Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
1979. december 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Karácsony Dehogy rovom én fel, csak jellemzésül jegyzem meg: ez a karácsony elsősorban a gyermekeké volt. Az ünnepnapok műsorában a prímet azok a programok vitték, amelyek vagy kifejezetten róluk és nekik szóltak — ennyi mesét, mint ezen a hármas ünnepen, régen láthattunk együtt *—• vagy értük emelte fel szavát, hozzánk felnőttekhez beszélve. Láthatták az ifjú nézők Aladdint meg a csodalámpát, érdekesen rajzos feldolgozásban megjelent előttük Tündér Erzséböt. játékfilm kockáin felröppent a Kék madár, élvezhették Tom Sawyer kalandjait, és egy kisfiú mulatságos, de egyben megható történetét az oroszlánnal — Lázár Ervin fnesejátéka Katkics Ilona rendezésében — és nótában, zenés műsorokban is ott nyüzsgött Mici mackó és a társai. Jó ízű gyermekhumorból sem volt hiány; Én- szerintem az élet és a Sírnevet. .. nemcsak igényes összeállításnak bizonyult, azt is igazolták; ebben a műfajban is lehet igényeset alkotni. (Kardos Ferenc és Rózsa János rendezte, mindketten a film világából rán-- dultak ki a televízióba.) „Csak” gyermekeknek Túl tematikai és tartalmi rokonságukon, ezek a gyermekműsorok még valamiben közösek: fokozott igényesség jellemzi őket. A mi televíziónkban mindig is az a helyes szemlélet érvényesül, mely szerint a gyermeket nem olyan nézőnek kell tekinteni, akihez gagyogva kellene beszélni. Televíziós alkotóink építenek és most különösen feltűnt ez a tulajdonság. az olykor felnőtteket is megszégyenítő gyermeki képzeletre, egészséges értelmükre. Jól ért a gyerekek nyelvén, de mondanivalóját nem gyerekesen ad,- ja elő. Ami pedig a felnőttek lelkiismeretét „birizgáló” programokat illeti, kapásból hármat emelnék ki: egy dokumentumfilmet, Kéznyomok, egy riportfilmet, amely a négygyermekes íróházaspárról készült Pár-beszéd címmel, és Vitray műsorát, amelyben egy önmagával elégedetlen, nyugtalan tanár ember szólalt meg. Más műfaj, eltérő stílus, mégis felfedezhettünk bennük bizonyos érzelmi rokonságot, a felnőttek gyermekekkel szembeni felelősségének, gyermekek iránti kötelességének más-más oldalát villantották fel igen érzékletesen. Legérdekesebben a Kéznyomok, Szemes Marianne filmje; lazán összefűzött négy kis epizód, mintha az élet sodorta volna véletlenül egymáshoz őket; a tardi idős házaspár, akik öreg napjaikra beköltöznek fiukhoz, unokájukhoz a városba, a hortobágyi kisfiú, aki csikósként nagyapja útját szeretné járni, egy bányász nagyapa, aki kisunokájának az egykori ellenállásról beszél, s végül a szobrász, aki igazán megható, de ugyanakkor természetes kapcsolatban él unokájával. Többről van itt azonban szó, mint nagyapák és unokák érzelmi viszonya, ami önmagában akár közhely is lehetne, hisz az életben eléggé megszokott, hogy kicsinyek és öregek között rendre meghitt barátságok születnek, de itt a nemzedékeknek olyan viszonyára sikerült rávilágí- taniok az alkotóknak, amelyben az élet folytonosságának törvénye testesül meg. Az említett epizódokban épp az volt ä szép, hogy megmutatta, a fiatalabb generáció miként kötődhet érzelemben és értelemben az előtte járó nemzedékek tapasztalataihoz, a múlt hogyan élhet tovább a jövőben. A négy epizód hatása bennünk összegeződ- ve ilyen jelképesnek is felfogható tartalmakat idézett fel. s ez adta lényegében a film igazi gondolati értékét. a tévében és a rádióban A legkevésbé sikerült a Horgas házaspárnál tett látogatás, amelyben az irodalom legkisebb csoportosulását ismerhettük meg ugyan, férj és feleség miként érez együtt és miként gondol egyet, sőt hogyan is alkot együtt — nem egy közös munka tanúskodik e családi műhely eredményességéről, és nem utolsósorban a négy szép gyermek, velük is megismerkedhettünk —, sajnos azonban riporteri gyengélkedésből „kifolyólag”, Feledy Péter sokszor úgy kérdezett, hogy bizony művészet volt felelni rá, ilyenkor riportalanyainak intelligenciája mentette meg csak a helyzetet, kimaradt tehát a lehetőség. Ami pedig a fóti gyermekvárosban tevékenykedő tanárembert illeti, a róla készült „híradás”, amelyben évtizedes személyes sérelmek miatti indulatok is a felszínre törtek — disszonáns hang a béke és szeretet ünnepén — mintha csak arra figyelmeztetett volna, hogy sok van, mi csodálatos, de azért még a legcsodálatosabbal, az emberrel sincs mindig minden rendben. Forró mezők Az ünnep napjain tehát a gyermekműsorok uralták a képernyőt, persze volt azért más is, például sok és sokféle zene, népi muzsika éppúgy, mint komolyzene, andalító könnyű dallamok és tüzes rock, és operett is, és kaptunk humort is, bár A torreádorok — megállapíthattuk —, nyomába sem léphet a nevettető páros, Stan és Pan igazán kacagtató némafilmjeinek. És volt bűnügyi történet is. külföldi és hazai termésből is, például a Forró mezők, amelyről azért is ülik beszélni, mert a regény, amelyből vétetett, Móricz Zsigmond műve, aki az ócska ponyvaregények olvastán feldühödve ragadott tollat, hogy megmutassa, milyen is legyen a jó detekitívtörténet, másrészt meg azért, mert aki most tévéfilmet készített belőle, megannyi történelmi tárgyú színvonalas tévéjáték rendezője, s ilyenformán — talán őt is a Móriczéhoz hasonló „becsvágy” hajtotta. Az eredményből kiderült: Hajdufy Miklós tévéfilmjében elsősorban aura figyelt, ami igazán móriczi, még ebben a bűnügyi históriát felvonultató regényben is; annak a társadalmi közegnek az ábrázolására, amelyben megtörtént a gyilkosság, s kevésbé törekedett a nyomozással járó megszokott izgalmak festésére. Ügy vitte képernyőre a Forró mezőket. hogy a „detektívre- gény” a dzsentri-élet és a dzsentri-gondolkodás hatásos drámájává vált. Kétségtelen, színeiből sokat vesztett Móricz világa, eltűnt sajátos lírája, s hiába keresltük volna benne az alföldi mezők forró leheletét, de kárpótlásul, kemény és határozott rajzát adja a hatalommal családias alapion bánó uralkodó osztály képviselőinek. és finom eszközökkel azt az ellentétet is érzékeltetni tudja, amely a nép és az őt kihasználó urai között fennáll. A Forró mezőknek volt már egy filmváltozata. 1948- ban készült, s benne Vilmát, a mindenkit megbolondító szépasszonyt Karády Katalin játszotta, erotikus légkört árasztó egyéniségével másfajta színezetet adva nemcsak Vilma alakjának, a film tónusának is. Hajdufy Miklós felfogásában már nem Vilmáé a vezérszerep, sokkal inkább a semmiféle eszköztől vissza nem riadó főkapitányé, aki gyilkol és önmaga gyilkosa is. s aki az egész különös játék mozgatórugója. Bács Ferenc ebben az összetett figurában a tévéfilm legjobb színészi alakítását nyújtotta. Végeredményben tőiét Hajdufy ismét csak „önmagát” adta, „történelmet,” ábrázolt mai szemmel, a húszas évek dzsentri világát állította elénk erőteljes vonásokkal. — vm — Gazdag, színes, ötletekben, meglepetésekben bővelkedő volt a rádió karácsonyi műsora. Mint az ünnepi terített asztalon a különféle ízű, színű, illatú, aromájú finomságok között a gourmand, úgy válogathatott a hallgató állomásról állomásra váltva a műsorok között. Persze, az ember a legjobb ízű kalácsban is a mazsolaszemeket keresi... Ünnepnapok sok zenével A karácsonyi rádióműsor „mazsolaszemeit” — sokak számára kétségkívül — a zenei programok jelentették. A teljesség igénye nélkül, csupán néhány műsort idéznénk fel: félórás összeállítás Caruso legszebb operafelvételeiből, a Cortot—Thibaud—Casals trió Haydn és Schumann egy-egy művével „szerepelt”, aztán Fischer Annie zongorázott, Sebestyén János csembalózott, szerdán este pedig a Herbert von Karajan vezényelte nyári salzburgi Aida- előadást hallhattuk. A komolyzenei programok mellett bőségesen találtunk kitűnő könnyű és népzenei műsorokat is. Két — sajátosan rádiós — zenés, illetve „zenei apropó- jú” műsor föltétlenül kiemelésre méltó. Kedden délelőtt a „Leonard Bernsteinnel Párizsban” című, Juhász Előd vezette műsor — nemcsak a ,mikrofonvégre kapott” világhíresség miatt vált érdekessé, de a zenei betétek is nagyon „helyénvalók” és nagyon értékesek voltak. Egyszóval: Juhász Elődtől megszokott magas nívójú zenei műsor volt ez, egyszersmind nagyvonalú rádiós teljesítmény. Az „Ünnepeste Simándy Józseffel” riportere Bertha Bulcsu volt. Csöndes beszélgetés zajlott a jeles énekes és a rádiósként is kitűnően helytálló Bertha Bulcsu között; pályáról, sorsról, tehetségről, elhivatottságról, emberi és művészi gyötrelmekről. És a csöndes szavakból — Bertha Bulcsu észrevétlen „irányításának” eredményeképp — föl-fölizzott az indulat, az elkötelezett művész indulata. A zenei és irodalmi betétek — nem esetlegesen — hanem mintegy a beszélgetés „termékeként” belesimultak az adás szövetébe. Szatíra és irodalom A rádió Karinthy színpada az ez időtájt legnépszerűbb szatirikus, „tréfacsináló”, Moldova György egy régebbi keletkezésű novellájának rádióváltozatát tette az ünnepi asztalra. A „Mese az írógépről és a hegedűről” címmel elhangzott műsor készítői tiszta eszközökkel, az alapmű mondanivalójának kurtítása nélkül „rádiósították” az eredeti, abszurd, groteszk, kabaré elemeket egyaránt hordozó szöveget. Jó irodalmi adaptációkat sem nélkülözött az ünnepi műsor. A meglepetés erejével hatott Ion Druce moldáviai író „A Föld és a Nap nevében” című művéből készített rádiódráma, amelynek indítása különleges szerelmes történetet sejtetett, s lett több annál: a múltat, történelmet, népet, nemzetet vállaló ember drámája. — eszjé — Kisújszálláson Közös a cél, közös a munka A kisújszállási József Attila Művelődési Ház az elmúlt években széleskörű kapcsolatrendszert épített ki a városban. Szinte mindegyik vállalattal kötött szocialista szerződést, amely ez- idáig egy, januártól viszont már öt évre rögzíti az előttünk álló közművelődési feladatokat. A feladatok kijelölése, de főleg megvalósításuk elképzelhetetlen lenne a művelődési ház segítsége nélkül és viszont: a művelődési ház sem tudna eredményeket elérni, ha nem alakulnának ki a városban a közművélődés bázishelyei. Kisújszálláson — de még számos településen — fontos ez azért is, mert a művelődési ház falai eléggé szűkre szabottak, szinte elképzelhetetlen. hogy néhány terembe zsúfolódjék a város kulturális élete. A művelődési ház munkaiterve már ennék figyelembevételével készült, és jelentős helyet kapott benne a munkahelyi művelődés, a művelődési bizottságok támogatása. Az intézmény közművelődési tevékenysége tehát egyre inkább a munkahelyek felé irányul, a közös munkán alapszik. Az együttműködés előnye az Alkotó emberért pályázat eredményeiben is megmutatkozik. Az elmúlt évben a Mezőgép Vállalat a megye legjobbjai között volt, idén pedig a Fékon Fórfifehér- neműgyár eredményei biztatóak. A közelmúltban például nagy sikerrel rendezték meg a közművelődési heteket a gyár kapuin belül. Munkahelyek és a művelődési ház együttműködése Nagy szerepe volt ebben a művelődési ház munkájának, amely nem korlátozódott „kihelyezett” műsoros rendezvények szervezésére, sokkal inkább a gyári művelődési bizottság önálló tevékenységéhez nyújtottak segítséget a szakemberek. A Fékon köziművelődési hete jelentős eseménye volt a városnak is. Több helyen rendeztek kiállításokat, termékbemutatókat, amelyeken egy-egy üzem tevékenységéről kaphattak képet a látogatók, köztük diákok is, így némiképp a pályaválasztáshoz is segítséget nyújtottak ezek a kiállítások. A Fékon Kisújszállás egyik legnagyobb üzeme, ám több, mint 700 dolgozója közül, kétszázan gyermekgondozási segélyen vannak. Ebben az évben éppen ezért megalakult a gyárban a kismamák klubja ás, — de sorolhatnánk még a hasznos kezdeményezéseket, amelyek a gyár és a művelődési ház közös munkája nyomán valósultak meg. A Mezőgép Vállalatnál nagy hangsúlyt kapott a szakmunkás-továbbképzés, a Faipari Vállalatnál pedig az üzemi demokrácia kérdéseit állították középpontba előadássorozatok, filmvetítések segítségével. Mindez elképzelhetetlen lenne élő. eleven, mondhatnánk mindennapos kapcsolattartás nélkül. Ennek szervezett formája is kialakult már Kisújszálláson, amikor a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központtal közösen, Úgynevezett tájcenitrumot hoztak létre a vállalati művelődési bizottságok tagjainak továbbképzésére, a közös feladatok megvitatására. Ennek hatása mérhető volt már azon a szocialista bri- gádvetélkedő-sorozaton is, amelyet ebben az évben rendezett a művelődési központ, s «melyen a város több mint 200 szocialista brigádjából 45 vett részt. A veté’.kedősoro- zat középpontjában történelmi és politikai ismeretek álltak. A kisüzemek szocialista brigádjainak vetélkedője most folyik. Témája a tv Mindenki iskolája adásaira épül. s ismeretfelújító jellege miatt kétségtelenül nagyon hasznos. A művelődési ház továbbra is igyekszik a közművelődés perifériáit „felfedezni”, s megszüntetni. Ez a munka szintén csak úgy vezethet sikerre, ha a munkahelyek is bekapcsolódnak, anyagi támogatással, de a közművelődés tartalmát gazdagító tevékenységgel is. A város és a munkahelyek kulturális élete ugyanis nem választható el egymástól; mindkettő az ott élő, dolgozó emberek műveltségi színvonalának emelését tűzte ki célul. — Nyilvánvaló, hogy a közös cél megvalósítása közösen sokkal könnyebb. T. E. Robika, az egyszem fiú néha bizony még elvéti a lépéseket, mögötte az aszö- szi kislány viszont nagy- nagy igyekezettel végzi a gyakorlatokat. Hoppá, ott meg eltörött a mécses, egy kis „balerina” mamája után sír. Ildikét azonban mindez nem zavarja, csak a zenére s a tanár bácsi szavaira figyel. Mozdulnak az apró balettcipők s a kéz is oly kecsesen emelkedik a magasba. az ember már-már el- -hiszi, teljesül az álom; táncosnő lesz Ildikóból, mert hisz azt szeretné. — Ilyen pici gyerekkorban nehéz lenne eldönteni, hogy kiből válik balettán- cos, kiből nem és végsősoron nem is ez a célunk — mondja az óra szünetében Mozsonyi Albert balett tanár. A gyerek természetes mozgásigényét elégíti ki az órákon. — Ezt megtehetné rendszeres tornával is. — Nyilván, de a balettnek mérhetetlenül sok előnye van. Először is a gyerek fegyelmezett lesz, alkata kötöttebbé, erősebbé válik, még számolni is megtanul, itt ugyanis a zenéből átvett periódusszámokkal dolgozunk. Mozgása kulturált lesz és még azt is kimutatták, hogy az iskolában sokkal jobb eredményeket ér el, talán éppen azért, mert a fent említett tulajdonságok már pici gyermekkorában sajátjává válnak. — Az örökké izgő-mozgó négyéves gyerekeket nem lehet könnyű szívósságra, fegyelmezettségre szoktatni. — El kell hitetni velük, hogy mindez csak játék. Egyszóval játékos formában, életkoruknak megfelelően kell foglalkozni velük. Ebben. az esetben szívesen végzik a legnehezebb gyakorlatokat is, mert akad ilyen is bőven. A balett még ha játéknak fogjuk is fel, nem a legkönnyebbek közé tartozik. — Miket tanulnak a gyerekek? — A „babák” még nem balettot. Amit itt az órán is láthatott, az az úgynevezett balett előkészítő gimnasztika, ezt követi a kiegészítő gimnasztika, s majd csak 10 éves kortól a tulaj donkép- peni balettoktatás. A legtehetségesebbek az Állami Balettintézetben tanulhatnak, de 10 éves kortól én is a balettintézet tananyaga alapján foglalkozom a gyerekekkel. — Mióta tanít? — öt éve. Jelen pillanatban itt Szolnokon kétszázötven növendékem van. — Nem sok egy kicsit? — Ha arra gondol, hogy divatba jött a balett, téved. Az elmúlt években is csaknem ugyanennyien jártak az óráimra, pedig akkor rendkívül rossz körülmények között dolgoztunk. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ most ideális körülményeket biztosít. Nyilván azért járnak a gyerekek, mert a pedagógusok és a szülők is úgy vélik, hogy mindenképpen előnyösen járul hozzá a balett a testi és szellemi fejlődésükhöz. A rövid szünet után ismét foglalkozás következik:. A gyerekek felsorakoznak a korlát előtt. Az óriási tükörből jól látszik a sok kicsiny balettcipő... T. E. * I Sok kicsiny balettcipő...
