Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

1980. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TITASZ szolnoki üzemirányító központjában állandó ügyeletben közel 1900 kilométer középfeszültségű hálózat 4 darab nagyfeszültségű táppont üzembiztonságán örködnek a szakemberek Ülést tartott a SZOT elnöksége Napirenden a lakosság áruellátása Nincs rá gyógyszer Korszerű aszfaltkészilü berendezés Óránként 35 tonna öntött aszfaltot készít a közterület- fennitairtó vállalat új, korsze- trű berendezése, amelyet feb­ruárban adnak át a szerelők. A gép főegységleinek szerelé­sével már végeztek a szak­emberek, helyén a f orgód ab, a szállítóberendezés, a keve- rőtorony. A garatokat, ame­lyebbe az alapanyagokat ön- tik, egy föld alá süllyesztett alagútrendszerbe építették be; a bazaltzúzalékot, mész­kőlisztet és bitument szállító gépkocsik ide borítják majd terhüket. A berendezés elektronikus vezérlésű és teljesen automa­tizált. Az alapozás során 40x40 méteres területen 3 méteres mélységben ásták ki a földet, a markológépek és a föld­munkások csaknem 5 ezer köbméter talajt emeltek ki. A betonozást követően láttak hozzá a szerelési munkák­hoz. s ha a következő hetek­ben ezzel is elkészülnek, öt célgép szállítja majd innen a fekete masszát a kátyúk, útburkolat-sérülések javítá­sához. A lőrinci aszfaltkészítő be­rendezés már a Petőfi-híd útépítőinek is segítséget nyújt munkájukhoz. — A levelet, a táviratot csizmaszárig érő hóban is vinni kell, az újságot is várja az olvasó, bármilyen csípősen virít a zúzmara, a nyugdíjkézbesítés pedig ... az különösen nem tűri a ké­sedelmet. Tudja ezt minden postás, hogy sokan várják a pénzt, hogy a holnapi reg­gelinek valót már abból ve­szik meg. Jászapátin Szadi János rovatoló, a postahivatal Ságvári Endre Szocialista Brigádjának vezetője mond­ja el, mit jelent a postások­nak, különösen a kézbesítők­nek a tél. A kézbesítőknek, akik tavasszal, nyáron a hajnal jószagú levegőjét szippantva, esős őszi napo­kon a sarat dagasztva, té­len pedig az éjszaka leesett hóban utat taposva viszik a postai küldeményeket oda, ahol mindig várják őket. — Brigádunk 3 évvel ez­előtt alakult 13 taggal. Kö­zépkorú és nyugdíjba készü­lő kézbesítők és fiatalembe­rék, akik 3 évvel ezelőtt próbálták ki először, meny­nyire húzza vállukat a 25— 30 kiló papírral megrakott postástáska. Brigádban dol­goztunk azelőtt is, de a ré­gi kollektíva feloszlott, né- hányan bevonultak katoná­nak, volt, aki könnyebb munkát keresett, - másokat Élelmiszerekből és a ru­házati termékek többségéből megfelelő lesz az idén az ellátás, egyes iparcikkekből viszont nem kielégítő a kí­nálat, javítására a kereske­delem és az ipar közös erő­feszítéseket tesz — erről tá­jékoztatta Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter a SZOT Elnökségét, amely tegnap a lakosság áruellátá­sáról tárgyalt. A szocialista országokban fokozzák a piackutatást, hogy növelhessék a keresett cikkek importját. Itthon kü­lönösen a kis- és középüze­mek kapcsolódhatnak be nagyobb mértékben a ház­tartási tömegcikkek gyártá­sába. Ezért szerveznek ka­pacitásfeltáró kiállításokat, amelyeken legutóbb a ke­reskedelmi vállalatok 200— 250 termék gyártására talál­tak vállalkozót. Egyes hiányzó cikkek gyártásának fejlesztését a kormány hite­lekkel is segíti. Bizonyos területeken erőteljesen visz- szaszorítják a közületek vá­sárlásait, hogy több áru, meg más postához helyeztek át. Én is a kézbesítőtáskát cipeltem 15 éven keresztül, közben leérettségiztem, meg­bíztak a rovatolói teendők­kel, akkoriban alakítottuk újból a brigádot. A postások tele? Tizenöt­éves kézbesítői múlttal azt mondom én is, amit a bri­gádtársak, hogy nehéz a tél, de nem könnyebb a többi évszak se. Nyáron a hőség­től súlyosabb a 30 kilós tás­ka, ősszel a sárral birkó­zunk, télen a hó meg a der­mesztő hideg ... őszinte le­gyek? Az idei telet nem szabad szidni. Esett a hó, de fagyott is, legalább tolni lehetett a biciklit, ott, ahol esős időben beragadtunk. Utunkat akkor se szakítjuk meg, hajt a postásszív, és tudjuk, hogy menni kell, mert várnak. Mosolyog ugye? Pedig így igaz. Az öreg postást — sajnos mi már annak számítunk — a munkahely szeretete és — nem tudok jobb szót kita­lálni — postásszíve hajtja, biztatja, hogy a tőle telhe­tő legjobban csinálja, azt, amit vállalt. Mettől meddig tart a munkaidő? Reggel 6-kor ta­lálkozunk a postán, jön a járat, mindenki átveszi a nagyobb választék jusson a lakosságnak. Vállalatok, in­tézmények nem vásárolhat­nak tőkés országokból im­portált irodabútorokat, s hazai bútorvásárlásaikat is csökkentik, hogy ezek egy része helyett a lakosság­nak gyárthasson több bútort az ipar. Fenyő fűrészárukból, falburkoló csempéből s más cikkekből is kevesebbet vá­sárolhatnak a közintézmé­nyek, hogy több jusson a lakosságnak. Fontos törekvés, hogy a lakosságnak minden rétege az igényének megfelelő vá­lasztékot találja a boltokban. Javítják az olcsó cikkek kí­nálatát, sőt rövidesen felül­vizsgálják s az új árviszo­nyoknak megfelelően módo­sítják az olcsó cikkek körét. Az igényeket továbbra is figyelemmel kísérik, hogy a kisjövedelműek is mindig megtalálják a számukra megfelelő árut. maga adagját, 250—300 na­pilapot, a heti képes újsá­gokat, vagy 100 levelet és 15—20 ajánlott küldeményt. Tíz kézbesítői körzet van, az utolsó házhoz, ami a körzet szélére esik, 6—7 ki­lométer az út. Arra a kér­désre, hogy mikor van vé­ge a munkaidőnek, legegy­szerűbben úgy tudnék vála­szolni: amikor kiürül a táska. Nehéz, de szép és változatos munka a miénk. Néha olyan élményekben van részünk, hogy napokig beszélünk róla. Az öreg bri- gadérogunkkal, a táviratkéz­besítővel történt • például: táviratot vitt a Dankó ut­cába a cigánytelepre. A címzett meglepődött, nem akarta átvenni a táviratot, végül kibökte: olvassa fel a postás a szöveget, ő nem barátkozik a betűkkel. Az öreg felolvasta, az állt ben­ne: nagybátyád meghalt, pénteken temetjük. A cím­zett megkönnyebbülten só­hajtott fel, hogy attól félt, nagyobb baj van; munkára hívják. Kiderült, hogy az építőknél dolgozik, fagysza­badságon van, és úgy en­gedték el, ha enyhül az idő, behívják, kezdeni kell a ku- bikolást. I. A. Hiánycikkért, hiánycikk Export és import termékbemutató (Ezer aprócikk — nálunk hiánycikknek számító hazai és import háztartási esz­köz, kisgép — látható a KONSUMEX Külkereskedel­mi Vállalat tegnap nyílt többnapos termékbemutató­ján. A vállalat üzletkötői a környező szociálist^ orszá­gokban kapható alapvető és praktikus háztartási beren­dezésekből állították össze kollekciójukat. Olyan termé­kekből, amelyek itthon csak nagyon ritkán, vagy egyál­talán nem kaphatók, s a KONSUMEX eddig nem is importált belőlük. Ilyenek például a háztartási acél­áruk, kések, ollók, rozsda- mentes evőeszközök, tálaló.- eszközök, darálók, késélesí­tők, reszelők, valamint. a hobbi jellegű kéziszerszámok — bár ez utóbbi cikkcsoport beszerzésével a FERUNION foglalkozik. A kiállítás másik oldalán a magyar ipar fogyasztási termékei láthatók, olyan háztartási és műanyagáruk, amelyekből igény szerinti a belkereskedelem áruellátása, az üzemek többet is tudná­nak gazdaságosan előállítani, ugyanakkor — a felmérések szerint — szocialista part­nereinknél nincs elegendő. Együttműködés bányagépek gyártására A nemzetközi együttműkö­dés bővítésére törekszik az Országos Bányagépgyártó Vállalat. Az évente milliár­dos értéket termelő nagyvál­lalat — a korszerű bányagé­peken kívül — ma már erő- művi salak és pernyeszállító berendezések termelésével, gyártásával és kulcsrakész átadásával is foglalkozik. A KGST-n belüli szakoso­dás alapján, az NDK-iban épülő valamennyi erőmű sa­lak- és pemyeszállító beren­dezését az OBV szállítja. Idén szerelik fel a hat da­rab 500 megawattos egység­ből álló Janschwadei erőmű első berendezéseit. A feladat méretére jellemző, hogy az erőmű teljesítménye a gyön­gyösinek háromszorosa lesz. Ugyancsak pemyeszállító so­rokat helyeznek üzembe Gö­rögországban, Törökország­ban, valamint a leendő leg­nagyobb jugoszláv erőmű­ben, Obrenováoon is. A hagyományos termékek nemzetközi kooperációs gyár­tásában is tovább lépnek. A svéd FLYGT céggel megálla­podtak: az északi partner a jövőben szivattyúegységeket készít; az országos bányagép­gyártó vállalat pedig az ezekhez szükséges alkatrésze­ket biztosítja, és a szivaty- tyúk összeszerelését végzi. egészség­ügyünk múl­hatatlan ér­demeket szerzett a közegész­ség minőségi változásában, a tbc leküzdésében, az anya- és csecsemővédelemben, a csecsemőhalandóságban, de változatlanul harcban áll egy igen makacs kórokozóval. Ez a kórokozó az ugyancsak népbetegség számba menő helytelen életmód! Hogy mi tartozik e gyűj­tőfogalomba? Sok minden: az étkezési szokásoktól az ivászatig, a mozgásszegény­ségtől a túlhajszoltságig, és a nyakló nélküli feketézős­tül az altatószedésig egész sereg rossz beidegződés. Az elhízás a legújabb népbetegség. A rák mellett ez a legsúlyosabb egészség- ügyi problémánk. Hiszen a kövérség a halálokok listáján második helyen álló kerin­gési-érrendszeri betegségek kialakulásában is alaposan gyanúsítható. De kiveszi ez utóbbiból a részét az alko­hol, a nikotin és a túlfe­szített életmód is. Az életmód oktalansága ellen — azonban nincs ál­talános érvényű gyógyszer. Nincs védőoltás, amely im­munissá tenne az effajta él­vezetek hajszolásával szem­ben. Nincs olyan vakcina sem, amelynek ellenanyagai kialakítanák például a csá­bító, ínycsiklandó illatokkal dacoló feltételes reflexeket. Valahogy úgy vagyunk ez­zel, mint a közegészség- és járványügy eredményeivel. Lassanként leküzdöttnek te­kinthetjük a fertőző beteg­ségek többségét. Azokat tud­niillik. amelyekre van védő­oltás. De vajmi nehezen tu­dunk megbirkózni a vérhas­sal, a fertőző májgyulladás­Tavaszra (Tudósítóinktól) Túrkeve parkjait többsé­gében a Városgazdálkodási Vállalat gondozza. A Stefa- novics és a Szabadság park, valamint a Kölcsey úton játszótérnek is kialakított, apró közterület gyomtalaní­tásáért, karbantartásáért egy-egy KISZ-alapszervezet vállalt védnökséget. Szük­ség volt erre az együttmű­ködésre, mert a vállalatnak alig 200 ezer forintja van évente a parkok fenntartá­sára, és ez bizony kevés. Nem több a köztisztaság­ra fordítható összeg sem, ezért is számít a városi ta­nács a lakosság társadalmi munkájára a „Tiszta, virá­gos Túrkevéért” mozgalom­ban. A még hótakaró alá bújt didergő parkok már a ta­vaszt várják, És az embe­rek is! Annál is inkább, mert a fürdőzők régi vágya teljesül ebben az évben. Amint enyhül az idő, a strandfürdőben hozzáfognak sál, amelynek kórokozójára nincs ellenszer. Amelynek egyetlen igazi orvossága az ésszerű életmód. Még egy­szerűbben : a kézmosás. Vagy: korunk talán leg­inkább elterjedt népbetegsé­gét, a fogszuvasodást is egy­szerű lenne visszaszorítani. Rágni kellene megtanítani — legalább a gyerekeket. És ide tartozik, hogy míg az egy főre jutó szeszfogyasz­tásban Európa „élvonalá­ban” járunk, nem dicseked­hetünk hasonló babérokkal a fogkefe- és fogkrémfo­gyasztásban. Se a főváros­ban, se vidéken, ahol sok helyütt még a fürdőszobát is inkább a jólét jelképének tekintik, ahelyett hogy ren­deltetésszerűen használnák. Ünnepnapokon egymást lekörözve igyekeznek a jó háziasszonyok: kinek telik jobb, gazdagabb terülj asz­talkámra. A nyakló nélküli evészet-ivászat ünnepnapjai nemrég múltak el — szin­te hihetetlen, hogy mennyi hús, virsli, bejgli, bor, sör, pezsgő csúszott le a torkun­kon — most pedig a farsan­gi eszem-iszom heteit éljük. Csak sajnos, nem mindig módjával. intelmek per­sze aligha hatnak új­donságként. Sokszor és sok­féleképpen hangoztatott igazságok. A hiba aligha­nem ott van, hogy a meg­előzésre alapozó és figyel­meztető nevelés még nem vált szerves részévé az egészségügyi tevékenység­nek, az orvos mindennapi munkájának. Pedig itt kez­dődik az igazán korszerű orvoslás. KÉSZÜLVE VÁRVA egy 33x18 méteres úszóme­dence építéséhez. A mintegy 3 millió forintos költséggel épülő medencében még az idén elkezdődhet az úszás- oktatás is. Persze, a leg­szebb tavaszi ajándék az lenne, ha a város utcáiban, a házak és a középületek előtt a tavalyinál is több vi­rágágyás tenné színesebbé mindennapjainkat. * * * A mezőtúri Városi Tanács műszaki osztálya és a Vá­rosgazdálkodási Vállalat még tavaly ősszel megkezd­te a tavaszi felkészülést. Kétezer díszfát vásároltak, és ültettek el, 3550 tő par­ki rózsát is kiültettek, két­ezer homokba ágyazva vár­ja a tavaszt. A csinos ke­rítések tövéhez egyre töb­ben ültetnek egynyári virá­gokat. Az idén is számíta­nak természetesen a lakos­ság aktív közreműködésére a „Virágos Mezőtúr” mozga­lomban. A túrkevei AFIT-nál évente mintegy 5 ezer Ifa tehergépkocsi motorját tudják felújítani. A kész motort szerelőpadon 110 percig járatják, különböző méréseket, vizsgálatot végeznek rajta Csak ha kiürül a táska Szocialista L. M. Hz efféle

Next

/
Oldalképek
Tartalom