Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 6. HÍD AZ ÉLETHEZ Felfelé a pokol tornácáról A közeljövőben a tervek szerint a szovjet atomerőmüvelr összteljesítményét 100 millió kilowattig kell fokozni. Idén például üzembe helyezték a leningrádi és örmény atomerőmű újabb áramfejlesztő berendezéseit. Megkezdte a termelést a novovoronyezsi és belojarszki (képünkön) erőmű egy- egy újabb energiatermelő egysége. Kambodzsa újjászületésének első évfordulóját ünnepli. Egy esztendővel ezelőtt, 1979. január 7-én vonultak be a felszabadító csapatok az ország fővárosába, Phnom Penh- be, január 11-én pedig kikiáltották a Kambodzsai Népköztársaságot A monológ félmondatokból állt össze, ahogy Kong Keo Kamine, a bársonyos tekintetű. 25 éves khmer nő elmondta az elképzelhetetlent. — A katonák megállítottak. A férjemet pár lépéssel előbbre vitték, aztán szembefordították velem. Egyikük hozzá lépett, kivette a kését és elvágta férjem nyakán az ereket. Aztán levágta a fejét és odatette a lábam elé. Két hónapja voltunk házasok. Az apámat is megölték. Engem elvittek Phnom Penh- ből Svay Yengbe. Négy évig dolgoztam egy rizsföldön. A munkaidő éjjel háromkor kezdődött és hol 16. hol 18 órát kellett dolgozni. Az öregek nem bírták sokáig, de az elhaltak helyébe fiatalokat hoztak. A megtermelt rizsből nem kaptunk: négy évig krumplin éltünk, körülbelül húsz dekát kaptunk naponta. Egyik nap — április 29-e volt — összekötözték a kezünket és az őrök az erdő felé tereltek bennünket. Tudtam, hogy meg fogok halni. Az erdőtől már csak pár méterre lehettünk, amikor lövéseket hallottam. Valamiben megbotlottam és elestem. Amikor magamhoz tértem, a kezemen már nem volt rajta a kötél. Akkor láttam először vietnami katonát. A téboly stációit nehéz logikai rendbe rakni. Pol Pót négy éves rémuralmának 3 millió áldozata közül először az értelmiségieket nyelte el a tömegsír. Az árvaházakban megpróbálnak valamiféle statisztikát összeállítani a meghalt szülők foglalkozásáról, hogy a világnak legalább elképzelése legyen az elszabadult őrületről. Az eltűnt szülők 47 százaléka paraszt, 25 százaléka értelmiségi. A kambodzsai gyerekeknek 40 százaléka árva. Pol Pót számára nem volt elég csak az ember: össze- hordatta és felgyújtatta az autókat. A Phnom Penh-i tv-to.rony körül ma is látható a kiégett gépkocsik garmada. Az autókat a könyvek követték: amikor elhamvadt a betűkbe zárt értelem, bezárták az iskolákat. A hírhedtté vált Tóul Sleng börtönt egy egyetemen rendezte be a kambodzsai nép hóhérja. A Buddha-szentélyeket feldúlták. az időtlen-bölcs mosolyé istenségek szobrait feldarabolták. Amikor Po] Pót már látta vereségét, a rizsföldeken is felrobbantották a szivattyúházakat. Végül a fák következtek. A karcsú pálmák eleven felkiáltójelként állnak az egyes számú út mentén, a háncs körbevágva, az életet szállító szövetrendszer szétzúzva. A fák állva halnak meg. Phnom Penh-ben ma már újra laknak. Üzletek ugyan még nincsenek, de piac már van. Mivel pénz még nincs az országban, rizs, vagy hal szolgál csere-alapul. A kettős pálmasorokkal szegélyezett sugárutak újra kerékpárosokát hordanak a hátukon. Utcanév vagy házszám még nincs a fővárosban. de az érdeklődőkét szeretettel és bizalommal kalauzolják el a most szerveződő állami hivatalokhoz, intézményekhez. A középületek többsége persze még üres: az ajtók végtelen sora egymásba nyitva tátong. A kitört ablakokon beszökő légáramlat papírcetliket lebegtet a padló felett. Az egyik szobában halkan, lassú surrogással járja végtelen útját egy bekapcsolva felejtett ventillátor. — Hogy hívnak? — Nem tudom. Csak az új nevemet. Phnom Penh két árvaháza közül a nagyóbbikban vagyunk. Sok gyerek nem hogy szüleire nem emlékszik, de a nevére sem. Hvot So- mana gondozónő az állandóan karján csüngő egyéves kislánynak a Ban Deth nevet adta. Anyja holtteste mellett találtak rá: ült a porban és két napja fogta az élettelen szülői kezet, ő még nem vesz részt a nagyok ebédjén. Ma ugyanis nagy nap van — a Vöröskereszt első élelmiszerszállítmánya érkezett meg az árvaházba. A hatalmas barakképületben 540 gyerek eszik egyszerre. Állok és az első percben nem tudom, mi érthetetlen számomra. Aztán be- lémhasít a felismerés: nincs zaj. nincs zsongás, nincs beszéd. A gyerekek némáin, egyetlen hang nélkül esznek. Csak a szemek villognak a ferdén beeső napsütésben. Legtöbbjük szájába most kerül az életben először emberhez méltó meleg étel. Pen Sovan, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács al- elnöke tart sajtóértekezletet. Csendesen, szabatosan beszél : „az utóbbi három hónap alatt senki nem halt éhen Kambodzsában”. De a nehézségeket sem titkolja: az életben maradt lakosság — Pol Pot a khmer népnek csaknem felét kiirtotta — 70 százaléka munkaképtelen volt az éhezés és a betegségek miatt. Ráadásul az országban mindössze 54 orvos maradt. Ma már a népi hatalom hihetetlen erőfeszítései, a szocialista országok és a- Vöröskereszt segítségével a lakosság döntő többsége visszanyerte fizikai erejét. Karácsonyi Zoltán, a debreceni Agrártudományi Egyetem adjunktusa 1979. december 16-a óta a FAO- program végrehajtója Kambodzsában. — A jelenlegi száraz évszakban mintegy tízezer hektáron akarjuk elvégezni a vetést. Napokon belül megérkezik 650 tonna kiváló minőségű rizs, úton van 2300 tonna műtrágya és 450 szivattyú. Az esős évszakra szóló program 50 ezer hektár rizsvetést irányoz elő. 1980-ra már halászati és növényvédelmi programot is kidolgozott a FAO. A májusi aratás 200 ezer ember számára biztosítana élelmet két hónapra. Hogy a helyzet nehézségét érzékeltessem : 26 ezer kapa szállítását is várjuk, hiszen most sokszor egyszerűen nincs mivel dolgozni. A mezőgazdasági minisztérium jelenleg hat főből áll. Itt ismeretlen a bürokrácia: együtt járjuk a tartományokat, a rizsföldeket. Ha kell. tíz órát, ha kell, tizennégyet dolgozunk. Jelenleg legfontosabb feladatunk megfelelő mennyiségű vetőmag termelése. Kicsi kőfalu a Mékong mentén. A 200 lakos liánból, bádoglemezből, háncsból, pálma- és bambuszlevélből épített új épületeket. A házak körül 3—4 lépés hosszú zöldséges kert. Kézi malmokban őrlik a rizst péppé, és agyagedényekben érlelik. A férfiak halásznak — a Mekong a világ egyik halban leggazdagabb folyója. Mielőtt elindulok. egy pillantásra részesülök abból az élményből, amikor elindul az új élet. Cheng Sok Kim-nek gyermeke születik. A bambuszkunyhó mélyéről felhangzik a sírás: az éles, bántóan gyönyörű hang remeg a pálmálevelek között. Ö már a jövő századra született. Becsüld meg magad jobban XXI. század. Szigethy András Szovjet gazdaság NÉGY ÉV MÉRLEGE A tizedik ötéves terv első négy esztendejében a szovjet gazdaságot sikerek fémjelezték. Az 1979. évi előzetes adatok szerint 585 millió tonna kőolajat hoztak a felszínre; 94 millió tonnával többet, mint az előző években. A földgáztermelés 40 százalékkal volt nagyobb: meghaladta a 400 milliárd köbmétert (1 milliárd köbméter földgáz körülbelül 1 millió tonna kőolajjal egyenértékű). A vil- lamosenergia-termelés 20 százalékkal nőtt és eléri az 1.245 milliárd kilowattórát — ez több, mint amennyit az NSZK, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország együttesen termel. Az eltelt négy évben a Szovjetunió nemzeti jövedelme 58 milliárd rubellel, vagyis 16,2 százalékkal növekedett. Az ipari termelés 103 milliárd rubellel, azaz 20,3 százalékkal emelkedett. Sikeres volt az ötéves terv szociális programjának végrehajtása is: az egy főre jutó reáljövedelem négy év alatt 13,3 százalékkal nőtt. Következetesen törekszenek a lakáshelyzet javítására: 1979-ben 10 millióan költöztek új otthonba, a négy év alatt pedig több, mint 40 millióan. A Szovjetunióban a lakások alapvetően állami költségvetésből épülnek, a családok a lakásokat ingyen kapják. 1979-ben erre a célra az állam 17,5 milliárd rubelt fordított, többet, mint ameny- nyit védelmi célokra (17,2 milliárd rubel) költ. A társadalmi fogyasztási alapok 1979-ben elérték a 110 milliárd rubelt, a négy év alatt pedig a 410 millárd rubelt. A tizedik ötéves terv első négy esztendeje közül a legAz osztrák fővárosban folyó megbeszéléseiket természetesen nem lehet kiragadni a kelet—nyugati kapcsolatok általános rendszeréből, s különösen érvényes ez a katonai enyhülésre, a leszerelésre. A bécsi tárgyalások közel hat éve folynak, mégsem sikerült ez alatt az idő alatt csökkenteni a középeurópai térségben állomásozó csapatok létszámát és az ott lévő fegyverzetek meny- nyiségét. Sőt, az Egyesült Államok további alakulatokat vezényelt kontinensünkre, s nagymértékben korszerűsítette az atomfegyverek szállítására alkalmas légierejét is. Régóta világos: a NATO nem kívánja a valódi leszerelést a közép-európai térségben. Ezt bizonyítja, hogy eddig minden olyan szocialista javaslatot visszautasított, amely lehetővé tette volna a csökkentés megkezdését. A tényleges leszerelési megbeszélések helyett az Észak-atlanti Szövetség minduntalan létszámadatok egyeztetését” szorgalmazta. Mit is jelent ez? Egyszerűen arról van szó, hogy az atlanti országok nem hajlandók elfogadni a Varsói Szerződés által beterjesztett adatokat, hanem azzal a megalapozatlan követeléssel állnak elő, hogy a szocialista katonai-politikai integráció ismerje el: csapatainak létszáma 150, sőt 180 ezer fővel magasabb, mint a valóságban. Ez a '„számháború” végeredményben megtorpedózta azt a szocialista kompromisznehezebb az 1979-es volt a szovjet gazdaság számára. A kemény tél jelentősen megnövelte a tüzelőanyagfelhasználást, tönkretette az őszi vetések nagy részét, a gyümölcsöskerteket, s akadályozta a szállítás munkáját. A nyár pedig igen forró, aszályos volt: ennek következtében 179 millió tonna gabonát gyűjtöttek be, mintegy 60 millió tonnával kevesebbet, mint 1978-ban. (Igaz ez utóbbi esztendő rekordévnek számított.) A szovjet gazdaság nehézségei azonban nemcsak ezzel magyarázhatók. A terszumos indítványt is, amelyet a múlt évben terjesztett elő a Szovjetunió, s amely messzemenően figyelembe vette a nyugati fél korábbi indítványait. A szocalista országok elfogadták a 700—700 ezer fős „közös plafont”, a szárazföldi csapatoknál, s a Szovjetunió felajánlotta, hogy az amerikai harcászati atomfegyverek már korábban ígért hazaszállításáért cserébe három harckocsi hadosztálynak megfelelő erőt kivon a térségből. A szocialista nagyhatalom jószándékát bizonyította az a legutóbbi egyoldalú lépés, hogy egy év leforgása alatt 20 ezer katonával és ezer harckocsival csökkenti az NDK területén állomásozó csapatait. Ezt Leonyid Brezsnyev 1979. október 6-án jelentette be Berlinben, s a csapatok haza- szállítása már meg is kezdődött. o A jóakaratú kezdeményezésre adott válasz a decemberi NATO-döntés volt a közép-hatótávolságú amerikai rakéták kifejlesztéséről és nyugat-európai elhelyezéséről. Ez az elhatározás — ma már látjuk — igen nagy mértékben rontotta a további leszerelési tárgyalások esélyeit, s így a bécsi megegyezés lehetőségét is. Hiszen a Varsói Szerződés számára nyilvánvalóvá lett: az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei katonai erőfölényre törekszenek, fel akarják borítani a kialakult erő- egyensúlyt. A szovjet állásfoglalásokból kitűnik: Moszkva számára elfogadhatatlan melés hatékonyságának további növelése és a minőség javítása terén 1979-ben a Szovjetunióban sem sikerült a kitűzött célokat teljesen elérni. Erről a megszokott nyíltsággal beszélt az SZKP Központi Bizottságának ülésén Leonyid Brezsnyev. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet minden ágában, minden munkaterületen hatalmas tartalékok vannak, de ezek kiaknázásához elengedhetetlen a vezetés színvonalának emelése, a hiányosságok felszámolása. az „erő pozíciójából való tárgyalás” nyugati koncepciója. Ez nemcsak a rakétakérdésre vonatkozik, hanem a hagyományos fegyverzetekre is. A NATO-ban jelenleg nagyarányú fegyverkezési program végrehajtását tervezik: korszerűsítik a harckocsikat, új harckocsi-elhárító rakátékat rendszeresítenek, s hamarosan szolgálatba állnak a 80- as évek harci repülőgépei is. Nem túlzás tehát az a megállapítás, hogy az atlanti vezérkar szándékosan halogatja az érdemi megegyezést Bécsben, s arra törekszik, hogy a megbeszélések ideje alatt katonai fölényre tegyen szert. Pedig a katonai enyhülés alapvető fontosságú a világ számára — ezért törekszenek a szocialista országok a fegyverkezési verseny megakadályozására. A nyugati fél így nyilvánvalóan nem vállalkozhat a tárgyalások nyílt félbeszakítására, a legutóbbi javaslatát ezért is kísérte olyan „reklámkampánnyal”. A Szovjetunióban azonban rámutatnak; sokkal inkább diplomáciai manőverről van szó, mint tényleges csapatcsökkentési szándékról. A moszkvai televízió kommentátora szerint a NATO globális propagandahadjáratával azt a benyomást akarja kelteni, hogy valamiféle atlanti békekezdeményezés történt. o A szovjet politikai szakértő joggal állapította meg: nehezen lehet bízni az olyan ajánlatokban, amelyek az új közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítéséről hozott NATO-döntés után születtek, a „bizalom ugyanis csak az erőegyensúlyon alapulhat, az amerikai rakéták telepítéséről hozott döntés pedig megbontja ezt az egyensúlyt.” Miklós Gábor Vietnam mezőgazdasága A vietnami népgazdaság célkitűzései közt alapvető fontosságú az állattenyésztés fejlesztése. Képünkön: Phu Khanh tartomány Tay Son járásában az állatállomány meghaladja a 18 ezret *— ez négyszerese az 1975. előtti meny- nyiségnek. Az északi határvidéknél levő Cao Bang tartományban a kínai támadók rombolásai ellenére a parasztok mindent megtesznek a gabonatermés biztosítására. Képünkön: jónak ígérkezik a ciroktermés Phong Cham faluban. (Jobbra) G. Piszarevszkij Harierőcsökkentési tárgyalások — Becs Valódi és áljavaslatok Nagy jelentőségűnek ítéli a nyugati sajtó azt a legutóbbi csomagtervet, amelyet a NATO-országok képviselői a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások 19. ülésszakának záróakkordjaként terjesztettek elő. Ebben 30 ezer szovjet katona távozásáért cserébe 13 ezer amerikai Gl haza- • utazását ajánlják fel a szocialista országoknak.
