Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 6. KÖZ a Varsói Szerződés tagállamai LEMÉNY külügyminiszteri bizottságának üléséről A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segitségnyújtási szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bizottsága 1979. de­cember 5-6-án ülést tart;<\ Berlinben. A ülésen részt vett; Petr Mladenov, a Bolgár Népköztársaság, Bahuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Emil Wojtaszek, a Lengyel Népköztársaság, Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság, Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztár­saság és Aridrej Gromiko, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége külügyminisz­tere. A miniszterek véleményt cseréltek az idő­szerű nemzetközi kérdésekről. Megkülönböz­tetett figyelmet szenteltek az európai béke és biztonság megszilárdításáért vívott harc kulcskérdésének, az európai katonai enyhü­lés és leszerelés ügyének. Figyelembe véve az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vett államok képviselői mad­ridi találkozójának fontos szerepét és jelen­tőségét a földrész helyzete további javításá­ban, a miniszterek mélyreható vélerpénycse- rét folytattak a találkozó előkészítéséről és a sikeréhez való hozzájárulás módozatairól. 1 A miniszterek újból megerősítették álla- • maik elkötelezettségi szándékát, hogy más álla­mokkal és a békeszerető erőkkel együtt állhatatosan munkálkodnak az enyhülés elmélyítésén és megszilárdí­tásán, s a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanács­kozó testületének 1978. no­vember 23-i moszkvai nyi­latkozatában foglalt javasla­tok valóraváltásán. Az enyhülés megszilárdí­tásának feladata kapcsán a miniszterek hangsúlyozták a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ez év júniu­sában aláírt szerződés (SALT —II.) nagy jelentőségét. Ki­fejezték közös véleményü­ket, hogy a szerződés életbe­lépése elősegíti a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítá­sát és az európai földrészen is kedvező feltételeket te­remt az előrehaladáshoz, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése és a leszerelés terén. Az ülésen képviselt álla­mok síkra6zállnak azért, hogy a SALT—II. szerződés hatálybalépése után hala­déktalanul kezdődjenek tár­gyalások a hadászati fegy­verzetek további korlátozásá­ról és érdemi csökkentésé­ről (SALT—III.). A miniszterek újból kife­jezésre juttatták, hogy ha­laszthatatlan feladat a fegy­verkezési verseny megféke­zése. a tényleges leszerelési intézkedésekre való áttérés, különösen a nukleáris lesze­relés területén. Az ülésen képviselt államoknak erre vonatkozó javaslatai ér­vényben maradnak és mi­előbbi megvalósításra vár­nak. 2 Az európai helyzetről folytatott vélemény- * csere során a minisz­terek országaik nevében egy­hangúan kijelentették, hogy a katonai enyhülés kérdései jelenleg különösen időszerű­vé és halaszthatatlanná vál­nak az európai földrészen. Európa és a világ minden népe érdekelt abban, hogy hatékony intézkedéseket fo­gadjanak el ezek megoldá­sára. Nagy mértékben az ilyen intézkedések valóra váltásától függ a nemzet­közi enyhülési folyamat fej­lődésének távlata. Az ülésen képviselt álla­mok úgy vélik, hogy a Szovjetunió új kezdeménye­zései — amelyeket a Varsói Szerződés többi tagállamá­val folytatott konzultációk után a közelmúltban tett, s amelyek teljes összhangban vannak a politikai tanács­kozó testület 1978. november 23-án. Moszkvában elfoga­dott nyilatkozatával, Euró­pa és az egész világ bizton­sága megszilárdításának ha­laszthatatlan érdekeivel — járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a fennállló prob­lémák megoldásához. A szo­cialista országok mélysége­sen békeszerető politikáját kifejező kezdeményezések célja, hogy elősegítsék a ka­tonai szembenállás szintjé­nek csökkentését, az európai fegyverkezési verseny meg­szüntetését, beleértve a kö- zéphatótávolságú nukleáris rakétafegyvereket is, s hogy erőteljes lendületet adjanak az európai biztonság katonai vonatkozásait érintő fontos megállapodások elérésének. . Az ülésen képviselt a államok nagy aggo­dalommal állapítják meg, hogy a NATO-ban folytatják, sőt. erőltetik az európai fegyverkezési haj­sza további fokozódását, mindenekelőtt azzal, hogy új típusú amerikai középha­tótávolságú nukleáris raké­tafegyverek nyugat-európai elhelyezésére irányuló ter­veket dolgoznak ki, hogy ka­tonai fölényre tegyenek szert a szocialista országok­kal szemben. Ezeknek a ter­veknek a megvalósítása kárt okozna mind a szocialista országok, mind más európai országok biztonsága érdekei­nek. s ellentétes lenne az enyhülés céljaival és értel­mével. A miniszterek — az euró­pai népek létérdekeiből, a földrész békéjének érdekei­ből kiindulva — államaik nevében felhívással fordul­nak az Észak-atlanti Szö­vetség tagországainak kor­mányaihoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamai konst­ruktív és 'békeszerető lépé­seinek fényében újból te­kintsék át az Európában kialakuló helyzetet és ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek bonyolítanák ezt. Ebben az esetben késede­lem nélkül érdemi tárgyalá­sok kezdődhetnek a közép- hatótávolságú nukleáris esz­közök kérdéseiről, összhang­ban Leonvid Brezsnyevnek ez év október 6-i berlini be­szédében kifejtett javaslatai­val.' Ezek a javaslatok szé­les körben figyelmet keltet­tek mind Európában, mind messze a földrész határain fúl. A Varsói Szerződés tag­államainak mélységes meg­győződése. hogy minél ha­marabb kezdődnek meg a i avasolt tárgyalások, annál iobb. Ugyanakkor az ülésen kép­viselt államok fontosnak tartják, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek bo­nyolíthatnák a helyzetet és akadályokat gördíthetnének a tárgyalások útjába. Ezzel kapcsolatban az ülés részt­vevői kijelentették, hogy az új típusú amerikai közép­hatótávolságú nukleáris ra- kétafegyverék gyártására és nyugat-európai elhelyezésé­re vonatkozó döntés elfoga­dása lerombolná a tárgyalá­sok alapját. Az kísérlet len­ne arra, hogy a NATO az erő helyzetéből folytasson tárgyalásokat, ami elvi okok miatt elfogadhatatlan a Varsói Szerződés tagállamai számára. Ezt tudniuk kell a NATO-országók kormányai­nak. A miniszterek kifejezik re­ményüket. hogy a NATO-or- szágok kedvező választ ad­nak a szocialista államok felhívására, hogy ne telepít­senek több nukleáris fegy­vert Európában, s arra a javaslatukra, hogy kezdje­nek tárgyalásokat ezekről a fegyverekről. Újból Hangsú­lyozzák országaik meggyőző­dését. hogy az erőegyensúlyt az európai földrészen nem a fegyveres erők s a fegy­verzet növelésével, a fegy­verkezési hajsza további fo­kozásával lehet és kell fenn­tartani, hanem a katonai szembenállás csökkentésével konkrét leszerelési — külö­nösen nukleáris leszerelési — intézkedésekkel. Súlyos felelősséget venne magára az emberiség előtt az az ál­lam és kormány, amely ez­zel ellentétesen cselekedne. A katonai egyhülést szolgáló intézkedések ■ egyeztetésének gyakor­lati módozatait áttekintve, a miniszerék tájékoztatták egymást azokról a megbeszé­lésekről és konzultációkról, amelyeket országaik az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett többi állammal folytat­tak, a Varsói Szerződés or­szágainak 1979. május 15-i budapesti javaslatáról össz­európai szintű politikai kon­ferencia összehívására. A miniszterek megállapí­tották, hogy Európa-szerte növekvő az érdeklődés az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglal­kozó konferencia iránt és a szocialista országok erre vo­natkozó javaslata néhány más állam indítványa ellen komoly tanulmányozás tár­gya. Az ülésen képviselt ál­lamok — annak érdekében, hogy mihamarabb egyetér­tés jöjjön létre a konferen­cián áttekintésre kerülő és megoldandó kérdésekről. a lebonyolítás rendjéről, vala­mint a konferencia előké­szítéséről — célszerűnek tartják, hogy ezekről már a jelenlegi szakaszban kifejt­sék elképzeléseiket. Ügy vélik, hogy a kato­nai enyhülés és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó kon­ferencián megvitathatnák az európai államok közötti bi­zalom erősítésére, valamint a földrészen levő fegyveres erők és fegyverzetek kon­centrációjának és méretei­nek csökkentésére irányuló intézkedéseket. A megfelelő kérdések át­tekintését és az ezekkel kap­csolatos konkrét megállapo­dások egyeztetését célszerű szakaszonként elvégezni, kezdve az egyszerűbb intéz­kedésekkel és lépésről lé­pésre haladva a nagyobbak és mélyrehatóbbak felé. A konferencia munkáját oly módon kellene megszervezni, hogy az egyes szakaszok kö­zött folyamatos legyen az előrehaladás a "bizalomerősí­tő intézkedésekben, a kato­nai szembenállás enyhítésé­ben, a fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációjá­nak és méreteinek csökken­tésében. csakúgy, mint más leszerelési intézkedésekben. Ennek során az előrehaladás az egyik területen további lehetőségeket teremtene eredmények elérésére más területeken is. Az európai katonai eny­hüléssel és leszereléssel fog­lalkozó konferencia első sza­kaszában a munkát a biza­lomerősítő intézkedésekre kellene összpontosítani. Ami ezeknek, az összeurópai ér­tekezlet záróokmányával összhangban megvalósuló in­tézkedéseknek a továbbfej­lesztését és kiegészítését il­leti, az ülésen képviselt ál­lamok készek megállapodni arról, hogy — a záróokmány által meg­határozott körzetben tartott nagy hadgyakorlatokról ne 25 ezer. hanem 20 ezer fős szinttel, és ne három héttel, hanem egy hónappal a gya­korlat megkezdése előtt ad­janak tájékoztatást; — az ugyanebben a körzet­ben végrehajtott 20 ezer fős szint feletti szárazföldi csa­patmozgásokat bejelentik; — Ebben a körzetben tar­tott nagy légi hadgyakorla­tokat bejelentik; — Az össz-európai érte­kezleten részt, vett többi ál­lam parti vizeinek közelé­ben folytatott nagy haditen­gerészeti gyakorlatokat beje­lentik; — Á hadgyakorlatok mé­reteit 40—50 ezer fős szintre korlátozzák. Készek megvizsgálni a bi­zalomerősítő intézikedésekkel kapcsolatos más javaslato­kat is. A konferencia céljainak elérése érdekében a konfe­rencia adott szakaszában ké­szek megállapodni az össz­európai értekezleten részt vett. többi állammal azoknak a konkrét javaslatoknak a megvizsgálási rendjéről, és sorrendjéről is. amelyeket a konferencia résztvevői ter­jesztettek vagy terjeszt­hetnek elő a katonai szembenállást csökkentő és« leszerelési intézkedésekre vonatkozóan. Az ülésen képviselt álla­mok véleménye szerint a ka­tonai enyhülést és a lesze­relést célzó kézzelfogható intézkedések annál hatéko­nyabbak és messzehatób- bak lesznek, minél határo­zottabban párosulnak a há­ború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgáló politikai és szerződéses-jogi lépések­kel. Ez egyaránt érvényes globális és európai méretek­ben. E célt szolgálja a Var­sói Szerződés tagállamainak javaslata: kössenek szerző­dést. az össz-európai értekez­leten részt vett államok ar­ról, hogy elsőként nem al­kalmaznak egymással szem­ben sem nukleáris. sem pedig hagyományos fegyve­reket. Síkraszállnak mind­azon intézkedések és megál­lapodások elfogadásáért és megvalósításáért, amelyek arra irányulnak, hogy meg­erősítsék az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás elve tisz­teletben tartásának politikai és jogi alapját Európában. Az ülés résztvevőinek vé­leménye szerint e célokat szolgálná a szocialista orszá­gok azon javaslatának meg­valósítása is, hogy a NATO és a Varsói Szerződés tag­államai ne bővítsék a két szövetség résztvevőinek kö­rét. Hangsúlyozták, hogy az ülésen képviselt államok változatlanul készek a Var­sói Szerződés szervezetének és az Észak-atlanti Szerző­dés Szervezetének egyidejű feloszlatására, s első lépés­ként — a katonai tevékeny­ség kölcsönös csökkentésé­vel kezdve — katonai szer­vezeteik felszámolására. Azokat a konkrét javasla­tokat, amelyek a háború ki­törésének veszélyét csökken­tő politikai és szerződéses- jogi lépésekre vonatkoznak, szintén az európai katonai enyhülés és a leszerelés kér­désével foglalkozó konferen­cián célszerű megvitatni, olyan rendben és sorrend­ben. amilyenben annak résztvevői egymás között megegyezhetnek. A politikai tanácskozó tes­tület 1978. november 23-i moszkvai nyilatkozatának el­vi megállapításaiból kiin­dulva az ülés résztvevői rá­mutatnak: az általuk java­solt, az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdé­seivel foglalkozó konferencia arra hivatott, hogy a helsinki tanácskozás által megkez­dett össz-európai folyamat fejlődésének lényeges részé­vé és fontos irányává vál­jon. A konferencia sikere nagy mértékben hozzájárul­na a helsinki záróokmány­ban megfogalmazott feladat megvalósításához, hogy az enyhülés folyamatossá, egy­re életképesebbé, kereteit tekintve pedig általánossá váljék, s hozzájáruljon Eu­rópa békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához. Ami az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia gya­korlati előkészítését illeti, az ülés résztvevői azon a véleményen vannak, hogy az előkészítés kapcsolódjék az össz-európai keretekben meg­valósuló más gyakorlati lé­pésekhez, amelyek közül a soron következő, az össz­európai értekezleten részt vett államok képviselőinek küszöbönálló madridi ta­lálkozója. Ügy vélik, hogy az össz-európai értekezleten részt vett államok közötti konzultációknak lényeges szerepet kell játszaniuk ab­ban. hogy egyetértésre jus­sanak a konferencia összehí­vásáról és előkészítéséről. Az össz-európai értekezlet előkészítésének tapasztalatai azt mutatják, hogy a kezdet­ben kétoldalú konzultáció­kat a későbbiek során cél­szerű többoldalú alapon foly­tatni. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy lehető­leg minél előbb, például 1980 tavaszára össze kellene hív­ni egy sokoldalú előkészítő munkatalálkozót. Az európai értekezleten részt vett államok madridi találkozóján meg lehetne vizsgálni a konferencia lé­nyeges szervezési kérdései­vel foglalkozó, az előkészí­tés eredményéként megszü­letett ajánlásokat, beleért­ve az első szakasz napirend­jét, azzal a céllal, hogy dönt­senek a konferencia össze­hívásáról és a lebonyolítás rendjéről. Az ülésen képviselt álla­mok felhívják az összeuró­pai értekezleten részt vett államokat, tanulmányozzák behatóan az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia cél­jairól, tartalmáról, munka­rendjéről és előkészítéséről kialakított fenti elképzelé­seket, adjanak rájuk kedve­ző választ, hogy meg lehes­sen kezdeni e kérdések egyeztetését. Az új, tényle­ges lépés a kölcsönös biza­lom erősítése, az európai bé­ke és biztonság megszilárdí­tása érdekében. Az ülés résztvevői új­ból megerősítették, hogy államaik érde­keltek a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások sikerében; ké­szek elősegíteni, hogy a tár­gyalásokon megállapodások szülessenek mind a fegyve­res erők és fegyverzetek tényleges csökkentéséről, mind pedig az ezzel kapcso­latos más intézkedésekről. A Varsói Szerződés tagál­lamainak a bécsi tárgyaláso­kon tett kezdeményezései, hogy a lényeget illetően kö­zelítsék a felek álláspontját, jelentősen megnövelték a megállapodás lehetőségét. A Szovjetunió döntése Közép- Európában állomásozó csa­patai létszámának és fegy­verzetének egyoldalú csök­kentésére az előrehaladás új feltételeit teremti meg a bé­csi tárgyalásokon. Az előre­haladás megköveteli a tár­gyalások nyugati résztvevői­től, fejezzék ki politikai aka­ratukat és készségüket, hogy ténylegesen hozzájárulnak megállapodás eléréséhez, a katonai enyhüléshez Közép- Európában. 6 Az európai biztonsági és együttműködési ér- 11 tekezleten részt vett államok képviselői madridi találkozójának előkészítésé­ről folytatott véleménycsere és kölcsönös tájékoztatás so­rán a miniszterek újból meg­erősítették, hogy államaik fontosnak tartják az össz­európai értekezlettel meg­kezdődött folyamat tovább­fejlesztését, ami az enyhü­lést, a biztonság megszilár­dítását és az együttműkö­dés erősítését szolgálja Európában. A madridi talál­kozónak hozzá kell járulnia az összeurópai eszmecsere kibővítéséhez, új ösztönzést kell adnia a helsinki záró­okmány, mint egységes egész, megvalósításához. Az ülésen képviselt álla­mok, a politikai tanácskozó testület moszkvai nyilatko­zatának megfelelően arra törekednek, hogy a madridi találkozó ténylegesen előre­vigye az európai biztonság és együttműködés ügyét. Ügy vélik, ennek a találko­zónak hozzá kell járulnia az európai biztonság kato­nai vonatkozásaival foglal­kozó megállapodások eléré­séhez, hatékony intézkedé­sek elfogadásához, különö­sen az európai katonai eny­hüléssel és leszereléssel fog­lalkozó tanácskozás összehí­vásához. Fontos az is, hogy a találkozó a helsinki zá­róokmány rendelkezéseivel összhangban elősegítse olyan intézkedések elfogadását, amelyek az összeurópai érte­kezleten részt vett államok közötti széles körű és korlá­tozásoktól mentes kereskedel­mi. gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés fejlesztésére irányulnak. Lényeges, hogy mindez hozzájáruljon az együttmű­ködés további bővítéséhez, a kultúra, a tudomány, az ok­tatás, a művészet terén és más humanitárius területe­ken is. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, hogy fokozni kell a madridi találkozó előkészítő munkáját. Ismételten meg­erősítették, hogy országaik e célból továbbra is készek két- és többoldalú konzul­tációkat folytatni az össz­európai értekezleten részt vett valamennyi állammal. Abból indulnak ki, fontos lenne ezen konzultációk so­rán még a találkozó meg­kezdése előtt megegyezésre jutni arról, hogy a záróok­mány megfelelő fejezeteinek milyen konkrét kérdéseiben lehetne további gyakorlati lépéseket tenni. Ezek olyan kérdések legyenek, amelyek megoldásában az összeuró­pai értekezleten részt vett valamennyi állam érdekéit, s megvizsgálásuk új lehető­ségek feltárását ígéri az együttműködés bővítésére és a politikai légkör javítására az európai földrészen. A miniszterek kifejezésre juttatták e konzultációkon — figyelembe véve a madridi találkozó jelentőségét az enyhülés megszilárdításá­ban. az európai katonai eny­hüléssel és leszereléssel fog­lalkozó konferencia összehí­vására vonatkozó döntés el­fogadásában és a földrész helyzetének javításában: egyetértésre lehet jutni ab­ban is, hogy az államok mi­lyen szinten képviseltessék magukat a találkozón. Az ülés résztvevői kifejez­ték reményüket, hogy a madridi találkozó alapos elő­készítése. tárgyszerű és konstruktív légkörben törté­nő lebonyolítása érzékelhető előrelépést tesz lehetővé a találkozón a záróokmányban foglalt elvek és ajánlások valóra váltásában. 7 A miniszterek kifeje­zésre juttatták álla- " maik aggodalmát a reakciós erők szűnni nem akaró, sőt, erősödő próbál­kozásai miatt, amelyek féke­zik az enyhülés elmélyítésé­nek és kiszélesítésének fo­lyamatát. bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítanak a népek között, s aláássák az államok közötti együttmű­ködést és kölcsönös megér­tést. A népek közötti kölcsö­nös tisztelet és barátság fej­lesztésének érdekei megkö­vetelik. hogy minden állam szilárdan kötelezze el magát: nem enged meg saját terü­letén más államok ellen irányuló tevékenységet, be­avatkozást a belügyekbe, s elősegíti a valós tájékozta­tást a népek életéről. A miniszterek megerősítet­ték államaik megingathatat­lan elhatározását, hogy az összeurópai értekezleten részt vett valamennyi or­szággal csakúgy, mint a vi­lág összes államával az ál­lamközi kapcsolatok azon el­vei alapján építik kapcsola­taikat. amelyeket legmaga­sabb szinten a záróokmány­ban meghirdettek. Minden államot felhívnak arra, hogy nemzetközi kapcsolataikban ezt az irányvonalat köves­sék, mivel ez megfelel va­lamennyi nép érdekeinek. A külügyminiszteri bizott­ság ülésén a résztvevők vé­leménycserét folytattak a Varsói Barátsági, Együttmű­ködési és Kölcsönös Segít­ségnyújtási Szerződés fenn­állásának közelgő 25. évfor­dulójáról. A Varsói Szerződés fenn­állásának 25. évfordulója kapcsán az ülésen ajánláso­kat fogadtak el. amelyeket a szerződés tagállamainak kormányai elé terjesztenek. A külügyminiszteri bizott­ság ülése az elvtársi eayütt- működés és testvéri barát­ság légkörében zajlott le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom