Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 6. Gyászhirek Mély fájdalommal értesítjük a rokonokat. Ismerősöket, a volt munkatársakat, hogy drá­ga halottunktól, ID. BURJÁN LASZLÓ-tól hamvasztás után 1980, január 10-én 14.30 órakor veszünk bú­csút a szolnoki Munkásőr úti temető ravatalozójában. A gyá­szoló család, Szolnok. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy DR. HORTAVER JÓZSEFNÉ 91 éves korában, dec. 27-én el­hunyt. Temetése január 9-én 14 órakor lesz a budapesti Üj- köz temetőben, minden külön értesítés helyett. A gyászoló család. DOLGOZÓKAT ALKALMAZUNK A kisújszállási KUNSZÖV azon­nali belépéssel felvesz legalább mérlegképes könyvelői oklevél­lel rendelkező belsőellenőrt. Fő­iskolát végzettek előnyben. Je­lentkezés a személyzeti előadó­nál. Kisújszállás, Felszabadulás u. 7. telefon: 90. (30.) A JÁSZBERÉNYI KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZET pályá­zatot hirdet kereskedelmi-hús­ipari főágazatvezetői munkakör betöltésére. Követelmény: ke­reskedelmi főiskolai végzettség és legalább 3 éves gyakorlat. Jelentkezni lehet: személyesen vagy írásban a termelőszövet­kezet személyzeti osztályán. Cím: Kossuth Tsz, Jászberény, Ady Endre út 18. (7573.) A JASZ-NAGYKUN vendég­látó VÁLLALAT felvételre ke­res cukrász munkakörbe dolgo­zókat a szolnoki Pelikán Szál­lodába és a tiszafüredi Vadász étterembe, jelentkezés a Peli­kán Szálló vezetőjénél, illető­leg a tiszafüredi kirendeltség vezetőjénél. (Tiszafüred. Lenin U. 4.) (18.) A JASZ-NAGYKUN VENDÉG­LÁTÓ VÁLLALAT felvételre keres a szolnoki Centrum Ét­teremhez tartozó a martfűi Nö­vényolajgyári konyhára ételki- osztókat, 4 órás munkaidővel. Jelentkezés a Centrum Étterem vezetőjénél. (Szolnok, Ságvári krt. 59/a. (18.) apróhirdetés INGATLAN KIS családi hóz el­adó Jászberényben, Vörösmarty u. 43. alatt. Érdeklődni le­het: Ságvári Endre u. 1., hétköznap 17 óra után, vasárnap egész nap. (7577.) ADÁSVÉTEL ELADÓ barna, in­tarziás, páncéltőkés, rövid, bécsi zongo­ra. Érdeklődni le­het: Szolnok. Ság­vári krt. 65. II. e. Radócziéknál. (4.) EGYÉB ORVOSHÁZASPAR 1 éves kisfia mellé gondozónőt keres, reggel 8-tól 12-ig. Érdeklődést kérjük a 13-171/273 mellé­ken hétköznap 14— Ki óráig. (19.) Hirdetmények A mezőtúri Dózsa György Mg. Szakközépiskola Mező­túr, Kossuth u. 2. 1980. év­ben is szervez technikusmi­nősítő vizsgát mg. szerviz­üzemi szakon, konzultációs felkészüléssel. A jelentkezés feltételei: szakirányú szakközépiskolai végzettség (vagy gimnáziumi érettségi és mg. szakképesí­tés), 2 éves gyakorlat, mun­kahelyi javaslat. Jelentkezni lehet 1980. ja­nuár 31-ig az iskolától kért nyomtatványon. (7588.) A szolnoki Szamuely Ti­bor Gépipari Szakközépisko­la mellett működő KGM Ál­lami Technikusminősítő Bi­zottság (5001 Szolnok, Ta­nácsköztársaság útja 1., te­lefon: 12-027, 12-157) 1980. jan. 1—máj. 31. között KGM profilú technikuskép­zésre fogad el jelentkezése­ket. Bővebb felvilágosítást, tájékoztatót és jelentkezési lapokat naponként 8—16 óra között bocsájtunk az érdek­lődők rendelkezésére. (31.) Indiai bivalykultusz nyomai Szolnokon Egy különleges alakú, ép bivalyszobof, és egynek a maradványa díszeleg, hosszú idő óta a szolnoki művészte­lep ősparkjának fái alatt. A Zagyva-parti művészkolónia lakói és a környékbeliek is régóta sejtették, hogy a szobrok nem magyar erede­tűek, de vajon honnét szár­maznak? Erre keresett vá­laszt Kaposvári Gyula, a Damjanich János Múzeum ma már nyugalmazott igaz­gatója, amikor firtatni kezd­te a szobrok eredetét, s a bivaly szerepét India művé­szetében. A téma legszakavatottabb ismerője dr. Baktay Ervin, híres India-kutató megerő­sítette a korábbi feltevése­ket. „Nézetem szerint a szob­rok valóban indiai eredetű­ek. Feltűnő hasonlatosságot mutatnak az India művé­szete című könyvemben kö­zölt képeken látható biva­lyokkal. A szolnoki bivaly­szobor is ugyanazt a jelleg­zetességet mutatja. Fejét magasan előrehajtva tartja. Szarvai pedig, amelyeket egybefaragtak, hogy ne tör­jenek le könnyen, ráfeküsz- nek a nyakára. Ez megfi­gyelhető a művésztelepen látható bivalyszobrokon is. A különbség csak annyi, hogy a könyvemben közölt bivalyszobrok a XII. század­ból valók és sokkal stilizál­tabb formát mutatnak. Va­lószínű, hogy a művésztele­pen levő bivalyszobor későb­bi provinciális munka.” Indiába több legenda öve­zi a legerősebb és legigény­telenebb állatoj:, a bivalyt. A művészetben gyakran előforduló egyik ábrázolás szerint Durgá istennő, Siva főisten felesége elpusztítja a „Mahisárszura” nevű dé­mont, amely bivaly alakját vette fel. Az Északnyugat- Indiában otthonos másik le­genda arról szól, hogy há­rom gonosz szellem bivaly alakjában éjszakánként ki­itta a szent tó vizét. A ki­rály megharagudott, a bi­valyokat a tó szélén meg­leste, s oldalról egyetlen nyílvesszővel mind a hármat átlőtte. A kérdésre azonban, hogy miként kerülhettek ezek a szobrok Indiából a szolnoki művésztelepre, Chiovini Fe- renctől, a Zagyva-parti mű­vésztelep doyenjétől, aki fél évszázada él és alkot Szol­nokon, csak közvetett vá­laszt kaptunk. — Én a bivalyoknak á te­lepre kerüléséről még Pólya Tibor festőművésztől hallot­tam. Szavai szerint Thur — Taxis herceg hózta ezt a két bivalyt Indiából és egyik birtokának a parkjában volt felállítva. Füredi Fe­renc egykori szolnoki bank- igazgató parcellázta a bir­tokot és a két szobrot elho­zatta a szolnoki művészte­lep parkjába. A messzi In­dia művészetét hirdető em­léket féltő gonddal óvjp a .város, hogy hirdesse nem­zetünk tiszteletét a távoli népek hagyománya és mű­vészete iránt. Endrész Sándor Prométheusz ellopta Bz ember és a tűz harca Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje: rocskával a kezében. A középkorban, szervezett tűzoltóság híján tőle vártak csodálatos segítséget A tűz ősidők óta végig­kíséri az emberiség sorsát. Az ókorban az istenek tu­lajdonaként tisztelték, ezért járt pórul Prométhe­usz, a vakmerő titán, aki ellopta tőlük a lángot. A tűz tud melengető lenni, * amikor a kandallóban lo­bog, tud szelidfényű és hangulatos lenni, de hir­telen lobbanó csóvája tragédiákat is okozhat, pusztulást és veszedelmet, amikor üszkös falak ma­radnak csak a családi otthonokból, bányák vál­nak égő pokollá, vagy gyárak, középületek dől­nek romba. Az emberiség — miköz­ben még áldozati lángokat gyújtott a tűz forrásaként ünnepelt napisten oltárán — rádöbbent, hogy a tüzet nem elég imádni. Meg is kell szelídíteni. Először a rómaiak védekeztek szerve­zetten a tűz ellen. Ezt bi­zonyítja az aquincumi fel­tárások során talált fogadal­mi oltár is, amelyet a cen- tonariusok — kézműves tűzoltók — készítettek 250 körül, s az az orgonatöre­dék, amelyet 228-ban a tűzoltóegylet kapott aján­dékba. Az aquincumi foga­dalmi oltártól a mai, mo­dern tűzvédelmi technika megvalósításáig eltelt kor­szakokban az emberek kü­lönböző módokon és lehető­ségek szerint igyekeztek úr­rá lenni a tűz hatalmán. Hogyan és milyen eszközök­kel? Ezt mutatja be a „Tűz­védelem fejlődése” című ál­landó kiállítás, mely Bu­dapesten a tizedik kerületi tűzoltóparancsnokság Mar­tinovics téri épületében ta­lált otthont. Hazánkban már I. István király felismerte a tűzvéde­lem fontosságát, és így ren­delkezett : „ ... vasárnapon­ként minden ember temp­lomba menjen, kivéve azo­kat, aljik a tűzvészeket vi­gyázzák”. És ennek az óv­intézkedésnek meg volt az alapos oka, mivel Ottó frei- singi püspök, — német tör­ténetíró — 1147-ben azt ta­pasztalta, hogy a magyarok csak nádból, ritkán fából, legritkábban kőből emelt silány házakban laknak; nyáron sátrakban éjszakáz­nak; téli szállásukat (kuny­hójukat) a karámok, ólak veszik körül. Ilyen építési mód mellett pedig gyakor­ta pusztíthat tűz. De később sem volt jobb a helyzet. Egy 1699-es összeírás sze­rint Debrecen 729 háza kö­zül például csak 32 épült kőből. S szomorú törvény- szerűség, hogy 1564 és 1811 között ezért nyolcszor pusz­títhatott tűzvész a városban. Ha azonban katasztrófák emlékét akarjuk idézni, nem szükséges ilyen mesz- szi múltba kalandozni. A huszadik század például egy szörnyű tűzesettel köszön­tött be. Pofig égett a buda­pesti Párizsi Nagyáruház. A lángok között tizennégyen lelték halálukat. Szólt a zene, táncoltak a párok 1910 március tizedikén azon em­lékezetes szatmárökörirtói bálon amikor kigyulladt a bálteremnek kinevezett do­hánypajta, s a gyorsan egy­másba fonódó lángok elzár­ták a menekülés útját. Haj­nalban már csak pernye szállt a falu felett és 337 fi­atal termelésére készültek. S elevenen kísért még a gyöngyösi tűzvész emléke is. 1917 május huszonegyedi­kén a város egyfharmada le­égett, 662 ház dőlt romba, a lángok átcsaptak a szom­szédos községekbe is, ahol egész házsorok omlottak ölssze. A tűz veszedelme tehát mindén karban közöttünk ólálkodik és a megfékezése közérdek volt és ma is az. Rendkívül szemléletesen mutatja be a kiállítás, ho­gyan alakultak, szerveződtek évszázadokon át azok a kö­zösségek, melyek szembe­szálltak az alattomos lán­gokkal. A tűz elleni szer­vezett védekezés már a vá­rosi kézműves polgárság ki­alakulásával megkezdődött, az oltási munkákban első­sorban a különböző céhek tagjai vették részt, de a na­gyobb iskolavárosokban — a debreceni kollégiumban például már 1650-ben — diáktűzoltóságok is alakul­tak. AZ eredményesebb tűz­védelem, illetve megelőzés érdekében rendeleteket is hoztak. Esztergomban már 1736-ban is határozottabban írták elő, hogy minden céh a saját pénztárából sürgő­sen szerezzen be 1—1 bőr­vedret, a céhbe újonnan fel­veendő mesterek is tartoz­nak 1—1 bőrvedret a céh­nek és a köznek ajándékoz­ni. Debrecen város tanácsa 1673-ban pedig úgy döntött, hogy az éjjel-nappal cirká­ló őrök fizetésének felét adójukba tudják be, a má­sik félét pedig az utca lakói fedezzék. 1753-ban Pest vá­rosa minden elővárosi ház- tulajdonost kötelezett, hogy téglából építsenek kéményt; karókból tilos a rakásuk; a gyúlékony anyagból ké­szült kémények lebontatn- dók. S egyre-másra alakultak az önkéntes tűzoltó egyesü­letek is. Az első 1835-ben Aradon, majd 1866 Sopron­ban és 1867-ben Körmen­den. Az önkéntes tűzoltók az állandó készenlét állapo­tában, felelősségük tudatá­ban gyarapították tűzvédel­mi ismereteiket és ügyessé­güket versenyeken mérték össze. Az első országos tűz- oltóverseny — 1893 augusz­tusában — a szegedi önkén­tes tűzoltók nyerték el a szaruból készült díszserle­get. De nemzetközi versenye­ken sem vallottak szégyent önkéntes tűzoltóink. 1900- ban Párizsban a budapesti csapat ugyan még csak a harmadik helyen végzett, de az 1906-os milánói verse­nyen a nyíregyházi egyesü­let már aranyérmet nyert. Az összegyűjtött és meg­őrzött sok becses emlék kö­zül látható többek között ezen a kiállításon a közép­kori városok jellegzetes gő- lyanyakú fecskendője, az el­ső magyar sopróni tűzoltő- szergyár mozdonyfecskendő- je, a budapesti tűzoltók el­ső gőzfecskendője, a gróf Széchenyi Ödön tűzoltópa­rancsnok tervezte tűzjelző 1874-ből, a Magyarországon először 1926-ban használt kismotorfecskendő, régi ko­rok egyenruhái és sisakjai, különböző tárgyai és írásos anyagok, melyek a tűzvéde­lem múltjáról tanúskodnak, és azok a modem és korsze­rű eszközök és felszerelések, melyekkel ma az állami tűzoltóság őrködik a tűzbiz­tonság felett. Ágh Tihamér A Budapesti Tűzoltóság el­ső gözfecskendője, ame­lyet 1872-ben szereztek be. A gőzfecskendőt Sza­bó Pál és fiai szabadal­maztatták 1824-ben, de Angliában gyártották elő­ször 1829-ben Gólyanyakú fecskendő. Sopronban az 1600-as években ilyen fecskendői voltak a hatezer lakosú városnak A múzeumban látható Feszty Árpád 1886-ból származó Kárvallottak cimű festménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom