Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 31. Magyar—szovjet közös kísérletek Amíg napvilágra kerül a „fekete arany” Cserébe szenet — tulajdonképpen ezzel kez­dődött 1919-ben. „Kun Béla felajánlotta az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaságnak, hogy magyar bányamérnökök és geológusok egy csoportja segítséget nyújt a donyeci szénmedence Helyreállításához. Csicserin cserében szenet ajánlott fel. Ugyan­akkor tárgyalások kezdődtek Magyarország és Ukrajna között a színesfém kohászatban való együttműködésről . . ." Mindezt a Kossuth Könyvkiadó 1974-ben megjelent, A KGST-or- szágok tudományos műszaki együttműködése című könyvében olvashatjuk. A KGST 1949-es szófiai ajánlásai alapján hazánk és a Szovjetunió kormánya július 26-án aláírta a két ország közötti tudományos-mű­szaki együttműködésről szóló dokumentumot. A képen a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi E üzemének izzópaneles csőkemencéje látható így készült az 1980. évi terv Az Országos Tervhivatalban nagy és hozzáértő szak­embergárda foglalkozik a népgazdasági tervezéssel. A jövő évi terv készítésének előkészítő munkálatai már ez év má­jusában megkezdődtek, éppen úgy, mint a korábbi években. DICSÉRŐ OKLEVÉL Az együttműködés fonala idővel erős kötelékké lett, és ma már a műszaki-tudomá­nyos kapcsolat sokkal több, mint amennyit a nemzetközi munkamegosztás követelmé­nyei megkívánnak. A meg­állapodás, amely kezdetben az ipari kapcsolatok fejlesz­tését szorgalmazta, kiteljese­dett, kialakultak széles körű tudományos programok, ki­fejlődött a közös munka in­tézményi rendszere. Szólhat­nánk arról, hogy a gazdasági és műszaki tudományos együttműködést kormányközi bizottság irányítja s mellet­te jelenleg 25 ágazati bizott­ság működik, de beszédesebb ennél néhány szám. Egy ne­gyedszázadnyi időszak alatt a Szovjetunió mintegy 3 ezer műszaki dokumentációt adott át és 1800 teljes, műszaki gyártási tervet kapott tőlünk. Háromezer szakember tanult ezen időszak alatt a Szovjet­unióban, s rajtuk kívül 10 ezer magyar szakember uta­zott oda tanulmányútra. Ugyanakkor onnan a statisz­tikák szerint több mint 3 ezren jöttek hazánkba, hogy tanulmányozzák az itt alkal­mazott technikát, eljárásokat. Egy kötetre valót kitenne a kapcsolat, az együttműkö­dés révén megvalósult vagy megvalósuló műszaki fejlesz­tési, kutatási programok lis­tája. Néhány belőlük: az atomenergia békés felhasz­nálásához kapcsolódó tudo­mányt teljes egészében a Szovjetunióban tanulmá­nyozták és sajátították el a magyar tudósok, műszakiak. Jónéhány ipari létesítmény megvalósításában jelentősen közreműködtek szovjet inté­zetek, vállalatok. Az Egye­sült Izzó és a leningrádi Szvetlána gyár négy gyártá­si terület fejlesztését hangol­ta össze. A Ganz Villamos Gépgyár és a leningrádi Elektroszila a hidrogénhűté- sű és szinkronkondenzátoros turbógenerátort közösen dol­gozta ki. Mindennek eredmé­nye: termék világszínvona­lon, egyharmadnyi előkészí­tési idő alatt. Az együttműködés 'harma­dik évtizedének jubileuma alkalmából a műszaki-tudo­mányos kapcsolatok fejlesz­téséért, abban az aktív köz­reműködésért, elismerő di­csérő oklevelei adtak át nemrégiben az élenjáróknak. Így például a Nagyálföldi Kőolaj és Földgéztermelő Vállalat kollektívájának. A dél)-alföldi szénhidrogén me­zők kincseinek kitermelésé­ben és feldolgozásában köz­reműködtek a vállallat szov­jet partnerei. Az együttmű­ködés eredményéként pedig sikereket könyvelhetnek el közös kutatási munkájuk­ban is. MÁSODIKKÉNT fl VILÁGON Az említett algyői mező műveléséhez úgynevezett ge­nerál terv készült a szovjet Össz-szövetségi Kőolaj és Gázipari Kutató Intézet — amelynek vezetője a Lenin- díjjal kitüntetett Krilov aka­démikus — szakembereinek közreműködésével. Ez a program meghatározza mi­lyen ütemben termeljék ki a kőolajat a föld mélyéből. Éppen egy évtizede annak, hogy e terv elkészült. Azóta a vállalat szakemberei a szovjet specialistákkal min­den esztendőben konzultációs tárgyalásokat tartanak, ahol felülvizsgálják a termelés alakulását, pontosítják, eset­leg módosítják a művelési tervet, a menet közben szer­zett tapasztalatok, a felvető­dő problémák alapján. Itt ezen a mezőn — má­sodikként a világon — meg­valósult egy kezdeményezés: így a termeléssel egyidőben megteremtették az úgyneve­zett másodlagos termelés feltételéit is. Mindennek ak­tív részesei voltak a szovjet ..kőolajos” szakemberek is, hiszen Volgograd környékén az algyőihez hasonló szer­kezetű rétegekből kerül nap­világra a „fekete arany”. (A másodlagos termelés fontos­ságáról csak annyit: a föld mélyéből vízbesajtolással és egyéb módszerekkel felszín­re segített szénhidrogén, e tennék világpiaci árának növekedésével együtt egyre jelentősebb szerepet kap.) PRÓDD 18 NDP DLDTT Érthető tehát az olajbá­nyászok törekvése: az elsőd­leges termelést kövesse má­sodlagos, harmadlagos mű­velés, amíg a gazdaságosság engedi, vagyis minél keve­sebb szénhidrogén maradjon a föld mélyében. Az Eger környéki úgynevezett elége- téses módszer kísérletei is ezt a célt szolgálják. Itt a vállalat és a szovjet partne­rek szakemberei együtt pró­bálják még tökéletesebbé, gazdaságosabbá tenni ezt az eljárást. Együtt regisztrálják, elemzik a kísérletek eredmé­nyeit, vizsgálják e metódus hatékonyságát. Az elismerés persze nem­csak az elméleti jellegű fel­adatok megoldásának szól. Az algyői mezőn két szovjet tervezésű, gyártmányú gáz­üzem működik. Ezek terve­zője a kijevi Gázipari Ku­tató Intézet volt, a beren­dezések gyártását különbö­ző szovjet vállalatok végez­ték. a technológiai szerelést pedig keleti szomszédunk specialistái irányították Al- győn. Minden új létesít­ményre, így erre is. meg­szabnak bizonyos próbaüze- melési időt, amely alatt egyebek között kiderülnek a szerelés hiányosságai. Itt a meghatározott hat hónapi próbaidő helyett 18 nap alatt állt. munkába a létesítmény. A vállalat jónéhány mér­nöke a moszkvai Gubkin Kőolajipari Egyetemen szer­zett diplomát. Közülük leg­többen tartják a kapcsola­tot az alma materrel, s más tudományos intézményekkel is, s persze nemcsak ők. A vállalattól szép számmal utaznak Szovjetunióba ta­nulmány útra rövidebb- hosszabb időre megismer­kedni az ott alkalmazott ter­melési technikával, techno­lógiával. Van olyan fiatal szakembere az NKFV-nek, aki aspirant úrára jár a Szovjetunióba, itt szerzi meg kandidátusi tudományos fo­kozatát. A vállalati műsza­kiak egyébként részt vesz­nek a KGST szakbizottsá­gainak munkájában. Nem véletlen tehát az elismerés, mint ahogy nem véletlenül ülésezett legutóbb a KGST kőolajipari szakbizottsága sem Szegeden. A munkát azzal kezdik, hogy becsléseket készítenek: mekkora lesz év végén a termelés felfutása az ipar­ban, a mezőgazdaságban; milyen mértékben emelke­dik a munka termelékeny­sége; mennyi lesz a nemzet­nek a gazdasági tevékeny­ség révén keletkező jövedel­me. Megnézik, hogy várha­tóan hogyan alakulnak majd az általunk külföldre kivitt és a külföldről behozott ter­mékek árai, tehát hogy a cserearány javul-e-vagy rom­lik. Ami nehezíti a tervezést Így volt ez ebben az év­ben is. Sajnos, a csereará­nyok újabb romlására kel­lett számítani. Főleg az olajárak emelkedése miatt már májusban világos volt, hogy az általunk behozott termékek árszínvonala gyor­sabban nő 1979-ben. mint a kivitt termékek ára. Ez na­gyon megnehezítette a ter­vezési munkát. Miután el­készültek a Tervhivatalban az 1979-re vonatkozó becs­lések és a legfontosabb elő­irányzatok 1980-ra. ezt az Állami Tervbizottság meg­tárgyalta és határozatot ho­zott. A további munka már ennek a határozatnak az alapján folytatódott. Szep­tember elejére kidolgozták az 1980. évi terv irányelve­it, főbb szempontjait. Ekkorra már rendelkezés­re állt az első félév minden adata, így csak a második félévet kellett megbecsülni, s az 1979. évi várható tel­jesítést kiszámolni. Most már nemcsak a külgazdasági cserearányok romlása oko­zott nehézséget, hanem az is, hogy a nyáreleji nagy szárazság miatt a kalászosok termése visszaesett. Ez be­folyásolta az 1980. évi terv­számokat is. hiszen gabona­félékből sokat exportálunk, s ennek jó részét tavasszal. A cserearányromláshoz és a szárazsághoz még egy ne­hézség csatlakozott: a szoci­alista táboron belül egy idő óta nehezebbé váltak a ter­melésnövekedéshez többlet­ként szükséges anyagok, olaj stb. beszerzési lehetősé­gei. Minden szocialista or­szágban folyamatos a ter­melésnövekedés, és így az anyag, és energia-felhaszná­lás emelkedése is. A Szov­jetunió évről évre jelentő­sen növeli az olajkiterme­lést, de most éppen olyan feltárási szakaszban van, amikor aránytalanul nagy erőfeszítésekkel tudja csak az új szükségleteket fedezni. Hosszabb távon valószínűleg ez nem okoz gondot, de most — két-három évig — igen. Szükséges volt az 1980. évi tervkészítés során figyelem­be venni, hogy nem nőhet olyan mértékben a felhasz­nálás, mint a termelés. Vagyis növelnünk kell az anyagkihozatalt, csökken­teni kell a gyártmányok egységére jutó anyag- és energia-felhasználást. Jelen­tős megtakarítási tartaléka­ink birtokában ez reálisnak, megvalósíthatónak tűnik. A számítások kiderítet­ték. hogy az ideihez képest nem kell a gazdasági növe­kedés ütemét tovább lassí­tani, hiszen a tartalékok fel­tárása is hoz valamit. Mind­ezt alátámasztotta, hogy az 1979. év jobban sikerült, mint az 1978-as. Sok olyan termékünk van. amiből fo­kozni tudjuk a termelést. Nem lesz ez könnyű, hiszen főleg az exportot kell nö­velnünk. A külföldi piaco­kon pedig nehezebb az áru­kat elhelyezni, mint belföl­dön. Itthon nem fog nőni a lakossági kereslet, mert a nemzeti jövedelem belföldi felhasználását vissza kell fognunk, csak így tudjuk pénzügyi helyzetünket javí­tani. A nemzeti jövedelem bel­földi felhasználásának csök­kentése a tervezési szakem­bereket nehéz feladatok elé állította, hiszen eddig szinte mindig csak növekedést ter­veztünk mindenben. Szokat­lan volt az új feladat. A számítások azt igazolták, hogy a belföldi felhasználás csökkenése már 1979-ben be­következik, tehát tovább csökkenteni nem kell. A be­ruházások az 1978. évi szin­ten maradtak, a készletnö­vekedés üteme jelentősen csökkent. A lakosság fo­gyasztása valamivel az 1979. évi tervszám alatt maradt, főleg a fogyasztói árak eme­lésének és a nem teljes el­lentételezést nyújtó .jöve­delemkiegészítésnek a ha­tására. „Egyensúlyi politika” Amikor a Minisztertanács szeptember elején az irány­elveket megtárgyalta, már ezeket a fejleményeket ala­pul tudta venni. Ekkorra befutottak a gazdasági mi­nisztériumok értékelései, ja­vaslatai is. A Minisztertanács határozata alapján meg le­hetett kezdeni a tervszámok végleges kidolgozását — fi­gyelembe véve a bekövet­kezett cserearányromlást, a tervezettnél kisebb mező- gazdasági - termést és a be­szerzési piacok nehézségeit. Persze a baj nem jár egye­dül. Befutott egy negyedik nehézség is: nőtt év közben a bizonytalanság a nemzet­közi pénzpiacokon. Ezért még inkább be kel­lett építeni a tervbe a szi­gorú „egyensúlyi politikát”. Ekkor mór október volt. Közben a Pénzügyminisz­tériumban, a Munkaügyi Mi­nisztériumban és több más központi irányító szervben befejeződött a gazdasági szabályozórendszer módosí­tásának rendeletekbe fog­lalása, s ez meg is jelent november első hetében — majdnem háromszáz oldal terjedelemben. Főtt is a vállalati vezetők feje, hiszen még sok mind,ént maguk sem tudták 1980-ra vonatkozóan. Annyit azonban mégis tud­tak. hogy 1980-ban a nem­zeti jövedelem belföldi fel­használásának mértéke az előző évhez képest nem csök­ken. A lakossági fogyasztás valamelyest nő, a vásárló­erőben kifejezett bérek — az úgynevezett reálbérek — az 1979. év második felének szintjén maradtak. A beru­házásra fordított nemzeti jö­vedelem némileg csökken. Igen nehéz volt a mező- gazdasági termelés emelke­désének megtervezése, hiszen az alapul vett év — 1979. — igen furcsa év volt. A nagy szárazság ellenére a mező- gazdasági termelés nem esett vissza. Több termék­ből rekordtermésünk volt. Ki tudja megjósolni, hogy mi lesz jövőre? Becslések lehetnek, d.e tervszámot ki­dolgozni nehéz. Egyelőre az időjárást nem tudjuk tervez­ni, az esőnek nem tudunk parancsolni. És mennyi lesz a válla­latok nyeresége, az állami költségvetés bevétele? Hi­szen ettől függ, hogy az ál­lamnak mire lesz pénze! Január elsejétől új termelői árrendszer lép életbe. Meg­változik az árkalkuláció rendje. Nagyon sok termék­nél az árat a külföldi be­szerzési. illetve eladási ár­hoz kell igazítani és ezek jelentősebb és tartósabb vál­tozásait a hazai' termelői — gyári eladási — árakban folyamatosan követni. A becslések azt mutatták, hogy — bár egy-egy vállalatnál a nyereség jelentősen •változni fog, a népgazdaság egészé­ben nagyjából az 1979. évi szinten lesz. Reméljük, a vállalatok majd rácáfolnak a Tervhivatalnak erre a józan tervszámára és tovább nö­velik nyereségüket a termé­kek korszerűsítésével, a be­rendezések és a munkaidő jobb kihasználásával. Szük­ség is lesz erre. hiszen a terv feltételezi, hogy a mun­ka termelékenysége az ipar­ban és az építőiparban gyor­sabban nő majd. mint maga a termelés. Húsz—harminc ezer ember felszabadul olyan gazdasági és más területek­re. ahol égető a munkaerő- hiány. Zakatoltak a számológépek Egyébként az Országos Tervhivatal szakemberei azt mondják, hogy jövőre a munkaerőhiány már nem lesz ' olyan elviselhetetlen, mint az utóbbi évékben volt. Munkanélküliség persze nem lesz. bár előfordulhat, hogy egy-egy megyében, járásban kisebb foglalkoztatási gon­dok jelentkeznek. Bíznak abban, hogy a termelésüket felfuttató vállalatok, ágaza­tok a felszabaduló munka­erőt gyorsan és zavarmente­sen foglalkoztatják. Rengeteg számítás készült az elmúlt hónapokban, za­katoltak a számológépek. Amikor valamelyik feltétel megváltozott, mindent újra kellett számolni. Mert bi­zony a gazdaság olyan, mint a pókháló: egyetlen pontot elmozdítok — elmozdul az összes szál és az összes töb­bi pont. A vállalatok, a családok, az egyének is számolgatnak: mi lesz jövőre, hogyan osz- szák be a pénzüket; mit te­gyenek, hogy helyzetük, életszínvonaluk a nehéz kö­rülmények között is valamit nőjön. Számolgatják, hol mit lehet megtakarítani, a pénzt hogyan lehet jobban beosztani. A matematika az egész or­szág számára főtantárggyá vált. P. O. Hajnal József A PHYLAXIA Oltóanyag­éi Tápszer- termelő Vállalatnál mintegy nyolcszáz­millió forint értékű felújítómunka feje­ződött be. Ennek sorára új épület­szárnyba került a vakcina- és olló- anyagtermelő labo­ratórium is. A la­boratórium száz- húsz-százharminc millió forint érték­ben gyárt különbö­ző vakcinákat, me­lyekből a hazai igé­nyek kielégítése mellett Franciaor­szágba, NSZK-ba, Spanyolországba, Belgiumba és a KGST országaiba is exportálnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom