Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 31. PORTUGÁLIA Tíz hónap - hátra AZ ESEMÉNYEK HÁTTERE II hegyek országa, Afganisztán Válaszút előtt az ASEOH haiföld miniszter­elnöke olyasmire készüli, ami vete­kedne a bibliai cso­dával: halottaiból akar feltámasztani valakit. Azaz valamit; egészen pon­tosan a SEATO nevű 'agresz- szív délkelet-ázsiai katonai tömböt, amely idestova fél évtizede megszűnt létezni. Az 1954-ben, az' úgyneve­zett manilai szerződéssel lét­rejött SEATO Dulles akkori amerikai külügyminiszter antikommunista tömbmániá­jának volt a szülötte. Egy időköziben eltűnt vagy leg­alábbis feledni remélt hi­degháborús intézmény új­raélesztéséről van tehát szó. A- thaiföldi kormányfő ja­vaslatát az állítólagos „vi­etnami veszéllyel” indokolta. De ne kerüljük meg a kérdést, mit is értenek Bangkokban „vietnámi ve­szélyen”? Tömören szólva nem mást, mint a vietnami csapatok kambodzsai jelen­létét. ami — bangkoki meg­fogalmazás szerint — fenye­geti Thaiföld biztonságát, sőt magát az ASEAN-t. a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetét. Mindez annál különösebb érvelés, mivel a vietnami vezetők ismételten (legutóbb Le Due Tho, a VKP PB déli ügyekért fele­lős tagja) félreérthetetlenül kinyilvánították: ha a kam­bodzsai népi vezetést többé nem fenyegeti kívülről jövő veszély, sem Peking, sem az általa gyámolított, pénzelt és felfjegyverzett Pol-Pott-ban- dák részéről, a vietnami csa­patok jelenlétére nem lesz szükség. Ezen túlmenően ha­noi legfelső vezetők, köztük Fham Van Dong kormány­fő többízben nyilvánosan biztosították Thaiföldet és az ASEAN többi tagállamát, hogy Vietnamnak semmiféle támadó szándéka nincs a térség egyetlen országával szemben sem. Ha az úgynevezett „kam­bodzsai ügy” pusztán a dip­lomáciai elismerés, vagy el nem ismerés kérdése lenne, azt mondhatnánk, az idő automatikusán megoldja majd. Ám a helyzet össze­tettebb, mert épp Thaiföld konstruktívnak nem nevez­hető álláspontja miatt a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal szembehelyez­kedő erők. bandák szabadon szervezkednek Thaiföld kam­bodzsai határtérségét) en. Washington és Peking egyaránt arra ösztökéli az ASEAN-t, hogy lépjen a nyílt militarizálódiás, az in­dokínai államokkal való konfrontáció útjára. Mindez szervesen illeszkedik abba a világméretű hidegháborús kampányba, amelyet a Fehér Ház indított el az év ele­jén. s amelyhez a kínai ve­zetés megértő partnerként csatlakozik. A kínai—ameri­kai elképzelések a SEATO feltámasztásán túl mind gyakrabban hallatják az ASEAN, az eredetileg gaz­dasági célokkal életre hívott szervezet katonai szövetség­gé változtatásának szüksé­gességét. anuár második he­tében látogatott Ha­noiba Rithaudin malaysiai külügy­miniszter. akinek a vietnami vezetők világosan kifejtették: még mindig nem késő, hogy az ASEAN-onszá- gok felismerjék, maguk is az amerikai globálstratégia s a kínai terjeszkedési poli­tika célpontjai. Emlékeztet­ték Rithaudint a három in­dokínai ország külügymi­niszterének első tanácskozá­sára, amely hangsúlyozottan az ASEAN-nal való párbe­széd mellett száll síkra. Vi­etnam, Laosz és Kambodzsa kormánya kétoldalú meg nem támadási szerződéseket javasolt a délkelet-ázsiai bé­keövezet kialakítása érdeké­ben. Az ASEAN válaszút előtt áll: együttműködés vagy konfrontáció? Nem kétséges, hogy a térség népeinek ér­deke melyik választ dik­tálja. Az első esztendő megszab­hatja az egész évtized me­netét — vallják a baboná­sok. Portugália az új évvel nemcsak új dekádba lépett, hanem — sokan, hiszik — új korszakba is, illetve ta­lán — a haladó erők remé­nyei szerint —1 csak új idő­szakba. Hiszen tény, hogy az 1974. évi áprilisi forrada­lom óta először kaparintotta kezébe a kormányrudat a jobboldal, de egyelőre csak októberig szól a mandátuma. Az őszi menetrendszerű vá­lasztásokon ugyanis még megfordulhat a reakció.s restauráció tendenciája. s eldőlhet: merre tart majd Portugália a nyolcvanas években. Megosztott baloldal Mert az ma már nem két­séges, hogy a következő hó­napokban hátrafelé halad. A jobboldali pártok szövet­ségének kinyilvánított szán­déka az, hogy minél többet semmisítsen meg azokból a haladó vívmányokból, ame­lyeket öt és fél esztendő alatt, súlyos harcok árán ér­tek el az ország dolgozó tö­megei, baloldali pártjai. Jól tudjuk, hogy a haladó vál­tozások, a hagyományos ka­pitalista alapokat csorbító törvények, rendelkezések szi­lárdabbak is lehettek volna, ha az áprilisi fordulat után a baloldal különböző erői összefogva, együttműködve valósítják meg országátala- kító terveket. A szocialista párt vezetői azonban nem voltak hajlandók kompro­misszumot kötni a többi bal­oldali áramlattal, elsősorban pedig a kommunistákal. Így bár az elért eredmények je­lentősek, törékenyek is, amint ez már az elmúlt más­fél év jobboldali offenzívája során nemegyszer megmu­tatkozott. A decemberi soronkívüli választás végeredményébe, tehát a szociáldemokrata— centrista szövetség győzel­mébe mindenképpen ala­posan belejátszott a balo1 - dali egység hiánya. Ennek következményeit az új kor­mány a következő tíz hó­napban szeretné a maga ja­vára kamatoztatni. Kettős céllal. Az egyik a jobboldal alapvető vonala: visszatérni a tőkés rend klasszikus meg­oldásához. A másik taktikai cél: most kell megvetni egy újabb választási győzelem, tehát a további ötéves kor­mányzás alapjait. Hogy miként képzelik ezt a gyakorlatban, az kivilág­lott a Sa Cameiro-kabinet programjából. A taktikus parlamenti vitára bocsátott szociáldemokrata pártvezér nyúlván valóvá tette: módosí­tani akarja a földreformot, korlátozni szeretné az álla>_r szektort, hogy mindenütt egyeduralkodóvá tehesse a magánvállalkozást, ami per­sze nem jelent mást, mint az ország gazdasági gond­jainak a tőkések és földbir­tokosok érdekeit szolgáló , .megoldását”. Nem lehet kétséges ugyan­is, hogy ez elsősorban a dolgozók rovására megy végbe a városban és falun egyaránt. A milliós munka- nélküliséget alighanem újabb elbocsátások növelik majd. s rendkívül megnehe­zül a munkások bérharca. További áremelkedésekre is számítani lehet — Portugá­liában eddig is az egyik leg­magasabb volt az inflációs ráta Európában. Mindez persze nem lehe­tett váratlan senki számára. A Soares-féle szocialista kor­mányzás határozatlansága, ingatagsága termelte ki azt az elégedetlenséget, amely a középrétegek jelentős részét a jobboldali pártok felé so­dorta. Az egyszerű válasz­tóktól oktalanság lenne el­várni, hogy előre lássa egy jobboldali kurzus minden veszedelmét. Ö csak változást akar, mert egyre nehezebben él a válsággal küszködő or­szágban. S ez a tényező le­het az egyik motívuma a haladó erők optimizmusá­nak, ami az őszi választáso­kat illeti. Hiszen a SaCar- neiro-kormány aligha ké­pes pár hónap alatt jelentős javulást elérni a portugál viszonyokban. Ki veszít ősszel? A tömegek elégedetlensé­ge pedig fokozódni fog. s könnyen lehet, hogy októ­berben éppen a kormányzó erők ellen fordul. Ahoev még a decemberi választá­sok előtt jósolták egyes szak­értők: Portugália olyan rosz- szul áll. hogy aki most nyer, az veszít jövőre. Addi g azonban még ke­mény politikai csatározások várhatók. A kormány már­is bejelentette például, hogy választási reformot akar. ami nem jelenthet mást. mint agresszív adminisztra­tív lépést a baloldal októ­beri esélyeinek csökkentésé­re. Ebben döntő szerepe le­het annak is, hogy mennyit sikerül megsemmisítenie a jobboldali hatalomnak a legalapvetőbb forradalmi vívmányokból. Mert ezen fordulhat meg az egész or­szág jövője, nemcsak a kö­vetkező évtizede. Egyetlen kép sem teljes háttér nélkül. Aminek ma a világ tanúja, az afganisz­táni eseménysor, ugyancsak hátterével együtt egész- Az imperialista fenyegetés elle­ni segítségért — amelyben katonai segítségnyújtás is benne foglaltatott — a Szov­jetunióhoz forduló ország helyzete és történetének né­hány vonása könnyebbé te­szi az előtérben álló, a napi jelentésekből kibontakozó események teljesebb megér­tését. A holnap ígérete Afganisztán területe 655 ezer négyzetkilométer; több mint hatszorosa hazánké­nak, lakosainak száma több mint 17 millió. A tarka nemzetiségi megoszlású or­szágban 53 százalék afgán, 20 százalék tadzsik, 9 száza­lék üzbég, 2 százalék türk- mén él, néhány százalék az arabok, hazarák, kirgizek, beludzsok, jerzsák aránya. A lakosság 90 százaléka mohamedán, a többség szunnita. (Szemben Iránnal, ahol a síiták vannak több­ségben.) Vannak még hívei a hinduizmusnak és kis számú zsidó és szikh vallá- sú afgán is van. A felnőtt lakosságból csak 10 százalék ,tud írni és ol­vasni, nemrég még az öt- tizennégy éves gyerekeknek is csak 8 százaléka járt is­kolába. A nemzeti jövede­lem 80 százalékát a mező- gazdaság adja, itt is az ál­lattenyésztésé a fő szerep; a karakülbárány bőre és gyapja a legfőbb export­cikk. Az elmúlt években, a földreform után segítettek a gabonatermelő parasztokon; öntözőművek épültek és megkezdődött a műtrágya- ellátás. (Egy lényeges adat: a nomád életmódot folyta­tók száma még ma is mint­egy 2 millió az országban.) Az ipar és bányászat a nemzeti jövedelemnek 10 százalékát adja csak '— egyébként a föld mélye re­zet, vasércet, szenet, föld­gázt s talán kőolajat rejt. A holnap ígérete ezek ki­aknázása és a holnapot szolgálja a jelen minden harca és munkája, hiszen a jelen gondjainak ábrázolásá­ra elég megint csak egyet­len adat: a nemzeti jövede­lem most egy főre mintegy 100 dollár. Harc a függetlenségért Hegyek országa Afganisz­tán — a terület közel 80 százaléka hegy; a legmaga­sabb csúcsok J6—7 ezer mé­teresek. Évezredek óta él­nek hegyoldalban, völgy­ben a jórészt pastu meg dari nyelvet beszélő pász­torok ; az első az afgán la­kosság anyanyelve, a máso­dik a perzsa nyelv afgánná lett változata. Az egymásra hulló századok során a ha­talmas területeket ellenőr­ző szorosokban, legtöbbször csak nyáron járható hágók keskeny útjain a legkülön­bözőbb hódítók, hadseregek katonád váltották egymást. Perzsák, majd Nagy Sándor seregei, arabok, a bokhárai emírek, Dzsingisz kán tatár­jai uralkodtak itt és csak alig több mint két évszáza­da alakulhatott meg az első önálló afgán állam. S ahogy megalakult, mind­járt meg kellett küzdenie a különböző szomszédokkal, akik területére vágyakoztak. Harcoltak mindenekelőtt a szikhekkel, majd nem is egyszer az angolokkal — az éppen előretörő brit világ- birodalommal vívott har­cokban az Afgán Királyság 1880-ban úgy szenvedett ve­reséget, hogy éppen csak látszólagos függetlensége maradt meg — tulajdonkép­pen afféle félgyarmat volt az Indiai Császárság északi peremén. Négy évtized füg­getlenségi harcai következ­tek ezután, s a tartományok, törzsek legjobbjai által megvívott küzdelem 1919 februárjában azért is ve­zethetett győzelemre, mert az egyik nagy szomszéd igen jelentős diplomáciai és politikai támogatást adott hozzá Ez a támogató, a fia­tal szovjet állam az új, füg­getlen afgán állammal két esztendő múlva kötött elő­ször barátsági, majd 1926- ban semlegesség i és meg­nemtámadási szerződést. I fordulat Századunk húszas éveiben gyakran szerepelt a világ­sajtóban Afganisztán újító szándékú uralkodója, Ama- nullah khán, aki jónéhány gazdasági és műszaki egyez­ményt is írt alá a Szovjet­unióval. A múlt persze rendkívüli teher volt az el­maradott szegény ország életén. Amanullah idején csakúgy, mint később, Mo­hamed Zahir sah éveiben. 1973-ban lett köztársaság­gá Afganisztán: a király nagybátyja, Mohammed Daud lett az első elnök. Ezt a fordulatot a hadsereg ha­ladó tisztjei irányították (a hadsereg tisztjeinek egy ré­szét már jóval előbb szovjet akadémiákon képeztette Af­ganisztán). Daud köztársasá­ga viszonylag hamar ö nagybirtokosok, az arisztok­rácia védelmezőjévé vált, s újra csak a hadsereg haladó erői — de ezúttal már a hosszabb ideje illegalitásban küzdő. Népi Demokratikus Párt vezetésével — szálltak síkra a dolgozó emberek, pásztorok, parasztok és mun­kások érdekeiért. 1978 ápri­lisában a fegyveres erők forradalmi tanácsa vette át a hatalmat; az országból Afganisztáni Demokratikus Köztársaság lett és élére a párt elnökét. Nur Moham­med Tarakit állították. Az ország hamarosan — 1978 decemberében — új barát­sági szerződést kötött a Szovjetunióval. Stratégiai központ? Az 1978 áprilisa óta eltelt időben a hatalmukból ki­billentett tegnapi urak, nagybirtokosok, arisztokra­ták külföldi támogatással, az afganisztáni népi hatalom megdöntésére szervezkedtek. Fegyveres csoportokat ala­kítottak amerikai és kínai támogatással a szomszédos országokban. Épp a minap írta meg a Neue Zürcher Zeitung, hogy az interven­ció részletes tervét is ki­dolgozták. Ennek a súlyos külföldi fenyegetésnek az elhárítására kórt katonai se­gítséget szövetségesétől a Szovjetuniótól Afganisztán — az ENSZ alapokmányá­ban is leszögezett elvek alapián. A svájci lao cikke megállapítja: „Maguk a fel­kelők is büszkén utaltak az Egyesült Államoktól. Kíná­tól és egyes iszlám orszá­goktól kapott pénzügyi, ki­képzési támogatásra és fegy­verszállításokra.” A szovjet segítséget az Egyesült Államok erőteljes szovjetellenes kampány meg­indítására használta fel. Azt magyarázgatják, hogy ..Af­ganisztán csak az első lépés előre, ennek a lépésnek stra­tégiai jelentősége van”. George F. Kennan, akit alig­ha lehet a Szovjetunió ba­rátjának nevezni. írta a mi­nap: Az. hogy Afganisztán­nak stratégiai szempontból kulcshelyzete van Dél-Ázsiá- ban. az amerikai újságírók és íróasztal-stratégák fur­csa fölfedezése. A valóság­ban egyétlen ország sem alkalmas kevésbé arra, hogy stratégiai támaszpont legyen, mint ez a zord, kevéssé fej­lett. hegyes-völgyes, közle­kedési utakban rendkívül szegény szárazföldi ország.” A hegyes-völgyes, rendkí­vül szegény ország népe csupán meg akarja védeni magát a tegnap uraival, a külföldről támogatott sej­kekkel és földbirtokosokkal, arisztokratákkal, a királyi udvar egykori embereivel szemben. Ez a háttere az afganisztáni események va­lóban mozgalmas képé­nek ... Avar Károly Lengyelország egyik fontos iparága a jövőben is o hajóépités marad. Fejleszteni' akarják a tengeri szállítást, a halászatot és a halfeldolgozást is. Képünkön: Szczecin kikötőjének látképe Gy. S. G. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom