Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

1979. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Debreceni Konzervgyár már teljesítette idei tervét. Az év végéig a tervezett 8750 vagon készterméken kívül további 250 vagon konzervet állítanak elő így teljes a brigádmunka Újító, tanuló, sportoló téesztagok Tiszaföldváron Azt mondja Bódi Imre, a tiszaföldvári Lenin Tsz állami díjas elnöke: eddig, ha a brigádjainkról írtak, legtöbb­ször csak a termelési eredményekről-gondokról szóltak. Mutassunk be már egyszer egy kollektívát a mozgalmi oldaláról is. Ott vannak például a gépműhelyben dolgozó Május 1. Szocialista Brigád tagjai, a társadalmi mun­kájukról velük beszélgetni biztosan érdemes, érdekes lesz. Huszonketten tizenöt éve Az I. kerületben, a köz­ponti 'gépműhelyben Németh László briigádvezető-helyét- test, a műhely vezetőjét ké­rem legelőször. Éppen egy alkatrész-megrendelő össze­állításét beszéli meg néhány szerelővel. — Nagyon meggondoljuk — magyarázza —, hogy mit rendelünk, mert drágák az alkatrészek. Amit csak tu­dunk, inkább felújítunk, vagy, például a fogaskereke­két, legyártjuk 'magunk. Egyébként, ha valamennyi barigádtaggal szót akar vál­tani, nem iiesz könnyű dol­ga. Igaz, most télen már csak-csak együtt vagyunk, úgymond tető alatt dolgo­zunk. Nyári dologidőben ki itt, ki ott lát el ügyeletet, aratáskor meg kombájnra is ülnek, vagy a terményszál- Mtásnál segitikeznek a sze­relők. Univerzális brigád a miénk: esztergályosok, la­katosak, villanyszerelők, műszierósizek dolgozunk együtt, de van köztünk, még szíjgyártó és tűziikovács is. Huszonkét tagot számlál most a kollektíva. — Sokfelé dolgoznak az erőgépműhelyiben, a munka­gép-szerelő csarnokban. a szervizműhelyben.. A közös­ségi élet nem sínyli meg ezt a munkahelyi szétszórtságot? — No, azért ha kell, ösz- szejövünk mindig. Az ün­nepéken ott vagyunk mind a huszonketten, sőt, a család­tagjaink is velünk jönnek. És együtt vagyunk a hétvé­geken is, ha brigádtársunk lakásának építkezésén, a nagyközség parkjainak ren­dezésénél vagy éppen az óvoda kerítésének felújítá­sában kell segítkezni. Nem kevés persze az itteni, mű­helybeli munkánk se. Most például húsz kombájnnak, ötvennél több erőgépnek és azok munkagépeinek fel­újítása, karbantartása vár a brigádra a ‘tavaszi mun­kákat megtejlőző, márciusi gépszemléig. „Milliós” ötletek Előkerül a brigádvezető, Múzsái János is. Rajzokat, számításokat mutat. egy újításon dolgozik néhány brigádtársával. — Szerkesztünk egy szű­rőkocsit, amivel az erő- és munkagépekből kikerülő motor- és hidraulika-olajat megtisztítjuk a fémes szeny- nyeződésektől. Az ÁFOR negyven fillért fizet az összegyűjtött fáradtolajért, mi a három forintos tüze­lőolajat pótoljuk, illetve elegyítjük vele. Lényegesen olcsóbban üzemeltetheti így a keverékkel a téesz a lu- cemaszárítóját. Jövőre mint­egy 60 ezer liter fáradtola­jat hasznosítunk. — A szűrőkocsi a brigád újítása? — Ez is, sok mindennel együtt, Tizenöt év alatt, eny- nyi ideje alakult a kollektí­vánk, huszonöt ésszerűsítést és újítást valósítottunk meg. Az újítási bizottság méri a hasznúikat, eddig mintegy négy millió forintot takarí­tottak meg a brigádtagok jó ötletei a szövetkezetnek,. Többek között osztályozol: szerkesztettünk a dughagy- maültető gépre. A tavaly haszn a vehet etlen ül álló Bi­son Gigant lengyel kombájn­nál átalakítottuk a szeílő- zőberendezés szélcsatorná­ját, változtattunk a törek- rázó asztal dőlésszögén, rö- videbbre vettük az utórázó‘t. Ez a gép az idei aratást már végigdolgozta, és a téeszben járt lengyel szerelők is el­ismeréssel rábólintottak. a változtatásokra. — Visszatérve a megtaka­rításokra. a kongresszusi versenyben is a költségek további csökkentésére, tesz­nek pótválialásokat ? — A fáradtola j -hasznosí­tással. a bontott alkatrészek felhasználásával, a hibás darabok felújításával, az üzem- és kenőanyagokkal való fokozott takarékosság­gal a pártkongresszus évé­ben mintegy másfél millió forintos költségcsökkentést vállalunk. Tanulni sohase késő Beszélgetés közben igyek­szünk a briigádtagokkal fél­reeső helyre húzódni, a sze­relőcsarnokokban serényke- dők munkája nagy zajjal jár. A villanyszerelők mű­helye — ott találok Bohus László járművillamossági szerelőre — valamivel csön­desebb. Nem sok időnk van a brigád mozgalmi munká­járól beszélgetni, mert mint mondja, aznap korábban le­teszi a lantot, azaz a csa­varhúzót. >— Igyekszem a nagyköz­ségi pártszókházba, ott tart­juk a marxista—leninista középiskola foglalkozásait. A szakmai, politikai képzést, továbbképzést nagyon fon­tosnak tárt ját- a brigád, azt hiszem, nem is állunk rosz- szul ebben. Tizenöt éve. az alakuláskor tízünk közül heten voltunk szakmunások, most mind a huszonkét bri- gádtaignak megvan a szak­munkás-bizonyítványa. Öten érettségivel szerelik a Rá- , báka't, Zetonokat, John- Deereket. négyen közülük munka mellett, esti meg le­velező tagozaton szerezték meg a középiskolai végzett­séget. Három szerelőnk ké­szül a szaktechnikusi vizs­gára. Ügy van a műhelyben mindenki, hogy tanulni so­hase elég és sohase késő. — Korábban elmegy ma, egv ember kiesik a termelés­ből. Az „öregdiákok” távol­létében helytállnak a töb­biek? — Természetesen. Az idei tanévben a többiek helyet­tem, jövőre vagy azután majd én is mások helyet't. Ez, így van rendjén. Meg az is. hogy nemcsak tanulunk, tanítunk is a magunk mód­ján. A szervizműhelyben például fiatalok dolgoznak, segítjük őket a szakmai ru­tin megszerzéséiben. Két sízlakmunkástiamílónk tianuii- mányi előmenetelét figye­lemmel kísérjük, a vizsgákra való felkészülésre segítjük őket. Persze mi magunk is törekszünk az újabb, jobb munkamódszerek megszerzé­sére. Tavaly például a Bo­ly! Mezőgazdasági Kombi­nátban szerveztünk mind­annyiunk számára nagyon hasznos tapasztalatcserét. a szabadidő se telik haszontalanul Petrovics Sándor műsze­részt, mielőtt szót válthatnánk, telefonihívás szólítja él. A téesz MHSZ-titkára, Varga Árpád kereste — mentege­tőzik visszatérőben — a hét­végi edzést beszélték meg. Láthatta a brigádnaplóban a Május 1. név mellett az MHSZ rövidítést. Tíz bri­gádot neveznek így a szö­vetkezetünkben. Az orszár gos kezdeményezéshez, az MHSZ-szociallista brigádok megalakításához mi csatla­koztunk elsőnek Tiszaföld­váron. Mind a huszonketten tagjai, dicsekvés nélkül mondhatom, aktív tagjai vagyunk a honvédelmi sportszövetségnek. Hatvan­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk az MHSZ- bázis kerítésének elkészíté­sekor, kivesszük majd ré­szünkét az új lógpuska-lőtér építéséből is. Van még hely a műhelyirodai vitrinben a tavaly kapo’tt Társadalmi munkáért aranyplákett mel­lé. — Fér még oda egy újabb sportitrófea is. — A brigád az idén meg­nyerte a nagyközségi felsza­badulási lövészversenyt. Mi szerveztük meg, ebben az évben másodízben a két­száznál több téesz-fia’talt mozgósító szövetkezeti tö­megsportnapot, Múzsái János, a brigád- vezető még hozzáteszi: — A honvédelemre, haza­szeretetre nevelés az MHSZ-tagsáigunkiból is adó­dó feladatunk. Amikor ná­lunk járnak üzemlátogatáson a helyi általános iskola út­törői, a gazdasági munkánk, eredményeink mellett min­dig beszélünk nekik a sport- szövetségben végzett tevé­kenységünkről is. Úgy tart­juk teljesnek a brigádmun­kát. ha a műhelybeli ered­ményeink. a családi életünk, az okosan-hasznosan töltöt’t szabad időnk egyaránt azt mutatja: mind annyian a lehető legjobban, legtöbbet igyekszünk tenni a hármas jelszó jegyében. Mert ugye, azt nem is kell mondanom, hogy minden év végén a szocialista briigádcím egy magasabb fokozata felé ka­csingatunk. T. F. Kádár János látogatása Pakson (Folytatás az 1. oldalról.) közül már öten nyerték el a rangot ladó arany koszo­rút. Erejük, tudásuk legjavát ígérte társai nevében Jók János ács brigádvezető, csakúgy, mint Szabó Péter művezető és Molnár József hegesztő. Bimbó Attila la­katos szóvá tette: az üzle­tek nyitvatartási ideje nem igazodik a beruházáson dol­gozók munkarendjéhez. Pet- rowics Béla vezető szerelő az anyagellátás még folya­matosabbá .tételét, a szerve­zés jobbítását sürgette. Kravjánsziki Imre főmérnök arról számolt be, hogy sike­res esztendőt tudhatnak majd maguk mögött, hiszen a 22-as építőik az idén, két­milliárd forint értékű mun­kát végeztek. Káldi Zsig- mond alezredes és Rábóczki János honvéd hangsúlyoz­ták: az építkezést segítő ka­tonák is szívügyüknek te­kintik a paksi atomerőmű mielőbbi átadását. Lovass Gyula főmérnök örömmel említette: kapcsolatuk az építkezés szovjet szakértői­vel szoros barátsággá fejlő­dött. Szabó József pártveze- tőségii titkár a kongresszu­si irányelvek kedvező fo­gadtatásáról számoít be, Halmos Sándor igazgatóság- vezető pedig vállalata nevé­ben is kijelentette: a szigo­rú követelmények ellenére határidőre, jó minőségű munkával készülnek el fel­adataikkal. Kádár János elöljáróban meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s átadta a Pakson dolgozók­nak az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét. Nagy elismeréssel szólt lá­togatásának tapasztalatairól, az országos fontosságú lé­tesítmény építésének ered­ményeiről. Hazánk első atomerőművét nagyszerű példájaként említette a szo­cialista összefogásnak. a Szovjetunió gazdasági segít­ségének, a KGST-országok együttműködésének. Az atomerőmű — húzta alá — legnagyobb vállalkozásunk, s jóllehet ma épül, a jövő­nek, a holnap nemzedéké­nek is szánjuk. Az energia­ellátás fejlesztése népünk jobb létének záloga, gazda­sági építőmunkánk kulcs­kérdése. Éppen ezért fontos, hogy az erőmű — amelyre egész népünk büszke lehet, s amely energiaszükségle­tünk számottevő részét elé­gíti majd ki — határidőre elkészüljön.' Az építkezés nem gond-, nem probléma­nélküli. De meggyőződésem — fűzte hozzá — hogy erőink összpontosításával át­hidalják a nehézségeket; a Központi Bizottság és a kor­mány minden segítséget megad a beruházás időre történő megvalósításához. A dinamikus építési ütem azonban csak akkor tartha­tó, ha a munkában résztve­vők mindegyike — minisz­tériumi és helyi vezető, irá­nyító és beosztott — tudása legjavát adja, felelősséggel, becsülettel, tisztességgel végzi dolgát, ki-ki saját te­rületén tesz eleget gyakran nem is könnyű feladatának. A Központi Bizottság első titkára szólt belpolitikai éle­tünk közelgő nagy esemé­nyéről, a párt 1980 márciu­sában összeülő XII. kong­resszusáról. Már napvilágot láttak e nagyfontosságú ta­nácskozás irányelvei, párt­tagok és pártonkívüliek vi­tatják meg a dokumentu­mot, vonják meg a legutób­bi kongresszus óta végzett munka mérlegét. A készülő­dés számos teendője köze­pette azonban —hangsú­lyozta Kádár János — nem szabad megfeledkeznünk mindennapi feladatainkról, hiszen ezek elvégzésében gyökereznek további sike­reink. A találkozó záróakkordja­ként a Központi Bizottság első titkára emléksorokat jegyzett a 22. számú ÁÉV „Kilián György”, a 26. szá­mú ÁÉV „Zrínyi”, valamint a Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat „Salvador Allende” Szocialista Brigádjának nap­lójába. Nőtt a szántóterület Jászberényi Kossuth Tsz Pecsenyebárány, lucernaliszt a világ minden tájára Két éve kezdték el az új- szászi Szabadság Termelő- szövetkezetben a közös gaz­daság földjeinek rendezését. Már elkészült a belső csa­tornahálózat, kiépítették az üzemi utakat, befejezték a tömbösítést, elvégezték 500 hektár altalajlazítást, amely­ből 400 hektár kémiai ta­lajjavítás volt, eltüntették a tanyahelyeket. Részben el­készült, de még jövőre is folytatódik a legelőfelújítás, illetve 500 hektáron az al- talajjavítás, valamint 500 hektáron a gipszezés. Az ed­digi földrendezések során 120 hektárral nőtt az újszá- szi közös gazdaság szántó- területe. Jászberényből a hét elején indították útnak a hízóbi­kákkal megrakott vagono­kat, a csepeli szabadkikötő­ből pedig a hét végén indul el vízi útjára egy forróleve­gős szárítmánnyal — lucer­na és fűliszttel — megrakott 30 vagonos uszály. Az év utolsó szállítmányai ezek, és jelzik, hogy teljesítette idei exporttervét a jászbe­rényi Kossuth Tsz. Hízóbikából az idén 11 millió forint értékben kül­dött több nyugati ország piacára a gazdaság, a lucer­na- és a fűlisztexport 3 mil­lió forint bevételt holott1 a termelőszövetkezetnek. Ex­portvállalást teljesített 1300 köbméter cellulózfa szállítá­sával ; a papírgyártáshoz szükséges alapanyag értéke meghaladta a 2 millió fo­rintot. Az idén is keresett ter­mék volt a pecsenye- és a tejbárány, a szövetkezet 2 millió forint értékben 1500 bárányt szállított a megren­delőknek. A Magyar Vil­lamosművek Tröszt Or­szágos Villamos Teherelosztója ha­zánk villamosener­gia rendszerének irányítóközpontja. A számítógépek a négyszázötven mé­rési helyről beérke­ző adatokat öt má­sodpercenként dol­gozzák fel, és ér­tékelik. így a za­vartalan energia­szolgáltatás „meg­tervezése" mellett többek között le­hetővé válik, hogy az országos háló­zat egy-egy részét a legmegfelelőbb időpontban teher­mentesítsék a kar­bantartási és eayéb munkák elvégzése céljábőT Kádár János és kísérete a gépház tetejéről szemléli az építkezést (Telefotó - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom