Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
1979. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 RENDSZEREK ÉS EMBEREK Új idők, új követelmények-----------1 Az állattenyésztési ágazatok között az J egyik legjobban iparosított a sertéstartás. Némelyik hizlaldában az egy gondozóra jutó termelési érték könnyen elérheti az ipari termelés színvonalát is. A megyében működő szaktelepek mindegyike tartozik valamelyik termelési rendszerhez. A hagyományos épületekkel rendelkező gaz- iaságbk rekonstrukciókkal, átépítésekkel igyekeznek felzárkózni a „modemek” mellé. A kapcsolatok is fontosak — A megyében huszonnégy partnergazdaságunk van — tájékoztat Széphalmi István, az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat szolnoki főosztályának vezetője. — A mi termelési programunk szerint idáig tizenöt gazdaságban kezdték el a termelésnövelő rekonstrukciót, vagy új telep építését. Az utóbbiak' közül a legnagyobbak a jászapáti Velemi, a szolnoki Lenin és a törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezetben épülő, évente 6—8, illetve 10 ezer hízót kibocsájtó telep. (Jászapátiban ezen kívül a régi telep felújítása is elkezdődött, így ez a szövetkezet mintegy 11 ezer sertést ér. tékesíthet évenként.) — A rendszer taggazdaságaiból hány hízó kerül ki évente? — Az összes termelés mintegy 140 ezer sertés. Együttműködési szerződést kötöttünk a két legnagyobb felvásárlóval, a Szolnok megyei és a Borsod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal. Ebben az ISV vállalta, hogy megszervezi a tervszerű szállítási programot, egységes fajtaállományt alakít ki, valamint egységes takarmányozást vezet be. Mindkét intézkedés, ha megvalósul, javítja a hús minőségét, és biztosítja, hogy egyöntetű áru kerüljön a feldolgozókhoz. Ezen kívül az ISV részt vállal a konténeres szállítás kialakításában és megszervezésében is. — Miben különbözik a hagyományos technológiától a rendszer által ajánlott tartásmód? — Ebben az évben termel először drljes kapacitással a Jászsági Állami Gazdaság pusztakürti sertéstelepe. Az épületek a hatvanas években épültek, és mi csak a tartástechnológiát változtattuk meg. A termelés évi 6 ezer 500 darabról 18 ezerre emelkedett. Most például a fiaz- tató csak 15—16 napig van lefoglalva, míg korábban egy-egy'fialás 70 napig tartott fenn egy férőhelyet az épületben. A malacokat ba- tériákban neveljük tovább, — két-háromemeletes ketrecekben. Természetesen mindezek megvalósításához új szellőztető- és fűtőberendezéseket kellett építeni, de ez a megoldás 60—80 millióval került kevesebbe, mintha egy több mint tízezer hízót kibocsájtó telepet épített volna a gazdaság. Hány baktérium? A hallottak és a látottak alapján úgy tűnik, hogy sokkal könnyebb helyzetben vannak a „tradicionális” ágazatokban tevékenykedő rendszerek. Könnyebben fogadják és be is tartják az ajánlott technológiákat az üzemek. Ez részben érthető, hiszen egy mezőgazdasági nagyüzem munkájának értékelésekor általában a sertés, a tej, a kukorica, a búza és a napraforgó mennyiségét vették alapul, és nem kérdezték meg, vagy legalábbis nagyon ritkán: mennyi az üzemben a hektáronkénti gyeptermés, vagy hány baktérium van a tejben? Pedig ma már nemcsak az a lényeg, hogy mennyi tejet termelünk, hanem oda kell figyelni a minőségre és az önköltségre is. Ehhez azonban elengedhetetlen az eddig „periférikusán” kezelt tömegtakarmányt termelő ágazatok fejlesztése és megbecsülése, hiszen jó szálas- és tömegtakarmánnval jelentősen csökkenthető az abrak- és importfehérje-fel- használás. A mezőgazdasági termelés „átalakulását”, vagyis a „nemcsak sokat, hanem jót is és olcsóbban” elvének érvényesítését nagy mértékben segíthetik és gyorsíthatják a termelési rendszerek. A társulásokban megvan a lehetőség, hogy a legjobbat, a legújabbat a legrövidebb időn belül „bevigyék” a termelésbe. A rendszerek a szervezettségükben levő lehetőségeket azonban csak akkor tudják kihasználni és a termelést szolgálni, ha ' a partnergazdaságoknak megvan erre a fogadókészségük. Vagyis olyan szakembergárda és géppark, amellyel az ajánlott' technológiát megvalósíthatják. Az igaz, hogy a magasabb színvonalú termés elérését gyakran a gépek hiánya gátolja, de olyan is előfordul, hogy a túlzott „hagyománytisztelet” a kerékkötője egy-egy ágazat fejlődésének. A HCR talajművelési és növényápolási módszere például a rendszer működésének megkezdésekor teljesen új volt. Éppen ezért néhány üzemben a szoros munkafolyamatba a gyakorló gazdák beépítették olyan fogásokat is, amelyeket már megszoktak. Ez természetesen nem egyszer okozott terméscsökkenést és minőségromlást. Az ISV technológiájában gyakran előfordul, hogy az épületek jobb kihasználása érdekében tíznapos korban választják a malacokat. Ezt is csak évek múlva a jó gyakorlati tapasztalatok hatására fogadta el néhány sertéstenyésztő. A korszerűség jő példája E cikksorozatban szereplő szakemberek véleménye is azt igazolja, hogy a tudomány ápolása a mi megyénkben alapvetően azt jelenti, a mezőgazdaságban is: szervezetten felkészülni az új tudományos eredmények befogadására, célszerű, gyors alkalmazására melyben különösen fontos szerepe van a megyei központú termelési rendszereknek. JFriss és jó példa erre a G1TR, az ÄGROCOOP és taggazdaságai, a Növényolajgyár, a Ppylaxia. a Cukoripari Tröszt közös elhatározása, a Tiszavidéki Takarmánygazdálkodási Társaság megalapításáról, — gesztora a rákóczifalvi Rákóczi Tsz, — melynek fő feladata a takarmánygazdálkodás korszerűsítése, hatékonyabbá tétele. H. V. — VÉGE — A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet diétázóknak alkalmas tej előállításán dolgozik. Kémiai úton elbontják a sokak számára káros tejcukrot A még kísérlet alatt álló „diétás tej" a tervek szerint egy év múlva kerül az üzletekbe Illést tartott az SZMT elnöksége Tegnap délelőtt Szolnokon ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. A tanácskozáson megtárgyalták az 1979-es munkaverseny-vállalások teljesítésének tapasztalatait és megvitatták a mozgalom továbbfejlesztésének feladatait. A következő napirendi pontként az SZMT mellett működő munkabizottságok ezévi tevékenységét értékelte az elnökség^ ______________________ H z 0F0TÉRT ajánlata Az olcsó és drágább fényképezőgépekből, fekete és színes filmekből, filmfelvevőkből, diavetítőkből a várható keresletnek megfelelő mennyiség került a karácsonyi piacra, a közepes árú készülékekből azonban nem tudnak minden igényt kielégíteni — jelentette be az OFOTÉRT tegnapi sajtótájékoztatóján Szilágyi János vezérigazgató, Az OFOTÉRT jövőre Kis- várdán és Miskolcon nyit optika-fotó szaküzletet. Székesfehérváron. Egerben és Nagykanizsán szakosítással! létesít optikai boltot. NDK-beli pártküldöttség Szolnokon Tegnap délután Szolnokra érkezett a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának négytagú delegációja. A küldöttség vezetője Horst Tschander, a Központi Bizottság szekcióvezetője. A delegációt a megyei pártbizottság székházában Mohácsi Ottó, a megyei párt- bizottság titkára és Sándor László, a városi pártbizottság első titkára fogadta. A vendégeket Mohácsi Ottó tájékoztatta a megye gazdasági életéről, kiemelve a megye üzemeinek, gyárainak és NDK partnereinek gazdasági kapcsolatát, annak jelentőségét. A küldöttség ezután ellátogatott a MEZŐGÉP Vállalat tószegi üzemébe, majd a vállalat központjában Sziráki András igazgató tartott rövid tájékoztatót munkájukról, ismertetve eredményeiket, további terveiket. A pártdelegáció este visszautazott Budapestre. A megyei pártbizottság levele a Néplap dolgozóihoz Kedves Elvtársak! A kommunista sajtó napján a megyei pártbizottság nevében köszöntőm a Szolnok megyei Néplap minden dolgozóját. Megköszönöm mindazt a sokoldalú, felelősségteljes munkát, amelyet 1979-ben végeztek megyénk párttagságának és lakosságának tájékoztatása érdekében.. A kommunista sajtó jelentőségét tovább növeli, hogy pártunk XI. kongresszusa határozatainak a végrehajtásáról, az V. ötéves terv célkitűzéseinek megyei megvalósításáról kell számot adnia. Kiemelt feladata, hogy megyénk kommunistáit, közvéleményét felkészítse pártunk XII. kongresszusára, amely mindenekelőtt az 1979-es feladataink megoldását jelenti. Ebben a felelősségteljes munkában továbbra is számítunk a megyei lap újságíróinak színvonalas tájékoztató, agitatív tevékenységére. Arra, hogy írásaikkal a hatékonyabb, a minőségileg jobb munkára ösztönöznek, és népszerűsítik azokat az embereket, akik az eredmények létrehozói. Eredményes munkát, jó egészséget kívánunk! Elvtársi üdvözlettel Andrikó Miklós a megyei pártbizottság első titkára A SAJTÓ NAPJÁN Tájékoztatók és tájékoztatónak állítják, hogy az informá- SOkan cíó ugyanolyan főszerepet játszik a mai világban, mint az anyag és az energia. A levegő, a víz, az étel, a lakás mellett az ember alapvető szükségleteinek egyike. Biológiai tény, hogy az agy csak úgy maradhat frissen, akkor őrizheti meg normális állapotát, ha szüntelenül új információkkal táplálkozhat. Homo sapiens? Bölcs ember? Mögötte a homo informaticus áll! S ebben már az is benne van, hogy a társadalmi fejlődés sem képzelhető el információs kötések, viszonylatok, csatolások, vagyis kapcsolatok nélkül. Most, a sajtó napján, az alkalmi köszöntő szerzője zavarban van. Forduljon szakmai társai, az újságírók, nyomdászok, postások, operatőrök, televíziós rendezők, dramaturgok, rádiószerkesztők, fürge és okos szavú műsorvezetők, hangtechnikusok felé és dicsérje őket fontos szolgálatuk teljesítéséért? Vagy köszöntse talán azokat, akik egyre mohóbb vággyal fogadják és bocsátják tudatviláguk, érzelembirodalmuk legmélyebb tartományaiba azokat az információkat, amelyeket a tömegkommunikációs eszközök áramoltatnák világ és ember, ember és Világ között? Maradjunk talmi álszerénység nélkül az utóbbiak méltatásánál. Egyszerűen azért, mert ők már többé- kevésbé felismerték a jelen és a jövő sikerei szempontjából a kor tartós törvényét: eredményesen alkotni, hatékonyan élni annyit jelent, mint elegendő információval rendelkezni. Azt szokták mondani a világ tömegkommunikációs kutatói, hogy Magyarország sajtónagyhatalomnak számít, ha a megjelenő újságok példányszámait, a rádió- és televízió előfizetőit összevetjük a lakosság nagyságával. Vagyis információéhes nép vagyunk. Hízelgő jelző. A napilapok, hetilapok, folyóiratok és egyéb időszaki sajtótermékek együttes példányszáma meghaladja az évi 1,447 milli- árdot, az előfizetők száma megközelíti a tízmilliót! Ma már oly csábító egy újságáras kirakó táblája, mint egy nagyon színesen, dúsan terített, óriási asztal, és előtte elhaladva egy ritkán olvasó ember is kedvet kaphat a betűhöz. A televízió megjelenésekor riasztó hangok temették a rádiózást és ma sokkal többen szeretik a hullámok hátán nyargaló információkat, mint valaha Magyarországon a száz háztartásra jutó bejelentett készülékek száma hetvenhét. Ez már csak azért sem teljes adat, mert a családok általában egy készüléket jelentenek be, de a zsebrádiók elterjedése óta a háznál úgyszólván minden családtagnak van valamilyen szépen szóló világdobozkája. A televízió népszerűségi görbéje meredeken szökik a magasba, s ugyanakkor az emberek meg is tudják a mozgó kép varázsládáját vásárolni: a magyar családok 87 százaléka rendelkezik készülékkel. E számokat ne felejtsük el. fontos mutatói a lakosság életmódváltásának, életszintjének. benne általános és politikai kulturáltságának. De ne bízzuk el magunkat és ne higgyük, hogy mindenki ugyanazt olvassa az újságban, mindenki ugyanazt, hallgatja a rádióban és a tévénézőknek szintén egyszínvonalú az érdeklődési kultúrája. Az információhordozók elterjedése még csaü lehetőség arra, hogy az emberek ne pusztán érdeklődjenek egy s más dolog iránt, hanem azonosuljanak is a világ, az ország létfontosságú ügyeivel. Be kell vallani — és ezt pironkodás nélkül tehetjük —, hogy a hazai szocialista tömegkommunikációs eszközöknek fontos hivatásuk az emberek beavatása a világ és ország dolgaiba. Hogyan teszik ezt? Nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy a „társadalomérett” társadalom kialakulása, fejlődése nem pusztán az információk mennyiségi tömegétől, a sajtó, rádió, televízió műszaki paramétereitől függ, hanem mindenekelőtt a sajtómunka tartalmi mivoltától. A kubai forradalom nem sztereo-apparátorokkal állította maga mellé az emberek tömegét. A kubai példánál maradva és a technika nem lebecsülhető, de mégsem elsődlegesen meghatározó szerepéről szólva: hogyan lehet az, hogy a tömegkommunikációs eszközökkel még mindig szegényesen ellátott szocialista szigetország már száműzte az analfabétizmust, a világámító technikai csodákkal rendelkező Amerikai Egyesült Államok pedig még most sem tudta megoldani a teljes lakosság alapképzését? Vannak újságírók is — akadnak ilyenek —, akik félreértelmezik a tájékoztatás, az informálás társadalmi elhivatottságát és felelősségét. Nem a valóságot mutatják, hanem annak csak egyik vetületét nagyítják fel, vagy a hamisan derűs rózsaszínűt, vagy a szintén félrevezető gyászos feketét. Az ilyen manipulált információ, amely a szerző, az útnak indító torzult és elfogult szubjektív véleményét tükrözi, akár rózsaszínűre, akár feketére mázolja is a valóságot, nem alkalmasaira, hogy az olvasót, a hallgatót, a nézőt az igazság ösvényein vezetve egyaránt megismertesse a könnyen észrevehető tényekkel és a már nehezebben hozzáférhető belső törvényszerűségekkel. Az egyoldalú, manipulált információ nem azt a lényeget ismerteti meg, amely valakit beavatottá tehet, holott a tájékoztatás éppen a tények teljességével, a feltárás őszintén sokoldalú mélységével arra ösztönözheti az embert, hogy maga is cselekedjen valamit, valamivel többet a világért, az országért. Mi az utóbbit akarjuk: legyen mindenki személyisége teljességével a köz embere is. Most, amikor a viszonylag egyszerűbb extenzív előjelű társadalmi feladatokon túljutva egyszerre kell számolnunk az intenzív fejlesztés minden eddiginél szövevényesebb munkájával, és azzal, hogy az emberek a ruházkodás, a táplálkozás primitív gondjain felülemelkedve mind na; gyóbb érdeklődéssel fordulnak önmaguk emberi mivoltának rejtelmes és érzékeny tartományai felé, mindén korábbinál nagyobb lett szocialista elhivatottságú, embereket szolgáló sajtónk, rádiónk, televíziónk társadalmi és személyes felelőssége. korszakváltás küszöbére E jelentfis érve köszöntjük további bizalmat kérve az újságolvasót, a rádióhallgatót, a tévénézőt a magyar sajtó napján. A velük együtt élő, lélegző, dolgozó újságíró, rádió- és televíziós riporter, operatőr, nyomdász, lapterjesztő postás, rendező és szerkesztő azon töDreng, hogyan felelhetne teljesebben és felelősebben, vagyis szocialista módon erre a bizalomra. Soltész István
