Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 31Kommentárunk n „vas lady” vendége Ami a nagypolitikát illeti, Margaret Thatcher angol és Francesco Cos- siga olasz miniszterelnök eszmecseréin aligha lehetett jelentősebb nézeteltérés. Mind Nagy-Britannia, mind pedig Olaszország helyesli az Egyesült Államok „kemény” irányvonalát az eurorakéták telepítésétől Carter közép-keleti álláspontjáig bezárólag. London és Róma azonban mégsem ítéld meg azonosan a világhelyzetet. A Tory-kormány fenntartás nélkül eleget tesz Carter elnök felhívásának, ellentétben nyugat-európai partnereinek józan, mérsékeltebb állásfoglalásaival, még meg is tetézi a hidegháborús hisztéria jegyében fogant amerikai döntéseket. A Tiberis partján higgadtabban reagáltak a washingtoni kihívásra. Cossiga nemcsak ingatag helyzetét, kormányának tényleges hazai bázisát mérte föl, hanem Bizonyára azt is elemezte: mit jelent Itália számára a hidak fölégetése, az enyhülés folyamatának megtorpanása, a keletnyugati viszony elhide- gülése. Rómának mindig is fontos szerep jutott a két társadalmi és gazdasági rendszer együttműködésében, s bár földrajzi helyzete adott, NATO-érdekeltségei elleniére a kétoldalú kapcsolatok ápolása mellett tört lándzsát. Olaszország miniszter- elnöke nem mulasztotta el ezt hangsúlyozni múlt heti washingtoni látogatása előtt, s ehhez tartotta magát londoni tárgyalásain is. Ám ezúttal nemcsak Itália kormányfődéként, hanem mint a Közös Piac soros elnöke is véleményt cserélt partnereivel. Londoni megbeszélésein ebben a minőségében aligha volt irigylésreméltó a helyzete. Thatcher asszony legfeljebb abban mutatott készséget, hogy a „kilen - cek” közös stratégiáját — vagyis az amerikai diktátumot — helyeselje. London érdekei azonban az EGK-ban eltérnek partnereiétől. A legutóbbi, Dublinban tartott csúcsértekezleten heves vitát váltott ki Anglia elzárkózása az'egyenlő teher viselés elől, s támadása a Közös Piac mezőgazdasági politikája ellen. Cossiga azonban nemhiába olasz politikus: járatos a kompromisz- szumokban. Londoni tárgyalásain is ezt a te- ■ hetségét vette latba. Mégpedig olyképpen, hogy egyrészt Nagy-Britannia részéről némi engedményt csikarjon ki a „kilencek” javára, másrészt hogy az olasz érdekekkel is egybevágó nyugat-német—francia állásponthoz közelítse a brit külpolitikai irányvonalat. A politikai bűvészmutatvány sikerét vagy kudarcát ma még korai lenne latolgatni. Mindenesetre kétségtelen, hogy Olaszország rendkívül nehéz és bonyolult világhelyzetben vette át a stafétabotot a Közös Piac élén. S az is bizonyos, hogy a római belső bizonytalanság — amelynek csak egyik megjelenési formája a küszöbönálló kormány- válság — rányomja bélyegét Itália közöspiaci fellépésére is. Ismerve Thatcher asz- szonyt, ezt a politikai labdát aligha hagyta leütés nélkül vendégével szemben. Gy. D. Waldheim újra közvetít a túszügyben (Folytatás az L oldalról.) niszadr kijelentéseit, amelyekkel esetleges katonai támogatást irányzott elő az afgán lázadóknak. Az Iráni Központi Bank szerdán közleményben jelentette be, hogy Iránban bezárták az amerikai bankok összes fiókintézeteit. Indoklásképpen a közlemény megállapítja, hogy az amerikai bankok azt a régi rezsimet támogatták, amely fejlesztette „a nyugati kapitalizmust Iránban, hozzájárult az iráni gazdaság lerombolásához, bátorította a jövedelmek és a természeti erőforrások kicsempészését az országból”. * * * Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter szerdai rövid sajtóértekezletén élesen bírálta Kanadát amiatt, hogy hamis útlevelekkel hat amerikai diplomatát kijuttatott Iránból. A külügyminiszter közölte: kedden értesült a történtekről, miután Kanada teheráni nagykövetségének Ghotbzadeh iráni külügyminiszteri sajtóértekezletén közölte, hogy Kanada fizetni fog a hat amerikai diplomata iráni távozását elősegítő lépéseiért (Telefotó - KS) személyzete elhagyta Iránt és ideiglenesen bezárták a nagykövetséget. Carter-jelentés Csökkenő bérek, emelkedő infláció és munkanélküliség A reálbérek és a termelékenység csökken, az infláció és a munkanélküliség emelkedik az Egyesült Államokban — ez tűnik ki Carter elnök évi gazdasági jelentéséből, amelyet szerdán terjesztett a törvényhozás elé. A jelentés meglehetősen borús képet fest az amerikai gazdaság helyzetéről a választási esztendőben és a következő évekre is számottevő nehézségekkel számol. A washingtoni kormányzás a nehézségek fő okát az olajárak szinte szüntelen emelkedésének tulajdonítja. Az Egyesült Államok nemzeti összterméke 1979-ben az előirányzott 2,2 százalék helyett mindössze 0,8 százalékkal emelkedett, míg a termelékenység 2,2 százalékkal csökkent. Az infláció — ugyancsak a várakozásokkal ellentétben — évtizedek óta nem tapasztalt mértékben felgyorsult, aránya 13,3 százalék volt. Ugyanakkor a béremelések átlagban az 1978-as szinten, 7,5 százalékon maradtak, így a bérből és fizetésből élők túlnyomó részének jelentős mértékben csökkent a reálkeresete. A kormány eredményként tünteti fel, hogy a munkanélküliek aránya nem emelkedett 6 százalék fölé, de elismeri: az 1980 glső felére várt „enyhe” gazdasági visszaesés tovább növeli ezt az arányt. (A közgazdászok becslései szerint az év végére 7,5 százalék körül lesz a munkanélküliség.) Az elhelyezkedési gondok változatlanul a fehéreknél sokkalta nagyobb mértékben sújtják a színes- bőrűeket, különösen a nagyvárosi gettók fiataljait. Egy bojkott „születése” A Newsweek amerikai hetilap jelentést közöl arról, miként „született” meg a döntés arról. hogy az Egyesült Államok kampányt indít a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására. „A moszkvai játékok bojkottjának gondolata — írja a Newsweek — mintegy egy hónappal ezelőtt merült jel a iFehér Házban. Az elnök ezt lényegében csak legközelebbi tanácsadóival vitatta meg. Néhány nappal • később azonban, amikor Thomas Watson moszkvai nagykövetet visszahívták Washingtonba konzultációra, Carter magához kérette nem hivatalos eszmecserére. — iTom — mondta az elnök —, tudni akarom, milyen büntetésnek van a legnagyobb hatása a szovjetekre. Ha nem tartják meg az olimpiát, vagy ha kereskedelmi szankciókat alkalmazunk? — Nem lehet kérdéses —• felelte Watson habozás nélkül —, az olimpiai játékok. Carter aznap este jelentette be nyilvánosan először ezt az ötletét.” érkezett MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán fogadta Tomas Watsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetiét. A találkozót az amerikai diplomata kérte. A megbeszélésen a szovjetamerikai kapcsolatok kérdéseit és néhány nemzetközi kérdést érintettek. BELGRAD A Time című amerikai folyóirat olyan álhírt közölt, amely szerint Carter elnök állítólag „személyes kérésére,, biztosította Tito jugoszláv elnököt, arról, hogy „az Egyesült Államok megsegíti Jugoszláviát”, amennyiben, — mármint az amerikai folyóirat szerint — „az oroszok támadása érné”. A Tanjug jugoszláv hírügynökség cáfolta és légből kapott koholmánynak minősíti az amerikai folvóirat álhírét. Kommentárjában hozzáfűzi: „Jugoszlávia jövőjét illető burzsoa jóslatok, az állítás, hogy az országban „rendkívüli állapotot” vezettek be, torzítva állítja be a valódi helyzetet. Teljességében elfogadhatatlan ez a tendenciózus, felelőtlen és hamis tájékoztatás. TOKIÓ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának kezdeményezésére, többszöri levélváltás után meg- állápodás jött létre a KNDK és a Koreai Köztársaság kormánya között, hogy február 6-án Panmindzsonban munkamegbeszélések kezdődnek a két ország képviselői között. ÜJ—DELHI Clark Clifford, Carter elnök különmegbízottja szerdán az indiai fővárosba érkezett, hogy megvitassa Indira Gandhi miniszterelnökikel és Naraszimha Rao külügyminiszterrel a közép- keleten kialakult feszült helyzetet. HONG KONG Nagy-Britannia kész arra, hogy Harrier típusú függőlegesen felszálló vadászbombázókat adjon el Kínának, ha Peking bejelenti vásárlási igényiét — jelentette ki szerdán Hong Kongban John Nőtt brit kereskedelemügyi miniszter. SALISBURY Muzorewa püspök kedden Salisburyban azzal fenyegetőzött, hogy „egyoldalúan kivonja magát a londoni tűzszüneti megállapodások érvénye alól” ha — mint bizonygatta — a Zanu és a Zapu hazafias erői „tovább folytatják rajtaütéseiket” a Muzorewa vezette fegyveres erők ellen. A volt püspök- kormányfő szerint Mugabe és Nkomo emberei megsértik a londoni tűzszüneti megállapodásokat. Bejelentés Honecker és Schmidt találkozójáról Schmidt szövetségi kancellár és a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Honecker megállapodott, hogy a szövetségi kancellárnak az NDK-ban teendő, tervbe vett munkalátogatása időpontját erre az esztendőre, mindkét fél számára megfelelő időpontra tűzik ki. A szövetségi kancellár és az Állaihtanács elnöke meg van győződve róla, hogy a találkozó előnyére szolgál majd a két német állam jószomszédi kapcsolatai fejlődésének és együttműködésük továbbfejlesztésének a béke, az emberek érdekében. Szovjet—vietnami táviratváltás Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztere között üdvözlő táviratváltásra került sor a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója alkalmából. Az elmúlt három évtized — írja táviratában Andrej Gromiko — az igazi testvéri barátság és a sokoldalú együttműködés szakadatlan fejlődésének időszaka volt országaink és népeink között, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus megingathatatlan elvei alapján. Országaink 1978 novemberében megkötött barátsági és együttműködési szerződése a szovjet—vietnami kapcsolatok gyümölcsöző fejlődésének volt a törvény- szerű eredménye. A szovjet —vietnami összefogás következetes szilárdításának szervező és meghatározó tényezője — a Szovjetunió és Vietnam Kommunista Pártjának megbonthatatlan szövetsége”. Nguyen Duy Trinh távirata egyebek között így hangzik: az elmúlt 30 esztendő alatt állandóan erősödött és fejlődött az országaink között régóta meglevő szolidaritás és barátság. A szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződés 1978 novemberében történt aláírása új, rendkívül fontos lépés volt Vietnam és a Szovjetunió barátságának és régóta fennálló sokoldalú együttműködésének szilárdításában. Az Egyesült Államok különmegbízottja, Sol Linowitz Izraelben tárgyal. A képen: Begin kormányfővel megbeszéléseinek kezdetén. (Telefotó — KS) Indira Gandhi beszéde Indira Gandhi indiai miniszterelnök szerdán a parlamentben elhangzott beszédében kijelentette, hogy országa mindent megtesz az Afganisztánnal kapcsolatos válság enyhítéséért, rámutatva, hogy az afganisztáni eseményekre való nyugati reagálás aggasztja Indiát. A világ összes józanul gondolkodó emberének közös akciójával meg kell akadályozni a nemzetközi légkör további romlását. „India nem kíván sem az egyik, sem a másik nagyhatalom oldalára állni — külpolitikai alapelvét továbbra is az ország érdekei vezérlik” — mondotta újbóli miniszterelnökké választása után elhangzott első parlamenti beszédében. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy szorosabbra akarja fűzni kapcsolatait a Szovjetunióval, de hozzáfűzte, hogy „nem az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok rovására”. Afganisztánnal kapcsolatban — a nyugati országok szovjetellenes propagandájára célozva — leszögezte, hogy „India nem hisz az egyoldalú elítélésben”. Élesen elítélte a Pakisztánba irányuló nyugati és kínai fegyverszállításokat . Szép vadászatot ígért Su- wat Pirarak főhadnagy, szép vadászatot, azután órákon keresztül rótták a köreiket a dzsugel fölött, újra, meg újra lejjebb ereszkedtek helikopterükkel, mint a héja, mely zsákmányt keres, hogy a következő pillanatban lecsapjon a fa tetejére — és semmi: sehol egy teremtett lélek, sehol egy csempész, semmi anyag. Csak a végtelen trópusi felhőszakadás. Csak a zöld. Végül Pirarak főhadnagy felfedezte az ösvényt, egy keskeny, kanyargó tevecsapást, mely e istenháta- mögötti hely ezernyi dombjának egyikére vezetett. És az ösvényen a karavánt. Körülbelül húsz ember lehetett, hat vagy hét öszvérrel, amelyeket súlyosan megterheltek. Pirarak felnyitotta a helikopter ajtaját. A pilóta majdnem függőlegesen engedte lefelé szállni a gépet. A katonák megtöltötték fegyvereiket. Egy lövés dördült, azután még egy. Villámgyorsan hajtották be a csempészek az öszvéreiket a bozótba. Mire a mélyrepülésből ismét felszálltak, az ösvény üres volt. Pirarak káromkodott. „Gyerünk”, mondta, „landoljunk, de gyorsan!” A következő tisztáson lejjebb merészkedtek. A thaiföldi határőrség emberei déli irányban pásztázták végig a környéket, mások a dzsungelbeli ösvény körül fésülték át a területet — nem látták már a karaván nyomát sem. De felfedeztek valami mást: Egy pataknál, a dzsugel közepén észrevették a csempészek „heroin-gyárát”, egy pálmalevelekkel takart kunyhót, nagy, kerek kazánnal ellátva. Vegyszereket is találtak, melyek a nyersópium heroinná történő előállításához szükségesek. Tíz kiló ragacsos, barna növényiéből egy kiló fehér heroin- „hó” lesz. Meleg, édeskés szag terjengett a levegőben. A kunyhó egyik sarkában fegyverek és széleskarimájú kalapok feküdtek. A deszka- fal mögött, szépen becsomagolva hét zsák volt, tele fehér porral. A katonák felgyújtották a kunyhót. A hét kilógramm heroin vele égett. Egy paraszt egy évi termése. Számára nem ért többet kétezer márkánál. Frankfurt utcáin kereken 4,5 millió márka lenne az értéke. A világ egyetlen üzlete sem hajt ekkora hasznot. Sok munka van vele, mire eljut a fogyasztókhoz. Először- is Bangkokba viszik, majd onnan szállítják tovább, többnyire a levegőben. A vízen való szállítás is sikeresnek mutatkozik. A bengáli öböl nemzetközi vizein állandóan készen áll a világ minden táján működő kábítószer szindikátus fel- fegyverzett „anyahajója”, hogy a kis csempészektől átvegye a forró árut. Az anyag, amely az „Arany Háromszögből” érkezik, ez a Laosz, Burma és Thaiföld közötti határvidék, elárasztja egész Nyugat- Európát. A Német Szövetségi Köztársaság az első számú herionfelvevő. Már nem London vagy Amszterdam a legnagyobb „drog”-piac, hanem Frankfurt. Sehol nincs olyan sok kábítószerélvező, sehol nem hal meg annyi ember az „arany lövéstől”, mint ott. Ennek az évnek az első tíz hónapjában, — mint a hamburgi Stern írja 400 áldozatot szedett a heroin a Német Szövetségi Köztársaságban. A legkevésbé bűnös ebben Meo, Yao, Akha és Lisu hegyilakossága, az „Arany Háromszög” lakói. Ennek a 30 000 embernek a mák termelése generációk óta teljesen magától értetődő, — és ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy az életfenntartáshoz szükséges minimumot biztosítsák maguknak. Szeptemberben vetnék, és februárban aratnak. Addigra a mákvirágokból kemény magvak lesznek. Há- romélű késsel karcolják fel az asszonyok a zöld gumókat. A kifolyó tejes lét éjjelre a gumón hagyják, hogy megszáradjon. Reggel lekaparják a barnára színező- dött nedűt, a nyersópiumot, öregemberek, asszonyok, gyerekek szívják az édeskés mérget hosszúszárú pipákból, — de nagyon keveset használnak fel ők maguk. —— B—
