Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
1979. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 gyárból Az átadástól a termelésig Amíg gyár lesz a Elkészült a gyár. Az építők és a szerelők átadják helyüket a működtetőknek, megkezdődik a termelés. Lassan feledésbe merülnek a beruházás vajúdásai, a tervező, a kivitelező és a jövendő tulajdonos vitái. A kívülálló úgy gondolná, hogy a tervek valóra váltása után már csak egyetlen feladat van: úgy dolgozni a gépek mellett, hogy azok a müI szaki dokumentumokban ígért teljesítményt produkálják. Valóban minden a tervezőasztalon, az építők munkáján dől el? Nagy gyár a környék legnagyobb üzeme épült föl Karcagon. A július 18-i -próbaüzemmel elkezdődött a Phylaxia Nagykunság közepére települt gyáregysége történetének ma is tartó legizgalmasabb korszaka. Pedig a néhány éve megtett első kapavágások óta eddig is bőven volt miért izgulni. Elég csak a többször megváltoztatott átadási határidőkre gondolnia a beruházás irányítóinak, a mai gyárvezetőknek. Vannak frissebb keletű érdekességek is. Kezdetben szinte hetente tört el a gőzvezeték és ez megbénította az egész üzem életét. Azt is nehéz lesz elfelejteni, hogy a kazánokat pazarlóan óriásira tervezték. És mégis. A hibákról alig esik ma szó Karcagon. Nem mintha fátylat borítottak volna a múltra, hanem azért, mert az egy-kettőre megoldandó feladatok kötik le az emberek energiáit. Akár éjjel egyig is — Nálunk most senki nem számíthat szabadságra — jellemzi helyzetüket Béres István, a tmk műhelyfőnöke. — Nyakunkba szakadt a munka. Hiába voltunk mi is ott a szerelésnél, hiába van helyismeretünk, még nem ismerjük igazán a hibaforrásokat. A 700 gép bármelyike elromolhat, a próbaüzem során a kivitelező csak azt bizonyította be, hogy a berendezés képes leadni az ígért teljesítményt. Most, amikor egyre többet működtetjük a gépeket, most mutatkoznak csak a hibák. Kiderült, hogy nagyobb feszültségű áramot kapunk, mint amivel a tervezők számoltak. A motorok melegednek, a biztosítékok már most bámulnák. Szinte mindenhol hasonlók a gondok. Bizonyítékként álljon itt a premixeket készítő üzem néhány november végi napjának krónikája. Szerdán 7-től 21 óráig, csütörtökön 7-től 18 óráig, pénteken fél 7-től délután 3-ig tartott a munkanap. A következő hétfőn sikerült ki- centizni a nyolc órát, szerdán azonban reggel 7-töi éjjel 1 óráig kellett bentmaradni. Nem a fejetlenség kényszerít túlórára. Van itt mindenre terv. Meghatározott sorrendben készítik a 32 féle premi legelső adagjait. Hiába indul azonban reggel minden normálisan, a véletlen még könnyen fölrúghatja a sorrendet. t— Minden, a keverékekbe kerülő anyagról van leírásunk — magyarázta a kiszámíthatatlanság okait Elek József, a keverőpult egyik kezelője. — Sokról tudjuk, melyik szalad át pillanatok alatt az automatikus adagoló szerkezeten, melyik az, amelyik meg sem akar mozdulni. Legtöbbször azonban a próbák során derül ki, hogy vigyázni kell. Persze, amelyik anyagról többet tudunk, attól is csak remélni tudjuk, hogy a mi berendezésünkben is az előírások szerint viselkedik. Hitelező munkások Ez aztán rengeteg fejtörést okoz az embereknek. Mert azt senki nem írta elő, hogy az önműködő adagoló szerkezetet és a mérleget pontosan hogyan kell beállítani a különböző anyagoknál. A premixüzem dolgozóinak kell kitapasztalnia, hogy a több száz kilónyi keverékből mennyit lehet gyorsan a mérlegre ömleszteni, mennyivel több vagy kevesebb szer jut a tartályba, mikor kell szinte dekánként pótolni a hiányt. Tévedni tilos, mert a keverék csak akkor tápszer, ha az előírt adagokat tartalmazza. Különben méreg." — A próbaüzem türelemjáték. Ismerkedés a géppel, az elméleti szakembereket nem érdeklő problémákkal — kapcsolódott be a beszélgetésbe Olajos József, az üzem vezetője. — Ki kell tapasztalni, hogy milyen és mennyi vegyszerrel lehet az adalékok csúszását (így hívjuk azt a jelenséget,, amikor a pulton beállított értéknél nagyobb mennyiség kerül a mérlegre) csökkenteni. És, ha egy-egy keverék összeállításával elkezdtünk kísérletezni, akkor hiába szól a munkaidő végét jelző kürt. Óriási pazarlás lenne kiüríteni a gépeket, és másnap mindent elölről kezdeni... Szerencsére az itt dolgozók mind megértik, hogy ma még nem lehet nyolc órás a munkanap. Ezen a megértésen most rengeteg múlik a Phylaxia karcagi gyárában. Igaz, van vonzó mozzanata is a kiszámíthatatlanságnak : „Érdekesek a kísérletek, kíváncsiak vagyunk, hogyan kell kicsikarni a gépekből a receptú- ráknak mindenben eleget tévő keveréket.” — Nem csak műszaki és technológiai problémákkal kell megküzdenünk, hogy ebből a fél gyárból termelő üzemet teremtsünk — ecsetelte ' nehézségeiket Mocsári József igazgató. — Minden embernek becsületesen kifizetjük a túlóráért járó pótlékot. A legtöbbet tévők még mozgóbért is kapnak. Ezzel azonban nincsenek megfizetve. Ma — munkások és vezetők egyaránt — sokkal többet vállalnak mint amikor majd feladataik zömét rutinból oldják meg. Mégis ma keresnek kevesebbet, hiszen gyártmányainkból még alig valamicskét készítettünk. Márpedig nálunk a bémöve- lési lehetőségek a termeléstől függenek... A tervezők, az építők és a szerelők közösen összeillesztették a gyár fogaskerekeit. Látszólag minden elkészült, a szerkezet beszabályozása, az ember és a gép közti összhang megteremtése azonban számtalan feladatot ró az itt dolgozókra. Hasonló nehézségeket kell legyűrni minden új üzemben. Karcagon azonban valami mégis más, új technológiát honosítottak meg. Itt dolgozik például az első hazai gyártmányú zsákolómérleg. Ä Phylaxia szakemberei szerint igen jó konstrukció, most mégsem működik. A gyártó, a kezdeti tapasztalatok szerint tökéletesíti a mérleg adagoló szerkezetét. A kukoricát megőrlő malomban ugyanolyan berendezések dolgoznak. mint amilyenekkel a búzát őrlik. A molnároknak nemcsak a speciális fogásokat kellett megtalálniuk, hanem a kenyérliszt készítésénél nem jelentkező feladatok megoldására is alkalmasabbá kellett tenniük a gépeket. A malomban még ma is dolgoznak a tmk szerelői. Az őrleményt szállító csöveket megbontják, a darát, a lisztet más utakon vivő csatornákat alakítanak ki. Nem a tervezők, vagy a kivitelezők hibáit javítgatják. Új feladatok megoldására teszik alkalmassá a berendezéseket. Nem elég a gyárat ismerni — Eredetileg csak finom lisztet, grízt és takarmány- lisztet készítettünk volna — magyarázta a tmk-sok serénykedésének okát az igazgató. — Aztán az egyik munkatársunk rájött, hogy az őrleményekben olyan finomságú szemcsék is vannak, amelyeket a gyógyszeripar igen jól tudna hasznosítani. Mintát küldtünk a BIOGÁL gyárnak, ahonnan jelezték: az öt új különböző finomságú „darából” kettőt igen jól tudnának hasznosítani. Hozzáláttunk hát, hogy a berendezést úgy alakítsuk át. hogy különböző finomságú szemcséket. frakciókat szétválaszthassunk. Magunk oldottuk meg a változtatást. Nem kellett tervezőket fogadnunk, hiszen a malom üzemvezetője és molnárai kitűnő szakemberek. Az újítás eredménye jelentős összeget hozhat a vállalatnak. A két új, amúgy is elkészített őrleményt a finom- és a takarmányliszttől különválasztva tonnánként 4—500 forinttal drágábban adhatják el. És ez a nyereség igen kevésbe kerül, néhány ezer forint értékű szerelési munkába. — Izmot, ideget próbára tévő. az éjszakai álmot elűző munka ezt a kettőt együtt csinálni. Szép, szép . .. De nem bánnám már, ha egy kicsivel nekünk is több jutna az „unalmas” hétköznapokból — gondolkodott el Mocsári József. V. Szász József Megyei közgyűlés Javult a vadgazdálkodás A Magyar Vadászok Országos Szövetségének megyei intézőbizottsága tegnapra hívta össze — Szolnokon, a KISZÖV székházában rendezte meg — megyei közgyűlését. A vadásztársaságok idei munkájáról dr. Dallos István, az intézőbizottság titkára terjesztett elő beszámolót, majd a fegyelmi bizottság elnöke, dr. Hegedűs Frigyes kért szót. Mind, a beszámolóban, mind a hozzászólásokban szó esett a mesterséges fácántenyésztés gondjairól, a mezei nyúl törzsállomány csökkenéséről,. a hivatásos vadászok továbbképzésében. a versenyeken és a vizslakiképzésben elért eredményekről. Az őzek „kilövési” tervének maradéktalan teljesítését, az élőnyúl „befogási” terv túlteljesítését, a védett fogolyállomány mesterséges tenyésztésének fokozását jelölte meg — többek között — további feladatként az intézőbizottság. A beszámolót követő vita érdekes felvetéseiből ide kívánkozik néhány: — még mindig előfordul olyan fegyelmezetlenség. hogy selejt őzbak helyett olyat lőnek ki, amelyik még „golyóra nem érett” (pl. az egyik jászsági társaságnál); — miért nem szabad két nyúlnál többet lőni egy vadásznak? A MAVOSZ-t képviselő Beregszászi György aktuális témákra hívta fel a figyelmet: az öltözködési kultúrára, a szervezett vadászat 1981. évi centenáriumára tervezett akciókra. Kádár György pedig, a Magyar Madártani Egyesület megyei csoportjának elnöke, vezetőségük nevében mondott köszönetét a közös természetvédelmi feladatok ellátásában helyi csoportjuk és a megyei vadásztársaságok közötti mintaszerű együttműködésért. II kongresszusi irányelvek vitája elé Híven a párt lenini munkastílusához, a pártdemokrácia elvi és gyakorlati követelményeihez, a Központi Bizottság nyilvánosságra hozta a XII. kongresszus irányelveit azzal a szándékkal, hogy megismertesse a széles közvéleménnyel a párt törekvéseit. A kongresszusi tézisekben a párt XI. kongresszusa óta végzett munkájának társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életünk fejlődésének értékelésére, a további munka' fő irányára vonatkozó álláspontját foglalja össze a Központi Bizottság. Ezzel a soron levő kongresszus előkészítésének fontos dokumentuma került elénk, melynek alapvető rendeltetése, hogy alapja, kiindulópontja és segítője legyen az egészséges, nyílt, szabadlégkörű és alkotó szellemű vitának. Javasolja a Központi Bizottság, hogy a kongresszusi irányelveket minden párt- alapszervezetben vitassák meg, a kommunisták tegyék meg észrevételeiket, és közöljék állásfoglalásukat. E viták elé nagy várakozással tekinthetünk, hiszen nemcsak arról van szó, hogy megismerjük; vajon párttagságunk a vezető szervek álláspontjával egyezően ítéli-e meg a párt helyzetét, munkáját, a társadalom, a gazdaság fejlődését, hanem arról is, hogy az érdemi viták nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a XII. kongreszus életünk legidőszerűbb kérdéseivel tudjon foglalkozni. Végsősoron tehát a kongresszusi irányelvek vitájának a helyzetértékelés mellett kiemelkedő jelentősége abban van, hogy párttagságunk részt vesz a továbbhaladás útjainak, módozatainak kimunkálásában, azoknak a határozatoknak előkészítésében, amelyek megfelelő feltételeket teremtenek a jövőbeni eredményes munkához. A közrebocsájtott dokumentum éppen ebből kiindulva nagy súlyt helyez a társadalom, a gazdaság, a párt helyzetének reális bemutatására, megfelelőképpen szól az előrehaladásról és nyíltan jelzi a gondokat is.' Megerősíti, hogy az élet különböző területein tapasztalható előrehaladás pártunk helyes politikájának, egész dolgozó népünk alkotó munkájának gyümölcse. Figyelemre méltó, hogy bár az irányelvek nem tartalmaznak tételes elszámolást a párt programnyilatkozatának időarányos teljesítéséről, az egyes fejezetek tartalmában és szellemében egyértelműen jelzik, hogy a párt következetesen halad a XI. kongresszuson elfogadott programnyilatkozat megvalósításának útján. Szinte minden pártkongresszus magára vonta a közvélemény figyelmét azzal, hogy miben és hogyan határozta meg jövőbeni feladatainkat, más szóval: hogy milyen kérdések kerültek a szocialista építőmunka előterébe. Természetesen így van ez most is. Minden bizonnyal párttagságunk és a pártonkívüliek nagy tömegei élénken vizsgálják majd az irányelvek jövőnket megformáló, az előttünk álló feladatokat jelölő fejezeteit. Sőt ez a várakozás — népgazdasági helyzetünk közismert nehézségei miatt — a korábbiaknál felfokozottabb. A kiadott dokumentum vonatkozó fejezetei egyértelműen kifejezésre juttatják, hogy e nehézségek leküzdésére a pártnak világos programja van. Fontos figyelembe venni, hogy e program alapvető elemei már a XI. kongresszuson megfogalmazódtak és testet öltöttek a Központi Bizottság tavaly (decemberi), a termelési szerkezettel és külgazdasági politikánkkal, vagy a mező- gazdaság helyzetével kapcsolatos állásfoglalásában, a Politikai Bizottság több idevágó határozatában. Ami pedig szocialista fejlődésünk legfőbb garanciáját illeti, a párt politikai fő irányvonalán, melyet a XI. kongresszus is megerősített és amelynek helyességét a két kongresszus között a gyakorlati élet igazolta — a Központi Bizottság változtatást nem javasol, kérni fogja a XII. kongresszustól annak megerősítését. Pártalapszervezeteinkben az irányelvek vitájára a január 2—31 között tartandó taggyűléseken kerül sor. Ahhoz, hogy megfelelő tartalommal áthatott és érdemi véleményalkotás alakuljon ki. mind az alapszervezeti pártvezetőségeknek, mind az irányító pártszerveknek fontos követelményeknek kell eleget tenniök. A korábbiaktól eltérő újszerű követelmény, hogy ahol pártcsoportok működnek, ott a részletes vitát a pártcsoport-értekezletek keretében tartsák meg. E helyeken a taggyűlések feladata, hogy az alapszervezeti pártvezetőség összesítésében és általa ismertetve minősítsék a vitában elhangzott véleményeket. Ehhez természetesen egy, a vitában felmerült főbb kérdéseket tartalmazó vitaindítót is szükséges tartani. A párt felső szervei minden kérdésben várják a párttagság véleményét és ezt minden tekintetben elő is kell segíteni, mégis az érdemi munka szempontjából fontos lenne a figyelmet azokra a kérdésekre irányítani, amelyek a legközelebb állnak az alapszervezet jellegéhez, a párttagság érdeklődési köréhez, és ahhoz a közeghez, ahol az alapszervezet dolgozik. Természetesen mindez nem jelentheti a vita leszűkítését, hanem csupán annak biztosítását, hogy az alapszervezet munkájához és tagságához közelálló kérdésekben mindenképpen legyen véleményalkotás. A vita iránt támasztott fontos követelmény a realitás, a tárgyilagosság, továbbá az, hogy az álláspontok kialakításában párttagságunk abból a nagyfokú politikai felelősségből kiindulva gondolkodjék és cselekedjék, mely eddig is jellemezte és a jövőben is vezérli egész pártunk tevékenységét. Az irányító pártszervek tagjaira és apparátusára ezekben a napokban szintén nagy felelősség hárul. Nem Jehet senki számára közömbös például annak segítése, hogy alapszervezeteink, párttagságunk az irányelvek egyes kérdéseivel helyes politikai megközelítésben foglalkozzék. Ehhez az esetleg érvelő, meggyőző tényanyagok tolmácsolására, vagy egyes felvetések esetén vitára is szükség van. Párttagságunk mindenkor fontos kötelességének 'tartotta, hogy részt vegyen a párt politikájának alakításában. Ennek bizonyságát adta a párttagsági könyvek cseréje alkalmával is. Joggal lehet tehát számítani arra, hogy a kommunisták ez alkalommal is élni fognak jogaikkal, kötelességeikkel és a kongresszusi irányelvek vitájába aktívan bekapcsolódnak. Munkájuk eredménye azonban csak akkor lesz gyümölcsöző és az egész párt számára hasznos, ha a párttagságunk konkrét észrevételeit, javaslatait az irányítás különböző szintjein ilyen vagy olyan megfontolásoktól vezérelve nem „szelektálják”, hanem valamennyit minősítve továbbítják a felsőbb pártszervekhez. A pártalapszervezetek e soronlevő taggyűléseit végül is az előttünk álló pántértókezletek és a XII. kongresszus politikai előkészítése fontos állomásának és jó fórumainak kell tekintenünk. Dr. Latos István az MSZMP KB alosztályvezetője Saját sertéstelepén kívül három partnergazdaság, valamint a háztáji gazdaságok látják el sertéssel a jászberényi Kossullh Tsz húsüzemét. A közel egy éve működő feldolgozó tőkehússal, füstölt és töltelékáruval látja el az Egyesült Jászsági Áfész ABC áruházait
