Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXX. évf. 305. sióm, 1979. december 31., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az új esztendő küszöbén ÍRTA: ANDRIKÓ MIKLÓS z óév búcsúztatásának, az új mm esztendő köszöntésének régi MjL hagyománya szerint mérleget készítünk az elmúlt év ered­ményeiről, gondjairól, előre vetítjük jövőnket, és meghatározzuk azokat a tennivalókat, amelyek a továb­bi fejlődést biztosítják. E. tennivalók sorában szerepel a kedvező tendenciák felerősítése és az előrehaladást gátló akadályok leküzdése. Az értékelés és feladatok megjelölése azonban csak akkor lehet reális, ha eredményeinket és problémáinkat egy hosszabb időszak részeként vizsgáljuk, sőt arra is kiterjed figyelmünk, hogy mindezek hogyan illeszkednek az or­szágunkban kialakult általános képbe és ha nem marad el az új követelmé­nyekhez való hasonlítás sem. Így sike­reink és gondjaink is objektív mérce alapján minősíthetők, amely megóvhat bennünket az önelégültségtől és az in­dokolatlan kishitűségtől is. Úgy vélem, e felfogás tükrében is el­mondhatjuk, hogy 1979-ben, ha ütemé­ben lassabban is, de tovább haladtunk azon az úton, amely megyénk arculatát alapvetően kedvezően változtatta meg és aminek eredményeink jó részét be­tudhatjuk. Büszkén tekinthetünk vissza 35 éves történelmi utunkra és benne az utóbbi néhány évre is. Az ipart szinte teljesen nélkülöző, alacsony színvonalú földmű­velést folytató gazdaságunk közepesen fejlett iparral és fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező szocialista gazdasággá változott. A termelőmunka fő területein bekövetkezett gyors fejlődés kedvezően befolyásolta az életkörülmények és a művelődési viszonyok alakulását is. Az egy főre jutó átlagos jövedelem három­szorosára növekedett. Gyökeresen meg­változtak a korábban kimondottan sze­gényes lakásviszonyok. A kulturális ér­tékek a legkisebb településen is hozzá­férhető közelségbe kerültek az ott élők számára. Jelentősen emelkedett a me­gye dolgozóinak műveltségi színvonala. Mindezek együttes hatásaként az em­berek társadalmi tudata, felelősségérze­te is fejlődött és a közösségért végzett munka egyre többek. számára vált ter­mészetessé, a napi élet szükségszerű ré­szévé, Mégis, az 1979. évnek talán a leg­fontosabb eredménye, hogy egyre job­ban érezhetővé vált a szigorúbb külső és belső feltételekhez való alkalmazko­dás szándéka. Sőt, ezt az üzemek, gaz­daságok és intézmények nem kis részé­ben már tettek is követték. Megyénk gazdasága tervszerűen, sok­oldalúan. céljainkkal összhangban fej­lődött. Valamennyi ágazatban előtérbe kerültek a minőségi követelmények. Emelkedett az exportképes termékek száma és aránya, számos új technológiát meghonosítottak üzemeinkben. A fej­lődéssel azonban nem lehetünk elége­dettek, mert lehetőségeink nagyobbak az ország fizetési mérlegének javításában, mint amit eddig kiaknáztunk, örvende­tes. hogy nagyüzemeink mellett egyre több kisebb üzem, szövetkezet is fel­zárkózott a minden piacon jól értékesít­hető cikkeket gyártó szervezetek közé. Mezőgazdasági üzemeinkben 1979. év­ben felgyorsult az iparszerű termelés fejlődése. Az időjárás elsősorban a ga­bonatermelő gazdaságokat hozta nehéz helyzetbe, de azt tudnunk kell, hogy akár még néhány évvel ezelőtt is ka­tasztrófát okozott volna a tartós aszály, most pedig a csökkent termésátlag is lényegesen magasabb a korábbi rekord eredményeknél, ami szocialista nagy­üzemi mezőgazdaságunk anyagi, szel­lemi erejét példázza. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy mind az ál­lattenyésztésben, mind a növényter­mesztésben az eredmények túl magas áron születtek, a ráfordítások növeke­désének üteme nem kívánatos módon alakult. A gazdasági fejlődés mértéke jól tük­röződik a beruházások nagyságában, a tervezettnek megfelelően öt év alatt 25—27 milliárd forint értékű beruházás valósul meg a megyében. A megkez­dett, és jórészt be is fejeződő nagy be* ruházások — a martfűi NöVényolajgyár, a Phylaxia karcagi gyára és a zagyva- rékasi baromfifeldolgozó üzem — be­lépésével célkitűzésünknek megfelelően, egészségesebb arányok alakulnak ki a mezőgazdasági termelés és feldolgozás között, megalapozva további dinamikus fejlődésünk lehetőségeit. Nem lehetünk viszont elégedettek még mindig a be­ruházások szervezettségével, a résztvevő szervek együttműködésével, a szerződé­ses fegyelem betartásával. Tovább javultak a lakosság életkörül­ményei. öt év alatt 17 ezer család köl­tözik új lakásba. Bővült a megyében a kereskedelmi hálózat, — Szolnokon megnyílt a Skála Áruház — az áruel­látás, a szolgáltatások köre, mindkettő­nek emelkedett a színvonala. E megál­lapítás értékét még az a gondunk sem halványíthatja el, hogy az új lakótele­peken a kereskedelmi és szolgáltató egységek többnyire megkésve épültek. Az egészségügyi ellátás mennyiségé­ben és minőségében is tovább fejlődött. Növekedett a területi és az üzemorvosi körzetek száma. Jó ütemben halad a megyei kórház 400 ágyas pavilonjának építése. Törekvéseink eredményeként az egészségügyi intézmények integrációja révén gyorsabban juthatnak megfelelő ellátáshoz az arra rászorulók. A megye művelődésügye társadalmi, gazdasági lehetőségeinkkel összhangban fejlődött. Növekedett a művelődés tár­sadalmi rangja. Egyre elfogadottabb, hogy a termelőmunka, az életmód és a műveltség szorosan kapcsolódó tartal­makat hordoznak. Szélesednek, gazda­godnak a közösségi művelődési formák. Hasznos kezdeményezések születtek a munkásság művelődésének előmozdítá­sára. Iskoláink nyitottabbá váltak, szélese­dett a nevelés társadalmi bázisa. Ugyan­akkor az is igaz, hogy csak lassan csök­kennek az iskolák közötti színvonalbeli különbségek. Az oktatási intézmények­kel szembeni nagyobb követelmények­nek, a növekvő gyermeklétszám ellátá­sának helyenként csak a zsúfoltság fo­kozása árán tudtunk eleget tenni. Az elmúlt év jelentős eredménye, hogy a megyeszékhelyen megkezdődött az ok­tatás a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola nappali tagozatán. Pártunk XII. kongresszusára készül­ve, alapszervezeteink már megtartották az öt év munkáját mérlegelő beszámoló taggyűléseiket. Ezek azt bizonyították, hogy a kommunisták tudatos egységben állnak ki a párt politikája mellett, sze­mélyes tevékenységükkel másoknak is példát mutatnak, és megalapozott bírá­latukkal segítik a hibák, a mulasztások kiküszöbölését. Az alapszervezetek jól alkalmazkodtak az elmúlt időszak bo­nyolultabb körülményeihez. Mindinkább a minőségi, hatékonysági kérdésekre irányították a figyelmet. A taggyűlések vitája ösztönzést adott arra, hogy minél több helyen a megoldás módját először is és elsősorban a gyárkapun belül ke­ressék. Lépjenek fel határozottan a munka szervezettsége, a magasabb kö­vetelmények érvényesítése érdekében. Számolják fel az egyes esetekben meg­nyilvánuló túlságosan „megértő” maga­tartást a helyi nehézségekkel szemben. A hozzászólók őszinte, kritikus hangvé­tele serkentően hatott a cselekvési egy­ség további erősítésére, bizonyítva, hogy párttagságunk a szigorúbb felté­telek mellett is kész a nagyobb, az ösz- szetettebb feladatok megoldására, s a tömegeket is képes mozgósítani a célki­tűzések teljesítésére. A mérlegkészítés azonban még nem fejeződött be. Az összevont taggyűlések, küldöttértekezletek, községi, járási, vá­rosi, pártértekezletek fogják még az adott közösségek előrehaladását meg­mérni és minősíteni. Az új eszten­dő márciusában pedig a megye legma­gasabb pártfórumán, a megyei pártér­tekezleten végezzük el a számvetést, hogy a reális helyzetelemzésre alapo­zottan dönthessünk a jövő tennivalói­ról. agyon sokat várunk pártunk XII. kongresszusi irányelvei­nek a következő hetekben zaj­ló vitájától. Az utóbbi két év­tizedben meggyőződhettünk ar­ról, és meg is szokhattuk, hogy a párt valamennyi társadalmi osztály'és réteg tapasztalataira, véleményére számít és épít politikájának kidolgozásában. Pár­tunk célja, hogy a legszélesebb tömegek vegyenek részt a politika formálásában, tudják azt magukénak, és céltudatos tenniakarásukkal segítsék annak megva­lósulását. Pártalapszervezeteinknek fon­tos politikai feladata, hogy fórumot te­remtsenek az irányelvekkel kapcsolatos eszmecseréknek. Az új’ esztendő küszöbén, a számve­tések időszakában sem állhatunk meg pohárkoccintásnyi időnél hosszabban, a politika, a közélet, a gazdaság, a kultúra területén eddig elért eredményeinknél. A távolabbi jövő megfontolt, körültekintő tervezése mellett, azzal megegyező fi­gyelemmel kell tekintetünket a közvet­lenül előttünk álló tizenkét hónap fel­adataira összpontosítani. A ’80-as év az V. ötéves terv célkitűzéseinek teljesíté­sében döntő jelentőségű. Változatlanul elsődleges célunk a népgazdasági egyen­súlyt javító gazdálkodás. Ez további és gyorsabb előrehaladást igényel a ter­mékszerkezet fejlesztésében, a műszaki színvonal emelésében, a beruházások pontos megvalósításában, az, állóalapok gazdaságos kihasználásában, az ésszerű takarékosságban, a munkaerő hatékony foglalkoztatásában. inden üzemünkben, minden­egyes dolgozó esetében érvé­nyesíteni kell a hatékonyság és a minőség követelményeit. Ér­zékeltetni kell, hogy ezt első­sorban pontossággal, fegyelmezettséggel, lelkiismeretességgel, gondolkodva, jól szervezett mindennapi munkával tud­juk biztosítani. Ezért az egyéni ösztön­zés, az erkölcsi, anyagi elismerés is el­sősorban az említett jellemzőkhöz kap­csolódjék. Azoknak legyen jobb a mun­kahelyi, társadalmi közérzete, növeked­jen jobban az életszínvonala, akik a kö­telezettségeiknek magasabb szinten tesz­nek eleget. Így és csak ezen az úton tudunk ne­hézségeinken úrrá lenni. Csak így lesz elérhető, amit a XII. kongresszus irány­elvei megszabnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkod­va eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vo­násait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények te­rületén elért eredményeinket, és bizto­sítsuk népgazdaságunk fejlődését, szo­cialista építőmunkánk sikeres folytatá­sát.” Harmincöt év történelmi tapasztala­tai sok mindenre megtanítottak ben­nünket. Arra is, hogy alkotni, teremteni csak békében lehet. Nem alaptalanul re­mélhetjük, hogy a szocialista országok összehangolt, egységes fellépésének a fegyverkezés csökkentésére, a feszült­ségek enyhítésére irányuló, folyamato­san megújuló kezdeményezéseinek min­dig meglesz az eredménye, mert az a testvérpártok, a nemzetközi munkás- mozgalom, a világ haladó erőinek vá­gyaival, egyetértésével és cselekvő tá­mogatásával, az emberiség egyetemes érdekeivel találkozik. S az is a 35 év tanulsága, hogy mun­kásosztályunk pártja irányításával, be­vált szövetségi politikájával, az értel­miség meggyőződésen alapuló aktivizá­lásával valamennyi ütközetet megnyert, amelyben népünk érdekeiért, szocialista társadalmunk előrehaladásáért folyt a küzdelem. Joggal remélhetjük tehát, hogy népünk maradéktalanul teljesíti a még előttünk álló feladatokat, a XI. kongresszus határozatait, a XII. kong­resszus célkitűzéseit, a fejlett szocialis­ta társadalom építésének programját. Politikai eseményekben különösen gazdag esztendő köszönt ránk 1980-ban. Tanácskozik pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulóját ünnepli az ország. A pártkong­resszus után, alkotmányos rendünknek megfelelően, képviselői és tanácstagi választások lesznek, és megkezdődnek a tömegszervezetek és politikai mozgal­mak kongresszusai. E jelentős esemény- sorozatnak akkor válunk méltó módon részeseivé, ha ezzel együtt soron követ­kező gazdasági feladatainkat is jól meg­oldjuk. Az új esztendő kezdetén a megyei pártbizottság nevében azt kívánom, hogy mindenki céltudatosan dolgozva, képessége szerint vegyen részt felada­taink megvalósításában, mindenkinek legyen része az alkotás szépségében, a jól végzett munka örömében, Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom