Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

I 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 9. A békés együttműködés gyakorlata A délkelet-ázsiai helyzet alakulásában meghatározó jelentőségű a Vietnami Szo­cialista Köztársaság és a Szovjetunió együttműködése is. A két ország kapcsolatai­nak új szakaszát nyitotta meg a tavaly aláírt barátsági és együttműködési szerződés. E jelentős politikai dokumen­tum a szovjet és a vietnami népet a sokoldalú testvéri kapcsolatok továbbfejleszté­sére ösztönzi, s hozzájárul a szocialista világrendszer megszilárdításához is. A szerződés közvetlen ered­ménye a két ország együtt­működésének kiszélesítése volt a gazdasági, a politikai, a tudományos-technikai és más területeken. A Szovjet­unió többek között gazdasági és műszaki segítséget nyújt Vietnamnak 268 ipari üzem, állami gazdaság, tanintézet építéséhez és helyreállításá­hoz, amelyek közül 187-et már átadtak rendeltetésének. Energetikai, építőipari, köny- nyű- és élelmiszeripari, vegy­ipari üzemek épülnek. A leg­jelentősebbek közülük a hoa- bihn-i vízi erőmű, a phu-ly-i hőerőmű, a quang-xen-i kül­színi fejtésű bánya, a tink- tuki ónbánya, összehangol­ják a tervezési-kutatási tevé­kenységet is. A Szovjetunió főként berendezéseket, kő- olajtermékeket, műtrágyát és élelmiszert szállít Vietnam­nak. Sok ezer vietnami ifjú és leány tanul szovjet tanin­tézetekben. A szovjet-vietnami barát­sági és együttműködési szer­ződés a szovjet állam inter­nacionalista politikájának meggyőző példája. A két or­szág barátsága még sincs ínyére mindenkinek. Azokat, akik a feszültségre, a szocia­lista országok megosztására, elszigetelésére számítanak. Ebbe a táborba tartozik több imperialista hatalom mellett Kína is, amely tart a függet­len, egységes, szocialista Viet­namtól. A szovjet-vietnami dokumentum — amelyet ab­ban az időszakban írtak alá, amikor a maoista vezetés egyre ellenségesebben lépett fel Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa hazafias erői ellen, amikor Peking megszüntette a Vietnamnak nyújtott gaz­dasági segítséget és vissza­hívta az országból szakembe­reit — valójában stabilizáló szerepet játszott a térségben. A Szovjetunió támogatása különösen erős volt azokban a nehéz napokban, amikor a kínai fegyveres erők betörtek Vietnam területére. Moszkva követelte az agresszió be­szüntetését és a kínai csapa­tok haladéktalan kivonását a Vietnami Szocialista Köztár­saságból. A szovjet kormány figyelmeztette a kínai veze­tőket, hogy a Szovjetunió teljesíti a barátsági és együtt­működési szerződésben vál­lalt kötelezettségét. Ez a ki­jelentés kétségtelenül kijóza- nítólag hatott. Az agresszo- roknak tudni kell, hogy a vietnami nép akaratát, erejét nem tudják megtörni. A szovjet-vietnami szerződés, miként azt Leonyid Brezs- nyev hangsúlyozta: „Már po­litikai realitás, és akár akar­ják, akár nem, számolniuk kell ezzel a realitással”. (APN-KS) Szövetség a béke ellen Napjainkban a sajtó hasáb­jain a Szokottnál is többet le­het olvasni a NATO-ról, az atlanti katonai szervezet te­vékenységéről. A tőkés orszá­gok képviselői 1949. április 4-én írták alá Washington­ban az Észak-atlanti Szerző­dést, s ezzel létrehozták a NATO-t, a szövetséget a bé­ke éllen. Vajda Péter, az ismert kül­politikai újságíró könyve el­sősorban az atlanti szervezet katonapolitikájával foglalko­zik— bemutatja, hogy fegy­verezték fel a nyugati tőkés hatalmak Nyugat-Németor- szágot egy szovjetellenes há­borúra, s miként dolgozták ki a „kommunizmus vissza­szorításának stratégiáját”. A NATO azonban nem csu­pán a szocialista országok el­len létrehozott katonai szer­vezet. Vajda Péter bebizo­nyítja: az atlanti szövetség a nemzetközi monopóliujnok uralmának megvédésére is hivatott Nyugat-Európá- ban, és kész minden eszköz­zel megakadályozni a balol­dali erők előretörését. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent könyvecske többek között a szárnyas rakéták: az N-fegy- ver, a Moro-ügy, vagy az úgynevezett „kínai kártya” időszerű kérdéseivel is foglald kozik. M. G. Az Arab 'Emírségek olajveze­ték építését tervezi a Perzsa- (Arab-) öböl menti Abu Dhabi és az Ománi-öböl partján fek­vő Fujaira kikötő között. A mintegy 230 km hosszú veze­ték a Horműzi-szoroson való át­haladás veszélyeit kívánja ki­küszöbölni. (A keskeny szoros­ban való hajózás ugyanis $ nagy forgalom miatt egyre ne­hezebb és kockázatosabb, de fenyegetettséget jelenthet a kő­olaj-szállítás számára a térség­ben eluralkodott politikai bi­zonytalanság is. Az Arab Emírségek részére az (Abu Dhabi környéki olaj­mezők terméke a vezetéken keresztül — ha nagyobb költ­séggel is — kockázat nélkül juthat ki la nyílt tengerre egy esetleges veszély esetén. Amerikai elnökválasztás Iz 1980-as amerikai elnökvá­lasztás előtt sok szempontból külön­leges helyzet alakult ki az Egyesült Államokban. Az energiahiány, az egymással párosuló infláció és munka- nélküliség, valamint, Wa­shington nemzetközi hatalmi pozícióinak folyamatos csor­bulása következtében Carter helyzete meggyengült. A kor­mányon lévő demokrata párt befolyásos vezető köreiben felmerült az a kínzó lehető­ség, hogy a párt esetleg el­veszítheti a választásokat, amennyiben a sokat bírált és nem eléggé határozott veze­tőnek tartott Carter marad a jelölt. Ilyen körülmények között került sor arra, hogy Edward Kennedy szenátor, az utolsó, még életben lévő Kennedy-fivér bejelentette igényét az elnökjelöltségre. (A párt belső vezetési válsá­ga nélkül ez valószínűleg csak 1984-ben következett volna be, amikor — miután egy elnök legfeljebb két hi­vatali időszakot „szolgálhat” végig — a demokrata párton belül aligha lett volna Kennedynek komoly vetély- társa.) Ebben a helyzetben rend­kívül éles hatalmi hárcra le­het számítani a kormányzó demokrata pártban. Carter minden bizonnyal keményí­teni fogja magatartását. En­nek egyik jele, hogy a párt volt elnökét, a konzervatív szárnyhoz tartozó és rendkí­vül kemény kezűnek ismert Robert Strausst bízta meg a választási kampány szervezé­sével. Egy másik, politikai természetű jelenség az, hogy ä külpolitikában kemény vo­nalat követő Brzezinski nem­zetbiztonsági főtanácsadó fo­kozatosan előtérbe kerül Vance külügyminiszterrel szemben. Erre utal, hogy a napokban (mintegy előkészü­letképpen a kampány csatá­ira) átszervezték a Nemzet- biztonsági Tanácsot, ahol az erőviszonyok az eddiginél is jobban a kemény vonal hí­veinek javára tolódtak el. Figyelembevéve a gazda­ság, a belpoltika és az ame­rikai stratégia területén egy­szerre jelentkező nehézsége­ket, Edward Kennedynek aligha van más dolga, mint hogy „kiigazítsa” a maga po­litikai vonalát. Eredetileg Kennedy a párt liberális Thaiföld—képekben Thaiföld (korábbi nevén Sziám) EtHkelet-Ázsia egyik legősibb országa. A thaiak nagyon büszkék történel­mükre, leginkább arra, hogy hazájuk a térség egyetlen állama, amely elkerülte a gyarmatosítást. Noha hiba lenne jelentő­ségét alábecsülni, a mai Thaiföld szempontjából nem sokat jelent e mozzanat. A 45 millió lakosú ország az utóbbi években elért gazda­sági eredmények ellenére is a világ legszegényebb álla­mai közé tartozik. Emellett szenved azoktól a tipikus betegségektől, amelyek a fejlődő világ zömét kínoz­Bangkok kínai negyede, a Chinatown. Hát­térben aranyüzlet, előtte utcai élelmiszer- árusok. Katonák a bangkoki királyi palotában. Thaiföld uralkodó politikai ereje mind­máig a hadsereg. Vízre épült szalrpakunyhó Bangkok csatornanegyedében. A 4,5 milliós főváros Chao Phia nevű folyójának mellékágai­ban százezrek élnek ilyen körülmények között. zák: a torz gazdaságszerke­zet, a városok és a vidék közti jelentős különbség, a tőkehiány, a nemzeti bur­zsoázia és polgárság, az ér­telmiség és munkásrétegek viszonylagos gyengesége. A mezőgazdaság, noha súlya csökken, még ma is az alap­vető gazdasági ágazat. Thai­föld kiviteli listájának élén nyersanyagok, mindenek­előtt mezőgazdasági termé­kek állnak. Vezet a manió- kagyökér, ezt a rizs. a nyersgumi és az ón követi. A gyorsabb ütemű fejlődést gátolja az infrastruktúra fejletlensége, az iskolaháló­zat gyengesége, a kirívóan erős korrupció, s a belpoli­tikai bizonytalanság. Thaiföld külpolitikailag nemrégiben a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, mégpedig a kambod­zsai normalizálódást gátló magatartása miatt. Nem­egyszer úgv látszott az el­múlt években, hogy külpo­litikája rugalmassá válik, alkalmazkodik az indokínai realitásokhoz. Kriangszak Csamanand thaiföldi kor­mányfő ellátogatott Moszk­vába, Pham Van Dong vi­etnami miniszterelnök pedig Bangkokba. Ennek ellenére ma mind többet hallani ar­ról, hogy ismét növekednek a Thaiföldre irányuló ame­rikai fegyverszállítások. Erős a gyanú, hogy a fegy­verek egy részét, a hatósá­gok átjátsszák a megbukott Pol Pót bandáinak, ami ki­zárólag a kambodzsai—thai­földi viszony, s ezen keresz­tül Indokína politikai légkö­rének feszültebbé válását eredményezheti. Kép és szöveg: Győri Sándor szárnyához tartozott, és a dé­li államok támogatását élve­ző Carterrel szemben első­sorban a keleti parton, vala­mint a nagy városi közpon­tokban voltak a fő támasz­pontjai. A liberális pozíciók­ból most szükségszerűen a centrum irányába kell majd mozognia. Kennedy és Carter heves harcot vívnak majd a jelöltség elnyeréséért. E harc kimenetét nem lehet előre megjósolni. Az első támpon­tokat éppen az előválasztá­sok eredményei nyújtják majd. Kennedy megjelenése mindamellett politikai moz­gást is gerjesztett a másik oldalon: a republikánus párt­ban. Az ő fellépése előtt e párt berkeiben úgy vélték, hogy a meggyengült Cartert jóformán „akárki” megver­heti a republikánus jelöltek közül. Ezért érintetlen ma­radt a párt szélső jobbszár­nyához tartozó elsőszámú je­lölt, Reagan kaliforniai ex- kormányzó és hajdani cow- boy-filmszínész pozíciója. (Reagant a legutóbbi elnök- választás előtt az akkor hi­vatalban lévő [köztársaság- párti] elnök, Ford ütötte el a jelöltségtől. Fordot győzte le Carter szerény többséggel. Ford jelenleg azt a szándé­kát hangoztatja, hogy nem indul a jelöltségért vívott harcban.) Kennedy felbukkanása annyiban változtatott a re­publikánus párton belüli har­ci feltételeken, hogy kéte­lyek merültek fel Reagannal kapcsolatban. Carterrel szemben kielégítő ellenfélnek ítélték, de Kennedyvel már csak egy modernebb, határo­zottabb jelölt birkózhat meg. Kétfajta lehetőség merült fel. Az egyiket: Connally volt texasi kormányzó teste­síti meg. Connally egyike a legerőszakosabb, a legkemé­nyebb — és a legjobb mono­poltőkés kapcsolatokkal ren­delkező köztársaságpárti po­litikusoknak. Ezért Reagan bírálói úgy gondolják, hogy ő lehet az a jelölt, aki egy feltehetően brutális eszkö­zökkel vívott és a jelölték magánéletét sem kímélő vá­lasztási harcban esetleg meg- 1 verheti Kennedyt. A repub­likánusok józanabb személyi­ségei elsősorban a szenátusi csoport vezetője, Baker sze­nátor köré tömörülnek. Általánosságban megálla­pítható, hogy mind a három, jelenleg „forgalomban lévő” republikánus jelölt nemzet­közi kérdésekben lényegesen jobbra áll Cartertől és Kennedytől. így például mindhárman elutasítják a SALT-II. szerződést, ~ és mindhárman egy keményebb szovjetellenes politikai kur­zus hívei. Ami az egész hely­zetet mégis nyitottá és bi­zonytalanná teszi, hogy az ország lakosságának tömegeit elsősorban érdeklő belső problémákkal kapcsolatban sem a jelenleg „színpadon lévő” demokrata párti, sem a köztársaság-párti jelöltek­nek nincs eredeti, hatásos elképzelésük! Miután Carter az infláció és a munka- nélküliség problémáit kife­jezetten' konzervatív pénz­ügyi eszközökkel (defláció, hitelmegszorítás, kamatláb- emelés) közelíti meg, gazda­sági stratégiája nem külön­bözik lényegesen attól, amit egy Reagan, Connally vagy egy Baker indítványozna. Ami Kennedyt illeti, neki konzervatív irányba kell „ki­igazítania” gazdaságpolitikai elképzeléseit, vagyis nem fog lényegesen eltérni vetélytár- sai álláspontjától. így az or­szág leglényegesebb belső problémáiban a különbségek elmosódnak. —i —e. összeállította: Majnár József Szovjetunió—Vietnam

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom