Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 31. PORTUGÁLIA Tíz hónap - hátra AZ ESEMÉNYEK HÁTTERE II hegyek országa, Afganisztán Válaszút előtt az ASEOH haiföld miniszterelnöke olyasmire készüli, ami vetekedne a bibliai csodával: halottaiból akar feltámasztani valakit. Azaz valamit; egészen pontosan a SEATO nevű 'agresz- szív délkelet-ázsiai katonai tömböt, amely idestova fél évtizede megszűnt létezni. Az 1954-ben, az' úgynevezett manilai szerződéssel létrejött SEATO Dulles akkori amerikai külügyminiszter antikommunista tömbmániájának volt a szülötte. Egy időköziben eltűnt vagy legalábbis feledni remélt hidegháborús intézmény újraélesztéséről van tehát szó. A- thaiföldi kormányfő javaslatát az állítólagos „vietnami veszéllyel” indokolta. De ne kerüljük meg a kérdést, mit is értenek Bangkokban „vietnámi veszélyen”? Tömören szólva nem mást, mint a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét. ami — bangkoki megfogalmazás szerint — fenyegeti Thaiföld biztonságát, sőt magát az ASEAN-t. a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetét. Mindez annál különösebb érvelés, mivel a vietnami vezetők ismételten (legutóbb Le Due Tho, a VKP PB déli ügyekért felelős tagja) félreérthetetlenül kinyilvánították: ha a kambodzsai népi vezetést többé nem fenyegeti kívülről jövő veszély, sem Peking, sem az általa gyámolított, pénzelt és felfjegyverzett Pol-Pott-ban- dák részéről, a vietnami csapatok jelenlétére nem lesz szükség. Ezen túlmenően hanoi legfelső vezetők, köztük Fham Van Dong kormányfő többízben nyilvánosan biztosították Thaiföldet és az ASEAN többi tagállamát, hogy Vietnamnak semmiféle támadó szándéka nincs a térség egyetlen országával szemben sem. Ha az úgynevezett „kambodzsai ügy” pusztán a diplomáciai elismerés, vagy el nem ismerés kérdése lenne, azt mondhatnánk, az idő automatikusán megoldja majd. Ám a helyzet összetettebb, mert épp Thaiföld konstruktívnak nem nevezhető álláspontja miatt a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal szembehelyezkedő erők. bandák szabadon szervezkednek Thaiföld kambodzsai határtérségét) en. Washington és Peking egyaránt arra ösztökéli az ASEAN-t, hogy lépjen a nyílt militarizálódiás, az indokínai államokkal való konfrontáció útjára. Mindez szervesen illeszkedik abba a világméretű hidegháborús kampányba, amelyet a Fehér Ház indított el az év elején. s amelyhez a kínai vezetés megértő partnerként csatlakozik. A kínai—amerikai elképzelések a SEATO feltámasztásán túl mind gyakrabban hallatják az ASEAN, az eredetileg gazdasági célokkal életre hívott szervezet katonai szövetséggé változtatásának szükségességét. anuár második hetében látogatott Hanoiba Rithaudin malaysiai külügyminiszter. akinek a vietnami vezetők világosan kifejtették: még mindig nem késő, hogy az ASEAN-onszá- gok felismerjék, maguk is az amerikai globálstratégia s a kínai terjeszkedési politika célpontjai. Emlékeztették Rithaudint a három indokínai ország külügyminiszterének első tanácskozására, amely hangsúlyozottan az ASEAN-nal való párbeszéd mellett száll síkra. Vietnam, Laosz és Kambodzsa kormánya kétoldalú meg nem támadási szerződéseket javasolt a délkelet-ázsiai békeövezet kialakítása érdekében. Az ASEAN válaszút előtt áll: együttműködés vagy konfrontáció? Nem kétséges, hogy a térség népeinek érdeke melyik választ diktálja. Az első esztendő megszabhatja az egész évtized menetét — vallják a babonások. Portugália az új évvel nemcsak új dekádba lépett, hanem — sokan, hiszik — új korszakba is, illetve talán — a haladó erők reményei szerint —1 csak új időszakba. Hiszen tény, hogy az 1974. évi áprilisi forradalom óta először kaparintotta kezébe a kormányrudat a jobboldal, de egyelőre csak októberig szól a mandátuma. Az őszi menetrendszerű választásokon ugyanis még megfordulhat a reakció.s restauráció tendenciája. s eldőlhet: merre tart majd Portugália a nyolcvanas években. Megosztott baloldal Mert az ma már nem kétséges, hogy a következő hónapokban hátrafelé halad. A jobboldali pártok szövetségének kinyilvánított szándéka az, hogy minél többet semmisítsen meg azokból a haladó vívmányokból, amelyeket öt és fél esztendő alatt, súlyos harcok árán értek el az ország dolgozó tömegei, baloldali pártjai. Jól tudjuk, hogy a haladó változások, a hagyományos kapitalista alapokat csorbító törvények, rendelkezések szilárdabbak is lehettek volna, ha az áprilisi fordulat után a baloldal különböző erői összefogva, együttműködve valósítják meg országátala- kító terveket. A szocialista párt vezetői azonban nem voltak hajlandók kompromisszumot kötni a többi baloldali áramlattal, elsősorban pedig a kommunistákal. Így bár az elért eredmények jelentősek, törékenyek is, amint ez már az elmúlt másfél év jobboldali offenzívája során nemegyszer megmutatkozott. A decemberi soronkívüli választás végeredményébe, tehát a szociáldemokrata— centrista szövetség győzelmébe mindenképpen alaposan belejátszott a balo1 - dali egység hiánya. Ennek következményeit az új kormány a következő tíz hónapban szeretné a maga javára kamatoztatni. Kettős céllal. Az egyik a jobboldal alapvető vonala: visszatérni a tőkés rend klasszikus megoldásához. A másik taktikai cél: most kell megvetni egy újabb választási győzelem, tehát a további ötéves kormányzás alapjait. Hogy miként képzelik ezt a gyakorlatban, az kiviláglott a Sa Cameiro-kabinet programjából. A taktikus parlamenti vitára bocsátott szociáldemokrata pártvezér nyúlván valóvá tette: módosítani akarja a földreformot, korlátozni szeretné az álla>_r szektort, hogy mindenütt egyeduralkodóvá tehesse a magánvállalkozást, ami persze nem jelent mást, mint az ország gazdasági gondjainak a tőkések és földbirtokosok érdekeit szolgáló , .megoldását”. Nem lehet kétséges ugyanis, hogy ez elsősorban a dolgozók rovására megy végbe a városban és falun egyaránt. A milliós munka- nélküliséget alighanem újabb elbocsátások növelik majd. s rendkívül megnehezül a munkások bérharca. További áremelkedésekre is számítani lehet — Portugáliában eddig is az egyik legmagasabb volt az inflációs ráta Európában. Mindez persze nem lehetett váratlan senki számára. A Soares-féle szocialista kormányzás határozatlansága, ingatagsága termelte ki azt az elégedetlenséget, amely a középrétegek jelentős részét a jobboldali pártok felé sodorta. Az egyszerű választóktól oktalanság lenne elvárni, hogy előre lássa egy jobboldali kurzus minden veszedelmét. Ö csak változást akar, mert egyre nehezebben él a válsággal küszködő országban. S ez a tényező lehet az egyik motívuma a haladó erők optimizmusának, ami az őszi választásokat illeti. Hiszen a SaCar- neiro-kormány aligha képes pár hónap alatt jelentős javulást elérni a portugál viszonyokban. Ki veszít ősszel? A tömegek elégedetlensége pedig fokozódni fog. s könnyen lehet, hogy októberben éppen a kormányzó erők ellen fordul. Ahoev még a decemberi választások előtt jósolták egyes szakértők: Portugália olyan rosz- szul áll. hogy aki most nyer, az veszít jövőre. Addi g azonban még kemény politikai csatározások várhatók. A kormány máris bejelentette például, hogy választási reformot akar. ami nem jelenthet mást. mint agresszív adminisztratív lépést a baloldal októberi esélyeinek csökkentésére. Ebben döntő szerepe lehet annak is, hogy mennyit sikerül megsemmisítenie a jobboldali hatalomnak a legalapvetőbb forradalmi vívmányokból. Mert ezen fordulhat meg az egész ország jövője, nemcsak a következő évtizede. Egyetlen kép sem teljes háttér nélkül. Aminek ma a világ tanúja, az afganisztáni eseménysor, ugyancsak hátterével együtt egész- Az imperialista fenyegetés elleni segítségért — amelyben katonai segítségnyújtás is benne foglaltatott — a Szovjetunióhoz forduló ország helyzete és történetének néhány vonása könnyebbé teszi az előtérben álló, a napi jelentésekből kibontakozó események teljesebb megértését. A holnap ígérete Afganisztán területe 655 ezer négyzetkilométer; több mint hatszorosa hazánkénak, lakosainak száma több mint 17 millió. A tarka nemzetiségi megoszlású országban 53 százalék afgán, 20 százalék tadzsik, 9 százalék üzbég, 2 százalék türk- mén él, néhány százalék az arabok, hazarák, kirgizek, beludzsok, jerzsák aránya. A lakosság 90 százaléka mohamedán, a többség szunnita. (Szemben Iránnal, ahol a síiták vannak többségben.) Vannak még hívei a hinduizmusnak és kis számú zsidó és szikh vallá- sú afgán is van. A felnőtt lakosságból csak 10 százalék ,tud írni és olvasni, nemrég még az öt- tizennégy éves gyerekeknek is csak 8 százaléka járt iskolába. A nemzeti jövedelem 80 százalékát a mező- gazdaság adja, itt is az állattenyésztésé a fő szerep; a karakülbárány bőre és gyapja a legfőbb exportcikk. Az elmúlt években, a földreform után segítettek a gabonatermelő parasztokon; öntözőművek épültek és megkezdődött a műtrágya- ellátás. (Egy lényeges adat: a nomád életmódot folytatók száma még ma is mintegy 2 millió az országban.) Az ipar és bányászat a nemzeti jövedelemnek 10 százalékát adja csak '— egyébként a föld mélye rezet, vasércet, szenet, földgázt s talán kőolajat rejt. A holnap ígérete ezek kiaknázása és a holnapot szolgálja a jelen minden harca és munkája, hiszen a jelen gondjainak ábrázolására elég megint csak egyetlen adat: a nemzeti jövedelem most egy főre mintegy 100 dollár. Harc a függetlenségért Hegyek országa Afganisztán — a terület közel 80 százaléka hegy; a legmagasabb csúcsok J6—7 ezer méteresek. Évezredek óta élnek hegyoldalban, völgyben a jórészt pastu meg dari nyelvet beszélő pásztorok ; az első az afgán lakosság anyanyelve, a második a perzsa nyelv afgánná lett változata. Az egymásra hulló századok során a hatalmas területeket ellenőrző szorosokban, legtöbbször csak nyáron járható hágók keskeny útjain a legkülönbözőbb hódítók, hadseregek katonád váltották egymást. Perzsák, majd Nagy Sándor seregei, arabok, a bokhárai emírek, Dzsingisz kán tatárjai uralkodtak itt és csak alig több mint két évszázada alakulhatott meg az első önálló afgán állam. S ahogy megalakult, mindjárt meg kellett küzdenie a különböző szomszédokkal, akik területére vágyakoztak. Harcoltak mindenekelőtt a szikhekkel, majd nem is egyszer az angolokkal — az éppen előretörő brit világ- birodalommal vívott harcokban az Afgán Királyság 1880-ban úgy szenvedett vereséget, hogy éppen csak látszólagos függetlensége maradt meg — tulajdonképpen afféle félgyarmat volt az Indiai Császárság északi peremén. Négy évtized függetlenségi harcai következtek ezután, s a tartományok, törzsek legjobbjai által megvívott küzdelem 1919 februárjában azért is vezethetett győzelemre, mert az egyik nagy szomszéd igen jelentős diplomáciai és politikai támogatást adott hozzá Ez a támogató, a fiatal szovjet állam az új, független afgán állammal két esztendő múlva kötött először barátsági, majd 1926- ban semlegesség i és megnemtámadási szerződést. I fordulat Századunk húszas éveiben gyakran szerepelt a világsajtóban Afganisztán újító szándékú uralkodója, Ama- nullah khán, aki jónéhány gazdasági és műszaki egyezményt is írt alá a Szovjetunióval. A múlt persze rendkívüli teher volt az elmaradott szegény ország életén. Amanullah idején csakúgy, mint később, Mohamed Zahir sah éveiben. 1973-ban lett köztársasággá Afganisztán: a király nagybátyja, Mohammed Daud lett az első elnök. Ezt a fordulatot a hadsereg haladó tisztjei irányították (a hadsereg tisztjeinek egy részét már jóval előbb szovjet akadémiákon képeztette Afganisztán). Daud köztársasága viszonylag hamar ö nagybirtokosok, az arisztokrácia védelmezőjévé vált, s újra csak a hadsereg haladó erői — de ezúttal már a hosszabb ideje illegalitásban küzdő. Népi Demokratikus Párt vezetésével — szálltak síkra a dolgozó emberek, pásztorok, parasztok és munkások érdekeiért. 1978 áprilisában a fegyveres erők forradalmi tanácsa vette át a hatalmat; az országból Afganisztáni Demokratikus Köztársaság lett és élére a párt elnökét. Nur Mohammed Tarakit állították. Az ország hamarosan — 1978 decemberében — új barátsági szerződést kötött a Szovjetunióval. Stratégiai központ? Az 1978 áprilisa óta eltelt időben a hatalmukból kibillentett tegnapi urak, nagybirtokosok, arisztokraták külföldi támogatással, az afganisztáni népi hatalom megdöntésére szervezkedtek. Fegyveres csoportokat alakítottak amerikai és kínai támogatással a szomszédos országokban. Épp a minap írta meg a Neue Zürcher Zeitung, hogy az intervenció részletes tervét is kidolgozták. Ennek a súlyos külföldi fenyegetésnek az elhárítására kórt katonai segítséget szövetségesétől a Szovjetuniótól Afganisztán — az ENSZ alapokmányában is leszögezett elvek alapián. A svájci lao cikke megállapítja: „Maguk a felkelők is büszkén utaltak az Egyesült Államoktól. Kínától és egyes iszlám országoktól kapott pénzügyi, kiképzési támogatásra és fegyverszállításokra.” A szovjet segítséget az Egyesült Államok erőteljes szovjetellenes kampány megindítására használta fel. Azt magyarázgatják, hogy ..Afganisztán csak az első lépés előre, ennek a lépésnek stratégiai jelentősége van”. George F. Kennan, akit aligha lehet a Szovjetunió barátjának nevezni. írta a minap: Az. hogy Afganisztánnak stratégiai szempontból kulcshelyzete van Dél-Ázsiá- ban. az amerikai újságírók és íróasztal-stratégák furcsa fölfedezése. A valóságban egyétlen ország sem alkalmas kevésbé arra, hogy stratégiai támaszpont legyen, mint ez a zord, kevéssé fejlett. hegyes-völgyes, közlekedési utakban rendkívül szegény szárazföldi ország.” A hegyes-völgyes, rendkívül szegény ország népe csupán meg akarja védeni magát a tegnap uraival, a külföldről támogatott sejkekkel és földbirtokosokkal, arisztokratákkal, a királyi udvar egykori embereivel szemben. Ez a háttere az afganisztáni események valóban mozgalmas képének ... Avar Károly Lengyelország egyik fontos iparága a jövőben is o hajóépités marad. Fejleszteni' akarják a tengeri szállítást, a halászatot és a halfeldolgozást is. Képünkön: Szczecin kikötőjének látképe Gy. S. G. M.
