Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

% 1980. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az iparban és mezőgazdaságban egyaránt alkalmazható nagy teljesítményű hősugárzókat és hőlégbefúvókat gyártanak Tabon, az Építő- és Vegyesipari Szövetkezetben. Termékeiket téliesített építkezéseknél, üzemcsarnokok fűtésénél, - a hőlégbefúvókat - mezőgazdaság­ban szárítóként, vagy lakások fűtésére is alkalmazhatják. A berendezés tüzeléstechnikai hatásfoka 91 százalékos, tehát igen gazdaságos. Egyik termékük, — a mini hősugárzó - Angliában a birminghami építőipari világkiállításon is bemutatkozott a szakembereknek múlt év decemberében a nulláról indultunk KISZ-szervezet a karcagi Phylaxiában Gyár a város peremén. Nemrég még csak cölöpök, be­tongerendák jelezték, hogy építik. Ma már benépesültek az üzemcsarnokok, megkezdődött a termelés. Az üzem egyelőre mintegy kétszáz embernek ad munkát, azonban a létszám napról-napra gyarapszik. A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszer­termelő Vállalat karcagi gyárában megindult az élet. Fiatal üzem, sok a fiatal dolgozója is. Ezért már az első hónapokban igényelték: legyen KISZ-alapszervezet. Kérték ezt a gépek mellett és az irodában dolgozó fiatalok egyaránt. A kérés megvalósítása nem váratott sokáig: '79 nyarán meg­alakult az alapszervezet, a KISZ-titkár Bartha Katalin lett. Megtárgyalta a Minisztertanács Takarékosság az energiával — Nem tartozom az „ala­pítók” közé, tavaly májusban kerültem a gyárba, ide az ik­tatóba — emlékezik a kezdet­re Bartha Kati. — Már akkor mozgolódtak, mondogatták, hogy KISZ-alapszervezetet kellene alakítani. Támogat­tam ezt a véleményt én is. Annál is inkább, mert gim­nazista koromban aktív ki- szes voltam, mint KISZ-tit- kár dolgoztam. Az érettségi után a háziipari szövetkezet­ben helyezkedtem el, de nem hanyagoltam el a KISZ-t sem. Jelenleg is a városi „polképzési” bizottság tagja vagyok. — Üj munkahely, ismeret­len munkatársak. Mégis, ho­gyan lettél KISZ-titkár? — A megválasztásomon magam is csodálkoztam. Nem ismertük egymást, mindenki vadidegenként kezelte a má­sikat. Hogy mégis megválasz­tottak? ... Erre talán a tag­ság tudna válaszolni. — Ezután kezdődtek a hét­köznapok, sokasodott a mun­ka. — Nem volt könnyű a helyzetem. Ismeretlen kollek­tívát összekovácsolni — ez bizony kemény diónak lát­szott. Mégis örültem, hogy titkár lehettem, mert a ma­gam számára ez próbatétel volt. A nulláról indultunk. Nem voltak tapasztalataink, közös eredményeink, élmé­nyeink, és nem volt pénzünk sem, amiből esetleg ezt-azt vehettünk volna. Az első kö­zös megmozdulásunk társa­dalmi munka volt... — Erre élénken emlékszem, ez az első igazi közös élmé­nyünk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Horváth László- né, aki huszonévesen a gyár alapítója, és az üzemgazda­sági osztály vezetője. — A gyárkapun belül elég sok hulladék halmozódott fel. Szemet szúrt nekünk, és úgy döntöttünk, hogy «1 takarít­juk. Ezt a társadalmi mun­kát éppen azért szerveztük, hogy a hulladék ne csúfítsa az udvart és az elszállítá­sért kapott pénzből „alaptő­kéhez” jusson a KlSZ-alap- szervezetünk. -Becsületesen végigtakarítottuk az udvart, és amit csak találtunk, min­dent kocsira raktunk. Így lett az alapszervezetnek in­duláskor kétezer forintja. — Húszán kezdtünk — szó­lal meg Borsi Lajos, a ma­lomüzem fiatal szakmunkása, a koptatógépek kezelője. — Mondhatom, szíwel-lélekkel mentünk, csináltuk amit kel­lett. Lassanként megismer­tük, megszoktuk egymást. Most már úgy vagyunk, mintha isten tudja hány éve dolgoznánk együtt. Egyéb­ként 32 tagja van a KISZ- nek üzemünkben. Szívesen kapcsolódtam be az itteni KISZ-munkába, a régi helye­men vezetőségi tag voltam. Láttam,' tapasztaltam, hogy miként lehet egy-egy fiatalt bevonni az ifjúsági mozga­lom munkájába, vagy egyál­talán meggyőzni arról, hogy KISZ-tag legyen. Itt más volt a helyzet — nem azt mon­dom, hogy minden simán ment vagy megy — akik el­sőként jelentkeztek, ma is lelkesek, többet és még töb­bet akarnak tenni. Akik ké­sőbb lettek tagjai a KISZ- nek, még kevésbé szokták meg a helyzet adta munká­kat. — Én is később kértem a felvételemet az alapszerve­zetbe, mint ahogy az meg­alakult—gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát Kohári Ilona. — Ennek első és egyet­len oka, hogy ’79-ben érett­ségiztem a kisújszállási köz- gazdasági szakközépiskolá­ban, ás ezután 'határoztam el, hogy ide jövök dolgozni. Kedvesen fogadtak a fiata­lok, a KISZ-titkár megkere­sett, elbeszélgetett velem, megismerkedtünk. Most úgy hallottam, hogy a kultúrfe­lelősi beosztást szánták ne­kem a következő hónapokra. Most választjuk újjá a veze­tőséget. — A kezdeti lelkesedés még mindig tart? — Azt mondhatom, hogy a tagság — válaszol ismét Bartha Kati — szívesen jön társadalmi munkára, politi­kai vitakörre, zenés klubdé­lutánra egyaránt. — Persze ehhez hozzátarto­zik az is — vág közbe Hor­váth Lászlóné — hogy a ren­dezvényeinken általában ugyanazok a gyerekek vesz­nek részt, ugyanazokat az ar­cokat látjuk. Jó lenne, ha az új tagok is érdeklődnének rendezvényeink iránt. — Úgy okoskodtunk, hogy mivel szétszórva dolgozunk, ki az irodában, ki a távoleső üzemcsarnokokban, nehéz len­ne mindig egy embernek vé­gigrohanni a gyárat. Az alap­szervezeten belül három cso­portot alakítottunk ki — mondja Borsi Lajos. — Én is az egyik ilyen csoportnak let­tem a vezetője. — Hallottam, hogyaKISZ- szervezetnek érdekes tervei vannak. — Nagyon szeretnénk, ha megvalósulna, amit elgon­doltunk — így a KISZ-titkár. — Ismeretes, hogy városunk­ban a fiataloknak nincs meg­felelő szórakozóhely, ezért úgy gondoltuk, hogy elkér­jük az üzemen beiül az egyik faházat. Ezekben az épüle­tekben dolgoztunk, — az ad­minisztratív állomány — amíg az irodaházunk nem-készült el. Úgy néz ki, hogy megkapjuk az egyik épületet. — És KISZ-klubot akarunk berendezni benne — folytat­ja Horváth Lászlóné. — Azt hiszem — ha a klub meg­alakul — a KISZ-kollektíva jól összekovácsolódik. A hi­vatalos dolgokon, a munkán kívül is találkozhatunk, be­szélgethetünk, szórakozha­tunk. Tervezzük, hogy sport­szobát is kialakítunk, ahol például ping-pongozni, sak­kozni, kártyázni lehet. Az új üzemben február vé­gén vezetőségválasztó tag­gyűlést tartanak a fiatalok, addig is tervezik, készítik a színes, közös programokat, a tagságot összekovácsoló ese­ményekre készülnek. Szekeres Edit Észt vendég látogatása a megyében Tegnap délután Szolnokra érkezett Henno Toming, az Észt Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága külkapcso- látok osztályának vezetője. Látogatásának célja: az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságával kötött együttmű­ködési tervezet 1980—81-es feladatainak egyeztetése. Az észt vendég kétnapos itt tartózkodása alatt ellátogat a megye több városába, köz­ségébe is. Közös munkaterv Április 2-től 11-ig lesznek a magyar kultúra napjai a Szovjetunióban, október 30- t.ól — november 9-ig pedig a szovjet kultúra napjai Ma­gyarországon. Harmadízben rendezzük meg kölcsönösen ezt az ese­ménysorozatot, amely öt évenként jó alkalom arra, hogy megismertessük orszá­gaink kulturális, művészeti eredményeit, törekvéseit, fej­lesszük az alkotó művészek, a művelődési intézmények együttműködését, népeik ba­rátságát — mondotta az MTI-nek adott nyilatkozatá­ban Molnár Ferenc kulturális államtitkár, aki a napokban Moszkvában aláírta a ma­gyar—szovjet kulturális együttműködési szerződés idei munkatervét. Április 2-án a Kreml kong­resszusi palotájának nagyter­mében gálaesten nyitják meg a magyar kultúra napjait, amelyen hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulóját is köszöntik. Ezután tíz napon át vendégszerepeinek a ma­gyar művészeti élet képvise­lői a Szovjetunióban. Ebben az időszakban szá­mos kiállítást is rendeznek a Szovjetunió városaiban. A szovjet kultúra napjait hazánkban a Magyar—Szov­jet Baráti Társasággal együtt október 30-án nyitjuk meg. Ez alkalommal Magyarorszá­gon vendégszerepei a Szovjet Állami Szimfonikus Zenekar, Jevgenyij Szvetlanov veze­tésével, az Ukrán Állami Táncegyüttes, és a Lenin- grádi Gorkij Színház társu­lata, főrendezőjével, Tovsz- togonov-val az élen. „Szakállas” kereskedelmi törvény szűnt meg a közel­múltban Magyarországon: eltörölték az új lábbelik hat­hónapos garanciáját. A kül­földiek által sajátos magyar módszerként emlegetett jót­állással sokan visszaéltek, nem egy vásárló ügyesked- te ki, hogy egy megvett láb­beli évszakonkénti cseréjével minden szezonban új cipő­höz jutott. E tapasztalat mellett irreálisnak minősí­tették a szakemberek a fél évig tartó jótállást. A Könnyűipari Miniszté­rium szervezésében és ja­vaslata alapján más mód­szer kialakításán dolgoznak az illetékesek. Már tavaly öt megyében — próbaként — hálózati cipőjavító bázi­sokat szerveztek, ahol a ve­vők által reklamált lábbeli­ket rövid időn belül kijaví­tották. Az eddigi tapaszta­latok szerint jelentősen csökkent országszerte a ci­pőcsere, a kártalanítás ösz- szege. Hogyan halad Szolnok megyében a javítóbázisok létesítése? — érdeklődtünk az illetékesektől. Három ipari szövetkezetei, a szolnoki BÖRTEX-et. a Jászsági Cipőipari és a kis­újszállási KUNSZÖV-öt je­A középtávra szóló ener­giatakarékossági feladatterv széleskörű felmérések, vizs­gálatok, a tárcák és főha­tóságok közötti egyeztetések alapján készült el. Céljai a megváltozott világgazdasági körülményekhez alkalmaz­kodva jelölik ki azokat az új energiagazdálkodási elve­ket és követelményeket, ame­lyeket érvényre kell juttat­ni társadalmi és gazdasági életünk minden területén. Alapvető feladat, hogy mérsékeljük az energiafel­használás növekedését. A cél: a növekedés üteme le­gyen kisebb évi 3 száza­léknál, ezen belül különösen fontos, hogy a villamosener- gia-fogyasztás emelkedése évi 5 százalék alatt marad­jon. Ezt segítse elő a ter­melési és termékszerkezet, továbbá az energiaátalakító, szállító és felhasználó be­rendezések korszerűsítése is. E célokat részesítsék előny­ben az ipari termelés gaz­daságos struktúrájának ki­alakításában, vagyis: a na­gyon sok energiát fogyasztó ágazatok fejlesztésére csak alapos gazdaságpolitikai mér­legelés után, jól igazolható előnyök esetén kerüljön sor. Az energiát használó régi lé­tesítmények folyamatos kor­szerűsítésével és a gazda­ságos, új energiafogyasztók üzembehelyezésével segítik elő, hogy energiastruktú­ránkban csökkenjen a szén- hidrogének és növekedjen a szén, valamint a hasadó anyagok felhasználásának aránya. A szükségletek kielégítésé­ben a gazdaságosan kiter­melhető hazai tüzelőanyag­forrásokra és a KGST-or- szágokkal, elsősorban a Szovjetunióval kialakított együttműködésre támaszko­dunk. Az energetikai fej­lesztéseknél a gazdaságosság és az ellátási biztonság kö­vetelményei szerint mérle­geljük a hazai források és a nemzetközi beszerzések le­hetőségeit. A népgazdasági és a válla­lati tervekben is érvényre kell juttatni az energiafo­gyasztás mérséklésének kö­vetelményét, jobban takaré­kosságra ösztönözve az ener­giatermelőket és fogyasztó­kat. Megoldásra váró feladatok lölték ki az új, de rövid időn belül tönkrement cipők javítására, ahol jelenleg még keresik a legmegfele­lőbb módszereket, kötik a kereskedelmi vállalatokkal, a gyártókkal a szerződése­ket. A végleges hálózat ki­alakítása az első félév vé­géig befejeződik, kialakul a területi megosztás, beszerzik a hiányzó gépeket, átcsopor­tosítják a munkaerőt. Miért az ipari szövetkeze­teket jelölték ki javításra? A lakosság részére végzett javító-szolgáltatásnak ott vannak hagyományai. Az ötödik ötéves terv elején a megyei tanács — a gyors­javító szolgáltatás fejleszté­sére — 2,5 millió forintot adott a szolnoki BÖRTEX- nek, mintegy félmilliót a KUNSZÖV-nek cipőjavító gépek, berendezések vásár­lására. Természetesen most újabb munka, és üzemszer­vezés vált szükségessé a bá­zishelyeken. A megye minden városá­nak. a települések jelentős részének már kialakult a bázisjavítója, általában az említett három ipari szövet­kezet vonzáskörzete szerint. A reklamált lábbeliket ösz- szegyűjtik az üzletekben, majd javítás után visszave­számos operatív energiara­cionalizálási intézkedés meg­hozatalát kívánják meg. Első helyen említi azokat, ame­lyek anyagi ráfordítások nél­kül teszik lehetővé az ener­giatakarékosság tartalékai­nak kihasználását. Az elő­zetes számítások szerint el­érhető, hogy 1985-ig az érin­tett tárcák megfelelő intéz­kedésekkel évente 200 ezer tonna kőolajjal egyenértékű megtakarítást érjenek el. Előnyös megoldás lehet az is, hogy anyagi támogatással segítik az új, gazdaságos energiaforrások — a kisebb fűtőértékű, úgynevezett inert földgáz, a geotermikus ener­gia, a hulladékok energetikai hasznosítása — bekapcsolá­sát a szükségletek kielégí­tésébe. Indokolt, hogy állami tá­mogatással és hitellel is tá­mogassák azokat az energia­racionalizálási beruházásokat, amelyek költsége kisebb, mint ae energiaforrások bő­vítése, vagy az energiaim­porté. * * * A takarékossági követel­mények, az ésszerűbb mun­kaerői elhasználás érdekében a Minisztertanács január 24-i ülésén elrendelte, hogy a közületi személygépkocsik számát ez év végéig továb­bi 15 százalékkal csökken­teni kell. A közü leteknél ezzel megegyező mértékben csökken a gépkocsivezetők száma is. Az így felszabadu­ló munkaerőt a népgazdaság egyéb területeire irányítják át. A személyhez kötött gép­kocsi-használat korlátozásá­val egyidejűleg még kell szervezni a közületek autó­parkjának taxi-rendszerű üzemeltetését. A Miniszter- tanács határozata jelentősen tovább csökkenti a repre­zentatív állami személygép­kocsik számát. A korábbi határozatok le­hetővé tették, hogy a dolgo­zók saját gépkocsijaikat hi­vatalos utazásaikhoz térítés­sel használják. Az új szabá­lyozás biztosítja, hogy a sze­mélyi tulajdonú gépkocsik hivatalos használatáért fi­zethető térítési díj a min­denkori üzemeltetési költség­hez igazodjék. szik. Ha nyolc napon belül — anyaghiány vagy egyéb okok miatt — nem tudják orvosolni a panaszt, a vá­sárló továbbra is jogosult a cserére, illetve a vételár visszafizetésére. A Jászsági Cipőipari Szö­vetkezetnél a kiskereskedel­mi vállalattal, az Egyesült Jászsági és a Jászapáti és Vidéke Áfésszel kötött meg­állapodás értelmében január elsejétől már több mint 100 pár cipőt javítottak meg a vevők megelégedésére. A tanácsi 'és a miniszté­riumi vállalatok is keresik az utat az általuk gyártott lábbelik javításához. A kör­vonalazott tervek szerint a Tisza Cipőgyár például a megyeszékhelyen létesítendő bemutatóterme mellett sze­retné kialakítani javítóbázi­sát egy-két év múlva. Addig a hibás Tisza márkájú ter­mékeket az ország különbö­ző részein működő javítóbá­zisok hozzák rendbe. a költségeket természetesen a vállalat fizeti. Említésre méltó tény, hogy néhány nagy gyár — a Tisza, a Du­na Cipőgyár — kis. náluk nélkülözhetetlen javítógépe- ket kölcsönöz egy-egv háló­zati cipőjavító részlegnek. — ,t. sz. e. — Csere helyett „műtét” Cipőjavító bázisokat szerveznek a megyében Három szövetkezet új feladata — Nyolc napon belül javítanak vagy cserélnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom