Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 31­Kommentárunk n „vas lady” vendége Ami a nagypolitikát illeti, Margaret Thatcher angol és Francesco Cos- siga olasz miniszterelnök eszmecseréin aligha lehe­tett jelentősebb nézetelté­rés. Mind Nagy-Britannia, mind pedig Olaszország helyesli az Egyesült Ál­lamok „kemény” irány­vonalát az eurorakéták telepítésétől Carter kö­zép-keleti álláspontjáig bezárólag. London és Róma azon­ban mégsem ítéld meg azonosan a világhelyze­tet. A Tory-kormány fenntartás nélkül eleget tesz Carter elnök fel­hívásának, ellentétben nyugat-európai partne­reinek józan, mérsékel­tebb állásfoglalásaival, még meg is tetézi a hi­degháborús hisztéria je­gyében fogant amerikai döntéseket. A Tiberis partján hig­gadtabban reagáltak a washingtoni kihívásra. Cossiga nemcsak ingatag helyzetét, kormányának tényleges hazai bázisát mérte föl, hanem Bizo­nyára azt is elemezte: mit jelent Itália számá­ra a hidak fölégetése, az enyhülés folyamatának megtorpanása, a kelet­nyugati viszony elhide- gülése. Rómának mindig is fontos szerep jutott a két társadalmi és gazda­sági rendszer együttmű­ködésében, s bár föld­rajzi helyzete adott, NATO-érdekeltségei el­leniére a kétoldalú kap­csolatok ápolása mellett tört lándzsát. Olaszország miniszter- elnöke nem mulasztotta el ezt hangsúlyozni múlt heti washingtoni látoga­tása előtt, s ehhez tar­totta magát londoni tár­gyalásain is. Ám ezúttal nemcsak Itália kormány­fődéként, hanem mint a Közös Piac soros elnöke is véleményt cserélt partnereivel. Londoni megbeszélésein ebben a minőségében aligha volt irigylésreméltó a hely­zete. Thatcher asszony leg­feljebb abban mutatott készséget, hogy a „kilen - cek” közös stratégiáját — vagyis az amerikai diktátumot — helyeselje. London érdekei azonban az EGK-ban eltérnek partnereiétől. A legutób­bi, Dublinban tartott csúcsértekezleten heves vitát váltott ki Anglia el­zárkózása az'egyenlő te­her viselés elől, s támadá­sa a Közös Piac mezőgaz­dasági politikája ellen. Cossiga azonban nem­hiába olasz politikus: járatos a kompromisz- szumokban. Londoni tárgyalásain is ezt a te- ■ hetségét vette latba. Mégpedig olyképpen, hogy egyrészt Nagy-Bri­tannia részéről némi en­gedményt csikarjon ki a „kilencek” javára, más­részt hogy az olasz érde­kekkel is egybevágó nyugat-német—francia állásponthoz közelítse a brit külpolitikai irány­vonalat. A politikai bűvészmu­tatvány sikerét vagy ku­darcát ma még korai lenne latolgatni. Min­denesetre kétségtelen, hogy Olaszország rend­kívül nehéz és bonyo­lult világhelyzetben vet­te át a stafétabotot a Közös Piac élén. S az is bizonyos, hogy a római belső bizonytalanság — amelynek csak egyik megjelenési formája a küszöbönálló kormány- válság — rányomja bé­lyegét Itália közöspiaci fellépésére is. Ismerve Thatcher asz- szonyt, ezt a politikai labdát aligha hagyta le­ütés nélkül vendégével szemben. Gy. D. Waldheim újra közvetít a túszügyben (Folytatás az L oldalról.) niszadr kijelentéseit, ame­lyekkel esetleges katonai tá­mogatást irányzott elő az af­gán lázadóknak. Az Iráni Központi Bank szerdán közleményben jelen­tette be, hogy Iránban be­zárták az amerikai bankok összes fiókintézeteit. Indok­lásképpen a közlemény meg­állapítja, hogy az amerikai bankok azt a régi rezsimet támogatták, amely fejlesztet­te „a nyugati kapitalizmust Iránban, hozzájárult az irá­ni gazdaság lerombolásához, bátorította a jövedelmek és a természeti erőforrások ki­csempészését az országból”. * * * Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter szerdai rö­vid sajtóértekezletén élesen bírálta Kanadát amiatt, hogy hamis útlevelekkel hat ame­rikai diplomatát kijuttatott Iránból. A külügyminiszter közölte: kedden értesült a történtekről, miután Kanada teheráni nagykövetségének Ghotbzadeh iráni külügy­miniszteri sajtóértekezletén közölte, hogy Kanada fi­zetni fog a hat amerikai diplomata iráni távozását elősegítő lépéseiért (Telefotó - KS) személyzete elhagyta Iránt és ideiglenesen bezárták a nagykövetséget. Carter-jelentés Csökkenő bérek, emelkedő infláció és munkanélküliség A reálbérek és a termelé­kenység csökken, az infláció és a munkanélküliség emel­kedik az Egyesült Államok­ban — ez tűnik ki Carter el­nök évi gazdasági jelentésé­ből, amelyet szerdán terjesz­tett a törvényhozás elé. A jelentés meglehetősen borús képet fest az amerikai gazda­ság helyzetéről a választási esztendőben és a következő évekre is számottevő nehéz­ségekkel számol. A washing­toni kormányzás a nehézsé­gek fő okát az olajárak szin­te szüntelen emelkedésének tulajdonítja. Az Egyesült Államok nem­zeti összterméke 1979-ben az előirányzott 2,2 százalék he­lyett mindössze 0,8 százalék­kal emelkedett, míg a terme­lékenység 2,2 százalékkal csökkent. Az infláció — ugyancsak a várakozásokkal ellentétben — évtizedek óta nem tapasztalt mértékben felgyorsult, aránya 13,3 szá­zalék volt. Ugyanakkor a béremelések átlagban az 1978-as szinten, 7,5 százalé­kon maradtak, így a bérből és fizetésből élők túlnyomó részének jelentős mértékben csökkent a reálkeresete. A kormány eredményként tünteti fel, hogy a munkanél­küliek aránya nem emelke­dett 6 százalék fölé, de elis­meri: az 1980 glső felére várt „enyhe” gazdasági visszaesés tovább növeli ezt az arányt. (A közgazdászok becslései szerint az év végére 7,5 szá­zalék körül lesz a munkanél­küliség.) Az elhelyezkedési gondok változatlanul a fehé­reknél sokkalta nagyobb mértékben sújtják a színes- bőrűeket, különösen a nagy­városi gettók fiataljait. Egy bojkott „születése” A Newsweek amerikai he­tilap jelentést közöl arról, miként „született” meg a döntés arról. hogy az Egye­sült Államok kampányt in­dít a moszkvai olimpiai já­tékok bojkottálására. „A moszkvai játékok boj­kottjának gondolata — írja a Newsweek — mintegy egy hónappal ezelőtt merült jel a iFehér Házban. Az elnök ezt lényegében csak legköze­lebbi tanácsadóival vitatta meg. Néhány nappal • ké­sőbb azonban, amikor Tho­mas Watson moszkvai nagy­követet visszahívták Wa­shingtonba konzultációra, Carter magához kérette nem hivatalos eszmecserére. — iTom — mondta az el­nök —, tudni akarom, mi­lyen büntetésnek van a leg­nagyobb hatása a szovjetek­re. Ha nem tartják meg az olimpiát, vagy ha kereske­delmi szankciókat alkalma­zunk? — Nem lehet kérdéses —• felelte Watson habozás nél­kül —, az olimpiai játékok. Carter aznap este jelen­tette be nyilvánosan először ezt az ötletét.” érkezett MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere szerdán fogadta Tomas Watsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetiét. A találkozót az ame­rikai diplomata kérte. A megbeszélésen a szovjet­amerikai kapcsolatok kérdé­seit és néhány nemzetközi kérdést érintettek. BELGRAD A Time című amerikai fo­lyóirat olyan álhírt közölt, amely szerint Carter elnök állítólag „személyes kérésé­re,, biztosította Tito jugosz­láv elnököt, arról, hogy „az Egyesült Államok megsegíti Jugoszláviát”, amennyiben, — mármint az amerikai fo­lyóirat szerint — „az oro­szok támadása érné”. A Tanjug jugoszláv hírügynök­ség cáfolta és légből kapott koholmánynak minősíti az amerikai folvóirat álhírét. Kommentárjában hozzáfűzi: „Jugoszlávia jövőjét illető burzsoa jóslatok, az állítás, hogy az országban „rendkí­vüli állapotot” vezettek be, torzítva állítja be a valódi helyzetet. Teljességében el­fogadhatatlan ez a tenden­ciózus, felelőtlen és hamis tájékoztatás. TOKIÓ A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak kezdeményezésére, több­szöri levélváltás után meg- állápodás jött létre a KNDK és a Koreai Köztársaság kormánya között, hogy feb­ruár 6-án Panmindzsonban munkamegbeszélések kez­dődnek a két ország képvi­selői között. ÜJ—DELHI Clark Clifford, Carter el­nök különmegbízottja szer­dán az indiai fővárosba ér­kezett, hogy megvitassa Indira Gandhi miniszterel­nökikel és Naraszimha Rao külügyminiszterrel a közép- keleten kialakult feszült helyzetet. HONG KONG Nagy-Britannia kész arra, hogy Harrier típusú függő­legesen felszálló vadászbom­bázókat adjon el Kínának, ha Peking bejelenti vásárlá­si igényiét — jelentette ki szerdán Hong Kongban John Nőtt brit kereskede­lemügyi miniszter. SALISBURY Muzorewa püspök kedden Salisburyban azzal fenyege­tőzött, hogy „egyoldalúan kivonja magát a londoni tűzszüneti megállapodások érvénye alól” ha — mint bi­zonygatta — a Zanu és a Zapu hazafias erői „tovább folytatják rajtaütéseiket” a Muzorewa vezette fegyveres erők ellen. A volt püspök- kormányfő szerint Mugabe és Nkomo emberei megsér­tik a londoni tűzszüneti megállapodásokat. Bejelentés Honecker és Schmidt találkozójáról Schmidt szövetségi kancel­lár és a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke, Honecker meg­állapodott, hogy a szövetsé­gi kancellárnak az NDK-ban teendő, tervbe vett munka­látogatása időpontját erre az esztendőre, mindkét fél szá­mára megfelelő időpontra tű­zik ki. A szövetségi kancellár és az Állaihtanács elnöke meg van győződve róla, hogy a találkozó előnyére szolgál majd a két német állam jó­szomszédi kapcsolatai fejlő­désének és együttműködésük továbbfejlesztésének a béke, az emberek érdekében. Szovjet—vietnami táviratváltás Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere és Nguyen Duy Trinh, a Viet­nami Szocialista Köztársaság külügyminisztere között üd­vözlő táviratváltásra került sor a két ország közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvé­telének 30. évfordulója alkal­mából. Az elmúlt három évtized — írja táviratában Andrej Gromiko — az igazi testvéri barátság és a sokoldalú együttműködés szakadatlan fejlődésének időszaka volt or­szágaink és népeink között, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus megingathatatlan elvei alapján. Országaink 1978 no­vemberében megkötött ba­rátsági és együttműködési szerződése a szovjet—vietna­mi kapcsolatok gyümölcsöző fejlődésének volt a törvény- szerű eredménye. A szovjet —vietnami összefogás követ­kezetes szilárdításának szer­vező és meghatározó ténye­zője — a Szovjetunió és Vi­etnam Kommunista Pártjá­nak megbonthatatlan szövet­sége”. Nguyen Duy Trinh távirata egyebek között így hangzik: az elmúlt 30 esztendő alatt állandóan erősödött és fejlő­dött az országaink között régóta meglevő szolidaritás és barátság. A szovjet—viet­nami barátsági és együttmű­ködési szerződés 1978 novem­berében történt aláírása új, rendkívül fontos lépés volt Vietnam és a Szovjetunió ba­rátságának és régóta fennálló sokoldalú együttműködésé­nek szilárdításában. Az Egyesült Államok különmegbízottja, Sol Linowitz Izraelben tárgyal. A képen: Begin kormányfővel megbeszéléseinek kez­detén. (Telefotó — KS) Indira Gandhi beszéde Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök szerdán a parla­mentben elhangzott beszédé­ben kijelentette, hogy orszá­ga mindent megtesz az Afga­nisztánnal kapcsolatos válság enyhítéséért, rámutatva, hogy az afganisztáni eseményekre való nyugati reagálás ag­gasztja Indiát. A világ összes józanul gondolkodó emberé­nek közös akciójával meg kell akadályozni a nemzetközi légkör további romlását. „India nem kíván sem az egyik, sem a másik nagyha­talom oldalára állni — kül­politikai alapelvét továbbra is az ország érdekei vezér­lik” — mondotta újbóli mi­niszterelnökké választása után elhangzott első parla­menti beszédében. Ezzel kap­csolatban utalt arra, hogy szorosabbra akarja fűzni kap­csolatait a Szovjetunióval, de hozzáfűzte, hogy „nem az Egyesült Államokkal fenn­tartott kapcsolatok rovásá­ra”. Afganisztánnal kapcsolat­ban — a nyugati országok szovjetellenes propagandájá­ra célozva — leszögezte, hogy „India nem hisz az egyolda­lú elítélésben”. Élesen elítél­te a Pakisztánba irányuló nyugati és kínai fegyverszál­lításokat . Szép vadászatot ígért Su- wat Pirarak főhadnagy, szép vadászatot, azután órákon keresztül rótták a köreiket a dzsugel fölött, újra, meg új­ra lejjebb ereszkedtek heli­kopterükkel, mint a héja, mely zsákmányt keres, hogy a következő pillanatban le­csapjon a fa tetejére — és semmi: sehol egy teremtett lélek, sehol egy csempész, semmi anyag. Csak a végte­len trópusi felhőszakadás. Csak a zöld. Végül Pirarak főhadnagy felfedezte az ösvényt, egy keskeny, kanyargó teve­csapást, mely e istenháta- mögötti hely ezernyi domb­jának egyikére vezetett. És az ösvényen a karavánt. Kö­rülbelül húsz ember lehe­tett, hat vagy hét öszvérrel, amelyeket súlyosan megter­heltek. Pirarak felnyitotta a heli­kopter ajtaját. A pilóta majdnem függőlegesen en­gedte lefelé szállni a gépet. A katonák megtöltötték fegyve­reiket. Egy lövés dördült, azután még egy. Villám­gyorsan hajtották be a csem­pészek az öszvéreiket a bo­zótba. Mire a mélyrepülés­ből ismét felszálltak, az ös­vény üres volt. Pirarak ká­romkodott. „Gyerünk”, mondta, „landoljunk, de gyorsan!” A következő tisztáson lej­jebb merészkedtek. A thai­földi határőrség emberei dé­li irányban pásztázták végig a környéket, mások a dzsun­gelbeli ösvény körül fésülték át a területet — nem látták már a karaván nyomát sem. De felfedeztek valami mást: Egy pataknál, a dzsugel kö­zepén észrevették a csempé­szek „heroin-gyárát”, egy pálmalevelekkel takart kunyhót, nagy, kerek kazán­nal ellátva. Vegyszereket is találtak, melyek a nyersópi­um heroinná történő elő­állításához szükségesek. Tíz kiló ragacsos, barna növény­iéből egy kiló fehér heroin- „hó” lesz. Meleg, édeskés szag terjengett a levegőben. A kunyhó egyik sarkában fegyverek és széleskarimájú kalapok feküdtek. A deszka- fal mögött, szépen becsoma­golva hét zsák volt, tele fe­hér porral. A katonák fel­gyújtották a kunyhót. A hét kilógramm heroin vele égett. Egy paraszt egy évi termé­se. Számára nem ért többet kétezer márkánál. Frankfurt utcáin kereken 4,5 millió márka lenne az értéke. A világ egyetlen üzlete sem hajt ekkora hasznot. Sok munka van vele, mire eljut a fogyasztókhoz. Először- is Bangkokba viszik, majd onnan szállítják tovább, többnyire a levegőben. A vízen való szállítás is sikeresnek mutatkozik. A bengáli öböl nemzetközi vi­zein állandóan készen áll a világ minden táján működő kábítószer szindikátus fel- fegyverzett „anyahajója”, hogy a kis csempészektől át­vegye a forró árut. Az anyag, amely az „Arany Háromszögből” érke­zik, ez a Laosz, Burma és Thaiföld közötti határvidék, elárasztja egész Nyugat- Európát. A Német Szövetsé­gi Köztársaság az első szá­mú herionfelvevő. Már nem London vagy Amszterdam a legnagyobb „drog”-piac, ha­nem Frankfurt. Sehol nincs olyan sok kábítószerélvező, sehol nem hal meg annyi ember az „arany lövéstől”, mint ott. Ennek az évnek az első tíz hónapjában, — mint a hamburgi Stern írja 400 áldozatot szedett a heroin a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A legkevésbé bűnös ebben Meo, Yao, Akha és Lisu he­gyilakossága, az „Arany Há­romszög” lakói. Ennek a 30 000 embernek a mák ter­melése generációk óta telje­sen magától értetődő, — és ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy az életfenntartás­hoz szükséges minimumot biztosítsák maguknak. Szep­temberben vetnék, és feb­ruárban aratnak. Addigra a mákvirágokból kemény magvak lesznek. Há- romélű késsel karcolják fel az asszonyok a zöld gumó­kat. A kifolyó tejes lét éjjel­re a gumón hagyják, hogy megszáradjon. Reggel leka­parják a barnára színező- dött nedűt, a nyersópiumot, öregemberek, asszonyok, gyerekek szívják az édeskés mérget hosszúszárú pipák­ból, — de nagyon keveset használnak fel ők maguk. —— B—

Next

/
Oldalképek
Tartalom