza­nak” a tanítás kezdetéig. Nem sokat! Mire számíthat­nak ők csütörtököm reggel a 8 órai csengetés után? A Kossuth úti Általános Iskolában már tegnap fűtöt­tek. Így nyilván meleg vár­ja az ötszázihatvammégy kis­diákot. A 17 tanterem közül négyben szén-, a többiben olajtüzelés van. A Rákóczi úti és az Újvá- rosi iskolában a tanítás előt­ti napokon kezdik a fűtést, A Rákóczi úti iskolába járó ötszázhatvan tanulónak az első napokban ajánlatos me­legebben öltözni. Az olajfű- téses tantermek nem tárol­ják kellőképpen a hőt. ked­vezőbbnek tartják a széntü­zelést. Az Újvárosi iskola ötszáz­harmincegy diákja között sok a cigánygyerek. Szá­mukra se jelent nehézséget a félévkezdés. A rendszeres tízórai bevezetése, a 15 ezer forint értékű ruha, a cigány­klub létrehozása vonzóbbá teszi az iskolába járást is. S. Sz. J. Választás a legjobbak közül Munkában a jelölő bizottság Leltár Ahogy a januárhoz hozzátartozik a hideg, a hó, az utak síkossága, úgy velejárója a leltár is. Az üzletek, áruházak ajtaján kis tábla: elné­zést kérünk, leltározunk. Január elején kis bolt­ban kérdeztem: meddig leltároznak még, napok óta nem árulnak. A bolt­vezető és munkatársai rögtön mutatták a Bel­kereskedelmi Miniszté­rium rendeletét: a leltár addig tart, amíg nem végeznek, nincs tehát miért bírálni a kereske­dőket. Így igaz. A leltár fon­tos munkája a kereske­delemnek. Számba kell venni, mi van, mennyi, hiszen nem mindegy, hogyan kezdik az új évet, meg egyébként is. Mégis: egy másik bolt­ban nevetve szóltak rám a rács mögül: vég­re nyugtuk van, a lel­tár megszabadítja őket pár napra a „kedves ve­vőktől”. Rendelet ide, hasznos­ság. célszerűség oda, ne­kem mégis az a leltár a szimpatikus, amit évek óta - tapasztalok, példá­ul a Szövetség ABC- ben, s más élelmiszer- boltokban. Szombaton legfeljebb két-három órával korábban lehűti zák a redőnyt, s hétfőn leltár-készen nyitnak, így volt ez most a Ská­lában is. Szombattól hét­főig tartott a leltár. Akinek üzleti érzéke van, s a vevőt meg akar­ja tartani, így igyek­szik. Ez is kereskede­lem. .. Mondják, főleg ez! — só — Az üzem udvara kihalt, már sötétedik. Az Április 4. Gépgyár örményesi telepének műhelyei csendesek. A mű­szaknak vége, a gépek és gazdáik reggelig pihennek. Csák a pártiroda ablaka vi­lágít. A kiszűrődő mondat­foszlányok sejtetik, benn fontos dolgokról beszélget­nek. A szobát dohányfüst lepi. Az asztal körül hatan ülnek. Ki olajos munkaruhában, ki kék munkaköpenyben. Előt­tük jegyzetfüzetek, felméré­sek, kimutatások... — Ez a jelölő bizottság — mutat körbe Jobbik' István, a termelési osztály vezetője, a 2-es pártalapszervezet je­lölő bizottságának elnöke. — Munkaidő után ültünk le egy kis beszélgetésre. Ilyenkor már senki nem zavar ben­nünket. Meg kell beszélnünk, hogy ki mire haladt, hogyan teljesíti a rábízott feladatot. — A gyárban hány kom­munista dolgozik? — Az üzemben két alap­szervezet van — mondja Fi- csor Dénes, az olajégő-szere­lő műhely dolgozója, a 2-es alapszervezet tagja. — Ki­lencven párttag van. Ezért a vezetőséget választó taggyű­lés előtt a két jelölő bizottság feladata, hogy a tagsággal el­beszélgessen. Vagyis, hogy megkérdezze a véleményüket arról, kit szeretnének alap­szervezeti párttitkárnak és miért, kit látnának szívesen a vezetőség tagjai között. — Milyen követelménye­ket támasztanak? — A mi alapszervezetünk­höz tartoznak a szállítás, a TMK műhely dolgozói és még az adminisztratív állo­mány zöme is. Párttitkárnak csakis olyan embert szeret­nénk, aki amellett, hogy po­litikailag, szakmailag kép­zett, értsen a dolgozók nyel­vén. Hallgassa meg a problé­máikat, segítsen rajtuk, ha kell — sorolja a feltételeket Kóródi Ferencné anyaggaz­dálkodó, a 2-es alapszervezet egyik pártcsoportbizalmija. — Alapszervezetünk párttit- kár-jelöltje harmincéves fia­talember. Eddigi munkája alapján jó munkahelyi veze­tőnek, jó munkatársnak is­mertük meg. Reméljük, ha megválasztják sem csalódunk benne. — A pártvezetőség tagjait is a rátermettségük, az em­berekhez való viszonyuk alapján választotta ki az üzemi káderbizottság — me­séli Kun Sándor a műszaki osztályról, szintén a 2-es számú alapszervezetből. — Az eddigi elbeszélgetéseink során azt tapasztaltuk, hogy a bizottság véleménye egye­zik a tagságéval. Természete­sen alapszervézeten belül na­gyon sokan megérdemelnék, hogy bekerüljenek a vezető­ségbe, de a legalkalmasabb elvtársakat javasoltuk ezek­re a posztokra. — Mikor ijut idő az elbe­szélgetésre? — Jól ismerjük egymást, naponta többször is találko­zunk, ezért külön alkalma­kat nem kell keresnünk ar­ra, hogy megkérdezzük a vé­leményeket — válaszol Eng- lert Sándor a szerelde mun­kása, az l-.es aílapszervezet jelölő bizottságának tagja. — Úgy egyeztünk meg, hogy mindenki a közvetlen köze­lében dolgozókkal beszélget. Ki ekkor, ki akkor ér rá. Én általában a reggelizés köz­ben faggatom az embereimet. De akad olyan bizottsági tag, aki munka végeztével haza­kíséri őket és útközben' ér­deklődik. — Véleményük szerint őszintén elmondják munka­társaik a gondolataikat? — Ki merem jelenteni, hogy igen, — veszi át a szót ismét Jobbik István. — Miért is ne mondanák el, ami a szívüket nyomja. Mindenki tisztában van nálunk azzal, hogy csak az őszinte szóval juthatunk előre, csak úgy oldhatjuk meg feladatainkat. Nem olyan időket élünk már, amikor véka alá kellene rej­teni, hogy bizonyos dolgok­ról mit gondolunk, mi a véle­ményünk. Egyébként is üze­münkben olyan szellem ural­kodik, hogy az építő kritikát mindenki meghallgatja — le­gyen az vezető vagy munkás, — sőt szívesen veszi. — Még soha nem vettem részt ilyen munkában —, el sem tudtam képzelni, hogy mit kérdezek majd, hogyan beszélek az emberekkel, mondja Vízi Sándor a dara­boló műhely előkészítője, — de az első beszélgetés után rájöttem, nincs ennek semmi különös fortélya. Meg kell hallgatni, hogy ki mit mond, mit javasol — s ezekről a vé­leményekről feljegyzést ké­szíteni. Azért egy kicsit csak izgulok, hiszen januárban el­dől, hogy milyen munkát végzett a két jelölő bizottság. — Az év elején ugyanis mind a két alapszervezetben vezetőségválasztó taggyűlést tartunk — folytatja Ficsor Dénes. — Munkánk fokmérő­je az lesz, ha azokat az em­bereket választja meg a tag­ság is, akiket erre a posztra megfelelőnek találtak. Egyéb­ként a két taggyűlés után újabb fontos munka vár ránk Jobbik Istvánnal együtt. Ugyanis mindketten a csúcs­vezetőség újraválasztását elő­készítő bizottság tagjai let­tünk. Azt hiszem, a most szerzett tapasztalatainkat hasznosan fel tudjuk majd használni. — szekeres — Jönnek a rékasiak, tószegiek, várkonyiak Ki korán kel - hideget lel Megint hétfő... Az első 1980-ban. Még nincs hatóra, így hát alszik a nap, csak a fagyott hó és a járművek fényszórói világítanak. Si­etős léptű férfiak, nők — résnyire nyílt szemekkel — mennek munkába, sokan előbb a kicsit viszik a böl­csődébe, óvodába. A vasútállomáshoz egyre- másra érkeznek a helyi és a távolsági i autóbuszok, a párafelhőben lekászálódó utasok fázósan húzzák össze kabátjukat. - Sokuk kezében gondosan összekötözött pakk. az eljárók otthonról hozott hazaijával. Befutnak Cegléd és Tö- rökszentmiklós felől is a vonatok, a percekre kihalt aluljáró benépesül. A fáradt tekintetű Szabó Alfréd MÁV kocsiintézőt el­sodorja az emberár. Rlost tette le szolgálatát. — Ráfér a pihenés... — Mielőtt hazamennék, családi ügyeket intézek Szol­nokon. A feleségemnek el­tört a bokája, megbízott egy-két dologgal. A lányom­nak is megveszem a busz­bérletet, aztán bevásárolok, jön az ebéd,, és majd utána az ágy. Három, Abonyból jövő fiatal lány mit sem törődik a hajnali keléssel, hideggel, kuncogva mesélik a tegnap esti diszkó eseményeit. A Papírgyárig talán minden részletre sor kerül. Két roham szünetében Mihályi Jenőné hírlapárus­sal váltunk szót. — Mikor kelt? — Négy előtt, ötkor nyi­tok, addigra mindent előké­szítek, hogy kéznél legyen. — Nincs valami banánér­lelő meleg a pavilonban. — Ez már paradicsom... itt ez a kis hősugárzó. És különben is, megszoktam, hisz’ tizenöt éve árusítom a lapokat. — Mennyi eddig a bevé­tel? — Ma a Népsport és a Hétfői Hírek a sláger — hétfő lévén — több mint ezer forint van a kasszá­ban. Egyig leszek szolgálat­ban, addig ennek a több­szöröse gyűlik össze. Az autóbuszállomás — is­kolaszünet lévén — hétre kihalt. Megérkeztek a rá­Tizenöt éve újságok között kóczifalviak, a rékasiak, a tószegiek, a tiszavárkonyi- ak... a vonzáskörzet embe­rei. Késés nem volt. Fél nyolcra a helyijáratok is könnyedebben indulnak, megkezdődött a műszak: 1980 első hétfőjén. t. sz. e. — A hetedik vágányra személyvonat érkezett... NZS

Next

/
Oldalképek
Tartalom