Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sorozatban készülnek a Miska-kancsók az Agyagipari Szövetkezet mezőtúri új üzem­csarnokában. A formázógépek a termelés jelentős növelését teszik lehetségessé Székesfehérvár Felújítják a püspöki palotát Felújítják Székesfehérvár egyik legszebb műemléképü­letét, az 1800-ban copf stí­lusban épült püspöki palo­tát. A munka megkezdődött, s előreláthatóan öt évet vesz igénybe. Ez idő alatt a pin­cétől a padlásig, kíviil-belül újjávarázsolják a történel­mi belváros jellegzetes épü­letét. A rekonstrukció során sor kerül az értékes tudományos szakkönyvtár bővítésére is oly módon, hogy a jelenlegi könyvtárhelyiség alatt levő, XVIII. századi gazdasági épületet raktárnak alakítják át, s ott biztosítanak helyet a 44 000 kötet teológiai, filo­zófiai, egyháztörténeti s egyéb tudományokkal fog­lalkozó könyvek nagy ré­szének, valamint a 3200 kö­tet folyóiratnak. A jelenlegi könyvtárban csak a legérté­kesebb műveket, közöttük a kódexeket és az ősnyomtat­ványokat, a térkép- és fo­tógyűjteményt őrzik majd,. Szolnokon Holnap nyílik a téli tárlat A Magyar Képzőművé­szek Szövetsége Közép­magyarországi Területi Szervezete és a Damja­nich János Múzéum ha­gyományos téli tárlatának megnyitójára holnap dél­előtt 11 órakor kerül sor Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban. Justinas Marcinkievicíus: Három dráma A Litvánia címszó alatt: alig fél oldalnyi van a lexi­konban. Hiába keres litván irodalom- vagy művészet- történetet is az érdeklődő, nem talál a könyvtárakban. Ez önmagában talán nem is meglepő, hiszen sokkal ré­gibb és nagyobb népeikről, kultúrákról is hiányosak az ismereteink. Rendhagyónak talán éppen az érdeklődést tarthatnánk, ha nem lenne rá okunk. Okot pedig éppen ez a kis nép, illetve a könyv­kiadásunk szolgáltat. Ezek az egyre sűrűbben sorjázó könyvek ugyanis nem az egzotikum érdekességét kí­nálják az olvasónak — le­gyen szó líráról, epikáról vagy éppen drámáról —, ha­nem érettségükkel és mo­dernségükkel lepik meg. Gondolunk itt éppen Mar- cinkievicius lírájára, Myko- las Sluckis regényeire, vagy a Miskolci Nemzeti Sínházban nemrég bemutatott Saulius Saltenis-darabra, a Sicc, ha- lál-ra. S ha ezek után valakinek felkeltettük az érdeklődését a litván történelem iránt, annak jó szívvel ajánljuk Justinas Marcinkievicíus drámáit. Ezek a történelmi drámák a litván nemzeti lét három kiemelkedő pillanatát állít­ják színpadra. Az elsőt, a Mindaugast talán Szabó Magda: Az a fényes nap cí­mű darabjához hasonlíthat­nánk, a téma rokonsága mi­att. Mindaguas volt az ál­lamalapító — a fordító; Boj­tár Endre „litván Szent Ist­vánként” emlegeti —, aki egyesítette a szétszórt, bel- '•viszálytól Vérző litván feje­delemségeket, és felvette a kereszténységet. Tette ez utóbbit éppen azért, hogy ki tudja védeni a német ke­resztes lovagok és az orosz fejedelmek támadásait. Ke­mény, céltudatos és tehetsé­ges államfőiként ábrázolja Marcinkievicíus, aki a mi I. István királyunkhoz hason­lóan egyformán élt a diplo­mácia, de szükség esetén a nyers erőszak eszközeivel. Mindent alárendelt a nagy célnak: az egységes litván állam megteremtésének, még az egyéni, —családi életét is. El is bukik, mint magánem- ber (megölik a lázadó feje­delmek), erkölcsileg is. Sú­lyos és megszívlelendő gon­dolatokat mond ki a szerző az egyén és a hatalom, a cél és az eszköz viszonyáról. Vé­gül csak az életmű igazolja: az államalapítást. Tragikus figura Mazvydas is, a litván írásbeliség meg­teremtője. Protestáns lel­kész, akinek el kellett mene­külnie (Poroszországba) a katolikus Litvániából. Alak­ja, szerepe a mi Sylvester Jánosunkéhoz, Károli Gás­párunkéhoz, Bornemissza Péterünkéhez hasonlítható. Lefordítja a Kathekizmust, írni-olvasni tanítja a litván jobbágyokat. Élete maga a szolgálat, egyéni sorsa neki is tragikus. Választania kell a meggyőződés és a boldogu­lás, érvényesülés között. Mindezt persze a — történe­lem diktálja, az a felisme­rés, hogy a vallás (protes­tantizmus) és a litván haza ügye valahol azonos, de az utóbbit akkor is szolgálnia kell, ha nem azonos. A harmadik darab: A székesegyház talán a legbo­nyolultabb, mert ebben vet fel legtöbb kérdést a szer­ző. A székesegyház — ma is áll Vilniusban — egyszerre konkrét és szimbolikus. A dráma főhőse, a tervező-épí­tő: Laui'ynas Stuoka-Guce- vicius, aki miután külföldi útjai során megismerkedik a francia forradalom eszméi­vel, maga is részt vesz az 1794-ben a lengyel-litván hazafiak felkelésében. A drámában meg is hal az ál­tala épített székesegyház fa­lai alatt. A kor a litván tör­ténelem egyik legtragiku­sabb korszaka, hisz a három nagyhatalom: Ausztria, Po­roszország és Oroszország rövid idő alatt (1772-ben, 1793-ban és 1795-ben végle­gesen) háromszor is felosztja a lengyel-litván államot. Még a Mazvydasban a pro­testantizmus, A székesegy­házban már a francia felvi­lágosodás és forradalom esz­méi hajtják, színezik át a nemzet és a haza fogalmát. Mindkét hős népi: jobbágy származású, mindketten azo­nosulnak népük sorsával mint értelmiségiek. Öa is­mét magyar analógiát kere­sünk, akikor a Martinovits féle összeesküvésre kell utal­nunk. Ahogyan Bojtár Endre írja az utószóban: a három dráma történelmileg is pre­cízen hiteles. Marcinkievi- cius tollán azonban a tör­ténelem példázat is, önma­gán is túlmutat, ettől vibrá- lóan feszültek, izgalmasak és maiak. (Európa Könyv­kiadó, Budapest 1979.) Horpácsi Sándor Tudatosság és ösztönösség A szocializmus az első olyan társadalmi rendszer a- világon, mely a társadalmi fejlődés törvényeinek isme­retében azokra építve tuda­tos, tervszerű munkával hoz­ható létre és fejleszthető ál­landóan tovább. A korábbi társadalmakban a társadal­mi törvények spontán, ösz­tönös módon érvényesültek, s az emberek közvetlen ér­dekeik által vezérelt cselek­vésükkel oly módon juttat­ták érvényre azokat, hogy közben alig vagy egyáltalán nem volt sejtelmük tetteik valóságos mozgatórúgóiról és kihatásairól. „Nem tudják, de teszik” — e marxi mon­dat plasztikusan jellemzi a korábbi idők embercsoport­jai tevékenységének jellegét. „A feudalizmus alapjainak lerakása" vagy ..a fejlett ka­pitalista társadalom felépí­tése” csak szatíraírók mű­veiben használható fordula­tok — a 'társadalmi viszo­nyok tervszerű, tudatos ala­Nem lenne helyes azon­ban az említetteket úgy fel­fognunk, mintha a tudatos­ság és a tervszerűség a mi viszonyaink között abszolút, teljes lehetne. A tudatosság a társadalmi folyamatok fő jellemzőjévé válik, ám csak ilyen minőségben lép az ösz­tönösség helyébe. Teljesen nem küszöbölhető ki az ösz­tönösség a mi viszonyainkból sem. Szükségszerűen voltak, vannak és lesznek olyan je­lenségek. történések. ame­lyeket a tudatos erők nem tűztek célul, nem kívántak, nem számoltak velük, de en­nek ellenére felbukkannak, léteznek, hatnak. Nálunk is előfordulhat — és elő is fordul —. hogy a következ­mények bizonyos mértékig eltérnek a céloktól, hogy a prognózisok és a progra­mok csak többé-kevésbé (olykor pedig egyáltalán nem) válnak valóra. Ez a jelenség részben olyan tényezők következmé­nye, amelyek függetlenek társadalmi viszonyainktól, azokon kívül állnak. Ilyen tényező mindenekelőtt ma­ga a természeti környezet, amelyet csak részlegesen tu­A legnagyobb figyelmet azonban a tudatosság korlá­tái közül nem is ezek a — javarészt befolyásolhatatlan — tényezők érdemlik, ha­nem azok, amelyek a szo­cialista társadalmi viszonyok belső lényegi sajátosságaiból fakadnak. Így mindenekelőtt az. hogy a szocialista köz­tulajdon viszonyai között is viszonylagosan elkülönül­nek a közvetlen egyéni és csoportérdekek. A munka társadalmasításának ezen a fokán ez az elkülönülés —a vele járó áru- és pénzviszo­nyokkal együtt — szükség- szerű. Ilyen körülmények között azonban a közvetlen egyéni és csoportérdekek ve­zérelte cselekvés iránya nem mindig egyezik meg a társa­dalmi fejlődés általános kítása csupán a szocialista forradalmat követően lehet­séges, amikor a termelési eszközök magántulajdona és a belőle következő antago- nisztikus érdekellentétek már nem atomizálják és polari­zálják a társadalmat. A tudatos, tervszerű elő­rehaladás lehetősége a szo­cializmus óriási erőforrása. Jórészt ebből következik a fejlődés ütemének erőteljes meggyorsulása a kapitaliz­mushoz képest, s annak le­hetősége, hogy a társadalom élete mentes maradjon a válságoktól. a súlyosabb visszaesésektől, a tervszerűt- lenség okozta zűrzavartól. A célok megvalósulásának bi­zonyossága. a megvalósításu­kat szolgáló erőfeszítések ha­tásfoka itt jóval nagyobb, mint a spontaneitáson ala- fpuló kizsákmányoló társa­dalomban. A szocializmus előnyeinek, fölényének egyik legfontosabb tényezője ez. dunk céljainknak megfele­lően befolyásolni. Az aszá­lyos vagy a túlságosan csa­padékos időjárást —. hogy csak az egyik legkézenfek­vőbb és sajnálatosan aktuá­lis péld,át említsük —, egye­lőre nincs módunk megvál­toztatni, s káros kihatásait is csak részben tudjuk el­lensúlyozni. Számunkra ha­sonlóan „természetadta'’ erő­ként jelentkeznek a tőkés világban végbemenő spontán folyamatok is, melyeket tá­volról sem minden esetben tudunk kivédeni, vagy füg­getlenné tenni magunkat tő­lük. s előrelátni azokat, szá­molni velük is csak bizonyos mértékig lehet. De a tuda­tosság korlátjaiként említ­hetők a valóság olyan álta­lános filozófiai törvénysze­rűségei is, mint az. hogv a tudat sohasem képes telje­sen átfogni a létet, annak minden történését és szegle­tét. s így ismereteink s elő- relátási képességünk is ele­ve korlátozott, avagy az az ugyancsak törvényszerű tény. hogy a szükségszerűség mindig együtt jár az előre nem kalkulálható véletlen­nel. szükségleteivel, a tudatos erők erre épülő törekvései­vel. -6 mivel a szocializmus még az eltérő —, ha nem is antagonisztikusan szemben­álló — érdekek világa, a cselekvések iránya is eltér­het, sőt ütközhet is egymás­sal. Az alapvető érdekek kö­zösségének talaján e cselek­vések tudatos ráhatással, po­litikai eszközökkel, gazdasá­gi és adminisztratív szabá­lyozással, anyagi és erkölcsi ösztönzéssel túlnyomórészt és fő vonalaiban a kívánt és tervezett irányba terelhetők. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszának egyik legizgalma­sabb elméleti és gyakorlati kérdése, hogy miképpen ér­tékeljük, minősítjük társa­dalmi viszonyainknak ezt a jellemvonását. Széles körben tartja magát az a felfogás, amely a tudatosságot egyér­telműen jónak, az ösztönös- séget pedig ugyanolyan egy­értelműen rossznak tekinti. E felfogás szerint ez utóbbi mielőbb kiirtandó viszonya­inkból, ha pedig ez sajnála­tosan mégsem lehetséges, megnyilvánulásaival szem­ben az egyértelmű tagadás és elutasítás az egyetlen méltó magatartás. Ez a né­zet merev válaszfalat húz tudatosság és ösztönösség kö­zé,. elválasztva és szembeál­lítva a kettőt. Ellentétek dialektikus egysége A tények azonban egyre szembetűnőbben támasztják alá e problémának egy jó­val árnyaltabb, valóban dia­lektikus felfogást. Azt a nézetet, amely azt vallja, hogy a tudatosság-ösztönös- ség viszonyára nem lehet egyszerűen rávetíteni a jó­rossz ellentétpárját. A spon­tán cselekvés nemcsak rom­bolhat. de építhet is: nem­csak fékezője lehet a hala­dásnak. de előrevivője is„ A közvetlen érdekeltség olyan előre nem látható tet­teket is kiválhat, amelyek a tervezettnél nagyobb mérté­kű és ütemű fejlődést ered­ményeznek. Olyan tartalé­kok tárulhatnak így fel, amelyeket a tervezés nem tud számba venni; olyan pozitív erők jöhetnek moz­gásba, amelyeket egvéb úton nem lehetne aktivitásra kész- teni. A tömegek kezdemé­nyezéseiben — ha valóban az ő kezdeményezéseik ezek —. a dolog jellegéből adódó­an mindig van bizonyos spontán elem. Az ösztö­nösség ilyenfajta megnyil­vánulásai nagyon jól be­illeszthetők — és be is il- lesztendők — a tudatos fej­lődés folyamatába. Termé­szetesen a spontán születő helyi kezdeményezések és törekvések maguk is megje­lenhetnek, s gyakorta meg is jelennek a tudatosság kifejeződéseiként, amennyi­ben — s a cél éppen ennek a biztosítása — tudatosan számításba veszik az össz­társadalmi fejlődés követel­ményeit, szükségleteit. Az ösztönösség és a tuda­tosság tehát nemcsak szem­ben áll egymással, de ki is egészíti egymást. Filozófiai nyelven szólva, olyan el­lentétes tendenciák ezek, amelyek között bizonyos egy­ség is van. Ellentétességük társadalmi-gazdasági fejlő­désünk folyamataiban jól kivehető. De az ebből adódó konkrét ellentmondások megoldása akkor lesz iga­zán eredményes, ha számí­tásba vesszük egységüket is. Vagyis a pozitív spontán megnyilvánulásokat haszno­sítjuk a tudatosan elhatáro­zott. megtervezett célok el­érésére. miközben igyek­szünk mind erőteljesebben áthatni azokat a tudatosság elemeivel. Gy. L. fl tudatosság korlátái flz érdekviszonyok szerepe Vilniusban a művészeti szakközépiskola az 1875-től 1911 -ici élt neves művész és zeneszerző, Mikalousz Csurlenisz nevét kapta. Ebben az iskolában neves pedagógusok, köztük sok ismert litván művész,, zeneszerző tanítja a több mint 700 gyermeket. Képünkön a zenei tagozat növendékei meq- ismerkednek a litván népi hangszerekkel is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom