Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-11 / 289. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 11. 175 éve született Damjanich János Iskola és üzem szoros kapcsolatban II szakmunkástanulók nem „inasok” A szerb származású hős vértanú, az 1848—49-es szabadságharc és forradalom legendás honvédtábornoka születésének évfordulójára azokból a visszaemlékezésekből vett részletre hívjuk fel a figyelmet, amelyek aradi utolsó óráit ábrázolják. Egyéniségéről talán parázs szuronyrohamainál is hívebb képet adnak ezek a sorok. Damjanich János levele Leiningen Westerburg Ká- rolynak. Kedves Károlyom! Ma reggel megérkezett egy gránátostiszt futárként az ítéletünkkel. Nem sejtek semmi kedvezőt, mert szegény Emíliámat nem engedték be, pedig volt engedélye, hogy bejöhessen hozzám. Amit Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek. Vigasztaljon Isten, jó barátom, mennyire szeretnélek látni!, Igaz barátod Damjanich Fél ötre elmúlt, s én (Su- jánszky György Euszták) bevégezvén Poeltenberg Ernő és Aulich Lajos uraknál papi kötelességem kolostorunk meghagyásából, azany- nyira ismeretes, lábtörés következtében ágyban fekvő nagy hőst, Damjanichot lá- togatám meg. őszinte részvétünket előtte nyilvánítandó. Kezet szorítva fogadott beléptemkor, s a brünni hóhért (Mayer), ki éppen szobájában kémlelőd,ött, valamint az őrt is kiparancsolván, velem barátságos beszélgetésbe elegyedett. Sokat beszélt a politikáról, többet Kossüthról, s igen bosszankodva Görgey- ről. Többek közt mondá: „Tisztelendő barátom (ily címmel illetett beszéd közben)! Nem félek a haláltól, hiszen ezerszer néztem én szemibe; ámde mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint, katonához illőleg — golyó által végeztetnénk ki.” Ezeket mondva felkére, hogy az éj óráiban vigasz- talhatlan nője, Emília számára némi megnyugtatásul általa készített imát imádott nőjének kézbesítsem, melyről ő megnyugtatva, midőn már-már távozandó valók, így szóla: „Tisztelendő barátom Ön tán nem is tud.- ja, ki vagyok.” Mire felelém: „Igenis tudom.” Legnyugodtabb, sőt teljesen vidám volt a református Dessewffy Arisztid, kit Baló Béni lelkész keltett föl álmából. „Tiszta. lelkiismeretem van. s az hagyott aludni” — mondta a papnak derülten, s azzal felöltözött, hatalmas szőke bajuszát huszárosán ki pödörte, mintha csak ünnepélyre menne. Az öreg Auliöh Horatiust olvasgatta a két gyertya fényénél. Török Ignác pedig Vauban munkáját a várerődítésről, melynek ő oly mestere volt. Láhner este, mikor neje eltávozott tőle, elővette fuvoláját s Lammer- moori Lucia híres hattyúdalát játszotta el rajta búcsúzóul. A többi kivégzendő családjával foglalkozott, Nagysándort kivéve (ki nőtlen ember volt, de kinek szép arája megtébolyodott a nagy csapástól); Damjanich még a kivégzésükre Grácból hozatott hóhért is magához hívatta, s megkérte, hogy törött lábára legyen tekintettel, és kevés kínzással ölje meg. Bott. Ferenc, a hóhér, nagy buzgalommal válaszolta: — Excellenciád meg lesz velem elégedve. — Maga töbfilkó! — tréfált vele Damjanich. — Hogy lennék én megelégedve azzal, hogy felakaszt. A megye szakmunkás utánpótlását — a nemrég bevezetett szakközépiskolai képzés mellett — tizenöt 'hagyományos szakmunkásképzőben és három kihelyezett tagozaton oktatják, nevelik. Az intézetekben az idén hét- ezer-tizenöten tanulnak, ismerkednek a választott szakmával, készülnek fel hivatásukra. A tanulók száma — az idén már több, mint a megelőző években '— és a vállalatok, munkahelyek igényei még sincsenek összhangban. Az igények persze gyakran irreálisak, az üzemekben, szövetkezetekben uralkodóvá vált az a szemlélet, hogy ha kérek tíz tanulót. akkor biztosan kapok hármat vagy négyet. Tehát „ha többet kérek, többet is kapok, azaz körülbelül any- nyit, amennyire szükségem van”. Divat szakmák, hiány szakmák A tanulók számát tekintve a szolnoki 633-as számú Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző Intézet a legnagyobbak közé tartozik, az oktatott szakmák skáláját tekintve pedig megelőzi valamennyit. A csaknem ki- • lencszáz tanuló huszonnégy generál építőipari, faipari, ruhaipari és szolgáltató ipari szakma közül választott. A választás persze szinte sohasem a munkaerőigényeknek megfelelően történik, a divat szakmákra többszörös a túljelentkezés, míg más területekre nem jön össze egy csoportnyi diák sem. Az iskola tanárai ilyenkor — mivel a tanuló nemcsak egyetlen egy szakma elsajátítására alkalmas, másikat javasolnak. Az esetek többségében következmények nélkül. a diákok megtalálják számításukat a másik szakmában is. A szakmunkásképzés alfája és ómegája — mondják — az iskola és az üzem együttműködése. Csak az iskolai tanműhelyben nem lehet megvalósítani a képzési célkitűzéseket, a tanulók alapos felkészítése a munkáséletre csak a leendő munkahelyekkel közösen eredményes. A 633-as számú intézetben az „elszigetelt gyakorlati képzés” még véletlenül sem fenyeget, az iskolában ugyanis nincs tanműGoose Árpád kiállítása Az Alattyánban élő és alkotó Gecse Árpád festőművész műveiből nyílik kiállítás holnap este 6 órakor a budapesti Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház — XXI. kerület Kalamár utca — kamaratermében. A 80. születésnapjához közeledő mester, aki a Jászság festőjének vallja magát — mindemellett erős érzelmi és szakmai szálak kötik a szolnoki művésztelephez — ma is jó egészségben, szellemi frissesége teljében dolgozik, több évtizede aktív közéleti tevékenységet folytat, szenvedélyes és értő gyűjtője, krónikása Alattyán és környéke néprajzának. Gecse Árpád budapesti tárlata január 2-ig tart nyitva. hely. S ez nem panasz, hiszen ennyiféle szakma oktatásához egy egész tanműhely-komplexum kellene. A gyakorlati oktatás a vállalatok, üzemek tanműhelyeiben történik, ahol pedig nincs, ott munkahelyi csoportos illetve egyedi képzés során sajátítják el a fiatalok a szakma fortélyait. Az intézet több mint ötven munkahellyel áll kapcsolatban. Általában — az üzemeket, szövetkezeteket s a kisiparosok zömét tekintve — jó kapcsolatban. Ösztöndíj helyett „tandíj” Néhány kisiparos azonban „inasként” kezeli a nála gyakorlatozó szakmunkástanulót. a diákkal végezteti el a takarítást, s afféle házi mindenesnek tekinti. A jelenség — bár létezik — alig bizonyítható. Előfordult már az is, hogy a tanuló nem kapta meg az ösztöndíját mesterétől. Ártatlan bizalommal aláírta ugyan az összeg átvételét, s így aztán ki tudná eldönteni, hogy kinek van igaza? Egy másik „mesternek” pedig a tanuló szülei fizettek azért, hogy foglalkoztatja gyereküket. Szélsőséges esetek ugyan az említett példák, — felsorolhatnánk számtalan jót is — de figyelmeztetőek az illetékesek számára, hogy nagyobb körültekintéssel adjanak engedélyt a kisiparosoknak a szakmunkástanulók oktatására-nevelésére. Az üzemekben, vállalatoknál már csak elvétve fordul elő, hogy a diákokkal ta- karíttatják ki a műhelyt — gyakorlat címén. Az a vállalat ugyanis, amelyik felismerte, hogy a szakmunkás- tanulók alapos felkészítése neki is érdeke — lehetőségeihez mérten — mindent elkövet a diákok szakmai tudásának elmélyítéséért. A 633-as számú intézet legtöbb diákot foglalkoztató partnere az Állami Építőipari Vállalat. a Bútorgyár, a Május 1. Ruhagyár, a Papírgyár, valamint a Minőségi és Ruházati KSZ. Mindenütt létesítettek tanműhelyt a diákok számára. Munkahelyek gyermekszemmel Rajzkiállítás Szolnokon A szobafestő egy napja versben; rajzok a Széchenyi lakótelepről; a törökszentmiklósi baromfifeldolgozóból, a tiszafüredi Alumíni- umárugyárból, néhány kiragadott cím a megyei gyermgk- rajz-kiállításról, amely tegnap délután nyílt meg a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központban. A gyerekek szüleik munkáját, munkahelyét örökítették meg a rajzlapokon vagy írásban. A pályázatot a Szakszervezetek Megyei Tanácsa hirdette meg azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, amelyek kapcsolatban" állnak iskolákkal, illetve osztályokkal. A kétszáz pályamunka tizenöt üzemben készült el. A kiállítás bizonyítja, hogy az üzemek, vállalatok és a patronált iskolák között a tartalmi munkában is jó az együttműködés. A versek, írásos beszámolók, az alsó tagozatosak ákom-bá- komjai, a felsősök ügyes rajzai elárulják, hogy nem az első látogatás volt ez a szülők munkahelyén. A gyerekek jól ismerik az egyes szakmák jellegzetességeit, nyilván nem is okoz majd különösebb fejtörést számukra a pályaválasztás. Emellett szinte felmérhetetlen az a segítség, — bizonyítéka ennek az egy hétig nyitvatartó kiállítás — amelyet a diákok munkára neveléséhez adnak az üzemek, vállalatok az iskoláknak és a szülőknek. / II dk II > iht ivet 1/1 Végre egy izgalmas és pontos tudósítás a színház világáról, a színházi alkotómunkáról! Nem volt ebben szakmai hebegés, makogás, hivatalos vagy fennkölten művészi fogalmazás, köntörfalazás. (Ami egyébként nem ritka a rádió és a tévé színházról szóló műsoraiban). I „Hat hét vajúdás — ötvenkilenc percben” című, péntek délelőtt a Színházi Magazin különkiadásaként elhangzott adás nem profi színházi rádiós, nem vájt fülű és jól értesült szakember munkája volt. De a profi, a jelenségeket tömöríteni és érdekesen „tálalni” képes riporteré. Mi is történt? Forró Tamás, a riporter magnetofonjával hat héten át, hosz- szú órákat, délelőttöket töltött a szolnoki Szigligeti Színházban, a színház készülő új produkciójának, — „A láncra vert Übü” című Jarry-rémbohózat — próbáin. Tétován eszembe jutott a műsor hallgatása közben, hogy talán Jarry, a századelőn meghalt kamasz-zseni sugallatára lett ez a műsor ilyen izgalmassá. Ahogy Jarry a megközelíthetetlen istennőt, Tháliát meztelenre vetkőztette (s ettől csak csodálatosabb lett Thália). úgy hatolt ez a műsor a színházi munka lényegéhez. Hogyan, miért lepleződik le a színház gépezete a dísz- letezésben, mi a dramaturg dolga, min töpreng a rende- - ző, min gondolkodik hangosan a színész? A mikrofon mind,enhol ott van, keresőn, kíváncsian. -Nevetés hömpölyög a „háttér-zajban”, miközben az egyik próbán felbukkanó Bajomi Lázár Endre Jarry-világáról beszél a színészeknek. „Kétségbe vagyok esve. hogy csak magamban bízhatok” — így té- pelődik a következő „vásás” után a színész. Élettel, konfliktusokkal töltődött fel a műsor — a rádiós tette a* dolgát, ott tartotta mikrofonját. ahol —f végtére is — a hallgató számára fontos dolgok történtek. Szerencsés ötlet volt a premier napján sugározni a műsort. Még valamit: jó lenne más mikrovilágokat, más „vajúdási” folyamatokat hasonlóképp megfigyelni, megörökíteni, górcső alá venni rádiósainknak. Röviden A foci már rég nem figyelemre méltó Magyarországon. Most mégis elindult „.. .szóval foci” címmel egy új rádiós műsor. Első adásában a kitűnő Szilágyi János — és a hallgatók — kérdéseire a magyar labdarúgás irányításában dolgozók válaszoltak. Nem voltak rosszak a kérdések, s a válaszok is töprengők, továbbgondolásra méltók voltak. Mert beszélni azért még most is jó. most is szeretünk a fociról... — esz,jé — KÖZÉPISKOLÁKBAN Készülődés a Verseghy diáknapokra Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója, s a párt XII. kongresszusa tiszteletére rendezik meg jövőre a megye középfokú oktatási intézményeiben tanuló fiatalok hagyományos kulturális seregszemléjét, a Verseghy diáknapokat. A március 9-én, 15-én és 16-án sorra kerülő versenyen —az iskolai selejtezők már elkezdődtek — diákszínjátszók, vers- és prózamondók, énekkarok, kamarakórusok, éneklő körök, szólóénekesek, duók, triók, szólóhangszeresek, kamaraegyüttesek, pol- és folk-beat együttesek, valamint néptáncosok mérik össze tudásukat. A legjobban szereplő csoportokat, szólistákat ezúttal is arany, ezüst, illetve bronz oklevéllel jutalmazzák. Geese Árpád: „Vállalom, ha mondják, hogy a jászok festője vagyok" Dz építőipar bázis iskolája Az ÁÉV-nél a megye hat szakmunkásképzőjének tanulói vesznek részt gyakorlati oktatásban. A 476 diákból 230-an a 633-as intézetből. A szolnoki iskola mondhatni a vállalat bázisa. Az ÁÉV az ösztöndíjon kívül különböző ajándékokat is; télikabátot, öltönyt; ad azoknak a diákoknak, akik a kiemelt szakmák közül választottak. A vállalat a szolnoki iskola tanulóinak élet- és munka- körülményeit jól felszerelt tanműhelyekkel, s a munkásszállón kollégiumi elhelyezéssel is segíti. Nem valószínű mégsem, hogy ..hálából” maradnak a diákok a szakmunkásvizsga után a vállalatnál. Az utóbbi idő statisztikája alapján évről évre többen választják munkahelyül is a7 ÉÁV-t. Tavaly például a végzettek 80 százaléka; ezzel az aránnyaT a vállalat az országos első helyezést szerezte meg. Az ÁÉV akárcsak a többi gyár, szövetkezet együttműködése az iskolával a diákok munkássá válásában eredményesnek mondható. A fiatalok, ahol egykor még mint tanulók ismerkedtek a szakmával, a végzés után általában jól megállják a helyüket. Nem ritka a vállalati, gyári vezetők között, aki szakmunkástanulóként lépte át először a küszöböt. S az sem ritka, hogy az iskola egy-egy volt diákjából diplomás lett, az érettségi bizonyítvány megszerzése pedig már szinte mindennapos. Az intézet a vállalatok, gyárak vezetői megállapítása szerint jó alapot ad a tanulóknak szakmai szempontból és általános műveltségből egyaránt. Egyértelműen dicsérik a közismereti, szakmai tárgyakat tanítók és a szakoktatók munkáját. Diploma nélkül, nagy gyakorlattal A 633-as számú iskola 31 szakoktatója közül mindösz- sze egynek van meg a megfelelő felsőfokú pedagógiai, műszaki-oktató képzettsége, de valamennyien lelkiismeretesen dolgoznak, sokan már több évtizede. A lehangoló arány nem jelenti a „hozzánemértést”. ráadásul a szakoktatók nyolcvan százaléka „jogosítvánnyal” is rendelkezik, elvégezte a hároméves pedagógiai vagy szakoktatóképző tanfolyamot, s micsoda pech, még 1974 előtt. Az új szakmunkásképzési törvény ugyanis öt évvel ezelőtt könyörtelenül semmibe sem vette a tanfolyamon már megszerzett „jogosítványt”. Az intézetből különben jelenleg három szakoktató jár felsőoktatási intézménybe. A magasabb szintű képzettség megszerzése egyébként az iskola egyik kiemelt feladata. Tervezik, hogy a hagyományos szakmunkás- képzés mellett bevezetik a szakközépiskolai oktatást is, s — amennyire — ehhez kell — tovább fejlesztik a tárgyi feltételeket. A tervek, feladatok végrehajtásában segítőkész partnerként működnek közre a vállalatok, gyárak, üzemek, hiszen a cél azonos: felkészült, művelt szakmunkások képzése. Tál Gizella