Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 16. FINN KÖLTÖK VERSEI Anna-Marija Raittila: Mag Arcodat nézem: barázdába nyílnak a mezők Azt mondod: seb — s e sebbe belefér minden Azt mondod: kút — s én üvöltök a kőtömbök súlya alatt Lélegzet: s én ott ringok a föld gyökerein Azt mondod: mag — kihajtok s szárba szökkenek íme szívedben Viljo Kajava: A város fény köréből megszökött egy madár A város fényköréből megszökött egy madár s a ködbe szárnyalt akár örökre eltűnt mozdulatok. Ó, gondolatomból teremtett madár, mily különös ízzé keveredett véred, ó, gondolatomból teremtett madár, mily nyugtalanul csapott szárnyad az ég felé. Hátat fordítottál, hogy meg ne zavard meddő álmokkal az emberi elmét, az emberét, kibe lélek van belevájva? Jávorszky Béla fordításai Klaus Stops: A Dominguez család ózsi bácsi hajnaltól napestig J kint ül a réten. A koromfekete Bogi kutya őrzi meg Ribanc a hófehér kertalji kan- turmix. Bogi szeme a teheneken Ribanc a bokádat ápolgatja állkapcsai között, ha letelepszel Józsikám mellé. Egyetlen rósz mozdulat, és hegyes foga már át is harapta inadat. — Megtámadtak már néhányszor — mesélgeti Józsi bácsi. — Részegen jönnek a falubeli legények, aztán jó mulatság nekik. Azóta tartok két kutyát. Az egyiket a jószágra nevelem, a másik engem véd. Elmar ez mindenkit, ne is próbáljon barátkozni vele. Nem mész ... ! Egyszer jött erre egy pesti ember. Amolyan kiránduló-féle De vele voltak a gyerekei is. Meg az asz- szony. Hogy adjam el neki a tarisznyámat. Nem ezt, az előzőt. Ezt a feketét most varrtam. Nincs már meg az a másik... Hogy ő megvenné. Mondom neki, nem eladó. Erre rángatni kezdi a nyakamból, hogy adod ám, te rühes paraszt, dehogynem adod! Vannak ilyenek. Vannak. Na, a kutya a karján lógott abban a szempillantásban, végighasította a bekecse ujját. Hogy hívjam a francba a kutyámat. Beszart nagyon. A Ribanc jól megzavarta, aztán Visszajött. Futott az egész család. Ez a kutya meg azóta is morog, ha világosbarna bekecset lát valakin. Pedig már több mint egy éve esett meg ez a dolog. Rángatta lefelé a nyakamból azt a bőrtarisznyát. Vannak ilyen emberek ... Pisszentés Bogi kutyának, iramodik, megkerüli karéjban, egybetereli a csordát. — Eredj, vidd deleiére őket. Bogi pattan, tereli be a huszonnyolc tehenet a Duna kőgáttal kettémetszett, kiszáradófélben levő holtágába. Huszonnyolc tehene volt tavaly a hatszáz- húsz lélekszámú falunak. És több mint négyszáz nyugdíjasa. Késő délután előkerül a nagy, fedeles zsebóra. Józsi bácsi hunyorítva nézi, eltartja magától. Nem ártana már szemüveg. Szemüveg a bőrök, kolom- pok mesterének? A hírhedt macska- nyúzónak? Pisszentésre iramodó kutyák mesterének? Nincs szemüveg, nincs ám, nem engedi á hiúság. — Idő van, Bogi. Eredj, indítsd haza őket. Józsi bácsi mást sem tesz, csak ballag a csorda meg a kutyák után. Tízéves ismeretségünk alatt hirtelen mozdulatát nem láttam, elhamarkodott szavát nem hallotam. — Hogyan neveli fel ezeket a kutyákat, Józsi bácsi? Szedett-vedett korcsok, mégis fél szóból értenek. — Éppen azért. Okos ám a kutya! Csak Pesten hülyítik meg őket a sok dresszírozással Amelyiket megtanítják parancsra pacsit adni meg ugatni, az kikapcsol. Mindent az embertől vár. Az enyimek egymástól tanulnak. Meg a szagokból. Nem játék a kutya. A kutya kutya, embert se lehet belőle nevelni. Meg kell hagyni kutyának. Ezt a kicsit a Bogi tanította be. A Boginak megvakarhatja a fülét, az nem bánt senkik mióta tudja, hogy a Ribanc dolga védeni engem. Az mán nem az ő dolga. De-ha meglátja, hogy valamelyik marha elkujtorog, szólni sem kell, keríti vissza azonnal. Otthon, Józsi bácsi nyári konyhájában cinezett sárgaréz kolompok. Akad háróm-négy literes is. Gulyást lehetne főzni bennük, akkorák. Bongásuk ultrahanggá vékonyul, csípi az ember fülét, visong az idegpályákon. Józsi bácsi tizennégy gyereke kézzel varrott borjúbőr csizmában jár. Zoli már hároméves korában maga terelte ki a csordát, ha apja nem ért rá. Kint a mezőn rábízta a jószágot a kutyákra, aztán visszaballagott, be az óvodába. Barátkozott a fiammal, aki akkor ötéves volt. Ha Zoli hozta ki a csordát, Simonffy András: Amikor a csorda széledni kezd mindig kicipelt a barátjának egy teli kanna frissen fejt tejet. Letette a sátor mellé, hiszen aludtunk még odabent. Idén másfelé szerződött el Józsi bácsi. Egyre kevesebb saját falujában a jószág, egyre több a nyugdíjas. A 'marhapásztornak pedig — tudniillik — darabszám fizetnek a gazdák is, a szövetkezet is. Hírlik, hogy idén százharminc tehenet őriz valahol fent, a Börzsöny völgyeiben. A régi cselédszálláson alszik Zoli fiával, az asszony hetenként kétszer viszi a főtt ételt, a váltás fehérneműt. Az elhagyott huszonegynehány tehén pedig új csordás keze alá került ott, a Duna-parti faluban. És ó jaj!, az addig jámbornak és engedelmesnek látszó állatok különösen kezdtek viselkedni. Látom ám, hogy az új ember — nevezzük Lajosnak — egymaga üldögél a domb szélében. Valami kutyaforma szőrcsomó is heveré- szik mellette. A homokbánya pereménél, tőlük jó kétszáz méternyire három bávatag tehén. De hol a többi? Négy még odább, a parti füzesben, öt-hat meg betört a kis sziget sátorozói közé. Nosza, a nyalka, pedigrés nyaraló-kutyák rémületükben besúvadtak a bokrok alá vagy nyüszítve hátráltak biztos fedezékbe. Hadonászó, kurjongató, nomádok tízlépésnyi távolságban, rémült, egy lépést előre-ketőtt hátra férfiak husángokkal a kezükben. A tehenek meg csak úgy odábblépnek néhányat a harmatos fűben, nem zavartatják magukat. Haditanácsok alakulnak, rendszabályokról, közös erőfeszítésről, sőt, feljelentésről beszélnek, ha ez még egyszer megismétlődne! A tehenek válasza csak egy-két érett lepény a tűz mellé, a sátrak tövébe pottyantva. Aztán, ahogy jöttek, tovaballagtak a kőgát irányába. Élvezték a szabadságot, amit Lajos „uralma” alatt élvezhettek. Amikor már harmadjára tettek látogatást az állatok a kis sziget sátrainál (alacsony vízállásnál köny- nyen átjöhettek a sekély gázlón), csodálni kezdtem Lajost. Mert ő nem volt ideges. Ült ott és úgy. ahogy Józsi bácsi tette volna — csak éppen egyetlen tehén nélkül. Estére valahogy ösz- szegyűjtögette őket innen-onnan, aztán irány haza. Hiszen, gondolhatta Lajos, minek azoknak együtt lenni, az állat maga tudja a legjobban, hol terem épp az ő számára a legkövérebb fű. A kempingesek veszteséglistája egyre nőtt. A tehenek megettek egy női szalmakalapot, két surolókefét, egjr műanyag dömpert, egy gumimatracot, és lepénnyel megjelöltek két fűzöld pokrócot. A felháborodás tengernyivé dagadt. De igazi sivítozás-visongás akkor lett, amikor egy kutya-megker- gette bika tört elő a bozótosból, és vágtára fogta a dolgot. Lángot fújt, orrlikai kitágultak, szeme vérben forgott. — A vöröset! Tüntessetek el minden vöröset! Űristen, a gyerekek! Egyetlenem! Kincsem! Hol van itt egy férfi?! De a (heréit) bika megijedhetett a lenti sátrak vörös színétől, mert éles szögben irányt változtatott, s eltűnt a sziget bokrai között. Lajost ekkor sem láttam a jószágok nyomában — a kutyáját sem. S hogy a felügyelet menynyire laza lett, arra abból következtettem, hogy most már annyira sem tartottak össze ezek az állatok, hogy legalább hármasával-négyesével jártak volna... Nem, már egyesével, saját vágyaiknak engedelmeskedve közlekedtek. Lajos meg csak üldögélt egymagában kint, a domboldalban, jó kilométernyire onnan. Kezdtem nagyon becsülni Józsi bácsi tudományát. Mígnem egyszer — már augusztus vége felé — megjelent a Lajos is a szigeten. Egymagában. A kutyaszerűség. sem volt mellette. Nagy kampós- bottal a kezében igyekezett át a táboron, főztem éppen. S csak úgy, lohol- tában odaszól nekem: — Nem látta erre a teheneimet? — Ma még nem játak erre — válaszoltam. Ö meg ügetett tovább, a kőgát felé. Aztán jutottak csak eszembe a jobb válaszok. Ilyesmit kellett volna felelnem Lajosnak: •— Fél tíz felé szoktak erre jönni, most meg már dél is elmúlt. Máskor korábban jöjjön, ha itt akarja érni őket. — Vagy: — Nem láttam a jószágot, de üljön csak le békével, várja be őket, nem maradnak el, meglátja. — De lehetett volna hosszabban is: — A heréit bikát a kocsmában láttam sörözni munkaidő alatt, a Riska kenyérért áll sorban, mert késik a szállítás, a Rozit az alsó táborban fejik éppen, mert ott sok a gyerek, az a sovány fehér-tarka tollaslabdázik a tisztáson, Samu bika három tehénnel nyaralót épít a szigetorrban lopott vállalati téglából, egy borjút beküldtem a postára bélyeget nyalni, négy szociális otthonba vonult, három meg kék útlevéllel külföldre szakadt egy Ibusz-út során. A maradék marhából meg éppen most főzöm a príma gulyáslevest, kóstolja meg. alán mert túl nagyméretű volt Lajosomnál a bot, nem jutott eszembe semmiféle ehhez hasonló, epéskedő válasz, s mert másnap nekem is haza kellett költöznöm a folyóparti nyárfák alól, máig sem tudom, hogy ráakadt-e a jószágokra, vagy most már örökké egymás sarkában bolyonganak — Lajos és a tehenei — valahol a dunai ártereken, ahogy tenni fogják majd, minden bizonnyal, a nyugalmasabb égi mezőkön is. Addig meg bátran meditálhatunk arról, mi minden megtörténhet olyankor, ha nem mérce már a rend s a fegyelem. M élyen aláfestett kék szemek, nem a vizenyős, hanem a színes filmek kékjére emlékeztető fajtából. Hamvasra púdero- zott arc, gyesztenyebama, hosszúra növesztett haj, egyenes szálú, erős és fényes a hajkefe kitartó gondozásától. A fehér köpeny kivágásából látszik a paprikapiros garbópulóver. — Szóval Icának hívnak? Kelletlen fintor, szájbigy- gyesztés. — Icának. — Hány éves vagy? — Tizenhét. — Tanuló? — Olyasmi. — Itt dolgozol a kenyérpultnál? — Itt is, meg másho'l is. — Például? — Például csomagolok, vagy az üvegvisszaváltónál. vagy a zöldségosztályon. — Délután is bent vagy? — Még szép, hogy nem. Elég nekem délelőtt. — Jó munka? — Mint a legtöbb. — Honnan tudod, milyen, a legtöbb? — A munka az munka. — No persze. Mindig kereskedőnek készültél? — Mondjuk. — Mi az, hogy mondjuk? — Fodrásznak nem vettek föl. — Az jobb lett volna? — Hát... — Mégis, jobb lett volna? — Többet lehet keresni. — Egyébként mindegy? — Teljesen. — A szüleid adtak kereskedőnek? — Apám is kereskedő. Sok ismerőse van itt. — És ha levizsgázol? Mi lesz utána? — Semmi. Dolgozok. — Munka után miit csinálsz? — Máma? — Nem ma. Általában mivel töltőd az időd? — Ami éppen jön. — Például? — Például moziba megyek. — Milyen filmeket szeretsz? « — Mindegy. — Azért csak van. amelyik jobban tetszik? — Hát a szerelmes. — Mondj égy filmet, ami nagyon _ tetszett! __ _ — A címeket nem szoktam megjegyezni. — Valamit csak megjegyzi? — Volt egy, amelyikben Sonja Neloda játszott. — Ki az a Sonja Neloda? — Színésznő. És énekel is. A Bellow együttes kíséri. — Zenés film volt? — Persze. — Miért persze? Csak a zenés filmeket szereted? — Azok a legjobbak. — Fiúkkal jársz moziba? — Még szép. —• Van udvarlód? — Most éppen nincs, ösz- szevesztünik. — Min vesztetek össze? — A mozin. — Hogyhogy a mozin? — Én el akartam menni moziba, ő meg azt mondta, a moziban nem lehet semmit csinálni. — És szakítottatok? — Ügy néz ki. Azóta már láttam Valival. — Ki az a Vali? — A barátnőm. Mindig bukott erre a srácra, most legalább megkapja. — És te? — Én meg járok a többivel. — Mennyi az a többi? — Három srác. Az egyik dobol a Csillagosoknál. — Kik azok á csillagosok? — Olyan együttesféle. — Miért féle? — Mert ezek inkább csak gyáriak. — És ez baj? — Nem az, hogy baj, de keveset játszanak, és utánozzák a nagymenőket. — Komoly udvarlód nem volt még? — Dehogynem. Egy öreg muki megkérte a kezem. — No és te? — Kiröhögtem. Majdnem harmincéves volt. csupa kopasz. — Szoktál-e gondolni a férj hezmenés re ? —• Persze. Arra minden lány gondol. — Milyen férjet szeretnél magadnak? Hogy képzeled el azt a fiút, akihez hozzámennél? — Hát... magasnak. — Aztán? — Inkább fekete legyen, mint szőke. És tudjon táncolni. Máskülönben legyen valami jó szakmája. — Mit nevezel jó szakmának? — Amivel pénz is jár. Pénz nélkül ma már semmire sem lehet jutni. De azt se szeretném, hogy piszkos melója legyen. A nővérem •hozzáment egy henteshez, most aztán moshatja a sok büdös ruhát egész életében. — Hol laknátok? — Építenénk. Addig meg anyáméknál. Másképp nem megy. — Mit csinálnál, ha sok pénzed lenne? — Miket kérdez! — Mégis ... mit csinálnál? — Vennék egy magnót. — Minek az néked? — Fölvenném rá a legjobb számokat. — Mást nem vennél? — Egypár jó szerelést. Nadrágkosztümöt meg ilyeneket. — Otthon hogy laktok? — Mint a többi. — Van külön szobád? — Közös az öcsémmel. De télen mindenkivel, mert csak azt fűtjük. A másikban új bútor van. — Meg szoktad hívni a fiúismerőseidet? — Ugyan mán! — Hol találkozol velük? — Mikor hol. Nyáron a strandon, télen meg az utcán. — Sok barátnőd van? — Világos. — Valin kívül is? — Úgy is. Van egy Teri, egy Iboly. aztán Saci is, de ő nem annyira. — Mit értesz azon, hogy nem annyira? — Mert Saci nem mindig jár velünk. Meg ő színházba is megy. Kívülről fújja az operetteket, a srácok cukkolják vele, azt mondják, tiszta gyaigya, aztán olyankor nem jön hetekig. — Kik ezek a srácok? — Akikről beszéltem. A dobos meg egy pincér. a harmadik nem melózik. — Hanem? S züleivel él. Csupa menő cucca van, mert nyáron az öregek mennek külföldire. Olaszba meg ilyen helyekre, és hozzák neki. — Ma délután hová mész? — Még nem tudom. Lehet, hogy veszek egy cipőt. — Friss a kenyér? — Friss. — Mindig ezt mondod- pedig ez is tegnapi. Vállvonás, kelletlen fintor, lusta frizuraigazgat» mozdulatok. — Nem mindegy? Fenákel Judit: Vegetáció
