Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
a„ ,«Ln,SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXX; évf. 301; szám, 1979. december 24. hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA DCellemes kcwáesLamjl iimtejfL&kei kiimeumk kedves olmiséinkiiak ! MINDENNAPI BOLDOGULÁSUNKÉRT a most feltesszük a kérdést, kedves olvasó: hogy érzi, eleget tett-e kötelességének, jó munkása volt-e az országépí- tásnek, mit válaszol önmagának? Mit felelne a fiának, ha az erről kíváncsiskodna? Szerény emiber lévén, bizonyára nem kérkednék a saját tetteivel, inkább elgondolkodva mondaná: úgy hiszem. S ha így hangzanék a folytatás: képes-e többre? Határozottan mondaná ki az igent? Erre a mindennapi munkában testet öltő igenre van szüksége a hazának, mindig, most pedig különösképpen, amikor a nehezebb gazdasági körülmények terhei között kell becsülettel helytállnunk. A munka társadalmának belső rendjéből fakad a képesség teljes latba vetésének követelménye, noha tudjuk, évről évre nehezebb teljesíteni feladatainkat. A munkáról szólni nem lehet ünneprontás, hiszen az emberről szólni éppenhogy méltó a karácsonyhoz — ezért merem nyugodtan közös dolgainkat is „oda tenni” mindenki fenyőfája alá. „Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd, legyek hűséges fiad” — íme a József Attila-i vágyakozás, mely a karácsony előtti napokban mindíUn tálán fel-felbukkant a gondolataim között. Ha másképp is csengenek ma ezek a szavak, mint akkor, amikor papírra vetette őket a költő, hiszem, hogy most, 1979 utolsó óráiban (az egész esztendőhöz képest egy hét már így is mérhető) a béke, a barátság, a gyermeki öröm ünnepén felemelő a hétköznapok sodrában élő ember számára, ha fenyőillatú otthonában, terített asztalt körülülve — arra is gondol, hogy boldogulását s boldogságát a hazájának is köszönheti, nemcsak önmagának. Mi is lehetne emberhez méltóbb, mint a hűség az édes hazához, tisztább, közösségibb fogantatásű remény: hogy tudtunk, s akarunk úgy élni, hogy a haza szívébe fogad bennünket. A haza mi vagyunk, tízmillió néhány százezren, s maga a haza is a mi alkotásunk, a szabadság szülte rend. A hűség tehát nem megfoghatatlan, puszta érzelem, hanem az alkotás kötelessége, a folytatás, az utunkhoz való ragaszkodás felelőssége, a tettek harmóniája a kimondott szavakkal. A haza általunk gyarapodik, s mi má- sabbak, emberibbek leszünk általa, mert a hazát építve önmagunkat is formáljuk. Az „építők” hadától zsúfolt vonatok az ünnepen összehozzák a rokonokat, testvéreket a családi fészekbe. Az ajándékok mellé ki-ki viszi a mesélnivalót, a híreket, a gondokat, a válaszra váró kérdéseket. Ebéd után, borozgatás közben szóba kerül a jövő, hogy lesz, mint lesz ezután. A nagy nemzeti kérdésekre választ kapott az ország a párt XII. kongresszusi irányelveiben: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikereit.” A becsületes, a szocializmust a maguk ügyének valló milliók általános törekvéseivel egybeeső politikai fundamentumra építheti minden egyes ember családja, gyermeke; jövőjét, egyéni boldogulását. * Természetes, hogy a kongresszusi irányelveket továbbgondolják, megvitatják a párt szervezeteiben, a közélet fórumain, s egymás között az emberek. S a vita nem öncélú, a jobbítás szándéka vezérli, az, hogy a párttagok és párton kívüliek a sajátjuknak érezzék, és segítsék megvalósítani a politikát, hogy a mindennap; életben ki-ki a maga posztján váljon cselekvő részesévé a társadalom összefogásának. A párt a jobb helytállásra szólítja és készíti fel a társadalmat, az egyes embert, magát a munkásosztályt, szövetségeseit. Megtalálhatja, miként eddig is megtalálta, ki-ki a saját érdekeit, céljait a következő évekre tervezett országos és megyei feladatokban. A helyi tennivalókról a beszámoló taggyűléseken döntöttek, a vállalati, munkahelyi elképzeléseket a közeljövőben megtárgyalják a kollektívák, személy szerint is mindenki részt vehet a nárt irányvonalának érvényesítésében — javaslatával, főképp _ álhatatos jó munkájával. Erre ösztönöz bennünket a megyei pártbizottság tegnap közzétett határozata is. Ha mindezek tudatában tesszük fel újra a kérdést, mit hoz a jövő? A válasz: a még' boldogabb esztendőkért fogunk dolgozni továbbra is — igaz, nehezebb körülmények között, a megszokottnál kisebb léptékkel haladva utunkon, kikerülhetetlenül többet követelve önmagunktól és egymástól, A mai világgazdasági helyzetben megvédeni és megszilárdítani elért vívmányainkat, életszínvonalunkat, a további fejlődést biztosítani — csak óriási erőfeszítések árán lehet, és csak akkor, ha mindenki teljesíti a kötelességeit. A szocialista hazafiságnak most ez az alapvető tartalma, követelménye valamennyiünkkel szemben — s ez jövőnk záloga. Az igaz hazaszeretet — Kölcseyé, Petőfié, Leniné, József Attiláé, Váci Mihályé — mindig a „jelenkor” nemzeti és nemzetközi feladataihoz, a haladáshoz kötődött, a jövőformálás szándékával és céltudatosságával, annak vállalásával, hogy a hűség, . a hazafiság nem szavakban, hanem a cselekedetekben méretik meg. A mi nemzeti ügyünk, a szocialista haza felvirágoztatása a nemzetközi haladást, a béke, a biztonság megszilárdítását is szolgálja. A karácsony a béke, a barátság ünnepe is. A béke, az enyhülés, az alkotó munkának elengedhetetlen feltétele. Védelméért, a szocialista közösség tagjaiként, az emberiség jövőjét szolgálva harcolunk a nemzetközi küzdőtéren. Az utóbbi hetek' eseményei újfent aktuálissá teszik a jelszót: „Európa, vigyázz!” Miközben a Szovjetunió, a szocialista közösség országai konkrét lépéseket tesznek a biztonságért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, Európa nyugati felén újabb támadó fegyvereket akarnak ránk szegezni, a nemzetközi tiltakozás, felháborodás ellenére. A burzsoá propaganda kifinomult, ravasz gépezete sem képes azonban elhitetni saját országában sem, hogy kormánya, amely a fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazza cselekedetéiben, igazán felelősséget érez az emberiségért, a jövőért, s benne a gyermekekért. Nálunk is lezajlottak a gyermekév eseményei — az országban és a megyében egyaránt megnyilvánult a felelősségtudat: aki értük cselekszik, az a jövőért cselekszik. Ennek a lapszámnak két oldalán csak töredékeit tudtuk megmutatni, mi minden történt megyénkben a gyermekékért. De joggal fogalmazhatunk úgy is, hogy nálunk minden év gyermekév, mert a hűtőgép- gyári munkás, a Tisza cipőgyári tűzőnő, a tanítók és tanárok, orvosok, mérnökök, tehenészek és traktorosok, párttagok és pár- tonkívüliek mindennapi munkájukkal egy szép országot építenek a gyermekek számára, egész életük munkáját örökségül nekik ajándékozzák. Igen, alkalmasint egyik ismerősöm mondta: hagyjunk már egy kis munkát a fiatalokra is. Igaza van. de az rajtunk múlik, hogy ők honnan s mit folytathatnak. Bár nemcsak a jövőért, hanem a mindennapi boldogulásunkért is fáradozunk: szeretnénk még jobban élni, de ez nem mond ellent annak a célnak s felelősségnek, hogy ha mi jobban igyekszünk, a gyerekeink is jobban járnak. Megszívlelendő, fel-felbukkanó tanács: úgy neveljük a gyermekeinket, hogy az életet ne tévesszék össze az ünnepekkel, a karácsonyfa alatt összegyűlt gazdag ajándékokkal, hogy ne csak örüljenek annak, amit kapnak, hanem becsüljék is meg, s váljanak gyarapításra képes felnőttekké. Nem egyforma a ma gyerekeinek a karácsonya sem, az öröm sem minden család otthonába köszönt be. Hiszen vannak, akiknek nincs lakásuk, másokat talán az adósság terhe nyom, megint mások hozzátartozói kórházban fekszenek, vannak magukra maradt öregek, nehézsorsú családok, melyekben ajándékra nem telik, s elhagyott, anyátlan-apátlan gyermekek is. Együttérzünk velük, gondolunk rájuk; reméljük a sorsuk jobbra fordulását, melyért összefogással tehetünk is. ám, az ország dolgaitól a nemL zetközi politikáig, családi tervekig, gondokig, mennyi minden közös megbeszélni valónk lesz a karácsonyi ünnepekben. ------------- Sok a közös ügyünk tehát, melyek összefűznek bennünket, melyek vezérlik tettre vágyó szándékainkat a békés, boldogabb esztendőkért. József Attila szép sorait idéztem írásomban egy helyen: „Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad” —mondja a költő. Hiszem és vallom e költői hitvallás máig érvényes igazságát — tettekre serkentő erejét. Fábián Péter Szenti Agnes 13 éves kisújszállási tanuló munkája
