Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

1979. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) felhasználás — elsősorban a beruházások — mérséklése mellett, az egyensúly továb­bi javítását alapvetően az­zal kell biztosítanunk, hogy gyorsítjuk a termelési szer­kezet korszerűsítését, elő­térbe állítjuk a minőségi té­nyezőket. Mérsékelt ü'emű gazdasági növekedés vár­ható, mondotta, de mindjárt hozzá tette: tervünk azon­ban nem a stagnálás, ha­nem a fejlődés terve, amely­nek eredményes végrehaj­tása minden szinten nagy­fokú aktivitást követel. A feladatok közé tartozik mind a termelésiben, mind az igaz­gatásban a költségek csök­kentése, az eddiginél is kö­vetkezetesebb és eredménye­sebb takarékosság. A kor­mány — mondta — a jövő­ben is gondot kíván fordí­tani arra, hogy megőrizzük a viszonylagos árstabilitást. Szigorúan fellépünk a tisz­tességtelen hasznoszerzési törekvések ellen, és fokoz­zuk az árak ellenőrzését. Belső feladataink kapcsán kitért a sikeres megoldásu­kat elősegítő külpolitikai tö­rekvéseinkre is, amelyeknek legfőbb célja volt és marad — mondta — a békés egy­más mellett élés és az. eny­hülés folyamatának erősíté­se, a társadalmi haladás elő­mozdítása. Meggyőződésem hangsúlyozta — hogy társa­dalmunk minden rétege az ideihez hasonló felelősségér­zettel és tenniakarással, a most záruló esztendő tapasz­talatait is hasznosítva, ere­jét közös céljaink szolgála­tába állítva tesz eleget a megnövekedett követelmé­nyeknek. Ez a legfőbb biz­tosítéka annak, hogy jövő évi tervünket és költség- vetésünket sikerrel fogjuk teljesíteni. Óvári Miklós Az ésszerű takarékosság életünk természetes velejárója legyen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára felszólalásában hang­súlyozta : — Gazdaságunk pozitív vonásai azt bizonyítják, hogy van értelme az erőfe­szítéseknek. Ha . jól dolgo­zunk és ha jó politikai dön­téseket hozunk, népgazdasá­gunk képes megoldani két, egymással szorosan összefüg­gő feladatot: az áttérést a gazdaságfejlesztés extenzív szakaszáról az intenzív fej­lődésre és ugyanakkor a ru­galmas alkalmazkodást 3 változó világgazdasági hely­zethez. Gazdasági eredmé­nyeink egyaránt dicsérik né­pünk politikai érettségét és odaadó szorgalmas munká­ját. Mindez megmutatkozik a párt XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tisztele­tére kibontakozott széleskö­rű munkaversenyben éppen úgy, mint a gazdálkodással kapcsolatos építő szándékú, előremutató kritikai észre- véte’ekben. amelyek egybe­esnek a párt és a kormány törekvéseivel. Népünknek ez a tiszteletre méltó helytál­lása iövő évi feladataink megoldásának is fontos erő­forrása lesz. Utalt arra, hogy — mint a Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei is meg­állapítják — még nem meg­felelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső fel­tételiekhez és az intenzív gazdasági fejlődés következ­ményeihez igazodó folyama­tok. A szükségesnél és a le­hetségesnél lassabban kor­szerűsödik a termelési és a termékszerkezet, nem javul kielégítően a minőség és a hatékonyság. Ebben hazai munkánk gyengeségei, az irányítás és a végrehajtás fogyatékosságai mutatkoznak meg. — A hatékonyabb gazdál­kodás szorosan összefügg a műszaki fejlesztés követel­ményeivel. A műszaki fej­lesztés elképzelhetetlen a tudományos eredmények al­kalmazása nélkül. A kuta­tómunka nemcsak új tudo­mányos eredmények, felfe­dezések, találmányok révén segítheti a gazdasági fejlő­dést, hanem azzal is, hogy közreműködik a meglevő kutatási eredmények gazda­sági és gazdaságos alkalma­zásában, a korszerű techno­lógiai eljárások bevezetésé­ben. — Gazdasági feladataink megoldása azt követeli, hogy az ésszerű takarékos­ság a termelésben és a tár­sadalmi tevékenység minden más területén életünk ter­mészetes velejárója legyen. A takarékosság számunkra mindenekelőtt azt jelenti, hogy megbecsüljük és a leg­ésszerűbben használjuk fel egész népünk javára mind­azt, amit a dolgozók mun­kájukkal megalkottak és nem engedjük meg. hogy a fáradsággal megtermelt javak akár átvitt értelem­ben. akár a szó szoros ér­telmében szemétdombra jus­sanak. — A munkaerőnek a fel­adatokhoz igazodó folyama­Óvári Miklós felszólalása tos átcsoportosítása társa­dalmi és gazdasági fejlődé­sünk elkerülhetetlen köve­telménye — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd rámutatott: népgazda­ságunk jelenlegi helyzetét és fejlődésének lehetőségeit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a dinamikus mennyi­ségi növekedés helyett a mi­nőségi elemek kerülnek elő­térbe. Ez egyaránt vonatko­zik mind az anyagi javak termelésére, és más hasz­nos társadalmi tevékenysé­gekre!, mind pedig az irányí­tásra és végrehajtásra. Fo­kozottabb támogatásban kell részesíteni mindazokat, akik mernek önállóan, kezdemé­Telepó Pálné (Szabolcs m. 11. vk). A mátészalkai Sü­tőipari Vállalat szakmunká­sa arról szólt, hogy számos korszerű, új üzem nyitott kaput a városban, gondos­kodtak a régebbi üzemek fejlesztéséről is. Szépvölgyi Zoltán (Bp.. 57. vk.), a Fővárosi Tanács el­nöke arról szólt, hogy a bu­dapesti városfejlesztés üte­mét is a népgazdaság teher­bíróképességéhez kellett; igazítani. Szeriné Mucsi Ilona (Csong- rád, 12. vk), a szegedi Bőr­díszmű Ktsz mindszenti üzemegységének szabász mű­vezetője elmondotta: a Csongrád megyei szövetke­zetekben a termelés — az állami ipar átlagát megha­ladva — dinamikusan emel­kedik, 1978-hoz viszonyítva mintegy 9 százalékkal nő. Guba Sándor (Somogy m., 3. vk.), a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola igazgató­ja elmondotta, hogy az élel­miszergazdaság hatékonysá­gának javítása a követel­ménnyel összhangban levő ipari háttért feltételez. Kovács Károly (Bp., 40. vk.), az MSZMP XIII. ke­rületi Bizottságának első tit­kára a budapesti vállalatok gazdálkodásáról adott kör­képet. Javult a munkaver­seny irányítása, a többlet- vállalások a gazdálkodás ha­tékonyságát szolgálták. Németh István (Hajdú-Bi- har m.. 10. vk.), a balmaz­újvárosi Lenin Tsz elnöke hangoztatta: az árakon, az ösztönzőkön túl, a jövede­nyezően, felelősen dolgozni. Következetesebben kell ér­vényesíteni a munka sze­rinti elosztás szocialista el­vét. Ez segíti elő a legjob­ban azt, hogy kibontakozza­nak az emberek képességei és ez felel meg a legjobban a dolgozók természetes igaz­ságérzetének. — A Központi Bizottság a jövőben is elsőrendű fel­adatának tekinti, hogy elő­segítse a szocialista demok­rácia fejlődését, a dolgozók bevonását a közügyek inté­zésébe. Ha nehezebbek, bo­nyolultabbak a feladatok, nem kevesebb, hanem több és tartalmasabb demokráciá­ra van szükség — mondot­ta, majd szocialista építő­munkánk nemzetközi felté­teleiről szólva rámutatott: — A Magyar Népköztár­saság ebben a bonyolultabb és veszélyekkel terhesebb helyzetben is folytatni fog­ja erőfeszítéseit a békés egymás mellett élés irány­zatának érvényesülése. a nemzetközi feszültség csök­kentése érdekében. Bízunk abban, hogy végül is nem az agresszív imperialista kö­rök kalandorpolitikája, ha­nem a realitásokkal számoló józanság kerekedik felül: a nemzetközi kapcsolatokban nem a bizalmatlanság, ha­nem a bizalom légköre lesz uralkodóvá, s nem a fegy­verkezés, hanem a leszere­lés hívei lesznek erősebbek. lemszabályozásé volna az a kulcsfontosságú szerep, amely — a nyereséggazdál­kodás alapján — az üzemek közötti differenciálódást, az ösztönzést és a nagyobb koc­kázatvállalás légkörét kiala­kítaná. Szászi Gábor (Tolna m., 6. vk.), a tamási Gőgös Ignác Gimnázium igazgatóhelyette­se a megyéje nyugati részét átszelő vasútvonal. Dombó­vár—Lepsény közötti szaka­szának tervbe vett megszün­tetése ellen érvelt. A kép­viselő a megszüntetés he­lyett a vasútvonal felújítá­sa megvizsgálásának lehető­ségét kérte. Riba Miklós (Győr-Sopron 12. vk.), a Petőházi Cukor­gyár főművezetője a nagy­üzemi • cukorrépa-termesztés eredményeiről beszámolva elmondta: bevált a megyé­ben az 1976-ban bevezetett ösztönző prémiumrendszer, a hektáronkénti cukorhozam 3 év átlagában 42,7 mázsá­ról 55,5 mázsára növekedett. Jávorkai István (Komárom m., 2. vk.), a tatabányai Ke­leti II. Bányaüzem váiára hangsúlyozta: a szénbányá­szok minden erejükkel igye­keznek eleget tenni a nép- gazdasági elvárásoknak. 1979-ben például a szabad szombatok és vasárnapok feláldozásával csaknem 900 ezer tonna szenet termel­tek ki. Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja vé­get ért. A képviselők ma az 1980. évi állami költségvé- tésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatják munká­jukat. Felszólalások, vita Kádár János és Lázár György fogadta a dán külügyminisztert Kitüntetés Hodos János elvtársnak — a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjének, aki 1932 óta tagja a pártnak — életében végzett kiemelkedő közéleti tevékenységéért 75. születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést bensőséges kis ünnepség keretében az Elnöki Tanács nevében teg­nap adta át Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára. Jelen volt Sándor László, a szolnoki városi pártbizottság első titkára és Badari László, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese. Diósgyőri papírgyár Korszerűbb lesz a kétszázéves gyár Megkezdődött az alap­anyag-előkészítés rekonst­rukciója a csaknem kétszáz­éves diósgyőri papírgyárban. Az elsősorban finompapíro­kat készítő üzemben a fel­újítás lényegesen javítja a papír minőségét. Többek kö­zött új őrlőüzemet építenek, megoldják az adagolás folya­matosságát, korszerűsítik a szárítást és új osztályozó­rendszert alakítottak ki. A felújítás során beépíten­dő új technológiai berende­zések a minőségjavítás mel­lett az import alapanyagok jobb hasznosítását is lehető­vé teszik. \ Az anyagelőkészítés most kezdődött felújítását a ter­vek szerint 1980.végéig befe­jezik. Téli kislibák Kikeltek a téli kislibák a kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat tenyésztő tele­pein. A folyamatos utódne­veléssel a libatartás idény- jellegét akarják megszüntet­ni. Az eddigi kísérletek biz­tatóak: zárt ólakban, mes­terséges fény mellett, spe­ciális takarmányozással té­len is tojnak a ludak. A de­cemberi kislibákat a tenyész­tő gazdaságok fogadják, ahol nyolc—kilenchetes ne­velés után pecsenyelibaként vagy hízóalapanyagként ér­tékesítik. Tegnap Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter, hir vatalában, tárgyalást folyta­tott Kjeid Ölesen dán kül­ügyminiszterrel, aki hivata­los látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes han­gú eszmecserén — amelyen részt vett Henrik Holger Haxthausen, a Dán Király­ság budapesti nagykövete — áttekintették a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását és a világkeres­kedelem jelenlegi problé­máit. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke ugyancsak tegnap, a Parlamentben fo­gadta Kjeid Olesent. A meg­beszélésen részt vett. Púja Frigyes külügyminiszter. Je­len volt Henrik Holger Haxthausen. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tegnap a KB szék­házában fogadta Kjeid Ole­sent, a Dán Királyság kül­ügyminiszterét. Szívélyes légkörű eszme­cserén részt vett Púja Frigyes külügyminiszter. Je­len volt Henrik Holger Haxthausen, a Dán Király­ság magyarországi nagykö­vete. A magyar—dán külügy­miniszteri tárgyalásokon — amint a magyar külügymi­nisztériumban az MTI mun­katársát tájékoztatták nyílt légikörben, részletes véleménycserét folytattak az Az ideiglenes nemzetgyű­lés megalakulásának 35. év­fordulója alkalmából koszo- rúzási ünnepséget rendeztek Debrecenben. Az ősi Refor­mátus Kollégium oratóriu­mának bejárata mellett lévő emléktáblán — amely a ne­vezetes történelmi eseményt örökíti meg —- koszorút he­lyezett el Ladányi Józsa se­bész professzor, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának tagja, Zsíros József református es­peres, a Népfront Debrecen városi Bizottságának tagja és Szamosújvári Sándor ta­nár, a Népfront honismereti szakbizottságának tagja. Harmincöt esztendővel ez­előtt, 1944. december 21-én a kollégium oratóriumában ült időszerű nemzetközi “kérdé­sekről és a kétoldalú kap­csolatokról. Magyar részről úgy látják: a két fél véle­ménye több fontos nemzet­közi kérdésben — így az európai biztonság és együtt­működés kérdéseiben, vala­mint az enyhülés folytatá­sának szükségessége tekinte­tében — hasonló. Eltérő ál­láspontok jutottak kifejezés­re az újtípusú amerikai nukleáris rakéták nyugat­európai elhelyezésére vonat­kozó NATO-döntós követ­keztében előállt helyzettel kapcsolatban. Magyar rész­ről kifejtették: a Varsói Szerződés tagállamainak konstruktív javaslataira a NATO a fegyverkezési haj­sza fokozására irányuló dön­téssel válaszolt, s ezzel igen bonyolult helyzetet terem­tett Európában. Kölcsönösen pozitív érté­kelés hangzott el a ma­gyar—dán kapcsolatokról és továbbfejlesztésük lehetősé­geiről. A magyar fél kedve­zően fogadta, hogy dán rész­ről is fennáll a készség a kapcsolatok elmélyítésére, mindenekelőtt a gazdasági együttműködés bővítésére. Magyar részről a külügymi­niszteri megbeszéléseket hasznosnak vélik. Így nyi­latkozott budapesti látogatá­sáról a dán külügyminiszter is. aki a párbeszéd folytatá­sára dániai látogatásra hívta meg Púja Frigyest. össze a 230 tagú ideiglenes nemzetgyűlés, amely megvá­lasztotta az ideiglenes kor­mányt. A kollégiumi koszorúzás után az Alföldi Palota előtti Felszabadulási emlékműnél folytatódott az ünnepség. Katonazenekar játszotta el a magyar és szovjet Himnuszt, majd az emlékmű talapzatán elhelyezték koszorúikat a párt, a tanács, az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport, a magyar fegyveres erők, a tömegszervezetek, a Nép­front, a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek, valamint a Ter­melőszövetkezetek Szövetsé­gének képviselői. Az ünnep­ség az Internacionálé hang­jaival ért véget. Koszorúzás Debrecenben Hz ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának 35. évfordulója alkalmából A iadányi kenyér A kenyér. Jó, hogy van és jut mindenkinek min­dennapra. Jó ha ropogósán, frissen és olyan ízeket kínálva kerül az asztalra, hogy ha megszegjük, leg­szívesebben marokra fognánk a karéjt, hogy együk, csak úgy magában vagy kisütött zsírral „elbolondítva”. Hogyan és kiknek a keze munkájával jut el az asz­talunkra? Valamikor — régen volt — tudtuk, mert láttuk, édesanyánk szitálta a lisz­tet, kaparta ki a babos csu­porból a múlt sütésnél el­tett kovászt, dagasztott alá­zatos türelemmel, hiszen tésztás kezével mégsem ta­pogathatta sajgó derekát. Ö formázta és boszorkányos ügyességgel belesimogatta fonott kosárba, megvárta, ■hogy a tészta kipihenje ma­gát, aztán vitte — később, amikor nagyobbacskák let­tünk küldte — a pékhez. A pék. Szintén szereplője gyerekkori emlékeinknek, mostanában mégsem jut eszünkbe, csak akkor, ha a sütőipari vállalatról esik szó. így van ez Jászladány- ban is, ahol a Szolnok me­gyei Sütőipari Vállalat he­lyi telepén huszonegyen dol­goznak. Pékek, betanított és segédmunkások, gépkocsive­zetők és rakodók. Hajnalban kezdődő és ké­ső éjszakába nyúló, vasár­nap, húsvétkor vagy kará­csonykor se szünetelő mun­kával megsütik és elviszik a mindennapi kenyeret a jászladányi boltokba, Jász- alsószentgyörgyre, Alattyán- ba, Jánoshidára és Jászbol- dogházára. Éves termelésük 2 millió 250 ezer kiló ke­nyér,, ebből futja, hogy szük­ség esetén kisegítsék Jász- kisért, Jásztelket, Jászjákó- halmát, Jászdózsát és Tdsza- sülyt. Hetenként kétszer Eger és Tatabánya is kap a Iadányi kenyérből. Az üzemnek összesen 40 négyzetméter sütőfelületű két kemencéje van. Techno­lógiai berendezései: forgóka­ros dagasztógép, feldolgozó tábla, centrifuga, lisztszita, kezelőkocsi, automata vízke­verő tartály és különböző nagyságú „adagoló” mérle­gek. Profilja: 2 kilós vekni és 3 kilogrammos fehér ke­nyér. A készterméket két Robur gépkocsival szállítják a bol­tokba. A jövő évtől kezdve a ládás szállítás bevezeté­sével teremtenek az eddi­gieknél jobb feltételeket a friss kenyér minőségének megóvásához, a higiéniai követelmények betartásához. A minőségvédelmi intézet az elmúlt 4 évben 10 eset­ben vizsgálta a jászladányi kenyér minőségét, és mind­össze két esetben talált ki­sebb kifogásolnivalót címke vagy savfokhiányt). Ennél is kevesebb reklamáció ér­kezett a t,legfőbb meósok- tól”, a fogyasztóktól. Négy év alatt kétszer tették szó­vá, hogy a kenyér nem volt elég ropogós. Az üzem dolgozói 1974-ben brigádot alakítottak, a kö­vetkező esztendőben elnyer­ték a szocialista brigád cí­met, tavaly az ezüstkoszo­rús fokozatot. Vállalásaik­kal eredményesen járulnak hozzá a vállalati tervek tel­jesítéséhez, a társadalmi munkaakciók szervezésével a település fejlesztéséhez, az oktatási intézmények fenn­tartásához. Mindennapi kenyerünk. Legtöbbször frissen, ropogó­sán, étvágygerjesztő ízeket kínálva kerül asztalunkra. Azok jóvoltából, akiknek hajnalban kezdődő, éjszaká­ba nyúló munkája soha, va­sárnap vagy karácsonykor- sem szünetel. — illés —

Next

/
Oldalképek
Tartalom