Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

1980. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A jelenlét fényképésze Robert Capa képei a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban A Fotólexikon rövid cím­szava szerint: „Capa, Robert (1913—54) magyar származá­sú amerikai fotóriporter. Alapító tagja és elnöke a Magnum fényképészeti társa­ságnak. Nagyhatású háború- ellenes állásfoglalást hirdető harctéri képeivel vált világ­hírűvé. Mint haditudósító részt vett az 1936-os spanyol, az 1938-as kínai—japán há­borúban, a II. világháború­ban Angliában és ' Olaszor­szágban, valamint a fran­ciaországi invázióban, 1950- ben pedig az izraeli harcok­ban. Az indokínai harcokban vesztette életét 1954. május 24-én.” A méltatlanul szűk­szavú lexikon-szócikkből is érthetővé válik, hogy joggal a „jelenlét fényképésze”, hi­szen a harmincas évek elejé­től kezdve mindenütt jelen volt a világban, ahol a törté­nelem összesűrűsödött. „Az ember, aki kitalálta magát” — írja róla egyik barátja visszaemlékezéíében. A kényszerűség diktálta le­lemény folytán lett a buda­pesti Friedmann Endréből Párizsban 1935-ben Robert Capa, amerikai fotóriporter. Egy ilyen jól csengő név és nemzetiség kellett hozzá, hogy képei kelendőbbek le­gyenek. 1936-ban pedig már a spanyol polgárháború harc­terein az első vonalakban találjuk. Itt készített fotói hozták meg neki az igazi hírnevet. Sponyolarszágh de talán összes képei közül leg­híresebb és legközismertebb „A milicista halála”. E kép sikerének és hatásának ugyanaz a titka, ami a többi­nek; a jól kiválasztott, elle­sett pillanatban készült ké­pei minden hitelességük! tényszerűségük ellenére, nem egyediek, hanem tipikusak. Éppen ezért önmagukon túl­mutató jelképekké válnak. A milicista halálában nem csupán egy szabadságharcos tragédiáját hanem a szabad­ságáért küzdő spanyol nép önfeláldozását sikerült kife­jeznie, belesűrítenie. És ott lapult fényképezőgépét szo­rongatva 1944-iben a norman­diai partraszállás első ro­hamcsónakjainak egyikében és félt. Mert Capa sosem ta­gadta, hogy teljesen érthető és emberi módon fiáit, mi­Sivatagi harcban közben haditudósítói munká­ját végezte. Ennek ellenére fotós arc poeticája így hang­zott: „Ha fényképed nem elég jó, akkor nem vagy elég közel a dolgokhoz.” ö félelme ellenére is közelről örökítette meg az eseménye­ket. Képeire a tömörség és a biztos megfogalmazás a jellemző. Különösen nagy erény ez, ha figyelembe vesz- szük a harctéri körülménye­ket, amelyek között készül­tek. A harctéren az esemény diktál, és sem idő, sem mód nincs a gondos komponálás­ra, beállításra vagy hatásva­dász trükkökre. A fotósnak jól kell ismernie az eseménye­ket, hogy ösztöneire, ref­lexeire hagyatkozva is a jel­lemzőt, a sokatmondót tud­ja belőle rögzíteni. Robert Capa ennek volt utolérhetet­len mestere. S bár nevét és hírét nyugtalan századunk véres háborúi verték fel, mégis alig lehetne nagyob­bat tévedni, mintha valaki azt hinné, hogy Robert Capa a háború fényképésze volt. Capa jól ismerte, gyűlölte és leleplezte a háborút — de ő maga a béke híve volt. Ta­lán ezért van, hogy képein sehol sem találkozunk dia­dalmas győztesekkel. Jelen vannak viszont képein a háborútól szenvedő gyerekek, nők és polgári lakosok. Eze­ken a képein bizonyítja be, hogy humora is van és jól ismeri a nemzeti karaktere­ket, is. Jellemző életképe pl. az óvóhelyen is teázó ango­lok. Ha 1954-ben nem robban fel lába alatt az a bizonyos akna, ha élne, bizonyára ma is korunk harctereiről kül­dözné világszerte fotóit; vagyis a képek nemzetközi nyelvén mindenki számára közérthető tiltakozását a há­ború ellen, egyben meggyő­ző agitációját a béke mellett. Kolozsi Sándor VISCONTI, HUSZÁRIK, BERGMAN Díjnyertes alkotások a mozikban Ezerötszáz film közül válogathat a néző Tegnap délelőtt a szolnoki Tallinn filmszínházban — a filmforgalmazásban, film- művészeti nevelésben szere­pet játszó szervek és intéz­mények képviselőit tájékoz­tatták terveikről a megyei moziüzemi vállalat munka­társai. A tájékoztatón — rö­viden — ismertették a me­gye mozihálózatának tavalyi eredményeit. 1979-ben — az előzetes elképzeléseknek megfelelően — összesen több, mint 2 800 000 nézője volt a Szolnok megyei mo­zikban rendezett vetítések­nek. A korábbi évekhez ké­pest javult a kimagasló mű­vészi, eszmei értékeket hor­dozó filmek látogatottsága, s jelentősen növekedett az if­júsági mozinézők száma is. Ez utóbbi eredményhez természetesen nagyban hoz­zájárult a nemzetközi gyer­mekév kivételesen jó ifjú­sági filmtermése. A tájékoztató második ré­szében az 1980-as esztendő új, illetve továbbra is mű­soron tartott filmjeiről esett szó. A mozik ebben az év­ben 240 új filmet mutatnak be, ebből 145 a szocialista filmművészetet képviseli. Huszonhat új magyar film premierjét tervezik, közte né­hány közönségsikernek ígér­kező művet. Láthatják majd — egyebek között — me­gyénk mozilátogatói: Szabó István Bizalom, Huszárik Zol­tán Csontváry, Bódy Gábor Psziché című fimjét, a „Papp Lacit nem lehet legyőzni” című dokumentumaimét és a Pannónia filmstúdió rendkí­vüli alapossággal és magas művészi igénnyel készített „Fehérlófia” című alkotását. Néhány név a bemutatásra kerülő külföldi filmek ren­dezőinek névsorából is — fontos alkotásokat, izgalmas moziélményeket sejtet: Cop­pola (Apokalipszis most), Milos Forman (Hair), Berg­man (Kígyótojás), Visconti (Meghitt családi kör), Kon- csalovszkij (Szibériáda), Tar- kovszkij (Tükör). Ebben az évben láthatják a nézők Szergej Eizenstein „posztu­musz” művét (munkatársai fejezték be): „Éljen Mexikó” címmel. Az új, és a továbbra is forgalmazásban tartott fil­mek száma összesen: ezer­ötszáz — van, lesz tehát mi­ből választaniuk a nézőknek. A Megyei Moziüzemi Vál­lalat — a korábbi évekhez hasonlóan — az idén is nagy gondot fordít a filmes köz- művelődési programok szer­vezésére. Az egy-egy nem­zet filmművészetét, alkotó pályafutását bemutató soro­zatvetítéseken, a film­baráti körök előadásain kí­vül, több — új színfoltot, kezdeményezést jelentő — esemény lebonyolítását is tervezik. Ilyen lesz — töb­bek között — a kongresszusi filmhét — a XII. kongresz- szus tiszteletére —, a falusi filmnapok (korábbinál szé­lesebb körű) és több, az if­júság filmművészeti nevelé­sét szolgáló komplex rendez­vény. „Felkínálom’' Ifjúsági börzemüsor a televízióban Börzeműsort indít útjára márciusban a Magyar Tele­vízió ifjúsági osztálya. Az újító szándékú fiatalok je­lentkezésére számító soro­zatban javaslatokat, találmá­nyokat kínálnak fel megvé­telre. A „Felkínálom” című mű­sor a börze mellett nyomon követi néhány ki nem hasz­nált szellemi erő sorsát, be­mutat jogos elutasításokat is. A negyvenperces élő adások kapcsolódnak a „vedd észre és tedd szóvá!” KISZ- akcióhoz. Az ifjúsági osztály mun­katársai gondoskodnak róla, hogy az egyes műsorok al­kalmával a lehetséges vevők, a tárcák vezetői, a vállala­tok igazgatói a készülékek előtt üljenek, s a nyilvános­ság előtt kerüljenek „tele­fonvégre”. A börzeműsor bevezetője­ként a szerkesztőség pályá­zatot hirdet. Ezen részt le­het venni minden olyan szel­lemi lés tárgyi leleménnyel, amelyet újításként, talál­mányként már elfogadtak, de országos bevezetésére még nem került sor. A február 5-ig beküldhe­tő pályamunkákat szakzsüri bírálja el, s amellett, hogy az adásban vételre felkínál­ják az ötleteket, a legjobb három javaslatot öt-ötezer forinttal díjazzák. A határidőn túl beküldött pályaművek sem mennek ve­szendőbe; a hathetenként je­lentkező sorozat adásaiban folyamatosan helyet kaphat­nak. A tankötelezettség teljesítése megyénkben A genetikusok véleménye szerint mindenki — aki nem szellemi fogyatékos —■ ké­pes arra, hogy elvégezzen bármilyen egyetemet, fő­iskolát. Természetesen adott­ságai, képességei, szorgalma alapján vagy elég a rendes tanulmányi idő vagy nem, s egy évtized is szükséges hozzá. Az általános iskola tanulmányi ideje nyolc év. A tankötelezettségi törvény értelmében legfeljebb tíz év alatt mindenkinek el kell végeznie a nyolc osztályt. Az általános iskolában — különböző felkészültséggel Megyénkben az 1978/79-es tanéviben a diákok 89,4 szá­zaléka 14 éves, de 16 éves korára 92,9 százalékuk vé­gezte el az általános isko­lát. Az 1974/75-ös tanévben ez az arány 72, illetve 83,4 százalék volt. vAz előző tan­évi eredmény a 14 éveseket tekintve jelentős mértékben jobb az országos átlagnál, a 16 éves korukra végzők ará­nya viszont 0,4 százalékkal rosszabb. Tavaly 440 tizen­hat éves kamasz hagyta el úgy az általános iskolát, hogy nem tett eleget a tan­tervi követelményeknek, nem szerezte meg a végbi­zonyítványt. Noha a tankötelezettségi törvény teljesülése évről év­re változó — egy-egy évfo­lyam túlszárnyalja az elő­zőeket, a másik alulmarad vagy ugyanazt az eredményt hozza —. tendenciájában egyre javuló képet mutat. A statisztikai adatok mö­gött megfeszített pedagógiai munka, társadalmi összefo­gás húzódik meg. Sokan úgy vélik, hogy a tankötele­zettségi törvény teljesítésé­nek alfája és ómegája az óvodáztatás kiszélesítése. Az óvoda az iskola „előszobá­ja” — mondják. Megyénk igen előkelő he­lyet foglal el óvodáztatási eredményeivel az országos ranglistán. Az előző tanév­ben az elsős kisdiákok 88.8 százaléka az óvodában ké­A tanköteles korba lépő kisgyerekek iskolaérettségi vizsgálaton vesznek részt, amelynek eredményeként megkezdhetik tanulmányai­kat az általános vagy a ki­segítő iskolában, esetleg korrekciós nevelésre szorul­nak, vagy az érdekük azt diktálja, hogy maradjanak még egy évig az óvodában, erősödjenek testileg, szelle­mileg egyaránt. Ilyenformán a tanköteles korúak néhány százaléka már az iskolakez­dés előtt lemorzsolódik az évfolyamától. Jóval magasabb viszont azoknak a diákoknak az aránya, akik az általános is­kolai tanulmányaikat ugyan megkezdték, de a nyolc év alatt lemaradnak évfolyam- társaiktól. Az 1971—72-es tahévben kezdett diákok 16,3 •százaléka maradt le a nyolc év alatt kortársaitól. Ez az arány négy-öt évvel ezelőtt még meghaladta a 20 száza­lékot. A javuló eredmény­ben még nem érezhető az egyre szélesedő óvodáztatás hatása, hiszen gyermekintéz­mény-hálózatunk szintén az utóbbi években fejlődött na­gyobb mértékben. Kétségte­len viszont, hogy a pedagó­giai munka színvonalának emelkedése nagy szerepet jáfszott az osztályismétlésre, bukások csökkenésében. Nem ritka mégsem az olyan vélemény a szakembe­rek körében, hogy előbbre jár megyénk a tankötelezett­ugyan, de szellemilegi, testi­leg éretten kezdik meg ta­nulmányaikat a hatéves kis­diákok. A nyolc, tíz év alatt mégis vannak olyanok, akik lemorzsolódnak az évfolya­muktól, s 16 éves korukra sem szerzik meg az általá­nos iskolai végbizonyítványt. NDK-beli tudósok sok-sok kutatás, kísérlet után arra a megállapításra jutottak, hogy a tankötelezettségi tör­vény talán sohasem teljesül száz százalékban, a reálisan megközelíthető eredmény: 95 százalék. szült fel az iskolai életre, területenkénti eltéréssel 7— 10 százalékuk pedig tanfo­lyamokon. Bár nem számot­tevő az aránya azoknak, akik sem óvodába, sem iskolaelő­készítőre nem jártak, mégis figyelmeztet. Évről évre van­nak olyan ötévesek, akik akkor kerülnek először na­gyobb közösségbe, amikor átlépik az iskola küszöbét. Nem szükségszerű, hogy ez eredendően kudarchoz ve­zessen a tanulmányi munká­ban, de nem szorul különö­sebb magyarázatra, ha azt állítjuk, nehezebb számukra az iskolakezdés, mint tár­saiknak. Közülük kerülnek ki azok a kallódó hatévesek is, akiket „elfelejtenek” szü­leik beíratni az iskolába. Ha­zánkban tavaly négyezer tanköteles korú nem kezdte meg az általános iskolát egyszerűen azért, mert nem íratták be őket. Megyénkben csak elenyészően fordul elő ilyesmi. A tankötelezettségi tör­vény teljesítését segítik az iskolák, a társadalmi szerve­zetek, mozgalmak és a ta­nácsok. Sajnos néha mégis elveszik a gyermek, aki még nem tudja, hogy a dolgok rendje szerint iskolába kell mennie a hatodik életévének betöltése után. a szülők pe­dig „megfeledkeznek” köte­lezettségükről. Rendszerint csak akkor kapnak észbe, ha kézbesíti a postás a hivata­los felszólítást. ség ieljesítésében, mint a pedagógiai munka színvona­lának emelkedésében. Az ál­lítás látszólag ugyan ellent­mondásos, de magában fog­lal némi igazságot. Már gyakorlattá vált az első és második osztály egységes szakaszkénti kezelése. Több idő. tehetőség van így arra, hogy a kisdiákok jfelzárkóz- zanak, elsajátítsák a tanter­vi követelményeket. A gya­korlat mégis azt mutatja, hogy nem nagy mértékben csökkent az első osztályt si­kertelenül végzők aránya; az előző tanévben öt száza­lékuk Vesztett tanévet, pe­dig többségük megelőzően óvodába is járt. Igaz, az óvodák zsúfoltsága miatt nehéz végrehajtani a világ- színvonalon álló nevelési programunkat, mégis jobb eredményre számítottak a pedagógusok. A vártnál rosz- szabb arányban szerepe van az új oktatási-nevelési ter­vek bevezetésével járó ne­hézségeknek ’is. A tapaszta­latok szerint az új követel­mények meglehetősen nehéz próbatétel elé állították a nevelőket, diákokat egy­aránt. A felsőbb osztályokban vi­szont jelentős mértékben csökkent a tanévvesztések száma. Az előző tanévben az általános iskolás diák­jaink 2,12 százaléka vesz­tett tanévet: osztályismétlés­re bukás, osztályozhatatkin­ság vagy kimaradás miatt. Néhány évvel ezelőtt még ez az arány 3,9, 4,1 százalék volt. „Végezzük el együtt a nyolc osztályt!” A tankötelezettség telje­sítésének bármelyik .összete­vőjét is vizsgáljuk, minde­nütt jó vagy javuló eredmé­nyekről adhatunk számot. Az iskola a tankötelezettsé­gi törvény végrehajtásában sem magára hagyott, számos szervezet, mozgalom segíti munkáját. A központi intéz­kedések, a javuló pedagógiai munka mellett nagy szerepet játszottak a párt, a KISZ, a Pedagógus Szakszervezet, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a tanácsok, üze­mek, vállalatok erőfeszítései s az úttörőmozgalom akció- sorozatai. Már hagyománnyá vált, hogy tanév elején tanszer­segélyben részesítik az üze­mek, vállalatok nagycsaládos dolgozóikat, a népfront. a szakszervezet rendszeresen szervez ankétokat a szülők­nek pedagógiai kérdésekről. Az úttörőmozgalom pedig számos, a tanulmányi mun­kát segítő akciót indított az utóbbi években. „Végezzük el együtt a nyolc osztályt”, „Bukásmentes őrs, bukás­mentes raj”, hogy csak né­hányat említsünk. Némelyik úttörőőrs diákjai még azt.is vállalták, hogy felkeresik a körzetükben élő, sem óvodá­ba. sem iskolaelőkészítőre nem járó ötéveseket, nem hagyják őket elkallódni. Mindannyiunk érdeke A következetes munka, a segítség, az erőfeszítések, a jó eredmények ellenére sok még a tennivaló a tanköte­lezettségi törvény teljesíté­sében. A továbblépés azon­ban nem könnyű, hiszen megyénk az elmúlt öt év­ben eljutott arra a szintre, amelyet formalitásmentesen már nehéz emelni, javítani. A törvény teljesítése — amellett, hogy minden tan­év kiemelt tennivalói között szerepel — hosszútávú fel­adat. érinti az oktatás-neve­lés minden területét. Az előbbrelépés egyik fel­tétele az óvodáztatás to- vábbszélesítése, majd a dif­ferenciált beiskolázás. A ta­pasztalatok szerint a jelen­leginél több korrekciós osz­tályt kellene indítani, hogy sikerrel vegyék az akadályo­kat a kisdiákok. Az első ku­darcok ugyanis meghatáro­zóak lehetnek a további szereplésre. A tankötelezettségi tör­vény még eredményesebb teljesítésében — amelyet szorgalmaznak a Központi Bizottság kongresszusi irány­elvei — ezentúl is szükség van a társadalmi összefo­gásra, de nagyobb követke­zetességre is. Hiszen az ér­dekek teljes egybeesése va­lósul meg, az egyén, s a társadalom számára egyaránt fontos az iskolai végzettség megszerzése. Az általános iskolai végbizonyítvány nél­kül bezárulnak a középfo­kú oktatási és szakmunkás- képző intézmények kapui a fiatalok előtt, s rendszerint nem, vagy csak nehezen ta­lálják meg helyüket a kal­lódó kamaszok, akiknek ne­veltetése valahol kisiklott. Nem tudatosodott szüléikben és bennük, hogy a tanulás- nemcsak jog, hanem köte­lesség is — egyszóval tár­sadalmi és egyéni érdek egyaránt. Tál Gizella Káliddá hatévesek lavult a pedagógiai munka NEM CSUK JOG...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom