Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-09 / 262. szám
1979. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az érem z Urbanisztikai Társaság Mm a napokban Szegeden rendezi IV. országos városépítési tanácskozását. Harminc éve november nyolcadikét jelölik világszerte a városfejlődés szakemberei a közös gondolkodás, a tapasztalat- csere időpontjául. 1968 óta az urbanisztikai világnapon adják át a hagyományos Hild János emlékérmet, amelyet most a tanácskozást vendégül látó Szeged, illetve dr. Perényi Imre egyetemi tanár és Kismarty-Lechner Gyula építészmérnök kapott. A világnap fő gondolata, és a tanácskozás célja: ráirányítani a figyelmet a városi életmódra, a városiasodással járó gondokra; választ keresni, milyen legyen az ember környezete. A találkozó közvetlen célja, hogy fórumot teremtsen a városépítés legégetőbb kérdéseinek tisztázására, értékelje az elmúlt időszakot, és ajánlásokat, javaslatokat dolgozzon ki a továbbhaladás érdekében. Szeged méltó háttérül szolgál e tanácskozáshoz: a Hild-érem odaítélésének indoklása a megyeszékhely harmonikus fejlődése mellett kiemeli a történelmi városközpontot kímélő, kö- rültcKintő városfejlesztési munkát. Újszegeden, a kertvárosnegyedben látványos dísze a környezetnek Józsa Bálint fémplasztikája Kezdő népművelők Az első hónapok után A statisztikai összesítések szerint az elmúlt esztendőkben számottevően javultak Szolnok megyében a közművelődés személyi feltételei. A szűkszavú megállapítás lényegéhez — sok egyéb mellett — hozzátartozik az a tény is, hogy évről évre jónéhány falusi vagy városi könyvtár, művelődési otthon munkatársi állománya gyarapodik „friss” okleveles, fiatal népművelőkkel, könyvtárosokkal. Néhány hónappal ezelőtt a megye közművelődési intézményeiben több fiatal, szakképzett népművelő látott munkához. Hogyan sikerült a beilleszkedésük, milyenek első szakmai , tapasztalataik, mit sikerült valóra váltaniuk első elképzeléseikből? — ezekről beszélgettünk három pályakezdő népművelővel. Kálmán Éva az ország egyik legszebb, legkorszerűbb közművelődési intézményében, a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban dolgozik a nyár közepe óta. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett népmű- veles-orosz szakon. Szolnokra pályázat útján került, a művészeti csoportban dolgozik, a csoporton belüli munkamegosztásban a népművészet tartozik hozzá. Munkájáról, életkörülményeiről, elégedetten nyilatkozik: szép feladatokat kapott, a pedagógusszállóban lakik, fizetése 2700 forint, Persze nem egészen „felhőtlen” az élete. — A főiskolai speciális képzés hiányát érzem — mondja. — Mert sok mindent megtanultam ugyan a főiskolán, de a tanultaknak gyakran ellentmond a valóság. és tapasztalatom még nincs, amire támaszkodni lehetne. — De panaszkodni így sincs oka... — Nincs. Egy művelődési központban nagyok a lehetőségek, pláne egy ilyen vadonatúj, modern létesítményben. Megpróbálok minél többet kihasználni... A tiszafüredi járás művelődési otthonaiból néhány esztendővel ezelőtt még tucatnyi szakképzett népművelő hiányzott, s noha akad még betöltetlen állás ma is, sokkal jobb a helyzet, mint korábban volt. Egyebek között több kisközségben is szakképzett- fiatalok irányítják a művelődési otthonokat. A Tiszaörshöz tartozó Nagyiváriban Kőműves István, az egri főiskola „friss diplomása” igazgatja a művelődési házat. Tavaly nősült, felesége három faluban — Tiszaörs, Nagyiván, Tiszaigar — rajzot tanít. Ö augusztus 1-én vette át a művelődési ház vezetését. — Azóta? — Lassan megszokom, hogy sok a „papírmunka”, a jelenteni, adminisztrálni való és ami a legfőbb, ennyi idő alatt is meggyőződhettem, hogy a nagyiváni emberek érdeklődők, szívesen mozdulnak ki otthonról. Nagy gondot fordítunk a gyermekcsoportok működtetésére, a gyermekrendezvényekre, mert ezek a legtöbb esetben a felnőttek, a szülők érdeklődését is felkeltik. Sajnos az intézmény költségvetése elég szűkös, reménytelen például színházi előadást lekötni. — Ki segíti a munkájában? — Szerencsére sokan. A tanács- és a tsz-vezetök törődnek a művelődési ház ügyeivel, de jártak már nálam és jó tanácsokat adtak a járási művelődési központ munkatársai is. Az iskolával, a pedagógusokkal szintén jó kapcsolatban vagyok. Ugyancsak Tiszaörs társközsége Tiszaigar. A klubkönyvtár vezetője Bencsik Erzsébet, az idén végzett a szegedi tanárképző főiskola magyar-népművelés szakán. A piciny könyvtárhelviség- ben dolgozó fiatalasszony — férje a tiszafüredi járási hivatal sportfelügyelője, testnevelés-biológia szakos tanár — elégedett ember benyomását kelti. — Valóban elégedett? — Igen. Népművelőnek készültem — az lettem. Szeretem a munkám, és örülök, ha van eredménye. — És van? — A falu lakosságának közel negyede könyvtári tag, vezetek egy gyerekklubot, estéről estére sokan látogatják a klubkönyvtárat. Közönségszervezésben sokan segítenek önzetlenül is, a férjemet is érdekli a munkám. A faluban már sok ismerősünk van, jól érezzük magunkat Tiszaigaron, szeretnénk a terveinket itt valóra váltani... Három település három különböző közművelődési intézménytípusában három pályakezdő népművelővel beszélgettünk. A főiskolai évek után — immár a gyakorlat hétköznapjaiban is — jól érzik magukat, örömet lelnek munkájukban. „Szeretnénk a terveinket itt valóra váltani” — mondta egyikük. Mi mást tehetnénk hozzá: legyen úgy, ahogy elképzelték. Sz. J. Irodalmi művek a képernyőn Fotók premierje Békéscsabán Kiosztották a dijakat A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban szerdán ünnepélyesen megnyitották a premierfotók országos tárlatát, amelyen az érdeklődők — amint az elnevezés is utal rá — eddig még sehol nem szerepelt képeket láthatnak. Az immár hagyományos, idén 14. alkalommal megrendezett, Kulich Gyula nevével fémjelzett „premier-fotó” kiállításon 77 művész több mint száz alkotását mutatják be. A zsűri ezúttal is gazdag anyagból válogathatott: az országos pályázatra ugyanis másfélszáz fényképész-művész csaknem 700 alkotását küldte el. Az „első szereplé- ses” fotók sorrendjében a pálmát a budapesti Engi László vitte el „Próbatermi portré”-jával. A második díjat szintén budapesti, Mazu- mel László kapta, „Játék” című fényképéért. Három neves író egy-egy művének televíziós adaptációja szerepel a tv legújabb forgatási terveiben. A Viktor Rozov: Családi fészek című darabjából készülő tv- játék a Mafilm műtermében formálódik, Nemere László rendezésében. A darab az összeköttetések érvényesítése, az elvtelenség, a hivatali összefonódások hű ábrázolásán túl őszinte hangon szól a valódi csalódásról, az emberi kiábrándulásról is. Közös énekléssel kezdődött szerdán Kecskeméten az óvónőképző intézetek országos kórustalálkozója, amelyre a hírős város felsőfokú óvónőképző intézetének 20 éves fennállása alkalmából került sor. A jubileumi rendezvényen öt énekkar, kórus szerepelt, s műsorukon a Zsámbéki Gábor a tv I-es stúdiójában kezd hozzá néhány nap múlva Kertész Ákos színpadon is látható, Névnap című művének megfilmesítéséhez. Egy üzemi baleset rendőrségi vizsgálatának drámai menetét tárja a nézők elé Erdélyi Sándor: az Egyetlen pillanat című tv-játéka, amelyet a hónap végén a Mafilm stúdiójában forgatnak a tv munkatársai — Gaál Albert instrukciói alapján. neves szerzők művei mellett felcsendültek a legújabb gyűjtésű népdalok is. A hajdúböszörményi óvónőképző énekkara például bihari népdalcsokorral mutatkozott be, a kecskemétiek pedig, a többi között kiskunsági népdalokat szólaltattak meg. Országos kórustalálkozó Oláh János; A CSIGA Látszik a mozgásán, ahogyan hozzányúl, és fölemeli a földről, csupa szakértelem. Egészen közel hajol hozzá, úgy vizsgálja. Ugyan mire lehet ennyire kíváncsi? Eső után van, a fű, a levelek, minden csurom víz, és a felhőkön átcsattanó napsütés vastag párát szakít föl a földből, gomoly- gat elő a lombok alól. A házánál fogva tartja a kezében, forgatja, az állat mégis előkandikál, nem tudja legyőzni, úgy látszik, a párás, meleg levegő csábítását még a veszély érzete se benne. Biztosan éhes. Ö persze, a fiam, másra gondol. Még nem tudja, mi az éhség. — Hogyha leveszem a házát, akkor hazátlan csiga lesz belőle? — Ne vedd le, mert akkor megdöglik.' — Nem veszem le, de ha levenném, akkor házatlan csiga lenne belőle? — Nem, döglött csiga lenne belőle. — És ha a szarvát vágom le? — vált témát, mert látja, az előzővel semmiképpen sem boldogul. — Akkor nem lát többet. — Nem döglik meg? — Nem tudom. Lehet, hogy megdöglik, lehet, hogy nem. — Akkor levágom, jó? — Ne vágd le! — Miért? — Mert hátha megdöglik. — Jó, akkor nem vágom le — egyezik bele lemondóan, de érzik a hangján, hogy evvel nem tartja befejezettnek az ügyet, csak még előre nem tudja, hogyan tovább. Egy darabig így forgatja, nézegeti csöndben a csigát, s csak hosszú fontolgatás után szólal meg. A hangja bizonytalan, de már tudja, mit akar. — Es ha a fejét vágom le? — Akkor biztosan megdöglik. — Ez meglepi, pedig számíthatott volna rá. Tulajdonképpen nem akarja bántani az állatot, csak nem tudja, mit kezdjen vele. Üj lehetőséget keres. — Apa, és mit eszik a csiga? — Füvet. — Adok neki, jó? — így nem eszik, csak ha békén hagyod. Ereszd el, akkor majd eszik. Engedd szabadon, jó? — Dehát nem bántom, csak adok neki füvet. — A csiga háza a két ujja között, a csiga maga a levegőben lóg, a másik kezében fűszál és avval piszkálja. — Itt a jó füvecske! Mi van, nem szereted? — A csiga visszahúzódik a házába. — Apa, visszament a házába. — Talán nem éhes. — De éhes. — Honnan tudod? — Az előbb evett belőle. — Biztosan jóllakott. — Mikor jön elő megint? — Nem tudom. — Gyere elő, na, nem bántalak. — De a csiga nem jön, pedig még énekel is neki. Nem figyelem, mi történik, mással vagyok elfoglalva, könyvespolcokat fűrészelek. A fűrész, most metszettem, mohón harapja a fát, egy-egy mozdulatra fél centit, néha többet is előre halad a deszka hosszán. A port, ami kétoldalt csapódik ki a fogak mentén, azonnal elkapja és szanaszét, hol a fűre, hol a terasz kövére szórja a szél. Minden fehéren lisztes lesz tőle. Megfeledkezésemből váratlan kiáltás zökkent ki. — Au! — hallom. — Mi történt? — kérdezem aggódva. — Leesett. — Mi? — A csiga — Megkönnyebbülök. — És? — Eltörött a háza. — Szegény. — Most mi lesz vele? — Megdöglik. — Még él. — Majd később döglik meg. Látod, mondtam, hogy ereszd szabadon. — Szabadon eresztettem. — Jó. — Akkor meggyógyul? — Nem. — És ha mégis? — Rendületlenül bízik. Odaviszi a lejtő szélét keresztező bokrok alá és elereszti. Ez a nagyvonalúság alighanem a lelkiismeretfurdalás jele. Vissza-visszaugrik, hogy megnézze, él-e még? Szeretné, ha nem lenne igazam. Valahányszor visszajön a csigalátogatásból, szemrehányóan jelenti be, mintha én törtem volna a csiga életére: — Még él! Még él! Még él! — A buzgalma persze nem éri meg a száraz időt, alig tíz percig tart, és nem tovább. 1200 fiatal kulturált időtöltését szolgálhatja az új Tisza parti ifjúsági ház A Szegedi Nemzeti Színház Télen légtartós sátorral fedhető az új uszoda
