Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

1980. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Üdvözlet északról A Tartui Állami Néprajzi 1Múzeum szemet-lelket gyö­nyörködtető néprajzi anya­gából nyílt kiállítás a kar­cagi Győrffy István Nagy­kun Múzeumban. A káprázatos szépségű tár­lat elsősorban észt testvér­népünk egykori hétköznap­jaiból ad ízelítőt. Különösen a népviselet, lakáskultúra, és a használati tárgyak ki­állított anyaga gazdag, de remek népi-ötvösművészeti, s más kézműipari munkákat is láthatnak az érdeklődők. Jellegzetes női ruhák, viseletűk még a századfordulón is álta­lános volt, de ünnepi alkalmakkor néhány településen - főleg a szigeteken - még ma is hordják Különböző főkötők, stólák, érdekességük a buzsáki motívu­mokhoz és a kun hímzéshez való hasonlatosságuk Bevált-e a 11 napos tanítási rendszer? Nem nehéz visszaemlékezni arra az időre, amikor az országnak szinte valamennyi általános iskolájában, a tantestületi szobákban beszédtéma volt: beváltak-e a kísérleti szabad szombatok a kijelölt iskolákban, jó-e nekünk, ha általánossá téve a kísérleti elveket, orszá­gosan is bevezetik a 11 napos tanítási rendszert? Általában, elképzelhető-e a kéthetenkénti szabad szom­bat az alsóíokú oktatási in­tézményekben akkor, amikor éppen a diákok napi túl- ' terhelését akarjuk csökken­teni. Itt illik megjegyezni, hogy manapság már igen kevés szó esik — és mél­tán, — a túlterhelésről, kezdjük belátni, mi, szülők is, hogy nem kell annyira félteni a tananyagtól a gye­reket. Azóta az eltelt másfél év bebizonyította: az iskolák többségében egyik, másik napon valóban sor korült a „nulladik”, vagy a hetedik óra beiktatására is, vagy arra, hogy a tanév a meg­engedett határig meghosz- szabbodjék. A kísérletből — rendelettel — országos gya­korlattá lett tanítási beosz­tás értékelését mostanság vé­gezték el több oktatásirányí­tási fórumon. Érdemes né­hány szót szólni a tanulsá­gokról. n diák érdeke Tanácsi, minisztériumi számvetések és a Pedagógu­sok Szakszervezetének kö­zelmúltban elvégzett elemzé­se ad nagyjából azonos ké­pet az eltelt hónapokról — s mindjárt cáfolatot is a ko­rábbi aggályokra. Először is a diákok érdekeiről: a nul­ladik vagy a hetedik óra beiktatása az intézkedést kö­vető első időszakban még okozott zökkenőket. Később az általános iskolák nagy többségében sikerült össze­vonásokkal, a kapott óraren­di minták figyelembevételé­vel is — természetesen — a tanév minden napjának jobb kihasználásával eljut­ni addig, hogy a gyerekek tizenegy nap alatt el tudták sajátítani az erre az idő­szakra előírt tananyagot. Jö­hetett tehát a pihenésre szánt szabad szombat. n pedagógus „szabad szombatja” Megállapították a szakem­berek azt is, hogy a diákok a szabad szombat, a lecke nélkül eltöltött két pihenő­nap után jobb kedvűek, ke­vésbé fáradékonyak, iskolai munkájuk hatékonysága ja­vult. Ugyanez nem tapasz­talható a pedagógusoknál, mert jónéhány iskolában az igazgatók sajátos módon ér­telmezték a szabad szomba­tok eltöltését: különböző társadalmi munkákra, illetve tantestületi apróbb-nagyobb tennivalók elvégzésére sű­rűn berendelték a szabad hétvégeken is a nevelőket. Az érdekvédelmi szervek máris felléptek e szabály­talan „munkarend” ellen. A 11 napos tanítási rend a kisebb, nagyobb gondok, helytelen értelmezések elle­nére is megfelelően vizsgá­zott az általános iskolákban. Kérdés: milyen lehetőségei vannak annak, hogy teret hódíthasson a középfokú tan­intézetekben is? Jelenleg 87 középiskolában tanítanak, kísérletképpen a 11 napos munkarend szerint. Nem történtek ugyan még elem­ző értékelések a tapasztala­tokról, de az első jelzések viszonylag kedvezőek. — Ugyanakkor jónéhány me­gyében, még több középisko­lában vonakodnak a kísérle­tektől is. Melyek az ellenérvek? A nevelőtestületek szerint a középiskolákban, (különösen a szakközépiskolákban) ma is túlságosan leterhelt a tanuló és a pedagógus. A szakkörök, a különböző fon­tos', továbbtanulásra, gya­korlati foglalkozásokra tör­ténő felkészítések sok he­lyen jelenleg is igénybevet­ték a hetedik órát — nem ritka a nyolcadik órai el­foglaltság sem. Hivatkozási alap: például az új tanter­vekkel, megszokásukkal, al­kalmazásukkal kapcsolatos átmeneti terhelés, másrészt a fakultáció túlmunkát is kíván. Nem beszélve arról, hogy jövedelemcsökkenéstől, a túlórák elveszítésétől is tart a nevelők egy része. Középiskolások aggályai Társadalmi érdek is az is­kolai szabad szombatok hoz­záigazítása a népgazdaság más területeinek munka­rendjéhez, természetesen fi­gyelembe véve az oktatás sajátos körülményeit és vi­szonyait. A szervezettebb munka, a tanítási órák mai­nál jobb kihasználása a középiskolákat is közelebb hozhatja a 11 napos tanítá­si ciklus előnyeinek, hasz­nának felméréséhez. Ehhez kell jól átgondol­tan megteremteni a feltéte­leket a partneroknak, első­sorban a tanácsi szerveknek és a tantestületeknek. Várkonyj Margit KÖNYVTÁR ÉS KÖRNYÉKE Van jó példa (Az előző részben egy új, a megváltozott feltételek következtében kialakult ol­vasói szokást — ismertet­tünk — annak érzékeltetésé­re, hogy a növekvő olvasói igényeket csak jól szerve­zett könyvtári mechanizmus képes kiszolgálhi. A tisza­füredi könyvtár olvasómoz­galmi adatai egyenletes fej­lődésről tanúskodnak. Or­szágos összehasonlításban is jó könyvtárnak számít, ter­mészetesen az azonos kate­góriájú könyvtárak között. A jó munkához megvannak az anyagi feltételek is.) A járásban: vegyes a kép Tiszafüred járási székhely, a könyvtár a járás tanácsi fenntartású könyvtárainak" hálózati-módszertani köz­pontja. Képesek-e a mun­katársak kellő figyelmet, energiát fordítani a járás könyvtáraira is? Tizenkét könyvtár szakmai támogatá­sáról kell gondoskodniuk. Van viszonylag gazdag, jó állományú könyvtár — fél­évenként változó vezetővel, van jó gyűjtemény — esős időben beázó épületben, van elhanyagolt állomány — el­hanyagolt épületben, van nagyközség — ahol évtizede képtelen a tanács megfelelő színvonalon biztosítani a személyi feltételeket. És van­nak megalapozottan, jól mű­ködő könyvtárak. A hálózat képének megfelelően alakult a járási könyvtár területi munkája. Volt, ahol ez a tűzoltáshoz hasonlított leg­inkább. Például Tiszaszőlős esetében, ahol hosszas utána­járással, kapcsolatkeresés­sel sikerült megnyugtató megoldást találni. Tiszasző- lősön 1978-ban 3 forinton alul volt az egy lakosra jutó könyvvásárlás értéke — s tavaly ez a könyvtár már megfelelően működött. A járási könyvtárnak — sajnos — meglehetősen so­kat kell foglalkoznia újon­nan munkába álló könyvtá­rosok közvetlen segítésével. Hogy milyen hátrányok for­rása a meglehetősen gyako­ri csere, arra kifejező példa a következő: 1978-ban a já­rás lakosságának 21,82 szá­zaléka volt könyvtári tag. Kunmadaras, Tiszaderzs, Ti- szagyenda, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős, Tornaj monostora szerepelt az „átlag alattiak” listáján. A felsorolt közsé­gek mindegyikében változott a megelőző két évben a könyvtárvezetők és könyvtá­rosok személye — néhol többször is. Ilyen körülmé­nyek között szinte hiába ké­szítenek a központ könyv­tárosai működési, működte­tési leírásokat mintául. Mintaként szolgálhat Akadnak persze ellenpél­dák is. Abádszalókon 1975- ben korszerűsítették a könyvtárat, amelyben több mint 23 ezer kötetes, szak­értő kézzel kialakított állo­mány várja a településen élőket. Tiszaroffon az ered­mények egyelőre váratnak magukra, de a könyvtár mű­ködési feltételeit a tanács egyre magasabb szinten biz­tosítja. Tiszaőrsön a közel­jövőben költözik ú j helyére a könyvtár. A tiszaőrsi nagy­községi közös tanács és a járási könyvtár közös elkép­zelése szerint az új és nagy őrsi könyvtár lesz a közös tanácshoz tartozó másikkét község, Tiszaigar és Nagy- iván központi intézménye is. Az elképzelés — részletei­ben is — nagyon megala­pozott és a későbbiek során talán mintaként szolgálhat a közös tanácsú községek je­lenleginél korszerűbb könyv­tári ellátásához. A hálózat eredményeiben, az egyes településeken meg­tett kisebb-nagyobb előrelé­pésekben ilyen vagy olyan módon benne van a járási könyvtár munkája is. A példa ereje A járás településeinek ve­zetői, könyvtárosai a füredi könyvtárról vehetik a min­tát. De ha a szomszéd falu könyvtárának javuló ered­ményeit („ahol már valami sikerült”) tekintik követen­dőnek — úgy is jó. A jó példa vonzó, a hálózat mű­ködésének talán a legna­gyobb mozgatórugója lehet a jó példák „ragadóssá” válá­sa. Enélkül a legszívósabb hálózatszervező munkával sem lehet eredményt elérni. A járási könyvtár gondos­kodik a legfontosabbró]. Minden könyvtár állomány- gyarapítását ellenőrzi. s ahol kell, beavatkozik a gyűjtemény alakításába. S ez — ezidőtájt — tényleg a legfontosabb, hiszen a könyv­tárak — a fejlődés kétségbe­vonhatatlan jeleként —meg­lehetősen nagy, a járás egé­szét tekintve átlagon felüli mértékben fordíthatnak pénzt gyarapításra. Vagyis: a jó könyvek szaporodnak. Szabó János VÉGE Művészek az NDK-ból Találkozó Günther Eberttel és Werner Schinkoval Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban pénteken este Günther Eber íróval és irodalomkritikussal, va­lamint Werner Schinko festő- és grafikusművésszel találkoz­tak az érdeklődők. A művészek az NDK kulturális életébe ad­tak betekintést, és válaszoltak a közönség kérdéseire, amelyek szép számmal érkeztek hozzájuk. Többeket érdekelt például, hogy az NDK-ban milyen segítséget kapnak a fiatal képzőművészek, írók a pá­lyakezdéshez. Werner Schin­ko a következőket válaszol­ta: — A fiatal képzőművészek a főiskola elvégzése után az NDK művészeti szövetség tagjelöltjeivé válnak. — A szövetség figyelemmel kísé­ri munkájukat, noha kész művet ekkor még nem vár tőlük, bizonyos fejlődést megkövetel. A fiatalok egy­két évig 300—400 márka anyagi támogatást is kap­nak. Müveiket a főiskola el­végzése után három évvel szakmai zsűrinek kell bemu­tatniuk. Amennyiben a mun­kájukról kialakult vélemény kedvező, felvételt nyernek a művészeti szövetségbe, s ezzel jogot is a szabad mű­vészi tevékenység folytatá­sára. — A fiatal írók sokkal nehezebb helyzetben , van­nak — vette át a szót Gün­ther Ebert. Nekik nincs fő­iskolájuk, egyetemük, saját maguknak kell megküzdeni a tudásért, az elismerésért. Eléggé kockázatos utat vá­laszt, aki írásra adja a fe­jét, hiszen, ha elhagyja ere­deti szakmáját, lemond fix jövedelméről, nem biztos, hogy írásaiból meg tud élni, ha viszont két foglalkozást űz — mondjuk mérnök egy gyárban s emelett ír — előbb-utóbb kimerül, nem bírja a kettőt összeegyeztet­ni. Az NDK-ban nagyon ke­vés fiatal vállalja ezt a koc­kázatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az igazán tehetséges, kiemelkedő tel­jesítményt nyújtó fiatal írók nem kapnak meg minden erkölcsi és anyagi támoga­tást alkotó munkájukhoz. A következő kérdést Wer­ner Schinkonak tették fel. — Az NDK-ban a festők, grafikusok, szobrászok mű­vésztelepeken, vagy egymás­tól elszigetelten élnek? Mi­lyen támogatást kapnak az állami szervektől? — A szolnokihoz hasonló művésztelep nincs az NDK- ban, azonban az utóbbi idő­ben egyre több műtermes la­kás épül a lakótelepeken. A művészek különösebb anya­gi támogatást nem kapnak, megbízásokból élnek. Én például — mondta Werner Schinko — kiadók és újsá­gok számára is dolgozom. Egy hallgató azt a kér­dést tette fel, hogy mennyi­re ismerik az NDK-ban a magyar írókat, költőket? — A kiadók nagy szám­ban jelentetik meg a szo­cialista országok íróinak mű­veit, így sok magyar író és költő is ismertté vált az NDK-ban — mondta Günter Ebert. A legnépszerűbb ta­lán mégis Petőfi Sándor, aki­nek verseit nagyon szeretik hazánkban. A mai magyar irodalmat elsősorban — a sajnálatosan már elhunyt — Örkény István neve fémjel­zi az NDK-ban. Nagy sze­repe van ebben annak, hogy Macskajáték című darabját nagy sikerrel mutatták be náiunk. Említhetném még Fejes Endrét, aki Rozsda- temető című könyvével vált népszerűvé az NDK-beli ol­vasók körében. — Mennyire élő a színhá­zak és az írók kapcsolata? A színházak hogyan jelení­tik meg a mai irodalmat? — hangzott a következő kér­dés, amelyre szintén Gün­ther Ebert válaszolt. — A színházak és az írók kapcsolatairól nem mond­hatnám, hogy kielégítő. A színházak csak elvétve ké­rik fel az írókat színpadi művek írására. Általában az írók kilincselnek egyik szín­házból a másikba, azt re­mélve, hogy színpadra ál­lítják műveiket. Nos, ez saj­nos elég ritkán történik meg, ezzel azt is elmondtam, hogy a kortárs irodalom nem megfelelő mértékben van je­len színpadjainkon. A művészek még jóné- hány kérdésre válaszoltak. Többek között elmondták, hogy az NDK-ban igen nép­szerű időtöltés az olvasás. Egy lakos átlagosan nyolc könyvet vásárol évente, és ez kedvező aránynak bizo­nyul. Ugyancsak nagy a könyvtárak és a múzeumok látogatottsága is. Az embe­rek rendkívüli módon ér­deklődnek a múlt kulturális értékei iránt, szívesen olvas­sák a külföldi és német klasszikus műveit, de nép­szerű a kortárs irodalom is. A kiadók nagy gondot for­dítanak arra, hogy a szocia­lista országok irodalma meg­felelő helyet kapjon a könyv­kiadásban, de az értékes nyugati irodalmat is eljut­tatják olvasóikhoz. Óriási gond viszont a papírhiány, amely sok esetben gátat szab a példányszámúknak. TE Járomfa és sörös kupa

Next

/
Oldalképek
Tartalom