Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
1980.-január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jogosan, de késve Elbocsátás ultimátummal Ma még tizenegy ember jár be naponta Abádszalók- ról a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat szolnoki üzemébe dolgozni. Ha délelőttre jönnek, akkor hajnali négykor szállnak buszra, és délután is van négy óra, amikor hazakerülnek. A nap 24 órájából tizenkettőt munkával vagy utazással töltenek. Ingázósors. A bejárók sokszor hallott, és méltányolt, a nagyobb keresetért, vagy egyáltalán a munkáért vállalt mindennapos törődése. Mégis, a szalókiak- ról a fűrésztelepen szinte senki nem beszél a a sajnálkozás hangján. Bizonyos körülmények a munkatársakkal elfeledtették a kétszer 90 kilométeres utazás terheit. II z irodában Kántor György üzemvezető számokkal bizonyítja a feledékenység jogosságát: — Hét év alatt több mint 200 abádszalóki dolgozó fordult meg nálunk. Nagyszám ez akkor is (vagy éppen így nézve óriási?), ha figyelembe vesszük, hogy ugyanaz az ember többször is elment majd visszajött. Láthatja, képtelenek itt meggyökerezni. A megye északi csücskéből érkező fűrésztelepiéknek — tisztelet a kivételnek — azonban nemcsak ez róható fel. A rengeteg igazolatlan mulasztás még az igen erős fluktuációnál is jobban izgatja a vezetőséget. Decemberben például — hivatkozott az egyik legfrissebb adatra az üzemvezető — a 230 dolgozó 19 igazolatlan napot szedett össze. A fegyelmet jellemző statisztikai kimutatást 9 napi hiányzással a 11 abádszalóki munkás csúfította leginkább. — Gondolja el — helyezi összefüggések közé a számokat Kispál Sándor főművezető —, hogy mit jelent akár egyetlen bizonytalan ember ott. ahol mindenkinek megvan a körülhatárolt feladata. Ha valaki nem jön be, akkor főhet a művezető feje, kit állítson a helyére. Akikről beszélünk, azok között pedig nem . volt ritka az olyan ember, aki egy évben tíznél többször is indokolatlanul távol maradt. Gyűltek a terhelő adatok a fejekben, és az is kiderült, hogy 90 kilométeres távolságról még a legstabilabb embereket sem érdemes naponta be- és hazaszállítani. A járat Kengyelt érintve közlekedik, hogy az ottani bejárókat felvegye és így ötszáz forintba kerül a busz üzemeltetése. A folytonos vesződésnek különben sem volt éveken keresztül semmi eredménye, az „elbeszélgetések” is csak pár napig térítették jobb belátásra a fegyelemsértőket. Az újabb igazolatlan hiányzás jelezte: véget ért a hatás. Jó néhány év után teltbe a pohár. Á december 27-i termelési tanácskozáson az üzem vezetője bejelentette, hogy megszüntetik az abád- szaíóki buszjáratot, mert 11 emberért nem éri meg egy negyven személyes buszt működtetni. Azt sem rejtették véka alá, hogy a döntés mellett szóló legerősebb én;: elégedetlenek a távolból érkezők munkájával. Ultimátum volt ez, hiszen nem engedték meg, hogy Abádszalókról ezután a menetrendszerű busszal járjanak a munkások. A havi bérlet 1500 forintba kerülne. Marad a vonat — többszöri átszállással. A községből busszal az állomásra, majd vicinálissal Kisújszállásra, ahol végre felszállhatnak a szolnoki vonatra. Visszafelé ugyanez a kálvária, csak az átszálló- helyeken többet kell várakozni, mint reggel. A műszakot délután kettőkor be- - fejezők este fél nyolcra érkeznének haza. Ki vállalhatja ezt? Senki. Még azok se, akik maradhatnának. Négy abádszalóki embernek — akiknek munkafegyelme elfogadható volt és kellettek az üzemnek — ugyanis engedélyezték, hogy a változás után csak egy műszakban, a délelőttiben dolgozzanak. A délutánosok- nak nem lenne mivel hazamenniük. A többieknek felmond a vállalat. Az emberek „leépítését” („ronda szó, de majd másképp írja”) jól kigondolták. II melegedőbe betér minden szalóki, amikor híre megy, hogy egy újságíró az ő ügyükben kérdezősködik. A szót egymás-' tói kapkodva mesélik, hogy mennyire tarthatatlan volt idáig is a helyzetük — „hétmég ha vonattal kellene járniuk”. A főművezető közbeszólása után azonban hirtelen csend lesz a helyiségben, néhányan kimennek és munka után néznek: „Rudi, magának tavaly hány igazolatlan napja volt?” Budai Rudolf csak hüm- mög. A szintén a telepen dolgozó édesanyja próbál segíteni : „hozott a gyerek igazolást, csak nem fogadták el tőle”. Végül a fiatalember mégis megszólal: •— Hát tényleg volt egy pár. De már be is adtam a felmondásom, mert szóltak, vagy én megyek el, vagy ők küldenek. Többen is közbeszólnak: — Dolgozott itt olyan is, akinek 30 igazolatlan napja volt egy évben, mégsem szóltak érte. — Amíg szükség volt ránk, addig az is megtörtént, hogy taxival vittek haza a túlóra után. Most meg már nem kellünk, mehetünk amerre látunk. Az igazolatlan mulasztásokra is akad néhány magyarázat. A szavak csűrése, csavarása, a tények elferdítése hallatán Kispál Sándor nem bírja magába fojtani a szót: — Vajon Pálné miért nem hiányzott egyszer sem? — Mert neki nincs hét kiskorú gyereke — vág vissza Horog Gézáné. A hiányzásokat igazolni akaró munkások és a vezetőséget képviselő Kispál Sándor közötti vita már-már meddővé vált volna, ha Va- jonné (ő egyike azoknak, akiket — az ismert feltételekkel — szívesen a telepen tartottak volna) nem szúr közbe egy óhajt, ha nem tereli a talán legfontosabb kérdésre a szót: — Ha legalább augusztusban szóltak volna, hogy mennünk kell! Mert Abád- szalók környékén még nyáron is b.ajos munkához jutni. Nem még így télvíz idején ... Bánhalmán, az állami gazdaságban engem azzal biztattak, hogy jelentkezzek három hónap múlva. Az elhelyezkedni akarók jártak Tiszafüreden is, de sikertelenül. A kényszerből felmondott Burai Rudolf talán Budapestre megy dolgozni, a hasonló helyzetben levő Pető László Debrecenben próbálkozik. A vezetők szerint kiválóan dolgozó (az idén kitüntetést is kapott ) Szövő Béla targoncás szavai akkor is elgondolkodtatok, ha észben tartjuk a többiek igazolatlan mulasztásait: Hét évvel ezelőtt amikor fabódés teherautón utaztam napi 180 kilométert, akkor is vállaltam a fűrésztelepet. Most meg szinte egyik napról a másikra köszönnek el tőlem. Mert a vonatozást lehetetlenség vállalni. Ripsz-ropsz kell munkát találni, mert a pénzre nagy szükségem van. Talán én is Pestre kerülök? Horog Gézáné tavaly négy napot, Pető László ötöt. Burai Rudolfné szintén öt napot, Burai Rudolf pedig kilenc napot hiányzott igazolatlanul. A velük együtt utazgató, egyszer sem mulasztó Szövő Béla szerint az asszonyok a családi gondok miatt maradtak el, a fiatalok pedig nem tudtak felébredni fél négykor, ha este a pohár fenekére néztek. („Nem foghattam a kezüket.”) Persze ez nem lehet magyarázat az üzem vezetőinek, már csak azért sem lehetnek megértők, mert az idén nehezebb lesz a gazdálkodás. De csak a munkások vétkesek? Miért hitték azt, hogy büntetlenül tehetnek bármit? Azért, mert valóban nem volt mitől tartaniuk. Igaz, a fegyelmi büntetések minden fokozatát megkapták már, de 4— 5 évig is maradhattak a telepen. Ahogyan a főművezető mondta: „nem mertük elküldeni őket. mert azt hittük, leáll az üzem.” A szokás így aztán erősebb lett, az igazolatlan mulasztást tiltó törvénynél. Ezért kérdezhet ik a f egyel mézét len kedők: „eddig jók voltunk így is?” A vezetők késlekedése vitára alapot adó érveket adott az abádszaló- kiak kezébe. Pedig ha időben intézkednek, akkor nem fajult volna idáig a dolog. A múlt „bűnei” miatt csali óriási ellenállással szemben lehet egy kétségtelenül helyes döntést valóra váltani. II fűrésztelepen munkaerőhiánnyal ktjjszköd- nek, emberekre van szükség. Csak hát jó volna, ha a7. újakat közelebbről kellene naponta beszállítani — így kevesebbe kerülne az utaztatás. Ezt tudva gyanítható, hogy az üzem vezetőségének még jól is jött a szalókiak sok-sok igazolatlan napja. Volt mire hivatkozva elküldeni, vagy lehetetlen helyzetbe hozni a távolról érkezőket. Az utóbbi időben hallottunk már a gazdaságosság indokolta elbocsátásokról, átcsoportosításokról. A legtöbb helyen azonban a vállalatok új munkahelyet is kínáltak fölösleges dolgozóiknak. Szolnokon azonban nem ez történt. A fűrészüzem vezetősége már augusztusban elhatározta az abádszalókiak „leépítését”. A döntést azonban csak december végén, az utolsó pillanatban hozták nyilvánosságra — kész tények elé állították dolgozóikat. Az érintettek még azt sem tudják, hogy a vállalat küldi-e el őket és az öt hét felmondási időből három hetet le sem kellett dolgozniuk, vagy kényszerből maguknak kellett felmondani. Az első változatot szívesebben fogadnák a bejárók: jutna idejük állás után utazgatni. Mert Abádszalók környékén télen szinte lehetetlen munkához jutni. Ezt is körültekintően mérlegelnie kellett volna a gazdaságosság és a munkafegyelem érdekében döntést hozó vezetőségnek. V. Szász József Új feladatok előtt Eredményes munkaverseny, fejlődött a termelést segítő tevékenység Szakszervezeti aktíva Szolnokon A Szakszervezetek megyei Tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott, amelyen javaslat hangzott el az idei munkaprogramra és a főbb feladatok megoldására. Ezt követően a szakszervezeti tisztségviselőknek, az aktíváknak, a munkában élen járó szocialista brigádok vezetőinek részvételével szak- szervezeti aktívaülésre került sor az SZMT 'székházának színháztermében. Az aktívaülésen megjelent Juhász Ottó, a SZOT titkára. Az egybegyűlteket Árvái István, az SZMT vezető titkára üdvözölte, majd Papp Lajos, az SZMT titkára az 1979-es gazdaságpolitikai fel- vadatok teljesítéséről, a szak- szervezetek termelést, gazdálkodást segítő tevékenységéről, az idei esztendő gazdaságpolitikai célkitűzéseiről és az ezzel kapcsolatos szak- szervezeti feladatokról beszélt. Tavaly a termelés, a gazdálkodás, a gazdaságpolitikai folyamatok alapvetően a megyei pártbizottság cselekvési programjában meghatározottak szerint történtek. A vállalatok, a gazdálkodó szervezetek többsége a korábbinál nagyobb rugalmassággal alkalmazkodott a változó körülményekhez — állapította meg a beszámoló. A megye szocialista iparában a termelés az. 1978. évinél mérsékeltebben, az előirányzatot megközelítve 4 százalékkal bővült, amely teljes egészében a termelékenység javulásából származott. A gazdálkodást tavaly is több tényező nehezítette: gyakori volt a kooperációs alkatrészek hiánya, az anyaghiány, Például a Tiszamenti Vegyiművekben a folyékony kén, a Tisza Cipőgyárban kellék, bőr- és műbőr, a Hűtőgépgyárban alkatrészhiány akadályozta a termelést. Emiatt a vállalatok számos esetben kényszerültek a termelési program megváltoztatására. Áz építőipar termelése is mérséklődött, hozzájárult ehhez az év elejei kedvezőtlen időjárás, esetenként a pénzügyi fedezet hiánya és az anyaghiány. A mezőgazdasági termelés növekedése nem érte ei a tervezettet. A növénytermesztésben a lemaradást elemi kár okozta, az aszályos időjárás miatt az őszi kalászosoknál a hozamok számottevően csökkentek. A növénytermesztési ágazat hiányát az állattenyésztésben igyekeztek pótolni, így a tervezettet meghaladóan nőtt ebben az ágazatban a termelés. Az élelmiszeripari ágazathoz tartozó vállalatok tavalyi termelésnövekedése öt százalékos volt, így teljesítették alapvető feladatukat. A kiskereskedelmi forgalom — folyó áron — 11 százalékkal, az országos átlagot és a vásárlóerő növekedését meghaladó mértékben bővült. A helyiipari vállalatok termelése jobban igazodott a megváltozott igényekhez. A kommunális és szolgáltató vállalatok tevékenységében a1 lakossági igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás volt a jellemző. A szakszervezeti vezető testületek, a szakszervezeti tagság az elmúlt esztendőben érdemi módon vette ki részét a gazdasági munkából, elősegítette a vállalati tervek megvalósítását, a termelést. Erősödött az együttműködés, javult az összhang, a szakszervezeti tisztségviselők és a vállalati irányító testületek munkája között. A szakszervezeti szervek felelősségteljesen vettek részt a helyi döntések meghozatalában, azok végrehajtásában és a megvalósítás ellenőrzésében. A jelentés szól arról, hogy javult a társadalombiztosítási munka. A szakszervezetek ágazati, vállalati szervei nagy figyelmet fordítottak a munkásvédelemre, a balesetek megelőzésére. A szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő tevékenységében kiemelt helyet foglalt és foglal el a munkaverseny. A megye szocialista kollektívái részt vesznek a kongresszusi munkaversenyben, hetvenezren tettek vállalásokat. A tavalyi tevékenység értékelését követően az idei szakszervezeti feladatokat ismertette az SZMT titkára. A szakszervezetek és szerveinek munkájában elsődleges helyet foglal el a termelés, a gazdálkodás, ennek a szakszervezeti munka sajátos eszközeivel való segítése. Ez egyben kiemelt érdekképviseleti tevékenység is. Továbbra is kezdeményezni kell a mozgalmi munka tartalékfeltáró szerepét. Nyújtsanak segítséget a szakszervezeti szervek a munkaerőgazdálkodás fejlesztésében, legyenek kezdeményezői és gazdái a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenynek. Az üzemi demokrácia érvényre juttatása és állandó fejlesztése a fontosabb feladatok közé tartozik továbbra is. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Juhász Ottó, a SZOT titkára is. Beszélt arról, hogy a termelői és a fogyasztói árak kialakításában vállaljon minél nagyobb részt a szak- szervezet. Fordítson kiemelt figyelmet a termelői árak alakulására, mert ezek - egy százalékos növekedése 0,3 százalékos fogyasztói áremelkedést von maga után. Hangsúlyozta, hogy legyen a szakszervezet aktív részese a politikai döntések kialakításának is. A vitában szót kért Kátai Mária, a ME- DOSZ titkára, Belső László, a MÁV Járműjavító szolnoki üzemének szb-titkárhe- lyettese, Barta Pálné. a KPVDSZ titkára, Nagy Mik- lósné, a Víz- és Csatornamű Vállalat munkaügyi csoport- vezetője, Major János, a Volán 7-es számú Vállalat szocialista brigádvezetője. Enye- di Lajosné, a martfűi Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának tagja, Bugyi Sándor, a jászberényi Aprítógépgyár szocialista brigád, vezetője, Pongrácz Istvánná, a Kőolajkutató Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára és Bakos Mária, a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. Többen írásban nyújtották be hozzászólásukat. A szak- szervezeti aktivaülés Árvái fstván zárszavával ért véget. Sz. E. Bővül a magyar-szovjet idegenforgalom Tegnap elutazott Budapestről a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő idegenforgalmi főigazgatóság delegációja, amely a magyar—szovjet turisztikai kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt az Országos Idegenforgalmi Hivatallal. A tanácskozásokon megállapították: a turisták körében kölcsönösen élénk az érdeklődés egymás országa iránt. A két szerv képviselői megállapodást írtak alá a turistaforgalom kölcsönös fejlesztéséről. E szerint 1981 —85 között évről évre nagyobb arányban látogathatnak egymás országába a magyar, illetve szovjet turisták, s az utak, programok választéka is bővül. Saját konstrukciójú kazánt helyeztek üzembe a túrkevei Városgazdálkodási Vállalat lakatosműhelyében. A lakatosbrigád által készített széntüzelésű kazán a festőműhely fűtését is megoldja, üzemeltetése pedig naponta mintegy 500 forinttal olcsóbb, mint a korábbi kisebb teljesítményű olajkazáné volt Ünnepség a Kiliánon Ünnepi csapatgyűlésen emlékeztek meg tegnap Szolnokon, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán a Demokratikus Magyar Hadsereg megalakulásának 35. évfordulójáról. Az ünnepségen jelen volt Szűcs János, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Be- reczki Lajos megyei tanács- elnökhelyettes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg képviselői és több nyugállományú tiszt. Brassói Tivadar vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka köszöntötte a vendégeket, köztük azokat a nyugdíjas tiszteket, akik közül többen alapítói voltak a demokratikus hadseregnek és a főiskolának. Megemlékezést Merfels István ezredes tartott. úi munkáslakások Űj munkáslakásépítési forma szervezését kezdték meg Dunaújvárosban. A település határától öt kilométerre, a Dunai Vasmű támogatásával 66 ézer négyzetméter területet parcelláz az Országos Takarékpénztár. elsősorban kertes családi házak építésére. A kohászati kombinát 100 ezer forint kamatmentes hitellel segíti dolgozóit és a kölcsönt 25 év alatt kell visszafizetniük.
